[Grem] Stni hbor

Rita Kunsay-Sipos ritakunsay at gmail.com
2015. Sze. 30., Sze, 22:20:13 CEST 

http://www.magyartudat.com/satani-haboru/


Sátáni háború <http://www.magyartudat.com/satani-haboru/>

2015. szeptember 30., 09:18

(*„inter arma silent musae”)*

A háború még nem kezdődött el fegyverekkel, csak fegyvernek használt
emberekkel. A háború görcsbe rántja a gondolkodó ember gyomrát, de görcsbe
rántja a nem gondolkodó – öklét is. A szellem megkeményedik, hiszen – amint
ezt Cicero megfogalmazta – „inter arma silent musae” „fegyverek közt
hallgatnak a múzsák”. A lélek is megkeményedik, megfagy. Az embertelenség
és az ösztönök legalja tör a felszínre, a gyilkolási vágy őrült eszmévé
válik… hiszen a háborúban “mindent szabad”. Már ma is ezt tapasztaljuk,
pedig a fegyverek még nem dörögnek félelmet keltő zajjal, még nincsenek
lerombolt házak és hullahegyek, egyelőre nincs gyógyszer és élelemhiány…
“csak” sátáni háború van. A lélek, az érzelem, a félelem háborúja az
emberiség ellen, amely emberiség – mert hagyta és élvezte a liberalizmust,
a szabadosságot –, megérdemelten kapja a kínt azoktól, akik hazugságokkal
és előre megtervezetten belevitték a gyötrő összeomlás keserű valóságába.
[image: satani_haboru_europa_ellen2]
<http://www.magyartudat.com/wp-content/uploads/satani_haboru_europa_ellen2.jpg>Mert
a nemzetek kapzsivá, önzővé, szeretetlenné, elnemzetietlenítetté, gyilkossá
és ez által öngyilkossá váltak, a mindennapoknak éltek és élnek még e
pillanatban is, mit sem törődve az erkölcs, a hűség, a szeretet, az
alázatosság és az Istenbe vetett hit éltető erejével. Még a hívő ember is
inkább megmagyarázza miért él úgy ahogy, semmint önvizsgálatot tartva
igazán Krisztust követővé válna. Megroppant az isteni törvények iránti
hűség és tisztelet, s ezzel megroppant az Isten által teremtett világ, az
Isten által megalkotott ember lelke is. Az alapértékek semmivé váltak, mert
az önzés és a szexuális szabadosság eltörölte a család és a gyermek
szentségét, a hűség és önzetlenség mindent felülíró eszméjét. Krisztus
követése üzletté alacsonyodott, hiszen mint eső után a gomba, úgy nőnek ki
a földből a kisegyházak, a szekták, amelyek működési engedélyeit politikai
kiegyezések és ördögi kompromisszumok írják és hagyják jóvá. Európa a
sodomai jólét és szabadosság élvezete közben nem veszi észre, hogy
megácsolták számára a bitót, hogy már a kötél is a nyakában van… csak a
sámlit nem rúgta ki lába alól az épp ott ácsorgó kőműves.

Cicero idejében nem olyan háború volt, mint ma… Kardok csörögtek, seregek
álltak egymással szemben. Hódítottak a rómaiak s támadtak a kisebb népek,
de azután, egy összeomlott birodalom romjain annak a birodalomnak a
kultúrája virágzott ki, amelyet a kor, a kis népek és az idő legyőzött.
Fejlődés volt történelmi léptékben, erkölcsiekben és a társadalom életében,
a művészetekben és az élet minden szegmensében, egyenletesen és minden
népnek és nemzetnek a javára.

Ma egy birodalomnak kell megszűnnie ahhoz, hogy ismét a nagy bukást
követően visszatérjen az emberiség arra az útra, amelyet a sátáni
hadművelet által elhagyott, sőt fel is szántott maga után. A Római
Birodalom bukását is az erkölcstelenség, az istentelenség, a kapzsiság,
keresztényüldözés, és a hatalom mind nagyobb, erőszakos kiterjesztése
okozta.  Mert minél nagyobbá válik egy birodalom, annál törékenyebbé lesz.
Annál sebezhetőbb, és védhetetlenebb. Mai világunk bukása pedig immár
elkerülhetetlennek látszik. De vajon az-e?
[image: satani_haboru_europa_ellen3]
<http://www.magyartudat.com/wp-content/uploads/satani_haboru_europa_ellen3.jpg>Amikor
a keresztény Európa védelméről, a keresztény értékek védelméről beszélnek,
s azokat hozzák fel indokul – pro és kontra – Európa vezetői a ma
tapasztalható tragikus helyzetben, voltaképpen nem a keresztény világ
megmentését értik e szavakon, hanem saját eddig remekül kihasznált és élt
jólétüket. Nem a katedrálisok orgonáit, szekkóit, monumentális oltárképeit
és freskóit, az Evangélium csodálatos és hatékony útmutatását, Michelangelo
Pieta-ját féltik, hanem azt a biztos pozíciót, amelybe az általuk
megtévesztett nép szavazatáénak köszönhetően kerültek, és amelyet ők maguk
árultak el harminc ezüstért…

A nép is hajlamos a keresztény Európa védelmére hivatkozni, amikor e
népvándorláshoz hasonlatos fizetett megszállást ellenzi. Ám, ha annyi
keresztény volna ma Európában, mint amennyi erre hivatkozik, nem konganának
a templomok, s nem adnák át mecsetnek Isten házát a ma olyan nagyon
rettegő, de e rettegés kellős közepén is az emberi szabadságjogokra
hivatkozva idegeneket beengedő nyugati társadalmak. Mert nem csak a vezetők
várják tárt karokkal, ostobán védekezve vagy egyenesen utat engedve a
bakónak a lefejezést, hanem az őket odajutattó nép is. Mert a nép is tudja,
hogy most két dolgot tehetne a luxus és az Isten nélküli élet helyett: –
áldozatot hozni, azaz megvédeni a hazáját, a nemzetét, és bűnbánatban kérni
Istent, fogadja vissza a tékozló nemzeteket szeretetébe.

Ám e két dolog, ami megmenthetné az az európai embert, rettenetesen nehezen
megy. Ma még egyáltalán nem… s holnap későn lesz, amikor földre roskad és
könyörög… az életéért.  Mert a kapzsi európai, akinek évtizedek óta nem
számít a saját nemzete, nem nyúl önként a zsebébe, nem megy, vagy nem küldi
fiát a határokra, s nem akar áldozatot hozni a jövő érdekében, az évezredes
értékek védelmében. A bűnbánat? Azt végképp nem ismeri a halálraítélt
európai. Hiszen megszokta, hogy ő nem bűnös. Ő csak parancsot teljesített,
úgy élt, ahogyan a társadalom vezérei engedték, azt a szabadosságot
vallotta és vallja, ami ugyan Isten parancsainak ellenére van,  ám az miért
volna bűn, ha százmilliók élnek ugyanúgy… Tehát, e két megteendő dolgot az
európai ember nem teszi meg – egyelőre. És a tömeg csak özönlik és özönlik,
és eltapossa nemsokára mindazt, amire Európa büszke volt, s joggal lehetett
is, de eltapossa azokat is, akik még ma is büszkék az őseik által
létrehozott értékekre. És Európa sivataggá válik, mert akik jönnek, a
sivataghoz szoktak, s Európából is sivatagot teremtenek majd.

Nekünk, Kárpát-medencei magyaroknak, sváboknak, szászoknak, szlovákoknak,
lengyeleknek, oroszoknak, románoknak, cseheknek, ruszinoknak, szerbeknek és
horvátoknak volna esélyünk a megmaradásra. Kétféleképpen. Szoros
szövetséget alkotva országainkkal az európai sátáni háború ellen,
megállítva közös erővel a fizetett, gyilkos afrikai muszlim embercunamit, s
közösen testvéri szeretetben visszatérni Istenhez, a kereszténységhez,
amely önmagában is erő – ha van elég hitünk. Lehet gúnyolódni az író
gondolatain, s lehet egy legyintéssel elintézni a fenti sorokat. Ám, látni
kell, hogy legelőször önmagunkat kell megvizsgálni ahhoz, hogy normálisan,
szeretetben, és ha olykor nehezünkre esik is, türelemmel legyünk
honfitársainkhoz, környezetünkhöz, és jó magyar módra ne azt keressük
állandóan, miben tudunk ellenkezni, hanem azt, hogy mi a nemzet érdeke
célja, és abban – ha más-más is az elképzelésünk -, hogyan tudunk együtt
dolgozni, szolgálni, hinni és imádkozni. S ez utóbbi sem lesz nehéz, ha
belegondolunk, mit lehet nehezebb elhinni. Azt-e, hogy jön a muszlim harcos
és a saját hite védelmére hivatkozva átvágja a torkunkat, vagy azt, hogy
van Isten és segít a bajban Mária országának, a Kárpát-medencei keresztény
Magyarországnak. Azt gondolom, hogy a kettőt egyszerre kell hinnünk, s
egyszerre kell védekeznünk és Isten irgalmát kérnünk ebben a mai
helyzetben. Semmi más nem fontosabb ma, mint a hit, az Istenhez való
visszafordulás, a bűnbánat és az egymás iránti elkötelezettség magyarokban
mindig meglévő érzésének előkönyörgése. Nehéz feladat ez, de életmentő.
Nehéz, mert az elmúlt évtizedek átmosták az agyunkat, kiölték a mindennapok
hitéletét, akaratunk ellenére liberális szellemiségben éltünk, kapzsivá és
önzővé süllyedtünk. A géneket azonban csak most akarják összekeverni… de
amíg saját génjeinkkel rendelkezünk, azokban ott van elrejtve a keresztény
tudat, az Isten utáni vágy, a hit iránti óhaj. Ám ezt csak akkor tudjuk
felszínre hozni, ha megvizsgáljuk mindennapjainkat, életünket és
megkeressük azt e helyet, ahová felekezeti hovatartozástól függetlenül
beilleszthetjük Istent, a mindennapi fohászt, amelyhez nem kell tudnunk
leírt imaszövegeket, hiszen Isten megérti a mindennapok nyelvét, megérti a
könyörgést, az ígéretet, s hogy hazánkért kérjük, és cserébe, amiről ő
akarja, lemondani is készek vagyunk.

Csíksomlyón pedig mindig nyitva a templom ajtaja, Mária házának ajtaja,
ahol a legnagyobb reménytelenségben is segítséget kaphatunk hívő és még nem
hívő emberként. Gyógykezelésként hiszen ennek a templomnak a csendje épp
olyan gyógyító a lélek számára, mint az Istentől kapott borvizek, mofetták,
s a tiszta hargitai levegő a testnek… Vallási hovatartozás nélkül is… Mert
ott nem kérdezi senki melyik egyház tagja vagy. Hiszen az édesanya nem
kérdez, hanem feltétel nélkül segít és gyermekeként szereti rábízott,
sokszor eltévelygő népét. Ma is!

A kereszténység Krisztus követését, a krisztusi tanításokat követők
közösségét jelenti. Ha már magunkban vállaljuk és kérjük Istent, bocsánatot
tudunk magunkban kérni Istentől, Isten válaszol majd. Mindegyikünknek
külön-külön is, de válaszol a nemzetnek is. S ha nem is fordulunk tömegével
„Róma, Heidelberg, Kolozsvár vagy Genf felé” az imaidőben az autópálya
kellős közepén, lélekben imádkozzunk együtt a nemzetért, a hazáért,
Magyarország megmaradásáért. Mert ma ez a tét! Nyerni azonban nem a durva
facebookos hozzászólásokkal, cikkekkel, ellenségeink minősíthetetlen
szintjén leírt mondatokkal, hanem tiszta lélekkel és hittel tudunk. Csak
együtt, egyetértésben és közös akarattal. Mert keresztény hit és őszinte
bűnbánat nélkül, Istenhez fordulás nélkül még annyi sem marad belőlünk,
mint az egykor virágzó Aquincum romjai…

Stoffán György
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150930/c893f38d/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl