<div dir="ltr"><h1>Rokay Zoltán: Jézus Krisztus irgalmára mindenképpen szüksége van az embernek </h1>
<div>2016. április 3. vasárnap 12:00<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/rokay-zoltan-jezus-krisztus-irgalmara-mindenkeppen-szuksege-van-az-embernek" target="_blank">http://www.magyarkurir.hu/hirek/rokay-zoltan-jezus-krisztus-irgalmara-mindenkeppen-szuksege-van-az-embernek</a><br></div>
<h3>Vajon hogyan jelenik meg az irgalmasság fogalma a
filozófiai gondolkodásban? Mit jelent az irgalom kapcsolatainkban, a
megbocsátásában? Rokay Zoltánt, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem
Hittudományi Karának tanszékvezető egyetemi tanárát kérdeztük.</h3><p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=68668&img=o_IMG_7836.jpg" rel="lightbox['g68668']" target="_blank"><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=68668&p=1&img=c_IMG_7836.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(255,229,153)">Platón már a Kr.e. 4. században leírta</span>, <span style="background-color:rgb(255,229,153)">Isten jó, nem<span style="background-color:rgb(234,209,220)">
akarhatja a rosszat,</span> nem lehet<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a rossznak oka</span></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">.</span><span style="background-color:rgb(182,215,168)"> </span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><span style="background-color:rgb(182,215,168)">Ez az istenkép már közel
áll</span> az irgalmas Istenhez.</span> Ugyanakkor már a görögöknél is gyakran jelenik
meg az igazságosság fogalma. Mennyire zárja ki egymást ez a két
fogalom?</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>A görög gondolkodásmód és a bibliai fogalmak nem zárják ki egymást,
de a két „világ” távol áll egymástól</b></span>, és ezt már Szent Pál apostol is
szépen kifejtette, amikor Athénban az Areoszpaguszon arról beszélt, hogy
<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> a zsidók csodát követelnek</b><b>, a görögök bölcsességet</b></span>,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> mi pedig a
megfeszített Jézus Krisztust hirdetjük, aki </b></span><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>a zsidóknak botrány, a
görögöknek pedig oktalanság</b></span>. Ekkor találkozott az antik világ és a
krisztusi tanítás. Az irgalmasság évében különösen, de egyébként is,
kézenfekvő számunkra, hogy<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> az evangéliumok alapján beszéljünk az
irgalmas szamaritánusról, a keresztfán megtérő gonosztevőről, a tékozló
fiúról, ahol megjelenik az irgalmas atya.</b></span> Én a méltatlankodó fivérről
szoktam beszélni ezzel kapcsolatban. J<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>ézus felszólítja hallgatóságát, <u>
legyetek tökéletesek, mint ahogy mennyei Atya tökéletes.</u> Ez <u>a
tökéletesség pedig az irgalmasságban van</u>,</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>ahogy Szent Lukács fogalmaz,
ami <u>magában foglalja az ellenség szeretetét is.</u></b></span></p>
<p></p>
<p><b>– Ez viszont az antik és a racionális gondolkodástól idegen…</b></p>
<p>– Legalábbis nem a sajátja. Ellenben a kinyilatkoztatás tételeire az
értelmes gondolkodás, az ész is reflektálhat. A mi vallásunk, hitünk
ugyanis nem értelmetlenség. Ha kivonnánk magunkat a filozófiai
értelmezés lehetősége alól, a fundamentalizmus vádja érhetne bennünket.
Bár ettől sem kellene megijednünk, hiszen ha az ember hisz abban, hogy
az életének biztos alapja van, sziklára építi a házát, az nem
fundamentalizmus a szó pejoratív értelmében. Ezért is <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>szükséges, hogy a
filozófia és az<u> értelem</u> segítségével is megvilágítsuk Krisztus és az
egyház kinyilatkoztatását.</b></span> (Bár azt szükségesnek tartom megjegyezni,
hogy<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><u><span style="background-color:rgb(255,229,153)">az „észnek</span></u>” is lehetnek patologikus megnyilvánulásai: pl. az
atomfegyverek…</b></span>) Mindenekelőtt azt, ami olyan gyönyörűen van
megfogalmazva a Hitvallásban: Jézus Krisztus, Isten Egyszülött Fia
„Értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért, leszállott a mennyből…” <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A
keresztény hitvallás középpontjában Isten áll, </b></span>aki tulajdonképpen a mi
Megváltónk, megtestesült Jézus Krisztusban, a második isteni személyben,
emberré lett, és <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az irántunk érzett szeretetből és irgalomból
föláldozta magát a kereszten.</b></span> Itt megjelenik az emberkép, ami a
filozófiának is tárgya.</p>
<p><b>– Ez az Isten által szeretetből és irgalomból megváltott ember?</b></p>
<p>– Igen, s itt emlékeztetnék arra, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Nietzsche indulatosan
protestált az<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> irgalmasság</span> ellen,</b></span> azzal vádolva a kereszténységet, hogy
megnyomorítja az embereket, majd nagyvonalúan kihirdeti, hogy
irgalmasságot gyakorol velük. Ez természetesen helytelen lenne.
Nietzschének azonban nem volt igaza. S itt megint csak a filozófiára
utalhatunk, mint fenomenológiára. <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Az ember ugyanis esendő, és
folyamatosan rászorul az<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> irgalmasság</span>ra.</b></span></p>
<p></p>
<p><b>– Napjainkban, <span style="background-color:rgb(234,209,220)">az öntudat túlhangsúlyozásának és túlértékelésének korában</span> ezt sokan elutasítják.</b></p>
<p>– Az biztos, hogy manapság nem hallunk erről feltétlen szívesen, mert
a ráutaltság mögött bizonyos kiszolgáltatottságot vélünk felfedezni,
attól pedig idegenkedünk. Igaz, hogy<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> az élet sok területén van az ember
kiszolgáltatott helyzetben, függ a pénztől, a hatalomtól, a
manipulációtól, de </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">ezt nem ismeri be, és</span><b> így <span style="background-color:rgb(255,229,153)">az irgalmat </span><span style="background-color:rgb(234,209,220)">is elutasítja,
mondván, hogy nincs erre szüksége</span>.</b></span> Majd ő megszervezi a saját maga
életét, s minden rendben lesz. A tények azonban mást bizonyítanak. Az az
ember ugyanis, aki azt állítja magáról, hogy soha nem ütközött
korlátokba, neki mindig minden sikerült az életben, először is
nevetségessé válik. Ilyen egyszerűen nem létezik. Másodszor: sokan
szánakoznak is az ilyen emberen, összesúgnak a háta mögött, hogy baj van
az idegeivel, azért mondja ezt. Egy lelkileg kiegyensúlyozott ember
soha nem állítana ilyesmit. A harmadik pedig, hogy az önmaga képzelt
tökéletességével dicsekvő személy egy idő után elviselhetetlenné válik. A
Jóisten mentsen meg attól az embertől, aki mindenütt hirdeti, hogy az ő
élete göröngyöktől mentes. Ki tudja, milyen áron érte ezt el? S mivel
mi <span style="background-color:rgb(255,255,255)">nem vagyunk ilyen tökéletesek, </span>egy idő után távolodni fogunk ettől az
embertől: örülj neki, hogy csupa fény, siker az életed, de kímélj meg
minket a dicsekvésedtől.</p>
<p><b>– <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><span style="background-color:rgb(255,229,153)">Reális emberképre</span> van tehát szükségünk mindnyájunknak?</span></b></p>
<p>–<b> <span style="background-color:rgb(255,229,153)">Igen</span>,</b> ez pedig egyértelműen <b><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><span style="background-color:rgb(255,229,153)">annak belátását jelenti, hogy egymásra
vagyunk utalva, az élet minden szakaszában:</span> gyermek a szülőre, szülő a
gyermekre, a házastársak egymásra, beteg az orvosra. <span style="background-color:rgb(255,229,153)">A ráutaltság
</span>szerves része az életnek, és ahol erről beszélünk, ott már </span></b>az
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>irgalmasságnak<span style="background-color:rgb(182,215,168)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>is megvan a helye</b></span>. A filozófiai antropológia segítségével
pedig ki tudjuk értékelni ezt a rászorultságot – vizsgáljuk meg az
embert a maga teljességében. Ez egyértelműen elvezet annak
felismeréséhez és belátásához, hogy<b> <u><span style="background-color:rgb(255,229,153)">Jézus Krisztus irgalmára
mindenképpen szüksége van az embernek. Ez realitás, és ezt az
irgalmasságot magunknak is mindennap gyakorolnunk kell. </span></u></b>Nem
világviszonylatban, mert akkor semmi nem lesz ebből. Nem hiszem, hogy a
világ sorsát, beleértve a legaktuálisabb problémákat is, itt és most meg
tudnánk oldani. Természetesen a Szentatyának, mint Krisztus földi
helytartójának, egyetemes dimenziókban kell megszólalnia, az egész
világra vonatkozó állásfoglalásokat kell meghirdetnie. A saját
életünkben azonban meg kell néznünk, hogy milyen módon tudunk másokon
segíteni, elsősorban azokon, akik a legjobban rászorulnak az irgalomra.
Számtalan alkalom van erre.</p>
<p><img style="display:block;margin:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=68668&p=1&img=c_IMG_7833.jpg" alt="" border="0"></p>
<p><b>– Mondana néhány példát?</b></p>
<p>– Kommunikációs és információs társadalomban élünk, és ebből adódóan
számtalanszor lépnek fel ebből eredő zavarok. Nem azért mondom, mert
nekem nincs mobiltelefonom. Van, akinek kettő is van. Komikus helyzetek
fordulnak elő. A templomban megszólal a mobil, a hívő lázasan elkezd
keresgélni a táskájában, mindent felkutat, míg végül megtalálja azt a
telefonját, amelyik csörgött. Már mindenki őt nézi, a liturgiára senki
sem figyel. Vannak számítógép- és mobilfüggő emberek. Előfordult,
többször is, hogy vonaton utaztam, s a fülkében mások is voltak rajtam
kívül, láthatóan ismerték egymást, de egyetlen szót sem szóltak a
másikhoz, valamennyien telefonáltak. Voltam olyan társaságban, hogy
senkivel sem tudtam szót váltani, mert ugyanez volt a helyzet. Bizonyos,
hogy ezeket a szerkezeteket azért találták fel, hogy megkönnyítsék az
emberek életét, közel hozzák őket egymáshoz, csak hát itt is, mint a
gyógyszerek esetében, vannak nem kívánatos mellékhatások.</p>
<p>Sajnos <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a kommunikációs zavarok egyik káros következménye a családok
szétesése</b></span>. Itt is megmutatkozik az emberek egymásra utaltsága. S <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>belép
az irgalom, amikor az <span style="background-color:rgb(182,215,168)">elektronika</span> helyett mégiscsak személyesen
próbálunk beszélgetni felebarátainkkal, családtagjainkkal<span style="background-color:rgb(255,229,153)">. </span></b><b>Ehhez
türelemre van szükség, </b></span>hiszen <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">ma már ott tartunk, hogy alig van <span style="background-color:rgb(255,229,153)">értelmes
diskurzus az emberek között.</span></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"> </span></b>A felgyorsult világban az emberek többsége
a harmadik mondat után rászól a beszélgetőpartnerére, sok a szöveg,
hagyd abba, engem is engedj szóhoz jutni. Ahhoz, hogy ez ne így legyen,
szükség van irgalomra.</p>
<p></p>
<p><b>– Hogyan jelenik meg az irgalom a bűnök megbocsátásában?</b></p>
<p>– Az tény, hogy <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ha bűnt követünk el, azt nem lehet meg nem történtté
tenni.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Az i<span style=""></span>rgalmasság viszont arra tanít bennünket, hogy megpróbálhatjuk
jóvátenni </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a vétkeinket</b></span>. A filozófia és az irgalmasság mint bibliai
fogalom közötti összefüggés arra is ráirányítja a figyelmünket, hogy
butaságokat még a Jóisten és az egyház nevében sem szabad mondani,
elkövetni pedig különösen nem. Itt megint visszatérek oda, hogy
filozófiailag is bebizonyíthatjuk, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a kereszténység nem zárja ki az
ésszerűséget, az értelem alkalmazását.</b></span> Szent Pál apostolnál találhatunk
nagyon szép gondolatokat ezzel kapcsolatban. A Timóteushoz írt első
levelében (1,17) írja, hogy vannak, akik meg sem értik, amit mondanak.
Az egyházi tanítónak tehát pontosan értenie kell, hogy miről beszél, mi
az alany, mi az állítmány, milyen alanyról mit állít. Itt belép az
irgalmasság és az igazságosság kérdése. <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Az irgalmasság nem azt jelenti,
hogy mindent jóváhagyunk, szemet hunyunk a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">bűnök elkövetése</span> fölött is.
Mi sem várhatjuk el, hogy az egyház, netán Jézus Krisztus mosolyogjon a
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">butaságainkon</span></b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">, ne adj Isten</span><b>,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> a gonoszságaink</span>on.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ha bűnt követünk el</b></span>,
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>nagyon fontos, hogy imával forduljunk Istenhez.</b><u><b> Az irgalmasság egyik
tartóoszlopa az imádság. A másik a szentségekhez való járulás. A
szentgyónás az irgalmasság forrása, az a szentség</b></u></span>, ahol az ember a
tékozló fiúhoz hasonlóan megtapasztalhatja az irgalmasságot: Atyám,
vétkeztem az ég ellen, és te ellened.</p>
<p>Isten irgalmassága természetesen mindenkire vonatkozik. Az Úrjézus
pontosan tudja, hogy aki nekünk kedves és szimpatikus, annak többet is
adunk, mint az általa említett pohár vizet:<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> „Szomjas voltam és innom
adtatok…</b></span>”<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Ő azonban azt adta parancsba, hogy ezt a pohár vizet
mindenkinek megadjuk. Annak is, aki terhes a számunkra, annak is, aki
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">folyamatosan keresztbe tesz nekünk</span>, vagy soha nem ért velünk egyet
semmiben. Az irgalmasságnak ezt a minimumát mindenkinek meg kell adnunk.</b></span></p>
<p style="text-align:center"><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=68668&img=o_IMG_7814.jpg" rel="lightbox['g68668']" target="_blank"><img src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=68668&p=1&img=c_IMG_7814.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>– Az imént utalt rá, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)">az irgalom nem jelenti</span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a rossz jóváhagyását…</span></b></p>
<p>– Szent Pál apostol írja a Timóteushoz írt második levelében, hogy<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> a
tanítónak alkalmasnak kell lennie a megkülönböztetésre.</b></span> Vagyis, az
irgalmasság semmiképpen sem jelentheti a rossz jóváhagyását.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> A bajba
jutott ember segítése,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a tévúton</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>járónak a helyes útra vezetése viszont
irgalmasság. </b></span>Szent Pál arra is figyelmeztet: a tanítónak ragaszkodnia
kell a hiteles tanítás szavaihoz, hogy képes legyen józan oktatásával
buzdítani, és megcáfolni az ellentmondókat. Íme, a filozófia szerepe a
teológiai képzésben. Ne görcsöljünk be, ha valaki előjön valamilyen
vadnak látszó magyarázattal, hanem üljünk le vele és<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> próbáljuk meggyőzni
őt hitünk alapelveinek az igazságáról, ha szükséges, az értelem, az ész
erejével.</b></span> Tanításra termettnek kell tehát lennünk, és nem esti mesékkel
szórakoztatni az embereket. Annak is megvan a szerepe, de nem itt.</p>
<p>Fotó: Lambert Attila</p>
<p>Bodnár Dániel/Magyar Kurír</p><br></div>