[Grem] !!! eszmecsere: 'Az iszlám' (orientalista, bizt.pol.sz., magyar sejk) (35' videó)

[KEA]

> http://hirtv.hu/civilizacio/az-iszlam-es-a-keresztenyseg-europaban-1306129

"E heti témánk: Kultúrák találkozása. Az iszlám és a kereszténység
Európában."

=== === ===

Megszállás alatt Európa, az örökös ígéret földje

Magyar Idők -- 2015.09.27., Pusztay János
http://magyaridok.hu/velemeny/megszallas-alatt-europa-az-orokos-igeret-foldje-25749/


 világvallások lélekvadászatának maszkjában mindig is politikai és/vagy
gazdasági hatalomszerzés folyt. Ezt láthattuk a Baltikum XIII. századi
keresztény hitre térítésében, amikor a lovagrend zászlaja alatt bevonuló
egyház a Hanza-szövetség érdekeit képviselte. S ezt láthattuk a
gyarmatosítás évszázados történetében is.

Ciklikusságot ebben a lelki világhódításban az iszlám mutat. Néhány
évszázadonként újra meg újra megpróbálja kiterjeszteni hatalmi szféráját
s megvetni lábát a kereszténység területén. Gondoljunk a córdobai
kalifátusra, a török birodalom XV. századtól induló hódító hadjárataira
(aminek következtében Magyarország is három részre szakadt). S most –
újabb néhány évszázad elmúltával – itt a legújabb hódítási törekvés.

Az ígéret földje mindig Európa. A közelmúlt történetében – a munkaerő
hiányára hivatkozva – a fejlett nyugat-európai államok örömmel fogadták
a bevándorlókat az iszlám államokból (is). Megszületett az ideológiája
is a gazdaság kikényszerítette lépésnek: a multikulturalizmus, amelynek
jótékony, kölcsönösen gazdagító hatásáról könyvtárnyi ódákat sikerült
zengeni. A végeredmény – tisztelet a milliomodrésznyi kivételnek – az
integráció csődje lett. A multikulti – ahogy sokan ezt a jelenséget
jelölik – megbukott. A más vallású, más kulturális hagyományokkal
rendelkező országokból bevándoroltak nem akarnak integrálódni, ám
megkövetelik, hogy az új környezet alkalmazkodjon hozzájuk – egyelőre –
legalább annyiban, hogy jogilag, kulturálisan megtűrik a bevándorlók
saját törvényeinek (lásd saría) alkalmazását az általuk lakott
gettószerű területeken. Mecseteket építenek Európában, miközben
államaikban keresztényüldözés folyik. Tanulságos a svájciak elutasító
népszavazása a mecsetépítésről. (Csak zárójelben: ha Magyarországon
szavaztak volna, és ez lett volna az eredmény, fél Európa üvöltött volna
ellenünk.)

Ami ma folyik, az nem más, mint különböző kultúrák összeütközése, és nem
találkozása. A migrációnak egyelőre nem gazdasági oka van, s a
menekültkérdés is csupán álca. Ebben a kegyetlen játszmában a migránsok
szerencsétlen áldozatok. Az iszlám terjeszkedéséről van szó, amit minden
eszközzel, ha kell, az Iszlám Állam háborús tevékenységével segítenek
elő, milliókat kényszerítve arra, hogy elhagyva szülőföldjüket Európa
felé vegyék az irányt, ezzel járulva hozzá földrészünk
eliszlámosításához. Ez ellen tiltakozik – ha jól értem szavaikat –
Kertész Imre és Konrád György, s ebbéli aggodalmukban én is csatlakozom
hozzájuk.

Mi sem bizonyítja jobban feltételezésünk igaz­ságát és félelmünk
jogosságát, mint az Öböl menti gazdag országok gyakorlata. Nem fogadják
be az övékével azonos vallást gyakorló menekülteket, de – mint
Szaúd-Arábia kijelentette – segítik Németországot a kérdés megoldásában
azzal, hogy anyagilag hozzájárulnak 200 mecset felépítéséhez. Ennél
kevés őszintébb és cinikusabb kijelentés van. Milyen gazdasági erők
hathatnak a háttérben, ha Nyugat-Európában mindezek után és ellenére is
támogatják a migránsok befogadását?! Mi az az egy tál lencse, amelyért
eladják Európa jövőjét?
A kialakult helyzetben Magyarországnak ugyancsak kijutott a rosszból.
Nem elég, hogy egymás után két népszavazáson is kétharmados többségre
tett szert a kormánypárt (ez már önmagában is elegendő ahhoz, hogy
Európa liberális-szocialista fele, hazai elvtársaival együtt
folyamatosan támadja hazánkat), bevezette – az eredményesnek bizonyuló –
unortodox gazdaságpolitikát, amelynek lépéseit kezdetben hangosan
bírálták, majd egyre több országban kezdték utánozni, most a
migránskérdés kezelésében követett magyar eljárás szolgál botránykőként.

Nem volna baj, ha végre belátnák itthon és határainkon kívül nagyhangú,
felelőtlenül is felelős politikusok, hogy Magyarország az egyetlen
európai uniós tagállam, amelyik komolyan veszi Schengent, amelyik azért
épít kerítést, hogy Schengenen belül ne legyen szükség kerítésre sem a
szó konkrét, sem átvitt értelmében. Ez utóbbi az elmúlt napokban – a
korábbi nagyhangú, többnyire Magyarország-ellenes politikai
kinyilatkoztatások ellenére – jelentősen sérült. Lásd a német
visszavonulást, Ausztria megnyilvánulásait, a dán–német határ
eseményeit, a dán–svéd konfliktust, Szerbiát, a magabiztosan nyilatkozó
horvát miniszterelnököt és az egy nap alatt összeomló horvát támogatási
rendszert, az államilag támogatott embercsempészetet Szerbia és
Horvátország részéről és még lehetne sorolni.

Miközben Magyarország csupán annyit követel, hogy a bevándorlók a
legális határellenőrzési pontokon lépjenek be országunkba. Én is hadd
idézzem az események kapcsán sokat  hivatkozott Bibliát: „Bizony, bizony
mondom néktek: A ki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másunnan
hág be, tolvaj az és rabló” (János evangéliuma 10. rész 1.; Károli
Gáspár fordításában).

A kialakult súlyos helyzetet több politikus és párt is igyekszik –
populista módon – a maga javára fordítani. Nem csak Magyarországon
fordul elő, hogy volt miniszterelnök migránsokat fogad be házába, finn
ismerőseimtől tudom, hogy a jelenlegi finn miniszterelnök is
hasonlóképpen tett. (Miközben Finnország most már a határellenőrzés
bevezetését fontolgatja.) A pártpolitikai érdekek is előbbre valók –
főleg, ha azok révén támadni lehet a kormányt –, mint a nemzeti érdekek,
a nemzeti egység kialakítása. Számos esetben megnyilvánult ez a
Magyarországot (is) érintő kérdésekben tartott európai parlamenti
szavazásokon. Legutóbb a kvótarendszerről rendezett voksoláskor. A
magyar szocialista képviselők – európai párttársaik zömével együtt –
megszavazták a kvótarendszert, amit a magyar kormány elutasít. Ám a
román és a szlovák szocialista képviselők ez alkalommal a nemzeti
érdeket szem előtt tartva felrúgták a pártfegyelmet és a kvótarendszer
ellen nyomták meg a gombot.

A kvótarendszer amúgy nem más, mint meghívólevél. Negyvenezerről indulva
most már másfél százezer a tét, majd – mivel milliók várakoznak arra,
hogy bejöhessenek Európába – ez a szám hamarosan több százezerre fog
emelkedni. A határ a csillagos ég. Ebből a csapdából nagyon nehéz lesz
kikecmeregni. Legjobb lett volna nem beleesni. Csakhogy a hamis
liberális politika nagy úr. Az nagyon érdekelne, hogy a magyarországi
független(nek álcázott) és ellenzéki sajtó képviselőinek kormány- és
Orbán Viktor-ellenes megnyilatkozásaiban mennyi a pártpolitika és mennyi
a szilárd meggyőződés.

Csak remélni tudom, hogy az Európa-pártiaknak mielőbb megjön a józan
ítélőképességük, s lesz annyi erejük, hogy Európa megmentése érdekében
hatékonyan cselekedjenek – leküzdve az európai intézmények
magatehetetlen, ám fontoskodásban felülmúlhatatlan impotenciáját.
A megszállás mikéntjéről Török Bálint és Fráter György tudna érdekes
párhuzammal szolgálni.

A szerző Prima Primissima díjas egyetemi tanár

=== === ===

Egyébként pedig azé az ország és a kontinens, aki teleszüli (és/vagy a
korábbi lakosságot kiirtja). KEA.

-- 

Üdvrivalgással:
KEA.
----
Keszthelyi András
e. doc.
ÓE-(ex BMF, exx Bánki)-KGK-SZVI