[Grem] A hres francia zsid filozfus hgnak klns megtrse

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Sze. 6., V, 20:33:27 CEST 

Véronique Lévy, a híres francia filozófus húga különös megtérése
2015. szeptember 6. vasárnap 19:10
http://magyarkurir.hu/hirek/veronique-levy-hires-francia-filozofus-huga-kulonos-megterese
Szabó Ferenc jezsuita írását közöljük, aki a Vatikáni Rádió magyar nyelvű
portálján bemutatta *Véronique Lévy katolikus hitre térésének szép
történeté*t. Véronique a francia televízióból és a könyvei által ismert híres
zsidó filozófus, Bernard-Henri Lévy húga.

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=63570&img=o_v.jpg>

*2012. nagyböjt első vasárnapján a zsúfolásig megtelt párizsi Notre-Dame
székesegyházban* Vincent Vingt-Trois párizsi érsek vezette azt a
szertartást, amelyen olyan felnőtt katekumenek gyűltek egybe, akiknek
negyven nappal később, húsvét vigíliáján *kiszolgáltatják a keresztség
szentségét.* A hitjelöltek családtagjainak fenntartott helyen hirtelen
feltűnt Bernard-Henri Lévy, a televízióból és könyveiből ismert híres zsidó
filozófus. Hamarosan fény derül jelenlétére: a hitjelöltek között volt* az
agnosztikus filozófus húsz évvel fiatalabb húga, Véronique Lévy,* aki*
áttért a katolikus hitre*.

Maga a titokzatos Véronique addig soha nem jelent meg a nyilvánosság előtt,
ezért nem ismerték. Annál inkább bátyját, akinek nevét legtöbbször csak
„BHL” rövidítéssel jelölték: az ún. „új filozófusok” egyike volt, akik a
hetvenes évek második felében leleplezték a totalitaritárius rezsimek,
köztük a Gulag-táborokat teremtő kommunizmus „emberarcú barbárságát”
(*Emberarcú
barbárság*, 1977; *Az Isten testamentuma*, 1979)

Az Algériából származó gazdag zsidó család sarja, a most negyvenkét éves
Véronique idén tavasszal közzétette *megtérése történeté*t* Mutasd meg
nekem arcodat! című könyvében,* amely a párizsi katolikus Cerf kiadónál
jelent meg. A könyvet és megtérését szenzációként ismertette a média: *interjú
is készült a szőke, törékeny, misztikus tekintetű Veronikával és kissé
zavart, megilletődött bátyjával*; cikkek és fényképek jelentek meg nemcsak
a katolikus, hanem a liberális sajtóban is. (Persze ez utóbbi képviselői
néha kétkedve, bizonyos kritikával illették a szenzációs eseményt.)

Lássuk, miként mondja el és értelmezi ezt a rendkívüli, mondhatjuk
„misztikus” eseményt maga* Véronique, aki előzőleg – hosszú keresés során –
megjárta a poklot is, a züllöttség mélyéből emelte fel Isten irgalma.*

A későn megkeresztelt Véronique kezdetben nem akarta közzétenni történetét,
meghitt társalgásait az Úrral, nagy élményét, amit a misztikusok a
szerelmesek – Énekek énekéből vett – jegyesi nyelvezetével  fejeznek
ki: „*Szerelmes
lett Jézusba!”* De barátai, lelkivezetője biztatására mégis megjelentette a
könyvet, hogy tanúskodjék arról, *miként tesz csodát a kegyelem még az
elveszettnek hitt személyek életében is.*

Véronique elmondja, hogy* Krisztus már kislány korában (három-négy éves
kora táján) szólt hozzá Antibes tengerpartján, vakációjuk alkalmával, a
nyaralók zsúfolt tömegében, amikor egy nála pár évvel idősebb katolikus
kislány, Coralie Jézusról beszélt neki, imádkozni tanította, egy érmet és
keresztet adott neki.** Évről évre megismétlődött a találkozásuk*. *Tizenkét
éves korában meghalt Véronique anyai nagyanyja, akit nagyon szeretett, és
ez az esemény halálos szorongásba taszította. A halál miatti szorongásból a
kezdődő szerelembe menekült. Elkezdte túlzottan „kikészíteni”, sminkelni
magát; a még gyereklány felnőtt nőként, kihívóan kezdett öltözködni,
hódítani igyekezett.* *Szülei, hogy a veszélyektől megóvják, internátusba
küldték. Itt megnézte Zefirelli híres filmjét, A Názáreti Jézust, ez eszébe
juttatja Krisztust, akiről megfeledkezett.*

*A következő huszonöt év során Jézus követte* kacskaringós útján. Teljesen*
szétesett a találkozások, események, álmodozások* sorozatában. *Irodalommal
kísérletezett, aztán ápolónő volt, a színház is érdekelte, ékszereket
készített,* *szerelmi kalandokba vágott. Mindenbe belebukott, kimerült.
Éjszakai életet élt, a Bastille bárja lett az otthona, züllött férfiak
társaságában; az őrült szerelmet, valami abszolútot keresett
kielégítetlenül.*

*Az egyik fordulópont az életében **az volt, amikor anyja rákban meghalt
egy kórházban.* *Akkor Véronique azt mondta magában: „Meg kell
keresztelkednem, hogy majd halálom napján egy pap arca hajoljon fölém.” De
a döntő fordulat akkor következett, amikor váratlanul egy éjszakai
mulatóban találkozott egy különleges, vonzó férfival, Indarral, akibe
igazán beleszeretett. Véronique egy interjúban erről így vallott: „Most az
első alkalommal találkoztam egy olyan nagyszerű férfival, akibe őrülten,
abszolút módon szerelmes voltam. Ő, mint én is, lelki keresésben élt, az
abszolútot szomjazta. Mint én, ő is sokat utazott. Általa Krisztus szólt
hozzám, hogy nyissam meg szívemet.”*

*Utolsó szerelme, Indar *– mielőtt olyan hirtelen eltűnt volna életéből,
mint ahogy feltűnt –* elvitte a Saint-Gervais-Saint-Protais-**templomba.* *Itt
találkozott Pierre-Marie Delfieux atyával, a Jeruzsálemi Monasztikus
Testvériség alapítójával, aki lelkiatyja lett, és felemelte*
*romjaiból.* *„Néhány
hét alatt Isten újraépített”* – írja Véronique. Nagyon szenvedett szerelme
eltűnése miatt. De a férfi és női *szerzetesekhez rendszeresen eljárt
misére és imádkozni. **Egy nővér egyszer megkérdezte, hogy meg van-e
keresztelve. „Nem, de szeretnék megkeresztelkedni” – volt a válasza.*
*Könyvében
leírja hosszú beszélgetéseit Jézussal az Oltáriszentség vagy a feszület
előtt – szerelmes beszélgetések ezek az isteni Jegyessel.*

*Amikor bátyjának, BHL-nek elmondta, hogy katolizálni akar, ő azt hitte,
hogy megbolondult. „Ezt mondta nekem: »Te gyagya vagy! Biztos vagyok benne,
hogy elmúlik ez az őrültséged, és visszatérsz a judaizmushoz*.«* Én ezt
válaszoltam: »Visszatértem a judaizmushoz, mert katolikus lettem.« A
keresztény egy beteljesedett hitű és hűséges zsidó. Testvérem azért mégis
eljött keresztségem felvételére és a húsvéti vigília szertartására.”*

„2012. április 7-én kereszteltek meg, ez a legszebb nap életemben. Úgy
éltem meg, mint egy házasságkötést és mint újjászületést, mert ezen a napon
beléptem Isten családjába. *Igazi családra találtam az egyházban. Most már
semmi sem nyugtalanít.* Én, aki nagyon félek a repülőúttól,* vállaltam egy
utat a Szentföldre, és ezt úgy éltem meg, mint nászutat.”*

Arra a kérdésre, hogy *gondolt-e egy szemlélődő szerzetesrendre, például a
Kármelre, ezt válaszolta: „Gyakran gondolok rá. Követem Isten akaratát.
Jeanne d’Arc ezt mondta: »Isten jelöli ki az utat.« Ezt választottam
jelmondatul.*”

Forrás: Vatikáni Rádió
<http://hu.radiovaticana.va/news/2015/08/18/egy_k%C3%BCl%C3%B6n%C3%B6s_megt%C3%A9r%C3%A9s_t%C3%B6rt%C3%A9nete_v%C3%A9ronique_l%C3%A9vy/1165933>

Magyar Kurír
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150906/0f5b7c18/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl