[Grem] Röhrig G.-Balog Z.(miniszter) hitről, hazáról világról, kereszténységről, zsidóságról

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Ápr. 16., Szo, 07:56:39 CEST


„Egy kicsi tűz” – Balog Zoltán faggatta Röhrig Gézát
<http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20160415_balog_zoltan_rohrig_geza_keresztenyseg_zsidosag_tudositas>

http://kereszteny.mandiner.hu/cikk/20160415_balog_zoltan_rohrig_geza_keresztenyseg_zsidosag_tudositas
2016. április 15. 23:12 | *Írta: Stumpf András
<http://mandiner.hu/szerzo/stumpf_andras>*

a vita videó felvétele:  https://www.youtube.com/watch?v=tMp5pHTGF1I

Bármikor megvédené Magyarországot és itthon tudná a legtöbbet adni Röhrig
Géza, *az immár Oscar-díjas Saul fia c. film régóta New Yorkban élő
főszereplője. Nem más, mint Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere
faggatta őt erről – s ők ketten egymást hitről, hazáról, világról,
kereszténységről és zsidóságról. És még sok minden másról. Hivatalban lévő
fideszes, református lelkész-miniszter és mélyen vallásos, Oscar-nyertes
zsidó költő találkozása a református templom oltáránál. Tudósításunk. *

Nem hirdették agyon a rendezvényt, az egész másfél órás volt és megbújt egy
templomban, pedig volt benne hírérték bőven: Balog Zoltán emberminiszter
vendége volt Röhrig Géza, a Saul fia főszereplője. Csütörtök este a Hold
utcai református templomban – Balog itt volt lelkész miniszterkedése előtt
– találkoztak a Református tavasz rendezvénysorozat keretében, s ritka
érdekes beszélgetést produkáltak ők ketten.

Hivatalban lévő fideszes lelkészminiszter és mélyen vallásos, Oscar-díjas
zsidó költő találkozása a református templom oltáránál – már az alaphelyzet
sem mindennapi. Egy-két közéletet érintő érdekesség is kibukott az este
során, s mivel a diskurzus sokkal mélyebb volt ezeknél, gyorsan le is
tudjuk őket.

*1.* A beszélgetés egy pontján Balog megkérdezte Röhriget, hogy friss
Kossuth-díjával ugyan mit keresett a pedagógustüntetésen, ahol *„a te Zoli
barátod” *lemondását követelték. Röhrig elmondta: kiment a Parlamentből,
hazafele indult, de ott voltak a tüntetők és szelfizni kezdtek vele. Nem
szándékosan vett tehát részt a megmozduláson, csupán haza akart jutni.

*2.* Kiderült, hogy Balog terjesztette fel Kossuth-díjra Röhriget.

*3.* Röhrig a díszvacsorán felajánlotta szolgálatait Orbán Viktornak. Nem a
miniszterelnök vagy a kormány érdekében, hanem az országéban, de
felajánlotta.

*4.* Balog megkérte Röhriget, hogy védje meg Magyarországot az EU-val
szemben. *„Bármikor”* – vágta rá Röhrig. És nem viccelt.

A kiragadott részletek viszont messze nem olyan izgalmasak, amilyen a vita
maga volt.

*A vita felvétele*



*„Szövetség kell a kereszténység és a zsidóság között”*

Balog Zoltán emberminiszter, aki a kérdező szerepében volt szinte végig,
nem sokáig kerülgette a forró kását, már a beszélgetés elején a
keresztény-zsidó ügyre terelte a szót. Van-e szakadék? Hogy tekint Röhrig a
kereszténységre?

Röhrig Géza szerint a közös gyökerek vitán felül megvannak, Jézus zsidó
volt, az Újszövetséget is zsidók írták, de ettől még tény, hogy *„a
történelmi kereszténység annyira zsidó, amennyire Shakespeare Hamletje
dán”.* Ezt mindenesetre cseppet sem rója fel a kereszténységnek, hiszen *„két
férfinak nem kell ugyanabba a nőbe szerelmesnek lennie, hogy barátok
legyenek. Az viszont nem baj, ha mindketten szerelmesek”*.

A huszadik század közepét megelőző 16 században zsidó szempontból szomorú
korszaka volt a kereszténységnek Röhrig szerint, mégpedig felekezetektől
függetlenül – utalt arra, hogy Hitler sem véletlenül idézi Luthert a Mein
Kampfban. Röhrig azért aláhúzta: a nácik nem keresztények voltak, hanem
zavaros fejű újpogányok, de az, hogy a zsidóság csak meghaladott lépcsőfok
lenne, amely a kereszténységhez vezet, 1600 évig meghatározó gondolat volt.
Ez szerinte a múlt század hatvanas, hetvenes éveiben változott, ma már nem
vonja kétségbe *„értelmes ember”*, hogy a zsidó vallás létező hagyomány. A
hitviták kora után tehát a párbeszédé következett a huszadik században, ami
viszont ma már nem elég: a szolidaritáséra van szükség. *„Szövetség kell a
kereszténység és a zsidóság között”* - mondta Röhrig, s utalt rá: ma a
legveszélyesebb identitás kereszténynek lenni a Közel-Keleten, ahol egy
esküvő, temetés megtartása is közvetlen életveszélyt jelent *„Joggal várja
el minden keresztény, hogy zsidók álljanak mellé ilyen helyzetben. S ennek
fordítva is működnie kell.”*

Balog bár egyetértett, de megvédte a hitvitákat: szerinte igenis van
értelme azokat folytatni, hiszen a megismerést segítik. Röhrig erre
vázolta, mit ért hitvitán: azt, amikor a végén az egyik félnek fel kell
adnia a hitét. *„Hogy, hogy nem, érdekes módon mindig a keresztény győzött
az ilyen hitvitákon.”* Röhrig szerint ennek a missziós időszaknak lett vége
Auschwitz-cal, amikor is a kereszténység* „elvesztette erkölcsi tőkéjét
arra, hogy misszionálja a zsidóságot”.* Gyakorlatilag le is álltak ezzel,
pedig elvben ma is tehetnék, de érzik, hogy nem volna ildomos. Röhrig nem a
vészkorszak keresztény állampolgárait kárhoztatja, hanem a *„se hús, se
hal”* pápát, püspököket, papokra, akiknek *„szakmájuknál fogva vértanúvá
kellett volna válniuk”*, de nem váltak azzá.

Balog Zoltán erre csak nem bírta ki, hogy feltegye a legkézenfekvőbb
hitvitás kérdést, amit zsidó embernek csak fel lehet tenni.

*Messiás volt-e Jézus?*

*„Pál szerint ugye Jézus addig nem jön vissza, amíg minden zsidó meg nem
tér. Na most, a zsidók addig nem fognak megtérni, amíg Jézus vissza nem
tér. 22-es csapdája.”* Amúgy sem az a fontos most, amikor a világ a
*„szekularizáció
özönvizében” *fuldoklik és két lábbal tapodja a hagyományt, hogy azon
vitatkozzunk, Messiás volt-e Jézus – ütötte el a kérdést Röhrig. Balog
erre: *„A katolikusokkal sem vagyunk ám olyan jóban. Vagy ők velünk”*, a
közeledést ott sem egymás felé kell megtenni, hanem Krisztus felé,* „és
aztán ott, nála találkozunk”*. Valahogy így kellene a zsidósággal is.

*„Ne hülyéskedj”* – zárt rövidre Röhrig, de aztán azért mesélt saját
Jézus-élményéről. *„Szekularizált kádárista” *tiniként neki is előbb került
a kezébe az Újszövetség, mint az Ó-, s a példabeszédeket olvasva nagyon
szabadnak érezte magát, tudott azonosulni a Názáretivel – ennek ellenére*
„az antijudaizmus sajnos benne van a szövegben magában”*. János
evangéliumából idézte Röhrig Jézus zsidóknak szóló mondatát: *„ti az ördög
atyától valók vagytok...”* Röhrig szerint ez egyébként utólagos betoldás
lehet, az evangéliumok összeválogatásának korából, a korabeli követelmények
szerint, hiszen hogyan is mondhatott volna ilyet saját testvéreire Jézus,
aki maga is megtartotta a törvényt. Az az évszázadokon át ismételt vád,
hogy *„a zsidók” *megölték Jézust, éppen ezért ugyanilyen képtelenség.
Zsidó szemmel – mondta Röhrig – egyébként teljesen értelmezhetetlen az is,
amit a kereszténység tanít, hogy ugyanis Jézus *„beteljesítette a törvényt”*.
*„Ez olyan, mintha azt mondanánk, valaki beteljesítette a KRESZ szabályait.*
 *Az mégis mit jelent? Akkor mától nincs KRESZ? Törvényt a Jóisten adott,
örök időkre, azt ugyanúgy nem lehet beteljesíteni, ahogy a gravitációt
sem.”*

Azért van ennek akusztikája egy református templomban. És mégis: szelídebb
volt az egész, mint ahogy azt írásban vissza lehet adni. Röhrig egy
másodpercre sem volt sértő, sem kivagyi. Balog nem is nagyon vitatkozott,
csak amúgy hivatalból igyekezett „kimenteni” János evangelistát: szerinte a
zsidóságon belüli korabeli harcok, viták tükröződnek a szövegben, a zsidók
átkozása az Újszövetségben tehát olyan, mint amikor Ady a magyarságot
átkozza. *„Hogy a nem zsidók szájában aztán ebből később mi lett, abban
egyetértünk.”*

*Nagyképű zsidók – a pap beszól *

A hagyomány szerepéről sem volt vita – Balog és Röhrig között legalábbis.
Utóbbi viszont felidézte egy élményét egy katolikus pappal. Amikor éveken
át a Dohány utcai zsidó múzeumban dolgozott, egy atya hozta el az
osztályát. Miután végignézték a kiállítást, megrendültségében az atya azt
kérte, fogják meg egymás kezét és együtt imádkozzanak. Már hogy Röhrig is
velük. We are the world, világbéke.

Röhrig nemet mondott, ő ugyanis Kelet felé imádkozik, a nap bizonyos
szakában, másképp tehát. Szóval kimegy és az osztály maradjon csak,
imádkozzanak, ameddig jól esik – mondta. *„A pap erre úgy kiosztott... Hogy
ezért volt a holokauszt, mert ilyen nagyképűek vagyunk, mi, zsidók, hogy
elkülönülünk, kivonjuk magunkat, nem vesszük feleségül a lányaikat... Csak
néztem. Miért kellene nekünk összeházasodni? Vagy együtt imádkozni? Hol van
ez előírva? Miért nem elég, ha csak tiszteljük egymást?”*

Nem kell belemenni a szinkretista zsákutcába tehát, hogy *„minden vallás
ugyanazt mondja végül is, csak a felszín más...”. *

*Mucsázás zsidó szájból – nagyon másképp*

Balog Zoltán itt is egyetértett, de ekkor már politikai síkra terelte a
beszélgetést. Merthogy az EU is kötelező, világbékés *„együtt imádkozást”*
akar előírni és nem hagyná, hogy azok legyünk, akik vagyunk. Ha nem
hasonulunk, máris maradi, retrográd nép vagyunk, az emberi faj ellensége.
Röhrig egyetértett és Balog kérésére, hogy védje meg az egyedit, a
magyarságot, azt mondta: bármikor. *„Azt akarják, hogy 10 hüvelykujja
legyen az embernek. De hogy lehet úgy zongorázni?*” - tette fel a költői
kérdést az egyébként tényleg költő Röhrig. Szerinte is árt az ország és a
világ ellenálló képességének, hogy generálszósszal akarják leönteni a
nemzeteket.* „Bábel tornyát nem az ördög: az Isten rendezte úgy, ahogy.”* A
különbözőség tehát isteni.

Jöttek aztán a hétköznapibb témák. Balog egyrészt elárulta, hogy ő
terjesztette fel Kossuth-díjra Röhriget, s meg is kérdezte, miért mondta a
költő, hogy túlzás a díj, s hogy utólag akarja megszolgálni. Főleg pedig:
hogyan?

Nos, úgy, hogy hazajön. Röhrig 48 éves, négy gyerek apja, New Yorkban él
tizenhat éve, de annyi *„gombócból is sok”*. Úgy érzi, itthon tudná a
legtöbbet adni. Amíg még kint van, arra gondolt, írhatna a New York
Times-nak, lehetne magyar hang a világban, ahogy annak idején Václav Havel
cikkeit imádták az amerikaiak, talán egy Oscar után került olyan helyzetbe,
hogy használni tudjon az országnak mondjuk így. Aztán, ha két-három év
múlva hazajön, tanítana. *„Nem egyetemi katedrát szeretnék. Mucsát.
Kultúrtermet, mozitermet, ahol a Biblia könyveit tanulmányozhatjuk.”* Ennyi
szeretettel egyébként talán még nem ejtették ki a Mucsa szót – Röhrig
szájából semmilyen pejoratív éle nem volt, sőt, inkább magasztos tartalmat
kapott.

*Saul és a remény*

A miniszter aztán a Saul fiára terelte a szót. Arra, hogy a film mennyire
nem zsidó ügy, s hogy szégyellte, amikor fideszes politikus társa közölte:
nem nézi meg, mert ő nem zsidó. Röhrig szerint nem ez az általános
hozzáállás, s örült annak is, amikor Orbán Viktor gratulált az alkotóknak
és Andy Vajnának az Oscar-hoz. Azért föltette magában a kérdést, hogy vajon
a miniszterelnök látta-e a filmet? Ha nem, tervezi-e megnézni? Ha igen,
hogy tetszett neki Erről ugyanis nem írt semmit. *„Remélem, nem politikai
számításból...”*

*„Biztosan nem!”* - védte meg a főnökét Balog, aki még arra a labdára sem
csapott rá, amikor Röhrig kijelentette: nem fair, amikor azzal jönnek, hogy
Kertész Imre Nobel-díja és a Saul fia Oscarja is holokauszt-téma, hát
biztosan amiatt kapták.* „A holokauszt tényleg meghatározza a nyugati
közgondolkodást, Trianon meg nem. Az egyik 19 országot érintő népirtás
volt, a másiknak kisebb a hatósugara.” *Nagyrészt stimmel, de azért kicsit
sántít is: ha Hollywood-ot az elüldözött örmények vagy svábok építették
volna fel, vélhetőleg jobb eséllyel jutna Oscar azoknak a témáknak. Persze
azzal sem lenne gond, emberi és érthető lenne – de érdekes lett volna
megtudni, erről mit gondol Röhrig. Balog nem boncolgatta tovább a témát,
Ăşgyhogy nem ez derĂĽlt ki.

Az viszont igen, hogy a Saul fia tényleg nem zsidó történet.* „A gulágon is
játszódhatna.”* Történelmi helyzet ürügyén beszél az általánosról. A
megmagyarázhatatlanul feltámadó emberségről. A totális roncs Saul ugye
megszeret egy kisgyereket, aki nyilvánvalóan nem a fia.* „Valószínűleg egy
összenézés lehetett. De ezt filmen nem lehet megmutatni. A nagy dolgokat
nem lehet. A fogantatás pillanatát, például azt sem”* - így Röhrig. Saul
mindenesetre érezni kezdett újra, emberként, ezért pedig hálás lesz, s adni
akar.* „Egy halottnak mi mást is adhatna, mint hogy eltemeti?”*

S hogy miért a remény filmje a Saul fia? Ahogy Röhrig fogalmazott: *„Az
emberség olyan mint a tűz. Ha egy kicsi tüzed van, már akármennyi tüzed
van.”*

Az este is egészen reménykeltőre sikerült. Hagyomány és magyarság mellett
határozottan és szelíden kiálló zsidó költő és református miniszter
őszinte, összeborulásmentes, laza és természetes diskurzusa – ilyenből
többet is el tudnánk viselni. Kifejtetlen téma maradt még bőven.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160416/8a24950f/attachment.html 


További információk a(z) Grem levelezőlistáról