[Grem] Rokay Z. hittuds / Jzus Krisztus irgalmra mindenkppen szksge van az embernek

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2016. pr. 3., V, 15:38:21 CEST 

Rokay Zoltán: Jézus Krisztus irgalmára mindenképpen szüksége van az
embernek
2016. április 3. vasárnap 12:00
http://www.magyarkurir.hu/hirek/rokay-zoltan-jezus-krisztus-irgalmara-mindenkeppen-szuksege-van-az-embernek
Vajon hogyan jelenik meg az irgalmasság fogalma a filozófiai
gondolkodásban? Mit jelent az irgalom kapcsolatainkban, a megbocsátásában?
Rokay Zoltánt, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának
tanszékvezető egyetemi tanárát kérdeztük.

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=68668&img=o_IMG_7836.jpg>

*– Platón már a Kr.e. 4. században leírta, Isten jó, nem akarhatja a
rosszat, nem lehet a rossznak oka. Ez az istenkép már közel áll az irgalmas
Istenhez. Ugyanakkor már a görögöknél is gyakran jelenik meg az
igazságosság fogalma. Mennyire zárja ki egymást ez a két fogalom?*

– *A görög gondolkodásmód és a bibliai fogalmak nem zárják ki egymást, de a
két „világ” távol áll egymástól*, és ezt már Szent Pál apostol is szépen
kifejtette, amikor Athénban az Areoszpaguszon arról beszélt, hogy * a
zsidók csodát követelnek**, a görögök bölcsességet*,* mi pedig a
megfeszített Jézus Krisztust hirdetjük, aki **a zsidóknak botrány, a
görögöknek pedig oktalanság*. Ekkor találkozott az antik világ és a
krisztusi tanítás. Az irgalmasság évében különösen, de egyébként is,
kézenfekvő számunkra, hogy* az evangéliumok alapján beszéljünk az irgalmas
szamaritánusról, a keresztfán megtérő gonosztevőről, a tékozló fiúról, ahol
megjelenik az irgalmas atya.* Én a méltatlankodó fivérről szoktam beszélni
ezzel kapcsolatban. J*ézus felszólítja hallgatóságát, legyetek tökéletesek,
mint ahogy mennyei Atya tökéletes. Ez a tökéletesség pedig az
irgalmasságban van,* *ahogy Szent Lukács fogalmaz, ami magában foglalja az
ellenség szeretetét is.*

*– Ez viszont az antik és a racionális gondolkodástól idegen…*

– Legalábbis nem a sajátja. Ellenben a kinyilatkoztatás tételeire az
értelmes gondolkodás, az ész is reflektálhat. A mi vallásunk, hitünk
ugyanis nem értelmetlenség. Ha kivonnánk magunkat a filozófiai értelmezés
lehetősége alól, a fundamentalizmus vádja érhetne bennünket. Bár ettől sem
kellene megijednünk, hiszen ha az ember hisz abban, hogy az életének biztos
alapja van, sziklára építi a házát, az nem fundamentalizmus a szó pejoratív
értelmében. Ezért is *szükséges, hogy a filozófia és az értelem
segítségével is megvilágítsuk Krisztus és az egyház kinyilatkoztatását.*
(Bár azt szükségesnek tartom megjegyezni, hogy *az „észnek” is lehetnek
patologikus megnyilvánulásai: pl. az atomfegyverek…*) Mindenekelőtt azt,
ami olyan gyönyörűen van megfogalmazva a Hitvallásban: Jézus Krisztus,
Isten Egyszülött Fia „Értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért, leszállott a
mennyből…” *A keresztény hitvallás középpontjában Isten áll, *aki
tulajdonképpen a mi Megváltónk, megtestesült Jézus Krisztusban, a második
isteni személyben, emberré lett, és *az irántunk érzett szeretetből és
irgalomból föláldozta magát a kereszten.* Itt megjelenik az emberkép, ami a
filozófiának is tárgya.

*– Ez az Isten által szeretetből és irgalomból megváltott ember?*

– Igen, s itt emlékeztetnék arra, hogy *Nietzsche indulatosan protestált az
irgalmasság ellen,* azzal vádolva a kereszténységet, hogy megnyomorítja az
embereket, majd nagyvonalúan kihirdeti, hogy irgalmasságot gyakorol velük.
Ez természetesen helytelen lenne. Nietzschének azonban nem volt igaza. S
itt megint csak a filozófiára utalhatunk, mint fenomenológiára. *Az ember
ugyanis esendő, és folyamatosan rászorul az irgalmasságra.*

*– Napjainkban, az öntudat túlhangsúlyozásának és túlértékelésének korában
ezt sokan elutasítják.*

– Az biztos, hogy manapság nem hallunk erről feltétlen szívesen, mert a
ráutaltság mögött bizonyos kiszolgáltatottságot vélünk felfedezni, attól
pedig idegenkedünk. Igaz, hogy* az élet sok területén van az ember
kiszolgáltatott helyzetben, függ a pénztől, a hatalomtól, a manipulációtól,
de *ezt nem ismeri be, és* így az irgalmat is elutasítja, mondván, hogy
nincs erre szüksége.* Majd ő megszervezi a saját maga életét, s minden
rendben lesz. A tények azonban mást bizonyítanak. Az az ember ugyanis, aki
azt állítja magáról, hogy soha nem ütközött korlátokba, neki mindig minden
sikerült az életben, először is nevetségessé válik. Ilyen egyszerűen nem
létezik. Másodszor: sokan szánakoznak is az ilyen emberen, összesúgnak a
háta mögött, hogy baj van az idegeivel, azért mondja ezt. Egy lelkileg
kiegyensúlyozott ember soha nem állítana ilyesmit. A harmadik pedig, hogy
az önmaga képzelt tökéletességével dicsekvő személy egy idő után
elviselhetetlenné válik. A Jóisten mentsen meg attól az embertől, aki
mindenütt hirdeti, hogy az ő élete göröngyöktől mentes. Ki tudja, milyen
áron érte ezt el? S mivel mi nem vagyunk ilyen tökéletesek, egy idő után
távolodni fogunk ettől az embertől: örülj neki, hogy csupa fény, siker az
életed, de kímélj meg minket a dicsekvésedtől.

*– Reális emberképre van tehát szükségünk mindnyájunknak?*

–* Igen,* ez pedig egyértelműen *annak belátását jelenti, hogy egymásra
vagyunk utalva, az élet minden szakaszában: gyermek a szülőre, szülő a
gyermekre, a házastársak egymásra, beteg az orvosra. A ráutaltság szerves
része az életnek, és ahol erről beszélünk, ott már *az *irgalmasságnak **is
megvan a helye*. A filozófiai antropológia segítségével pedig ki tudjuk
értékelni ezt a rászorultságot – vizsgáljuk meg az embert a maga
teljességében. Ez egyértelműen elvezet annak felismeréséhez és belátásához,
hogy* Jézus Krisztus irgalmára mindenképpen szüksége van az embernek. Ez
realitás, és ezt az irgalmasságot magunknak is mindennap gyakorolnunk kell.
*Nem világviszonylatban, mert akkor semmi nem lesz ebből. Nem hiszem, hogy
a világ sorsát, beleértve a legaktuálisabb problémákat is, itt és most meg
tudnánk oldani. Természetesen a Szentatyának, mint Krisztus földi
helytartójának, egyetemes dimenziókban kell megszólalnia, az egész világra
vonatkozó állásfoglalásokat kell meghirdetnie. A saját életünkben azonban
meg kell néznünk, hogy milyen módon tudunk másokon segíteni, elsősorban
azokon, akik a legjobban rászorulnak az irgalomra. Számtalan alkalom van
erre.

*– Mondana néhány példát?*

– Kommunikációs és információs társadalomban élünk, és ebből adódóan
számtalanszor lépnek fel ebből eredő zavarok. Nem azért mondom, mert nekem
nincs mobiltelefonom. Van, akinek kettő is van. Komikus helyzetek fordulnak
elő. A templomban megszólal a mobil, a hívő lázasan elkezd keresgélni a
táskájában, mindent felkutat, míg végül megtalálja azt a telefonját,
amelyik csörgött. Már mindenki őt nézi, a liturgiára senki sem figyel.
Vannak számítógép- és mobilfüggő emberek. Előfordult, többször is, hogy
vonaton utaztam, s a fülkében mások is voltak rajtam kívül, láthatóan
ismerték egymást, de egyetlen szót sem szóltak a másikhoz, valamennyien
telefonáltak. Voltam olyan társaságban, hogy senkivel sem tudtam szót
váltani, mert ugyanez volt a helyzet. Bizonyos, hogy ezeket a szerkezeteket
azért találták fel, hogy megkönnyítsék az emberek életét, közel hozzák őket
egymáshoz, csak hát itt is, mint a gyógyszerek esetében, vannak nem
kívánatos mellékhatások.

Sajnos *a kommunikációs zavarok egyik káros következménye a családok
szétesése*. Itt is megmutatkozik az emberek egymásra utaltsága. S *belép az
irgalom, amikor az elektronika helyett mégiscsak személyesen próbálunk
beszélgetni felebarátainkkal, családtagjainkkal. **Ehhez türelemre van
szükség, *hiszen *ma már ott tartunk, hogy alig van értelmes diskurzus az
emberek között. *A felgyorsult világban az emberek többsége a harmadik
mondat után rászól a beszélgetőpartnerére, sok a szöveg, hagyd abba, engem
is engedj szóhoz jutni. Ahhoz, hogy ez ne így legyen, szükség van irgalomra.

*– Hogyan jelenik meg az irgalom a bűnök megbocsátásában?*

– Az tény, hogy *ha bűnt követünk el, azt nem lehet meg nem történtté
tenni.* *Az irgalmasság viszont arra tanít bennünket, hogy megpróbálhatjuk
jóvátenni **a vétkeinket*. A filozófia és az irgalmasság mint bibliai
fogalom közötti összefüggés arra is ráirányítja a figyelmünket, hogy
butaságokat még a Jóisten és az egyház nevében sem szabad mondani,
elkövetni pedig különösen nem. Itt megint visszatérek oda, hogy
filozófiailag is bebizonyíthatjuk, hogy *a kereszténység nem zárja ki az
ésszerűséget, az értelem alkalmazását.* Szent Pál apostolnál találhatunk
nagyon szép gondolatokat ezzel kapcsolatban. A Timóteushoz írt első
levelében (1,17) írja, hogy vannak, akik meg sem értik, amit mondanak. Az
egyházi tanítónak tehát pontosan értenie kell, hogy miről beszél, mi az
alany, mi az állítmány, milyen alanyról mit állít. Itt belép az irgalmasság
és az igazságosság kérdése. *Az irgalmasság nem azt jelenti, hogy mindent
jóváhagyunk, szemet hunyunk a bűnök elkövetése fölött is. Mi sem várhatjuk
el, hogy az egyház, netán Jézus Krisztus mosolyogjon a butaságainkon*, ne
adj Isten*, a gonoszságainkon.* *Ha bűnt követünk el*, *nagyon fontos, hogy
imával forduljunk Istenhez.** Az irgalmasság egyik tartóoszlopa az imádság.
A másik a szentségekhez való járulás. A szentgyónás az irgalmasság forrása,
az a szentség*, ahol az ember a tékozló fiúhoz hasonlóan megtapasztalhatja
az irgalmasságot: Atyám, vétkeztem az ég ellen, és te ellened.

Isten irgalmassága természetesen mindenkire vonatkozik. Az Úrjézus pontosan
tudja, hogy aki nekünk kedves és szimpatikus, annak többet is adunk, mint
az általa említett pohár vizet:* „Szomjas voltam és innom adtatok…*”* Ő
azonban azt adta parancsba, hogy ezt a pohár vizet mindenkinek megadjuk.
Annak is, aki terhes a számunkra, annak is, aki folyamatosan keresztbe tesz
nekünk, vagy soha nem ért velünk egyet semmiben. Az irgalmasságnak ezt a
minimumát mindenkinek meg kell adnunk.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=68668&img=o_IMG_7814.jpg>

*– Az imént utalt rá, hogy az irgalom nem jelenti a rossz jóváhagyását…*

– Szent Pál apostol írja a Timóteushoz írt második levelében, hogy* a
tanítónak alkalmasnak kell lennie a megkülönböztetésre.* Vagyis, az
irgalmasság semmiképpen sem jelentheti a rossz jóváhagyását.* A bajba
jutott ember segítése,* *a tévúton* *járónak a helyes útra vezetése viszont
irgalmasság. *Szent Pál arra is figyelmeztet: a tanítónak ragaszkodnia kell
a hiteles tanítás szavaihoz, hogy képes legyen józan oktatásával buzdítani,
és megcáfolni az ellentmondókat. Íme, a filozófia szerepe a teológiai
képzésben. Ne görcsöljünk be, ha valaki előjön valamilyen vadnak látszó
magyarázattal, hanem üljünk le vele és* próbáljuk meggyőzni őt hitünk
alapelveinek az igazságáról, ha szükséges, az értelem, az ész erejével.*
Tanításra termettnek kell tehát lennünk, és nem esti mesékkel szórakoztatni
az embereket. Annak is megvan a szerepe, de nem itt.

Fotó: Lambert Attila

Bodnár Dániel/Magyar Kurír
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20160403/0ebad4c7/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl