<div dir="ltr"><span class="">
<ins></ins>
</span>
<div class=""><br></div>
<div class=""><span class="">Milyen etnikai változásokat indított el az első világháború Magyarországon? Kik voltak azok a vagonlakók?<br><br><a href="http://gondola.hu/cikkek/102011-Trianon_arvai_.html">http://gondola.hu/cikkek/102011-Trianon_arvai_.html</a><br></span></div>
<div class="">
</div>
<div class="">
2016. augusztus 5. 12:23
</div><img src="http://gondola.hu/kepek/nyito/99763.jpg" alt="" class="">
<div class="">
<p>
Hogyan próbálták megjeleníteni az elveszített hazát a háborús
menekültek? Egyebek mellett ezekre a kérdésekre is válaszol<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> a trianoni
békeszerződés hatásait és következményei</b></span>t az Akadémia támogatásával
kutató történész szerzőnk cikke. Ablonczy Balázs írása az mta.hu-nak.</p>
</div>
<div class="">
<p>
Lineáris történelemszemléletünk miatt, a jelenből visszatekintve,
hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az egyének és csoportok mobilitása a
modern korok vívmánya, és minél inkább közeledünk a mához, annál többen
élvezik az előnyeit, illetve szenvednek a kártételeitől. Holott <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>már az
1914 előtti magyar társadalom sem volt az a mozdulatlan massza, aminek
sokan szeretik láttatni.</b></span> Az időszakos mobilitás a kötelező katonai
szolgálat, a vasúti tarifarendszer átalakítása nyomán a mindennapok
része lett.</p>
<p>
<strong>Túl az Óperencián</strong></p><div id="billboardbanner"><span class="">
<ins></ins>
</span>
</div>
<p>
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az 1880-as évektől meginduló tengerentúli kivándorlás kapcsán széles
paraszti közösségeknek lett – közvetve vagy közvetlenül – alapélménye a
személyek többé-kevésbé szabad mozgása.</b></span> Ráadásul a kivándorlás n<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>em
mindig volt végleges:</b></span> a Pennsylvaniában bányászként vagy gyári
munkásként elhelyezkedő parasztember <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>sok esetben hazatért, ha elegendő
pénzt gyűjtött össze</b></span>, vagy egy családi esemény erre kényszerítette.
Aztán a hazai állapotok megtapasztalása után vagy<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> a pénz elfogytával
ismét útra kelt.</b></span></p>
<p class="">
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Voltak, akik öt-hatszor vagy még többször keltek át az óceánon.</b></span></p>
<p>
<a href="http://akk.uni-nke.hu/uploads/media_items/palvolgyi-balazs.original.pdf" target="_blank">Pálvölgyi Balázs</a>
és mások kutatásaiból tudjuk, hogy<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> a magyar kormányzat válasza
legalábbis ambivalens volt: </b></span>miközben kezdetben próbálta szabályozni a
nagy hajótársaságok szorításában az általuk mozgatott kivándorlási
ügynökök tevékenységét, a szabad mozgás korlátozására nem gondolhatott,
ugyanakkor a nemzetiségi területekről folytatott kivándorlást tűrte (még
ha a hazatért, nemzetiségi öntudattal telített „pánszláv izgatók”
tevékenységétől tartott is), és <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>évtizedek után jutott arra a
felismerésre, hogy a tengerentúlon maradt magyar honosok
szerveződéseivel, lelki gondozásával is törődnie kell.</b></span> E kontextusban
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>sokszor csak a tengerentúlra figyelünk, és elsikkad például a romániai
kivándorlás vagy a Szlavónia-Bosznia irányába tartó belső migráció
jelensége</b></span>, amellyel kevesen foglalkoztak eddig, a legtöbbet talán <a href="http://mta.hu/koztestuleti_tagok?PersonId=13793" target="_blank">Makkai Béla</a>.
Az, hogy az országban – nem csak a városokban – emberek elmennek,
visszajönnek, új szemléletet, árukat, tárgyakat visznek a közösségükbe, a
modernizáció szükséges hozadéka volt számos vidéken.</p>
<p>
<strong>Háborús hullámverésben</strong></p>
<p>
Az ellentétes irányú mozgás, tehát az, hogy nagyobb tömegben
menekültek,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> országon belüli vagy azon kívüli migránsok jelennek meg
egyes településeken, ugyan nem volt feltétlenül és mindenütt a
mindennapok része, de teljesen szokatlannak sem lehetett tekinteni.</b></span></p>
<p class="">
A rohamosan modernizálódó nagyvárosok jelentős nemzetiségi tömegeket
szippantottak fel, nemcsak a szlovák munkások tízezreit igénylő
Budapest, de olyan gyorsan növekvő vidéki centrumok is, mint Temesvár
vagy Győr.</p>
<p>
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A hadi vagy egyéb okokból Magyarországra érkező külföldiekről is
találunk példát: az 1912–13-as Balkán-háborúk következtében nagyobb
török katonai kontingensek szorultak az Osztrák–Magyar Monarchia
területére,</b></span> amelyeket különböző kisebb városokba – így Magyarországon
például <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Miskolcra, Lőcsére, Ungvárra és Kaposvárra –</b></span> osztottak szét az
ellenségeskedések lezárultáig és a hazatérésükig. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Bár előfordultak
súrlódások, a helyi társadalmak jobbára rokonszenvvel fogadták a török
legénységet és tiszteket, akiknek lehetővé tették saját vallási
előírásaik betartását a mindennapi életben, sőt több esetben házasságra
is sor került török tisztek és a helyi középosztály leányai között</b></span>,
tudhatjuk meg <a href="http://mta.hu/koztestuleti_tagok?PersonId=16178" target="_blank">Balla Tibor</a> hadtörténész 1997-es tanulmányából.</p>
<div class="">
<div class="">
<img alt="" src="http://mta.hu/data/cikkek/106/1067/cikk-106742/84099_fit_640x10000.jpg" style="margin-right: 0px;" height="296" width="318"></div>
<div class="">
<em><span class="">Háborús menekültek 1914-ben</span><span class=""> Fotó: <a href="http://fortepan.hu">fortepan.hu</a></span></em></div>
</div>
<p> A<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Az első világháború alatt az orosz hadsereg váratlanul sikeres
galíciai, majd kárpáti betörése miatt menekültek tízezrei jelentek meg
az ország belső területein már 1914 szeptemberétől.</b></span> <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A menekültek között
volt számos ortodox galíciai zsidó,</b></span> akiknek a megjelenése <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>ürügye lett a
háború alatti és utáni antiszemita hangulatkeltésnek, kiutasításuk (vagy
annak a követelése) pedig 1919 után megágyazott a második világháborús
eseményeknek, így a kamenyec-podolszki deportálásnak is. </b></span>De a háborús
hullámverésben kerültek Magyarországra a népirtás elől menekülő
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>örmények</b></span>, az ország délnyugati részein pedig az olasz hadüzenet után
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>olasz és szlovén menekültek</b></span> jelentek meg.</p>
<p>
<strong>Az összeomlás után</strong></p>
<p>
A magyar menekültügy nagy próbája – és bizonyos értelemben a 1918–1924
közötti menekülés előjátéka –<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> az 1916. augusztusi román betörés nyomán
elindult menekülthullám volt Erdély déli és keleti határ menti
területeiről.</b></span> Az utóbbi időben számos munka született az erdélyi
menekültek helyi befogadásáról, így <a href="http://smarchive.net63.net/index2.php?m=72" target="_blank">Csóti Csabá</a>é, <a href="http://mta.hu/koztestuleti_tagok?PersonId=20625" target="_blank">L. Juhász Iloná</a>é vagy <a href="http://konyvtar.ksh.hu/cgi763?session=48240807&infile=authsecsearch.glu&nh=20&calling_page=details.glu&key=530398" target="_blank">Buczkó József</a>é.
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Több mint 200 ezer ember menekült Magyarország belső területeire,</b></span> és
mivel a magyar közigazgatás nem bírta a nyomást, a menekülőkből jutott a
Dunántúlra is. Az „asszonyok futásaként” aposztrofált menekülés
alakította ki a hasonló helyzetek kezelésének módját, legyen szó
segélyezésről, gyermekvédelemről, a menekültek felvételi körzeteiről
(Csíkszereda és Csík megye számára például Debrecent, a város környékét
és Hajdú vármegyét jelölte ki a kormányzat) vagy az elhelyezésről.</p>
<div class="">
<div class="">
<img alt="" src="http://mta.hu/data/cikkek/106/1067/cikk-106742/24029_fit_640x10000.jpg" style="margin-right: 0px;" height="225" width="328"></div>
<div class="">
<em><span class="">A trianoni békeszerződés elleni tüntetés a szegedi városháza előtt (1920)</span><span class="">Fotó: <a href="http://fortepan.hu">fortepan.hu</a></span></em></div><br>Alig zárult le azonban az erdélyi menekültek visszatelepítése, amikor<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>
1918 őszén,</b></span> a világháborús összeomlás miatt immár nemcsak Erdélyből,
hanem <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a megszállás alá került területek csaknem minden részéből
elkezdtek özönleni a menekültek az ország belső részeibe. </b></span>Ez a menekülés
kezdetben spontánul indult (például a sorsdöntő december 1-jei román
nagygyűlésnek helyet adó Gyulafehérvárról már novemberben elmenekült a
városi tisztikar, így a település irányítását már a bevonulás előtt a
helyi román értelmiség vette át). Amennyire a harci cselekmények vagy a
határzár engedte, <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a menekülés a proletárdiktatúra idején is
folytatódott. </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">A hivatalos statisztikák szerint </span><b>1918 utolsó két
hónapjában 57 ezer ember menekült az ország belső területeire, 1919-ben
számuk csaknem megduplázódott (110 ezer fő), és a békeszerződés
aláírásának évében, 1920-ban tetőzött, 121 ezer fővel.
</b></span></div>
<p class="">
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>1924-ig </b></span>az 1920-ban felállított <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Országos Menekültügyi Hivatal szerint
mintegy 350 ezer ember menekült át a trianoni Magyarországra.</b></span></p>
<p>
Számukat a magyar kormányzat 1921-től adminisztratív eszközökkel is
igyekezett csökkenteni. A kérdéssel monografikus szinten eddig egyedül
foglalkozó amerikai-magyar történész, <a href="http://www.hungarianhistory.com/lib/mocsy/" target="_blank">Istvan Mocsy</a>
ennél nagyobb számot adott meg 1983-ban született munkájában: 420-425
ezer menekültről írt. A hivatalos statisztikák szerint a 350 ezer
menekült között több mint 104 ezer kereső volt, köztük egyaránt csaknem
20-20 ezres tömeget képeztek az állami és városi/községi, illetve a
vasúti alkalmazottak.</p>
<p>
<strong>Tévképzetek</strong></p>
<p>
Ezzel a tömeggel kapcsolatban<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> érdemes két, viszonylag széles körben
elterjedt, sztereotipizált képet cáfolni:</b></span> egyrészt <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>a menekültek többsége
nem az államtól függő egzisztencia volt</b></span> (persze arányuk lényegesen
magasabb volt, mint a közszolgálati alkalmazottaké az ország teljes
népességén belül), és egyelőre nem tudni, hogy milyen arányban voltak
azok, akik követték a hivatalukat, akiket kiutasítottak az utódállami
hatóságok, és mennyien azok, akik egyszerűen eljöttek.</p>
<div class="">
<img alt="" src="http://mta.hu/data/cikkek/106/1067/cikk-106742/foto02_fit_1000x10000.jpg?key=eb3180f1df3be897eed75f5467d642d5" style="height: 344px; width: 500px;"></div>
<div class="">
<em><span class="">Vagonlakó család </span><span class=""><a href="http://gallery.hungaricana.hu">http://gallery.hungaricana.hu</a></span></em></div>
<p>
<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>Másrészt nem minden menekült volt egyúttal vagonlakó. A vagonlakók,
bár nyilván a menekülthullámnak a közvélemény számára legjobban
megjeleníthető részét alkották, mindig is kisebbséget képeztek ebben a
350 ezres tömegben</b></span>. Egyes becslések szerint nagyából 40-50 ezer fő
fordult meg közülük a vagonokban, és 16 ezer főnél több egyszerre sosem
élt ezeken a rendező pályaudvarokon, mellékvágányokra félretolt vasúti
kocsikban. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A többiek más tömegszállásokon, hamar rosszhírűvé váló
külvárosi barakktelepeken, volt kaszárnyákban helyezkedtek el.</b></span> Részükre
az 1920-as évek első felében állami támogatással beinduló telep- és
házépítések jelentettek segítséget. Mivel a háborús pusztulás és a román
megszálló erők rekvirálásai miatt a MÁV-nak állandó
gördülőanyag-problémája volt,<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> bizonyos esetekben a magyar kormányzat
maga zárta le a határt a menekülők előtt, hogy a nyári betakarítás
vagonszükségletét fedezni tudja.</b></span></p>
<div class="">
<img alt="" src="http://mta.hu/data/cikkek/106/1067/cikk-106742/437_fit_280x10000.jpg?key=c369453e8b1a23a1a852842b641d628e"></div>
<div class="">
<em><span class="">A Délvidéki Liga adománygyűjtő plakátja (1920)</span></em></div>
<p>A vagonlakók szociológiájához még két megjegyzés kívánkozik: egyrészt
körükben a keresők és eltartottak aránya lényegesen különbözött az
országos átlagtól (sokkal több volt körükben az eltartott), kiugróan
alacsony volt köztük a földművelésből élők aránya (vagyis az ország
lakosságának többségét kitevő agrárlakosság csoportjukban a keresőknek
alig a tizedét alkotta), másrészt pedig – ugyan e tekintetben csak
részkutatásokra hagyatkozhatunk –<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> bár a közvélemény a „keresztény
Magyarország” szenvedéseinek allegóriájaként írt és beszélt a
menekültekről, úgy tűnik, hogy a zsidók aránya is számottevő volt
köztük. Még akkor is, ha a zsidó sajtó egy része is feltűnően
szemérmesen nyilatkozott róluk, nyilván tartva attól, hogy ügyüket
összemossák a világháborús galíciai menekültekével.</b></span> A kormányzatnak arra
is volt gondja, <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>hogy Budapestet, a menekültek többségének célpontját
valamiképpen tehermentesítse. Már a határ menti nagyvárosokban
igyekezett megállítani a kocsikat, és ott kezelni a menekültek
helyzetét. Így lassan elenyészett Budapest aránytalanul nagy szerepe a
vagonlakók letelepítésében: </b></span>1924 nyarán már alig 300 vagonlakót
számoltak össze Budapesten, országosan a számuk viszont még ekkor is
3000 körül volt.Az ügyük kezelésére életre hívott Országos Menekültügyi
Hivatal nemcsak a számbavételükkel foglalkozott, hanem az
állásközvetítéstől kezdve a diáksegélyeken és házépítéseken át egy sor
tevékenységgel igyekezett közreműködni a menekültek beilleszkedésében,
akiknek megítélése a magyar társadalomban nem volt mindig egyértelmű.</p>
<p>
<strong>Hiányzó történet</strong></p>
<p>
<b><span style="background-color:rgb(217,234,211)">A menekültek közül számosan létrehozták a maguk egyesületeit, amelyek
különböző kiadványok, emlékművek, ünnepi rítusok segítségével igyekeztek
megjeleníteni az elveszített hazát</span>.</b> Általánosságban azt lehet mondani,
hogy önmagában csak az elűzetés élményére adott válasz nem volt
elegendő: az ilyen egyesületeknél az emlékezés hamarosan kiüresedett, a
tagok elfogytak, az emlékezés rítusai néhány ember nosztalgikus
múltidézését vagy presztízsőrzését szolgálták.<span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b> Az elveszített haza
emlékének megőrzése, ápolása akkor bizonyult tartósnak, ha egy hosszabb
távú mobilitási folyamatba illeszkedett, ha támaszkodhatott valamiféle
etnoregionális tudatra (klasszikusan ilyen a magyarországi szepesi vagy
székely diaszpóra esete), és ha a kapcsolat a szülőfölddel eleven
maradt, </b></span>akár utazások, akár gyereknyaraltatás vagy egyéb eszközök révén.</p>
<div class="">
<img alt="" src="http://mta.hu/data/cikkek/106/1067/cikk-106742/selmec_fit_1000x10000.jpg" style="margin-right: 0px;" height="211" width="341"></div>
<div class="">
<em><span class="">A Selmecbányaiak Egyesületének szegbeverési ünnepélye 1926-ban, Budapesten.Középen </span></em></div>
<br>
<em><span class="">Hermann Miksa kereskedelmi miniszter, az egyesület védnöke.</span><span class="">Ablonczy Balázs gyűjteményéből</span></em></div>
<p><a href="http://www.videktortenet.hu/hu/szuts-istvan-gergely" target="_blank">Szűts István Gergely</a>
és mások tanulmányaiból egyre többet tudunk e tömeg társadalmi és
politikai opcióiról, beilleszkedéséről, de a velük történtek nagy része
még ma is elmondatlan, hiányzó történet.</p>
<div class="">
<p>
Ablonczy Balázs az <span class=""><span class=""><span class=""><a href="https://www.facebook.com/Trianon100/?fref=ts" target="_blank">Az MTA Lendület Trianon 100 kutatócsoport közösségi oldala</a></span></span></span><span class=""> MTA Lendület Trianon 100 kutatócsoport </span>vezetője.
A trianoni békeszerződés 100. évfordulójára készülve olyan új, friss és
érvényes művek publikálását tűzte ki célul, amelyek a szélesebb
közvélemény számára is orientációs pontot jelenthetnek. A kutatócsoport
törekvése, hogy ezáltal lerója a magyar történetírás adósságait a magyar
és a nemzetközi szakmai közönséggel és a szélesebb közvéleménnyel
szemben, illetve megjelenítse és érthetően bemutassa az így létrehozott
és rendszerezett tudást. Eredményeikről az <a href="http://mta.hu">mta.hu</a> a jövőben rendszeresen
beszámol.</p>
</div>
<div class="">MTA</div></div>