[Grem] Br L. psp. '16. mjusi levele a csaldokhoz

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. pr. 29., P, 20:01:47 CEST 

Hívom a családokat - Bíró László püspök 2016. májusi levele
csaladhalo.hu
MKPK
2016. 04. 29. 12:13
http://csaladhalo.hu/cikk/hatter/hivom-csaladokat-biro-laszlo-puspok-2016-majusi-levele


2015 májusában, amikor Ferenc pápa gyerekekkel és fiatalokkal találkozott,
egy kislány megkérdezte tőle, hogy veszekedett-e a családjában. *A pápa azt
válaszolta, hogy mindnyájan veszekedtünk, ez hozzá tartozik az élethez.
Csak az a fontos, hogy a veszekedés békekötéssel záruljon. *
------------------------------

A családban a négy fiú között gyakoriak voltak a veszekedések, sőt nem volt
ritkaság a verekedés sem. A szülők igyekeztek fiaikat féken tartani, de
szigorú szabályokat nem akartak bevezetni. Úgy gondolták: fontos, hogy ők
maguk találják meg konfliktusaik megoldását, hogy ne a szülői „hatalom”
hatására, hanem önként, belső indíttatásra juttassák érvényre a testvéri
szeretetet. Édesanyjuknak feltűnt azonban, hogy a legkisebb fiú, lévén a
leggyengébb is, a verekedésekben más harcmodort alkalmaz, mint a többi. Ő
kevesebbet üt, nem leteperni igyekszik „ellenfelét”, inkább csíp, karmol,
sőt, ha módja van rá, harap. A legérdekesebbnek azonban azt találta, hogy
míg a két nagyfiú hamar ellátja a kis „vadmacska” baját, addig a harmadik
fiú a csípések-harapások ellen nem védekezik, hanem fájdalmában elsírja
magát, és ekkor a támadó legtöbbször visszavonul. A két nagy ilyenkor
rászól öccsükre: Mit bőgsz, vágj inkább oda neki, hiszen te vagy az
erősebb! De hiszen tudjátok – válaszolt a kisebb –, hogy mennyire szeretem!
Érdekes, hogy noha a verekedést kiváltó konfliktus ilyenkor nem oldódik
meg, de gyorsan elévül.

A gyerekek veszekedése összetartozásukból fakad. A felnőtt társadalomban az
emberek sokféleképpen tudnak egymással szembekerülni, leggyakrabban a
versengés, a rivalizálás miatt alakulnak ki egyet nem értések,
veszekedések. „A családi élet- és szeretetközösséget a fájdalom, a bűn és
az erőszak feszíti szét. … A Biblia lapjain sok vérrel szennyezett
szenvedéssel találkozunk, kezdve Káin erőszakos testvérgyilkosságával.” (AL
18-19) Globalizálódó világunk két nagy kihívása az atomizálódás és az
eltömegesedés, az arctalan tömeggé válás. Az individualizmus előtérbe
helyezi az egyéni érdekeket, a másik ember érdekeinek figyelembe nem vétele
addig lazítja a társadalom kohézióját, míg az atomjaira hullik szét.
Ugyanakkor azok az emberek, akiknek életét nem szilárd és megalapozott
értékrend, hanem csak a – legtöbbször pillanatnyi – érdekek mentén való
küszködés vezérli, a társadalom alaktalan tömegévé válnak, a tömegben nem
tudják személyiségüket kibontakoztatni, személyi méltóságukat érvényre
juttatni. A szétforgácsolódás és az eltömegesedés egymás mellett létezik,
és egymást kölcsönösen erősítik, ugyanakkor mindegyik támogatja a
fogyasztói gazdaságot.

Az emberi civilizáció alapja a közösség és a termékenység. A Biblia
megfogalmazása szerint a Teremtő egymásnak ajándékozta a férfit és a nőt,
így közösséggé és termékennyé váltak, majd behelyezte őket a világ
kertjébe, hogy annak termékenységét gondozzák és megőrizzék. Így jött létre
a család, amelyre az emberi társadalom épül. A szétforgácsolódás és
eltömegesedés kihívásaira a bibliai eszmény szerinti család a válasz, mert
a család képes a személyest és a közösségit összhangba hozni, ez az
összhang pedig képessé teszi arra, hogy a javakkal és természeti
erőforrásokkal hosszútávon fenntarthatóan és igazságosan gazdálkodjék. (vö.
Ferenc pápa audienciája, 2015. szept. 30.)

*Idézzetek fel eseteket saját életetekből, amikor valamiről azért mondtatok
le, hogy egy általatok fontosnak tartott értéket tudjatok szolgálni!
Mondjatok példákat olyan intézkedésekre, amelyek rombolják a társadalmi
kohéziót! Mit tehet ilyenkor egy-egy család, vagy egy nagyobb közösség?*

2015 májusában, amikor Ferenc pápa gyerekekkel és fiatalokkal találkozott,
egy kislány megkérdezte tőle, hogy veszekedett-e a családjában. A pápa azt
válaszolta, hogy mindnyájan veszekedtünk, ez hozzá tartozik az élethez.
Csak az a fontos, hogy a veszekedés békekötéssel záruljon. A gyerekek egész
életére döntő befolyással van az, ahogyan a családon belüli veszekedések
lezárulnak. A gyermekek érzelmi és erkölcsi fejlődését az határozza meg,
hogy mennyire bízhatnak szüleikben. A szülői intelmeket és példát csak
akkor fogják fenntartás nélkül követni, ha érzik és tudják, hogy szüleik
szeretik őket, hogy mindenben a javukat akarják és kialakul bennük a szülők
iránti szeretetteljes tekintélytisztelet. A gyermeknek éreznie kell, hogy
szülei akkor is szeretik, amikor büntetik, hogy gyermekeik javát
szolgálják, amikor dorgálják őket, és hogy szüleik nem örülnek annak, ha
büntetniük, dorgálniuk kell, sőt ez fájdalmat okoz nekik. Az irgalmasság
pedig nem a gyöngeség, hanem a szeretet jele. A liturgia egyik legrégebbi
könyörgésében is így imádkozunk: „Istenünk, te leginkább azzal mutatod meg
mindenhatóságodat, hogy könyörületes és irgalmas vagy hozzánk.” (MV 6.)

*Beszéljétek el, milyen veszekedésekre emlékeztek gyerekkorotokból? Mi volt
a veszekedést kiváltó ok, és hogyan sikerült kibékülni? Hogyan hatott rátok
mások veszekedése?*

Jónak lenni jó, jót tenni öröm. A gyermeknevelés nem idomítás, a nevelőnek
– legyen az szülő, tanár, vagy felügyelő – tisztelnie kell a gyermek
személyi méltóságát, azaz arra kell törekednie, hogy a gyermek maga tudjon
a jó és igaz mellett dönteni, és jócselekedeteit ne kényszernek érezze,
hanem örömforrásnak. Hatásos eszköz erre a szülői példa, a döntések
segítése akkor, amikor a gyermek még nem érett az önálló döntésekre, és egy
sor olyan jó szokás kialakítása, amelyekre a magasabb értékek szolgálata
fokozatosan ráépülhet. (vö. AL 263-267)

Mindenfajta emberi közösségben, így a családban is jelentkezhetnek
konfliktusok, ezek megfelelő kezelése a család élete szempontjából
meghatározó jelentőségű. A társadalmunkban jelenlévő problémák hatnak a
családra és könnyen okozhatnak válsághelyzetet. Ilyenek a demográfiai
krízis, a nevelési gondok, a meg nem született élet elfogadása és az a
teher, amit az öregek gondozása ró a családra, a szegények és gazdagok
közötti különbség, a bizonytalan jövő; ezek mind-mind konfliktusokhoz
vezethetnek, amelyek gyakran erőszakba torkollnak. (vö. AL 43) A leginkább
érintettek azok a családok, amelyeken belül hiányos a kommunikáció,
amelyeknek tagjai nem egymás támaszai, ahol nincsenek minden családtag
részvételével megrendezett családi események, ahol mindennaposak a szülők
veszekedései, és ahol ellenséges viszony van a szülők és gyermekek
között.(vö. AL 51)

Korunkban egyesek a családi erőszak és a család feladatainak nem megfelelő
végrehajtása miatt azt állítják, hogy a hagyományos család elavult, nem
szolgálja a jövőt. Ezért az egy férfi és egy nő házasságára épülő
család-modellt nem tartják követendőnek, és több másfajta pár- és társas
kapcsolatot támogatnak. Ezzel hátráltatják a személyek kiteljesedését,
rombolják a közösségi értékeket, akadályozzák a társadalom erkölcsi
fejlődését. A tartós elkötelezettség értékének el nem ismerése oda vezet,
hogy hosszú távon nem biztosítható a termékenység sem. A házassághoz
hasonló pár- és társas kapcsolatok ugyan valamiféle társadalmi stabilitást
jelentenek a szingli életformához képest, tehát ellene hatnak a társadalom
atomizálódásának, de nem szolgálják a jövőt, mert nem képesek a rájuk
bízott gyermekek érzelmi és erkölcsi fejlődését helyes irányba terelni.
(vö. AL 52)

*Hogyan tudjátok gyerekeiteket segíteni abban, hogy maguk döntsenek a jó és
igaz mellett? Milyen jó szokásokat tudtok gyerekeitekben meggyökeresíteni?
Hogyan tudtok másoknak segíteni konfliktusaik kezelésében?*

Este, amikor a négy fiú már békésen aludt, az édesapa megjegyezte: Nem
értem ezt a gyereket. A két bátyja példája arra indíthatná, hogy jól
elverje a kicsit, hogy elmenjen a kedve a csípéstől-harapástól. Ő pedig
azért, mert „annyira szereti” inkább tűri, noha fáj neki a csípés, sírva is
fakad. Azt gondolom – válaszolta az édesanya –, hogy neki a csípésnél
jobban fáj az, hogy a szeretett, és mindannyiunk által dédelgetett kicsi
ilyen gorombán viselkedik vele. Talán mi is hibáztunk, amikor nem tiltottuk
meg a verekedéseket, abban bízva, hogy majd maguk rájönnek, hogy erőszakkal
nem lehet a konfliktusokat megoldani. Az erőszakoskodást, pláne a
verekedést semmi esetre sem tanulhatták tőlünk. Ez a gyerek azonban most
leckét adott a többieknek is, meg nekünk is: a szeretet minden konfliktus
megoldója, a szeretet mindig győz, a szeretet a legerősebb „fegyver”.
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160429/8358866e/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl