[Grem] F.pápa / a rászorulók segítéséről

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. Ápr. 10., V, 08:05:22 CEST


Ferenc pápa: Képes vagyok-e megállni és szemébe nézni annak, aki segítséget
kér tőlem?
2016. április 9. szombat 23:25
http://www.magyarkurir.hu/hirek/kepes-vagyok-e-megallni-es-szemebe-nezni-annak-aki-segitseget-ker-tolem
Ferenc pápa április 9-én az irgalmasság és alamizsna kapcsolatáról tartotta
katekézisét a rendkívüli szentévben. Az alamizsnaadás fontosságára és annak
helyes mikéntjére is felhívta a hívők figyelmét. A pápa szombati rendkívüli
jubileumi katekézisét teljes terjedelmében közöljük.
<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=68879&img=o_111.jpg>
Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Az evangéliumi szakasz, melyet hallottunk [Mt 6,1–4], segít felfedeznünk *az
irgalmasság egyik lényegi aspektusát: **az alamizsnát*. Egyszerű dolognak
tűnhet az alamizsnálkodás, de *vigyáznunk kell, nehogy megfosszuk ezt a
gesztust a benne rejlő gazdag tartalomtól*. Az „alamizsna” szó ugyanis a
görög nyelvből származik, és éppen „*irgalmasságot” jelent*. Az
alamizsnának tehát magával kellene hoznia az irgalmasság egész
gazdagságát. *Ahogy
az irgalmasságnak ezer útja s módja van, úgy az alamizsna is sokféleképpen
fejeződhet ki, hogy enyhítse a rászorulók nehéz helyzetét.*

*Az alamizsnálkodás kötelessége* olyan* ősi,* mint a Biblia. *Az
áldozatbemutatás és az alamizsnaadás két olyan kötelesség volt, amelyhez a
vallásos embernek tartania kellett magát.* Vannak fontos részek az
Ószövetségben, ahol Isten különleges odafigyelést követel meg a
szegényekre, akik lehetnek a nincstelenek, az idegenek, az árvák vagy az
özvegyek. Ez egy állandóan visszatérő refrén a Bibliában*: a szűkölködő, az
özvegy, az idegen, az árva…, *refrén. Mert Isten azt akarja, hogy népe
törődjön ezekkel a testvéreinkkel; sőt inkább azt mondom, hogy ők Isten
üzenetének középpontjában állnak: dicsérni Istent az áldozattal és dicsérni
Istent az alamizsnával.

A kötelességgel együtt, hogy megemlékezzünk róluk, egy értékes útmutatást
is kapunk: „Jó szívvel adj, és* amikor adsz, szíved ne szomorodjon el” *
(MTörv 15,10). Ez azt jelenti, hogy *a tevékeny szeretet mindenekelőtt
belső örömöt igényel*. Az irgalmasság gyakorlása nem jelenthet terhet vagy
kellemetlenséget, amelytől gyorsan meg kellene szabadulnunk. Milyen sokan
igazolják magukat, hogy ne kelljen alamizsnát adniuk, azt mondva: „Milyen
ember ez? Ha adnék neki, biztos borra költené, hogy részegeskedjen!” De ha
ő részegeskedik, az azért van, mert nincs más útja! És te mit teszel
titokban, amikor senki sem látja? És bírója vagy annak a szegény embernek,
aki pénzt kér tőled egy pohár borra? Szeretem felidézni* az idős Tobit
történetét, aki miután nagy pénzösszeget kapott, magához hívta fiát, és ezt
az intelmet adta neki: „Adj alamizsnát a vagyonodból. Ne fordítsd el
arcodat a szegénytől soha, s akkor Isten sem fordítja el arcát tőled” (Tób
4,7–8).* Nagyon bölcs szavak, amelyek segítenek megérteni az alamizsna
értékét.

Amint hallhattuk, *Jézus* ezzel kapcsolatban *nélkülözhetetlen tanítás*t
hagyott ránk. Mindenekelőtt *azt kéri, hogy **ne azért adjunk alamizsnát,
hogy dicsérjenek vagy csodáljanak minket az emberek nagylelkűségünkért: úgy
tedd, hogy jobb kezed ne tudja, mit tesz a bal* (vö. Mt 6,3*). Nem az
számít, mi látszik, hanem az a képességünk, hogy megálljunk és szemébe
nézzünk annak, aki segítséget kér. Mindannyian feltehetjük magunknak a
kérdést: „Képes vagyok-e megállni és szemébe nézni annak, aki segítséget
kér tőlem? *Képes vagyok erre?” Tehát nem szabad azonosítanunk az
alamizsnaadást azzal, hogy egyszerűen sietve adunk egy kis aprópénzt
anélkül, hogy ránéznénk az emberre, anélkül, hogy megállnánk beszélni vele,
hogy lássuk, mire van ténylegesen szüksége. Ugyanakkor* különbséget kell
tennünk a szegények és a kéregetés különböző formái között, amelyek nem
tesznek jó szolgálatot az igazi szegényeknek.* Mindenesetre az
alamizsnálkodás egy szeretetgesztus, amellyel azok felé fordulunk, akikkel
találkozunk, az őszinte figyelem gesztusa afelé, aki közeledik felénk és
segítségünket kéri, titokban végzett cselekedet, amelyet csak Isten lát, és
amelynek értékét csak ő tudja felmérni.

De* az alamizsnálkodásnak áldozatnak is kell lennie számunkra*. Emlékszem
egy anyukára: három gyermeke volt, nagyjából hat-, öt- és háromévesek.
Mindig azt tanította gyermekeinek, hogy adjanak alamizsnát azoknak, akik
kérnek tőlük. Egyszer éppen ebédeltek: mindegyik egy-egy szelet milánói
kotlettet evett, vagy ahogy az én földemen mondják: rántott húst.
Kopogtattak. A legnagyobb gyermek megy ajtót nyitni, majd visszatér: „Anyu,
egy szegény ember az, és enni kér.” „Mit csináljunk?” – kérdezte az anya.
„Adjunk neki enni – válaszolták mindnyájan – adjunk neki!” „Jól van: add
ide a húsod felét, te is a tied felét, te is a tied felét, és készítsünk
neki két szendvicset!” „Ne, anyu, ne!” „Nem? *Adj a tiedből, azt add, ami
áldozatot jelent neked.” Ez jelenti azt, hogy belépek a szegény ember
életébe. Megvonok valamit magamtól, hogy neked adjam. Azt mondom a
szülőknek: neveljétek gyermekeiteket arra, hogy így adjanak alamizsnát, és
nagylelkűen bánjanak azzal, amijük van.*

Tegyük magunkévá Pál apostol szavait: „Minden tekintetben megmutattam
nektek, hogy így, kemény munkával kell az erőtlenekről gondoskodnunk,
emlékezve az Úr Jézus szavaira. Mert ő maga mondta: *Nagyobb boldogság
adni, mint kapni”* (ApCsel 20,35; vö. 2Kor 9,7). Köszönöm!

Fordította: Tőzsér Endre SP

FotĂł: News.va

<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
Mentes
a vĂ­rusoktĂłl. www.avast.com
<https://www.avast.com/sig-email?utm_medium=email&utm_source=link&utm_campaign=sig-email&utm_content=webmail>
<#m_729048402380877134_DDB4FAA8-2DD7-40BB-A1B8-4E2AA1F9FDF2>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160410/52319b7a/attachment.html 


További információk a(z) Grem levelezőlistáról