[Grem] 1880-1930 menekltek Magyarorszgon

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Aug. 5., P, 16:17:56 CEST 

Milyen etnikai változásokat indított el az első világháború Magyarországon?
Kik voltak azok a vagonlakók?

http://gondola.hu/cikkek/102011-Trianon_arvai_.html
2016. augusztus 5. 12:23

Hogyan próbálták megjeleníteni az elveszített hazát a háborús menekültek?
Egyebek mellett ezekre a kérdésekre is válaszol* a trianoni békeszerződés
hatásait és következményei*t az Akadémia támogatásával kutató történész
szerzőnk cikke. Ablonczy Balázs írása az mta.hu-nak.

Lineáris történelemszemléletünk miatt, a jelenből visszatekintve,
hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az egyének és csoportok mobilitása a
modern korok vívmánya, és minél inkább közeledünk a mához, annál többen
élvezik az előnyeit, illetve szenvednek a kártételeitől. Holott *már az
1914 előtti magyar társadalom sem volt az a mozdulatlan massza, aminek
sokan szeretik láttatni.* Az időszakos mobilitás a kötelező katonai
szolgálat, a vasúti tarifarendszer átalakítása nyomán a mindennapok része
lett.

*Túl az Óperencián*

*Az 1880-as évektől meginduló tengerentúli kivándorlás kapcsán széles
paraszti közösségeknek lett – közvetve vagy közvetlenül – alapélménye a
személyek többé-kevésbé szabad mozgása.* Ráadásul a kivándorlás n*em mindig
volt végleges:* a Pennsylvaniában bányászként vagy gyári munkásként
elhelyezkedő parasztember *sok esetben hazatért, ha elegendő pénzt gyűjtött
össze*, vagy egy családi esemény erre kényszerítette. Aztán a hazai
állapotok megtapasztalása után vagy* a pénz elfogytával ismét útra kelt.*

*Voltak, akik öt-hatszor vagy még többször keltek át az óceánon.*

Pálvölgyi Balázs
<http://akk.uni-nke.hu/uploads/media_items/palvolgyi-balazs.original.pdf>
és mások kutatásaiból tudjuk, hogy* a magyar kormányzat válasza legalábbis
ambivalens volt: *miközben kezdetben próbálta szabályozni a nagy
hajótársaságok szorításában az általuk mozgatott kivándorlási ügynökök
tevékenységét, a szabad mozgás korlátozására nem gondolhatott, ugyanakkor a
nemzetiségi területekről folytatott kivándorlást tűrte (még ha a hazatért,
nemzetiségi öntudattal telített „pánszláv izgatók” tevékenységétől tartott
is), és *évtizedek után jutott arra a felismerésre, hogy a tengerentúlon
maradt magyar honosok szerveződéseivel, lelki gondozásával is törődnie
kell.* E kontextusban *sokszor csak a tengerentúlra figyelünk, és elsikkad
például a romániai kivándorlás vagy a Szlavónia-Bosznia irányába tartó
belső migráció jelensége*, amellyel kevesen foglalkoztak eddig, a legtöbbet
talán Makkai Béla <http://mta.hu/koztestuleti_tagok?PersonId=13793>. Az,
hogy az országban – nem csak a városokban – emberek elmennek, visszajönnek,
új szemléletet, árukat, tárgyakat visznek a közösségükbe, a modernizáció
szükséges hozadéka volt számos vidéken.

*Háborús hullámverésben*

Az ellentétes irányú mozgás, tehát az, hogy nagyobb tömegben menekültek,*
országon belüli vagy azon kívüli migránsok jelennek meg egyes
településeken, ugyan nem volt feltétlenül és mindenütt a mindennapok része,
de teljesen szokatlannak sem lehetett tekinteni.*

A rohamosan modernizálódó nagyvárosok jelentős nemzetiségi tömegeket
szippantottak fel, nemcsak a szlovák munkások tízezreit igénylő Budapest,
de olyan gyorsan növekvő vidéki centrumok is, mint Temesvár vagy Győr.

*A hadi vagy egyéb okokból Magyarországra érkező külföldiekről is találunk
példát: az 1912–13-as Balkán-háborúk következtében nagyobb török katonai
kontingensek szorultak az Osztrák–Magyar Monarchia területére,* amelyeket
különböző kisebb városokba – így Magyarországon például *Miskolcra,
Lőcsére, Ungvárra és Kaposvárra –* osztottak szét az ellenségeskedések
lezárultáig és a hazatérésükig. *Bár előfordultak súrlódások, a helyi
társadalmak jobbára rokonszenvvel fogadták a török legénységet és
tiszteket, akiknek lehetővé tették saját vallási előírásaik betartását a
mindennapi életben, sőt több esetben házasságra is sor került török tisztek
és a helyi középosztály leányai között*, tudhatjuk meg Balla Tibor
<http://mta.hu/koztestuleti_tagok?PersonId=16178> hadtörténész 1997-es
tanulmányából.
*Háborús menekültek 1914-ben Fotó: fortepan.hu <http://fortepan.hu>*

 A*Az első világháború alatt az orosz hadsereg váratlanul sikeres galíciai,
majd kárpáti betörése miatt menekültek tízezrei jelentek meg az ország
belső területein már 1914 szeptemberétől.* *A menekültek között volt számos
ortodox galíciai zsidó,* akiknek a megjelenése *ürügye lett a háború alatti
és utáni antiszemita hangulatkeltésnek, kiutasításuk (vagy annak a
követelése) pedig 1919 után megágyazott a második világháborús
eseményeknek, így a kamenyec-podolszki deportálásnak is. *De a háborús
hullámverésben kerültek Magyarországra a népirtás elől menekülő *örmények*,
az ország délnyugati részein pedig az olasz hadüzenet után *olasz és
szlovén menekültek* jelentek meg.

*Az összeomlás után*

A magyar menekültügy nagy próbája – és bizonyos értelemben a 1918–1924
közötti menekülés előjátéka –* az 1916. augusztusi román betörés nyomán
elindult menekülthullám volt Erdély déli és keleti határ menti
területeiről.* Az utóbbi időben számos munka született az erdélyi
menekültek helyi befogadásáról, így Csóti Csabá
<http://smarchive.net63.net/index2.php?m=72>é, L. Juhász Iloná
<http://mta.hu/koztestuleti_tagok?PersonId=20625>é vagy Buczkó József
<http://konyvtar.ksh.hu/cgi763?session=48240807&infile=authsecsearch.glu&nh=20&calling_page=details.glu&key=530398>é.
*Több mint 200 ezer ember menekült Magyarország belső területeire,* és
mivel a magyar közigazgatás nem bírta a nyomást, a menekülőkből jutott a
Dunántúlra is. Az „asszonyok futásaként” aposztrofált menekülés alakította
ki a hasonló helyzetek kezelésének módját, legyen szó segélyezésről,
gyermekvédelemről, a menekültek felvételi körzeteiről (Csíkszereda és Csík
megye számára például Debrecent, a város környékét és Hajdú vármegyét
jelölte ki a kormányzat) vagy az elhelyezésről.
*A trianoni békeszerződés elleni tüntetés a szegedi városháza előtt
(1920)Fotó: fortepan.hu <http://fortepan.hu>*

Alig zárult le azonban az erdélyi menekültek visszatelepítése, amikor* 1918
őszén,* a világháborús összeomlás miatt immár nemcsak Erdélyből, hanem *a
megszállás alá került területek csaknem minden részéből elkezdtek özönleni
a menekültek az ország belső részeibe. *Ez a menekülés kezdetben spontánul
indult (például a sorsdöntő december 1-jei román nagygyűlésnek helyet adó
Gyulafehérvárról már novemberben elmenekült a városi tisztikar, így a
település irányítását már a bevonulás előtt a helyi román értelmiség vette
át). Amennyire a harci cselekmények vagy a határzár engedte, *a menekülés a
proletárdiktatúra idején is folytatódott. *A hivatalos statisztikák
szerint *1918
utolsó két hónapjában 57 ezer ember menekült az ország belső területeire,
1919-ben számuk csaknem megduplázódott (110 ezer fő), és a békeszerződés
aláírásának évében, 1920-ban tetőzött, 121 ezer fővel. *

*1924-ig *az 1920-ban felállított *Országos Menekültügyi Hivatal szerint
mintegy 350 ezer ember menekült át a trianoni Magyarországra.*

Számukat a magyar kormányzat 1921-től adminisztratív eszközökkel is
igyekezett csökkenteni. A kérdéssel monografikus szinten eddig egyedül
foglalkozó amerikai-magyar történész, Istvan Mocsy
<http://www.hungarianhistory.com/lib/mocsy/> ennél nagyobb számot adott meg
1983-ban született munkájában: 420-425 ezer menekültről írt. A hivatalos
statisztikák szerint a 350 ezer menekült között több mint 104 ezer kereső
volt, köztük egyaránt csaknem 20-20 ezres tömeget képeztek az állami és
városi/községi, illetve a vasúti alkalmazottak.

*Tévképzetek*

Ezzel a tömeggel kapcsolatban* érdemes két, viszonylag széles körben
elterjedt, sztereotipizált képet cáfolni:* egyrészt *a menekültek többsége
nem az államtól függő egzisztencia volt* (persze arányuk lényegesen
magasabb volt, mint a közszolgálati alkalmazottaké az ország teljes
népességén belül), és egyelőre nem tudni, hogy milyen arányban voltak azok,
akik követték a hivatalukat, akiket kiutasítottak az utódállami hatóságok,
és mennyien azok, akik egyszerűen eljöttek.
*Vagonlakó család http://gallery.hungaricana.hu
<http://gallery.hungaricana.hu>*

  *Másrészt nem minden menekült volt egyúttal vagonlakó. A vagonlakók, bár
nyilván a menekülthullámnak a közvélemény számára legjobban megjeleníthető
részét alkották, mindig is kisebbséget képeztek ebben a 350 ezres tömegben*.
Egyes becslések szerint nagyából 40-50 ezer fő fordult meg közülük a
vagonokban, és 16 ezer főnél több egyszerre sosem élt ezeken a rendező
pályaudvarokon, mellékvágányokra félretolt vasúti kocsikban. *A többiek más
tömegszállásokon, hamar rosszhírűvé váló külvárosi barakktelepeken, volt
kaszárnyákban helyezkedtek el.* Részükre az 1920-as évek első felében
állami támogatással beinduló telep- és házépítések jelentettek segítséget.
Mivel a háborús pusztulás és a román megszálló erők rekvirálásai miatt a
MÁV-nak állandó gördülőanyag-problémája volt,* bizonyos esetekben a magyar
kormányzat maga zárta le a határt a menekülők előtt, hogy a nyári
betakarítás vagonszükségletét fedezni tudja.*
*A Délvidéki Liga adománygyűjtő plakátja (1920)*

A vagonlakók szociológiájához még két megjegyzés kívánkozik: egyrészt
körükben a keresők és eltartottak aránya lényegesen különbözött az országos
átlagtól (sokkal több volt körükben az eltartott), kiugróan alacsony volt
köztük a földművelésből élők aránya (vagyis az ország lakosságának
többségét kitevő agrárlakosság csoportjukban a keresőknek alig a tizedét
alkotta), másrészt pedig – ugyan e tekintetben csak részkutatásokra
hagyatkozhatunk –* bár a közvélemény a „keresztény Magyarország”
szenvedéseinek allegóriájaként írt és beszélt a menekültekről, úgy tűnik,
hogy a zsidók aránya is számottevő volt köztük. Még akkor is, ha a zsidó
sajtó egy része is feltűnően szemérmesen nyilatkozott róluk, nyilván tartva
attól, hogy ügyüket összemossák a világháborús galíciai menekültekével.* A
kormányzatnak arra is volt gondja, *hogy Budapestet, a menekültek
többségének célpontját valamiképpen tehermentesítse. Már a határ menti
nagyvárosokban igyekezett megállítani a kocsikat, és ott kezelni a
menekültek helyzetét. Így lassan elenyészett Budapest aránytalanul nagy
szerepe a vagonlakók letelepítésében: *1924 nyarán már alig 300 vagonlakót
számoltak össze Budapesten, országosan a számuk viszont még ekkor is 3000
körül volt.Az ügyük kezelésére életre hívott Országos Menekültügyi Hivatal
nemcsak a számbavételükkel foglalkozott, hanem az állásközvetítéstől kezdve
a diáksegélyeken és házépítéseken át egy sor tevékenységgel igyekezett
közreműködni a menekültek beilleszkedésében, akiknek megítélése a magyar
társadalomban nem volt mindig egyértelmű.

*Hiányzó történet*

*A menekültek közül számosan létrehozták a maguk egyesületeit, amelyek
különböző kiadványok, emlékművek, ünnepi rítusok segítségével igyekeztek
megjeleníteni az elveszített hazát.* Általánosságban azt lehet mondani,
hogy önmagában csak az elűzetés élményére adott válasz nem volt elegendő:
az ilyen egyesületeknél az emlékezés hamarosan kiüresedett, a tagok
elfogytak, az emlékezés rítusai néhány ember nosztalgikus múltidézését vagy
presztízsőrzését szolgálták.* Az elveszített haza emlékének megőrzése,
ápolása akkor bizonyult tartósnak, ha egy hosszabb távú mobilitási
folyamatba illeszkedett, ha támaszkodhatott valamiféle etnoregionális
tudatra (klasszikusan ilyen a magyarországi szepesi vagy székely diaszpóra
esete), és ha a kapcsolat a szülőfölddel eleven maradt, *akár utazások,
akár gyereknyaraltatás vagy egyéb eszközök révén.
*A Selmecbányaiak Egyesületének szegbeverési ünnepélye 1926-ban,
Budapesten.Középen *

*Hermann Miksa kereskedelmi miniszter, az egyesület védnöke.Ablonczy Balázs
gyűjteményéből*

Szűts István Gergely <http://www.videktortenet.hu/hu/szuts-istvan-gergely>
és mások tanulmányaiból egyre többet tudunk e tömeg társadalmi és politikai
opcióiról, beilleszkedéséről, de a velük történtek nagy része még ma is
elmondatlan, hiányzó történet.

Ablonczy Balázs az Az MTA Lendület Trianon 100 kutatócsoport közösségi
oldala <https://www.facebook.com/Trianon100/?fref=ts> MTA Lendület Trianon
100 kutatócsoport vezetője. A trianoni békeszerződés 100. évfordulójára
készülve olyan új, friss és érvényes művek publikálását tűzte ki célul,
amelyek a szélesebb közvélemény számára is orientációs pontot jelenthetnek.
A kutatócsoport törekvése, hogy ezáltal lerója a magyar történetírás
adósságait a magyar és a nemzetközi szakmai közönséggel és a szélesebb
közvéleménnyel szemben, illetve megjelenítse és érthetően bemutassa az így
létrehozott és rendszerezett tudást. Eredményeikről az mta.hu a jövőben
rendszeresen beszámol.
MTA
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160805/82648383/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl