<div dir="ltr"><span style="color:rgb(12,52,61)"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><font size="4"><br><br></font></span></span><div class="gmail_quote"><span style="color:rgb(12,52,61)"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><font size="4"><br></font></span></span><div text="#000000" bgcolor="#FFFFFF">
<span style="color:rgb(12,52,61)"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><font size="4"><br></font></span></span>
<span style="color:rgb(12,52,61)"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><font size="4"><a href="http://www.magyartudat.com/satani-haboru/" target="_blank">http://www.magyartudat.com/satani-haboru/</a></font><font size="4"><span class=""><br><br></span><br></font></span></span><div class="">
</div>
<h1 class=""><span style="color:rgb(12,52,61)"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><font size="4"><a href="http://www.magyartudat.com/satani-haboru/" rel="bookmark" title="Permanent Link to Sátáni háború">Sátáni háború</a></font></span></span></h1>
<p><span style="color:rgb(12,52,61)"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><font size="4">2015. szeptember 30., 09:18</font></span></span></p>
<p><span style="color:rgb(12,52,61)"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><font size="4">(<i>„inter arma silent musae”)</i></font></span></span></p>
<p><span style="color:rgb(12,52,61)"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><font size="4">A háború még nem kezdődött el fegyverekkel, csak fegyvernek használt
emberekkel. A háború görcsbe rántja a gondolkodó ember gyomrát, de
görcsbe rántja a nem gondolkodó – öklét is. A szellem megkeményedik,
hiszen – amint ezt Cicero megfogalmazta – „inter arma silent musae”
„fegyverek közt hallgatnak a múzsák”. A lélek is megkeményedik, megfagy.
Az embertelenség és az ösztönök legalja tör a felszínre, a gyilkolási
vágy őrült eszmévé válik… hiszen a háborúban “mindent szabad”. Már ma is
ezt tapasztaljuk, pedig a fegyverek még nem dörögnek félelmet keltő
zajjal, még nincsenek lerombolt házak és hullahegyek, egyelőre nincs
gyógyszer és élelemhiány… “csak” sátáni háború van. A lélek, az érzelem,
a félelem háborúja az emberiség ellen, amely emberiség – mert hagyta és
élvezte a liberalizmust, a szabadosságot –, megérdemelten kapja a kínt
azoktól, akik hazugságokkal és előre megtervezetten belevitték a gyötrő
összeomlás keserű valóságába.<br></font></span></span>
<span style="color:rgb(12,52,61)"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><font size="4"><a href="http://www.magyartudat.com/wp-content/uploads/satani_haboru_europa_ellen2.jpg"><img class="" alt="satani_haboru_europa_ellen2" src="http://www.magyartudat.com/wp-content/uploads/satani_haboru_europa_ellen2.jpg" height="345" width="540"></a>Mert
a nemzetek kapzsivá, önzővé, szeretetlenné, elnemzetietlenítetté,
gyilkossá és ez által öngyilkossá váltak, a mindennapoknak éltek és
élnek még e pillanatban is, mit sem törődve az erkölcs, a hűség, a
szeretet, az alázatosság és az Istenbe vetett hit éltető erejével. Még a
hívő ember is inkább megmagyarázza miért él úgy ahogy, semmint
önvizsgálatot tartva igazán Krisztust követővé válna. Megroppant az
isteni törvények iránti hűség és tisztelet, s ezzel megroppant az Isten
által teremtett világ, az Isten által megalkotott ember lelke is. Az
alapértékek semmivé váltak, mert az önzés és a szexuális szabadosság
eltörölte a család és a gyermek szentségét, a hűség és önzetlenség
mindent felülíró eszméjét. Krisztus követése üzletté alacsonyodott,
hiszen mint eső után a gomba, úgy nőnek ki a földből a kisegyházak, a
szekták, amelyek működési engedélyeit politikai kiegyezések és ördögi
kompromisszumok írják és hagyják jóvá. Európa a sodomai jólét és
szabadosság élvezete közben nem veszi észre, hogy megácsolták számára a
bitót, hogy már a kötél is a nyakában van… csak a sámlit nem rúgta ki
lába alól az épp ott ácsorgó kőműves.</font></span></span></p>
<p><span style="color:rgb(12,52,61)"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><font size="4">Cicero idejében nem olyan háború volt, mint ma… Kardok csörögtek,
seregek álltak egymással szemben. Hódítottak a rómaiak s támadtak a
kisebb népek, de azután, egy összeomlott birodalom romjain annak a
birodalomnak a kultúrája virágzott ki, amelyet a kor, a kis népek és az
idő legyőzött. Fejlődés volt történelmi léptékben, erkölcsiekben és a
társadalom életében, a művészetekben és az élet minden szegmensében,
egyenletesen és minden népnek és nemzetnek a javára.</font></span></span></p>
<p><span style="color:rgb(12,52,61)"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><font size="4">Ma egy birodalomnak kell megszűnnie ahhoz, hogy ismét a nagy bukást
követően visszatérjen az emberiség arra az útra, amelyet a sátáni
hadművelet által elhagyott, sőt fel is szántott maga után. A Római
Birodalom bukását is az erkölcstelenség, az istentelenség, a kapzsiság,
keresztényüldözés, és a hatalom mind nagyobb, erőszakos kiterjesztése
okozta. Mert minél nagyobbá válik egy birodalom, annál törékenyebbé
lesz. Annál sebezhetőbb, és védhetetlenebb. Mai világunk bukása pedig
immár elkerülhetetlennek látszik. De vajon az-e?<br></font></span></span>
<span style="color:rgb(12,52,61)"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><font size="4"><a href="http://www.magyartudat.com/wp-content/uploads/satani_haboru_europa_ellen3.jpg"><img class="" alt="satani_haboru_europa_ellen3" src="http://www.magyartudat.com/wp-content/uploads/satani_haboru_europa_ellen3.jpg" height="308" width="540"></a>Amikor
a keresztény Európa védelméről, a keresztény értékek védelméről
beszélnek, s azokat hozzák fel indokul – pro és kontra – Európa vezetői a
ma tapasztalható tragikus helyzetben, voltaképpen nem a keresztény
világ megmentését értik e szavakon, hanem saját eddig remekül kihasznált
és élt jólétüket. Nem a katedrálisok orgonáit, szekkóit, monumentális
oltárképeit és freskóit, az Evangélium csodálatos és hatékony
útmutatását, Michelangelo Pieta-ját féltik, hanem azt a biztos pozíciót,
amelybe az általuk megtévesztett nép szavazatáénak köszönhetően
kerültek, és amelyet ők maguk árultak el harminc ezüstért…</font></span></span></p>
<p><span style="color:rgb(12,52,61)"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><font size="4">A nép is hajlamos a keresztény Európa védelmére hivatkozni, amikor e
népvándorláshoz hasonlatos fizetett megszállást ellenzi. Ám, ha annyi
keresztény volna ma Európában, mint amennyi erre hivatkozik, nem
konganának a templomok, s nem adnák át mecsetnek Isten házát a ma olyan
nagyon rettegő, de e rettegés kellős közepén is az emberi
szabadságjogokra hivatkozva idegeneket beengedő nyugati társadalmak.
Mert nem csak a vezetők várják tárt karokkal, ostobán védekezve vagy
egyenesen utat engedve a bakónak a lefejezést, hanem az őket odajutattó
nép is. Mert a nép is tudja, hogy most két dolgot tehetne a luxus és az
Isten nélküli élet helyett: – áldozatot hozni, azaz megvédeni a hazáját,
a nemzetét, és bűnbánatban kérni Istent, fogadja vissza a tékozló
nemzeteket szeretetébe.</font></span></span></p>
<p><span style="color:rgb(12,52,61)"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><font size="4">Ám e két dolog, ami megmenthetné az az európai embert, rettenetesen
nehezen megy. Ma még egyáltalán nem… s holnap későn lesz, amikor földre
roskad és könyörög… az életéért. Mert a kapzsi európai, akinek
évtizedek óta nem számít a saját nemzete, nem nyúl önként a zsebébe, nem
megy, vagy nem küldi fiát a határokra, s nem akar áldozatot hozni a
jövő érdekében, az évezredes értékek védelmében. A bűnbánat? Azt végképp
nem ismeri a halálraítélt európai. Hiszen megszokta, hogy ő nem bűnös. Ő
csak parancsot teljesített, úgy élt, ahogyan a társadalom vezérei
engedték, azt a szabadosságot vallotta és vallja, ami ugyan Isten
parancsainak ellenére van, ám az miért volna bűn, ha százmilliók élnek
ugyanúgy… Tehát, e két megteendő dolgot az európai ember nem teszi meg –
egyelőre. És a tömeg csak özönlik és özönlik, és eltapossa nemsokára
mindazt, amire Európa büszke volt, s joggal lehetett is, de eltapossa
azokat is, akik még ma is büszkék az őseik által létrehozott értékekre.
És Európa sivataggá válik, mert akik jönnek, a sivataghoz szoktak, s
Európából is sivatagot teremtenek majd.</font></span></span></p>
<p><span style="color:rgb(12,52,61)"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><font size="4">Nekünk, Kárpát-medencei magyaroknak, sváboknak, szászoknak,
szlovákoknak, lengyeleknek, oroszoknak, románoknak, cseheknek,
ruszinoknak, szerbeknek és horvátoknak volna esélyünk a megmaradásra.
Kétféleképpen. Szoros szövetséget alkotva országainkkal az európai
sátáni háború ellen, megállítva közös erővel a fizetett, gyilkos afrikai
muszlim embercunamit, s közösen testvéri szeretetben visszatérni
Istenhez, a kereszténységhez, amely önmagában is erő – ha van elég
hitünk. Lehet gúnyolódni az író gondolatain, s lehet egy legyintéssel
elintézni a fenti sorokat. Ám, látni kell, hogy legelőször önmagunkat
kell megvizsgálni ahhoz, hogy normálisan, szeretetben, és ha olykor
nehezünkre esik is, türelemmel legyünk honfitársainkhoz,
környezetünkhöz, és jó magyar módra ne azt keressük állandóan, miben
tudunk ellenkezni, hanem azt, hogy mi a nemzet érdeke célja, és abban –
ha más-más is az elképzelésünk -, hogyan tudunk együtt dolgozni,
szolgálni, hinni és imádkozni. S ez utóbbi sem lesz nehéz, ha
belegondolunk, mit lehet nehezebb elhinni. Azt-e, hogy jön a muszlim
harcos és a saját hite védelmére hivatkozva átvágja a torkunkat, vagy
azt, hogy van Isten és segít a bajban Mária országának, a
Kárpát-medencei keresztény Magyarországnak. Azt gondolom, hogy a kettőt
egyszerre kell hinnünk, s egyszerre kell védekeznünk és Isten irgalmát
kérnünk ebben a mai helyzetben. Semmi más nem fontosabb ma, mint a hit,
az Istenhez való visszafordulás, a bűnbánat és az egymás iránti
elkötelezettség magyarokban mindig meglévő érzésének előkönyörgése.
Nehéz feladat ez, de életmentő. Nehéz, mert az elmúlt évtizedek átmosták
az agyunkat, kiölték a mindennapok hitéletét, akaratunk ellenére
liberális szellemiségben éltünk, kapzsivá és önzővé süllyedtünk. A
géneket azonban csak most akarják összekeverni… de amíg saját
génjeinkkel rendelkezünk, azokban ott van elrejtve a keresztény tudat,
az Isten utáni vágy, a hit iránti óhaj. Ám ezt csak akkor tudjuk
felszínre hozni, ha megvizsgáljuk mindennapjainkat, életünket és
megkeressük azt e helyet, ahová felekezeti hovatartozástól függetlenül
beilleszthetjük Istent, a mindennapi fohászt, amelyhez nem kell tudnunk
leírt imaszövegeket, hiszen Isten megérti a mindennapok nyelvét, megérti
a könyörgést, az ígéretet, s hogy hazánkért kérjük, és cserébe, amiről ő
akarja, lemondani is készek vagyunk.</font></span></span></p>
<p><span style="color:rgb(12,52,61)"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><font size="4">Csíksomlyón pedig mindig nyitva a templom ajtaja, Mária házának
ajtaja, ahol a legnagyobb reménytelenségben is segítséget kaphatunk hívő
és még nem hívő emberként. Gyógykezelésként hiszen ennek a templomnak a
csendje épp olyan gyógyító a lélek számára, mint az Istentől kapott
borvizek, mofetták, s a tiszta hargitai levegő a testnek… Vallási
hovatartozás nélkül is… Mert ott nem kérdezi senki melyik egyház tagja
vagy. Hiszen az édesanya nem kérdez, hanem feltétel nélkül segít és
gyermekeként szereti rábízott, sokszor eltévelygő népét. Ma is!</font></span></span></p>
<p><span style="color:rgb(12,52,61)"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><font size="4">A kereszténység Krisztus követését, a krisztusi tanításokat követők
közösségét jelenti. Ha már magunkban vállaljuk és kérjük Istent,
bocsánatot tudunk magunkban kérni Istentől, Isten válaszol majd.
Mindegyikünknek külön-külön is, de válaszol a nemzetnek is. S ha nem is
fordulunk tömegével „Róma, Heidelberg, Kolozsvár vagy Genf felé” az
imaidőben az autópálya kellős közepén, lélekben imádkozzunk együtt a
nemzetért, a hazáért, Magyarország megmaradásáért. Mert ma ez a tét!
Nyerni azonban nem a durva facebookos hozzászólásokkal, cikkekkel,
ellenségeink minősíthetetlen szintjén leírt mondatokkal, hanem tiszta
lélekkel és hittel tudunk. Csak együtt, egyetértésben és közös
akarattal. Mert keresztény hit és őszinte bűnbánat nélkül, Istenhez
fordulás nélkül még annyi sem marad belőlünk, mint az egykor virágzó
Aquincum romjai…</font></span></span></p>
<p><span style="color:rgb(12,52,61)"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><font size="4">Stoffán György</font></span></span></p></div><span style="color:rgb(12,52,61)"><span style="font-family:comic sans ms,sans-serif"><font size="4"><span class="">
<br>
</span></font></span></span></div></div>