[Grem] F.ppa zenete a misszis vilgnapra

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Okt. 16., P, 18:35:41 CEST 

Ferenc pápa üzenete a 2015. évi missziós világnapra
2015. október 16. péntek 15:00
http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-uzenete-2015-evi-misszios-vilagnapra
A katolikus egyház 1926 óta minden évben október harmadik vasárnapján, idén
október 18-án tartja a világmisszió napját. Az alábbiakban közreadjuk Ferenc
pápa missziós világnapra írt üzenetét.

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=64716&img=o_misszios.jpg>

A 2015. évi missziós világnapot a megszentelt élet évének keretében tartják
meg, s ebből nyer ösztönzést az imára és az elmélkedésre. Valóban: ha *minden
megkeresztelt ember arra kapott meghívást, hogy tanúságot tegyen Urunkról,
Jézusról, és hirdesse az adományként kapott hitet*, *ez különösen is igaz
az Istennek szentelt életet élő személyekre, mivel a megszentelt élet és a
misszió között szoros a kapcsolat*. Jézus követése, amely meghatározta a
megszentelt élet létrejöttét az egyházban,* válasz a hívásra, hogy vegyük
fel a keresztet, és kövessük Őt*, vegyünk példát arról, ahogyan ő átadta
magát az Atyának, ahogyan előttünk járt a szolgálat és a szeretet
tetteivel, ahogyan elveszítette életét, hogy újra megtalálja azt. És
minthogy Krisztus egész élete missziós jellegű, az Őt szorosan követő
férfiak és nők teljes mértékben magukra öltik ezt a jellegzetességét.

A missziós dimenzió, amely az egyház természetének velejárója, *benne
rejlik a megszentelt élet minden formájában,* és el nem hagyható belőle
anélkül, hogy a karizma csorbát ne szenvedne ezáltal.* A misszió nem*
*erőszakos
térítés vagy puszta stratégia*: a misszió a hit „nyelvtanához” tartozik,
elválaszthatatlan tőle annak számára, aki meghallja a Szentlélek hangját,
amint felszólítja: „Gyere!” és „Menj!”. *Aki Krisztust követi, az
mindenképpen misszionáriussá válik, és tudja, hogy Jézus „vele együtt jár,
vele együtt beszél, vele együtt lélegzik, vele együtt dolgozik.* A missziós
feladat közben *érzi maga mellett az élő Jézust”* (*Evangelii gaudium*,
266).

*A misszió nem más, mint szenvedélyesen szeretni Jézus Krisztust, és
ugyanakkor szenvedélyesen szeretni az embereket*. Amikor megállunk
imádkozni a keresztre feszített Jézus előtt, felismerjük szeretetének
nagyságát, amely méltóságot kölcsönöz nekünk és támogat bennünket.
Ugyanakkor érezzük, hogy a szeretet, amely átszúrt szívéből árad, Isten
egész népére és az egész emberiségre kiterjed, és ebből értjük meg, hogy Ő
fel akar használni bennünket is, hogy egyre közelebb kerüljön szeretett
népéhez (vö. *Uo.*, 268) és mindazokhoz, akik őszinte szívvel keresik őt.
Jézus missziós parancsa: „Menjetek!”, vonatkozik az egyház mindig megújuló
missziós feladataira és helyzeteire. *Az egyházon belül mindenki meg van
hívva az evangélium hirdetésére életünk tanúságtételével*. *Különösképpen a
megszentelt életet élők*re vonatkozik, hogy *hallgassák a Szentlélek
hangját, amely arra hívja őket: jussanak el a missziók nagy peremvidékeihez*,
olyan emberek közé, akikhez még nem jutott el az evangélium.

Az *Ad gentes* zsinati határozat kihirdetésének ötvenedik évfordulója arra
szólít fel bennünket: olvassuk el újra és gondoljuk végig ezt a
dokumentumot, amely *jelentős missziós lendületet adott a megszentelt élet
intézményeiben*. A szemlélődő közösségekben Lisieux-i Szent Teréz alakja
került előtérbe és szólította meg a szerzeteseket. Ő a missziók
védőszentje: az ő személye mutatja meg a bensőséges kapcsolatot a
szemlélődés és a misszió között.* A világban tevékenykedő számos
szerzetesrend számára a II. vatikáni zsinat hozott missziós szemléletet,
amely rendkívüli módon nyitott az ad gentes (távoli népek felé irányuló – a
szerk.) missziók irányába, és gyakran egybekapcsolódott a távoli, az
evangelizáció során megismert országokból és kultúrákból érkező testvérek
befogadásával: mára elterjedt az „interkulturalitás”* a megszentelt
életben. Éppen ezért sürgető, hogy a misszió eszményét visszahelyezzük
középpontjába, Jézus Krisztusba, aki azt kívánja, hogy teljesen adjuk oda
önmagunkat az evangélium hirdetéséért. Ezzel kapcsolatban nem létezhetnek
kompromisszumok: *az, aki Isten kegyelméből befogadja a missziót, az
hivatott a misszióért élni*. Ezeknek az embereknek a számára a világ
sokféle perifériáján Krisztus hirdetése az Ő követésének módjává válik, és
Ő kárpótolja őket fáradozásaikért és nélkülözéseikért. Minden törekvés,
hogy valakit eltérítsenek ettől a hivatásától, még ha nemes lelkipásztori,
egyházi vagy humanitárius igényből fakadó szándék vezérli is, nem
egyeztethető össze az Úr személyes hívásával, hogy valaki az evangéliumot
szolgálja. A *missziós intézményekben* a képzést végzők feladata, hogy
világosan és becsülettel rámutassanak az élet és a cselekvés ezen
távlatára, és hogy hitelesen végezzék el a valódi missziós hivatással
rendelkezők kiválasztását. Főként *a **fiatalokhoz* fordulok most, akik *még
képesek a bátor tanúságtételre és nagylelkű vállalkozásokra, olykor szemben
haladva az árral is:* *ne engedjétek, hogy elvegyék tőletek a valódi
misszió álmát*, Jézusnak olyan követését, amely a teljes önátadással jár.
Lelkiismeretetek titkos mélyén tegyétek fel magatok számára a kérdést,
miért választottátok a missziós szerzetesi hivatást, és mérjétek fel, hogy
készek vagytok-e elfogadni mint szeretetből fakadó adományt az evangélium
hirdetésének szolgálatában. Ne feledjétek, hogy az evangélium hirdetése,
még mielőtt az azt nem ismerők szüksége volna, a Mestert szerető ember
szükséglete!

*Napjainkban a missziónak szembe kell néznie a kihívással, hogy minden nép
szükségét érzi a saját gyökereihez való visszatérésnek és saját kultúrája
megőrzésének. Meg kell ismernünk és tisztelnünk kell más hagyományokat és
filozófiai rendszereket is, és el kell ismernünk minden nép és minden
kultúra számára a jogot, hogy saját hagyományából merítsen erőt Isten
misztériuma megértéséhez és Jézus evangéliumának befogadásához,* amely a
kultúrák számára fényt jelent és egyben az erőt, amely képes átalakítani
ezeket.

Ennek az összetett helyzetnek a tükrében feltesszük a kérdést: *„Kiknek
szól elsősorban az evangélium hirdetése?”* A válasz világos, és magában az
evangéliumban bukkanhatunk rá: *a szegényeknek, a kicsinyeknek, a
betegeknek, azoknak, akiket gyakran lenéznek és elfelednek, azoknak, akik
nem tudják viszonozni (*vö. Lk 14,13–14). Az az evangelizáció, amely
elsősorban őfeléjük fordul, Isten országának a jele, amelyet Jézus akart
elhozni a számunkra: „Egyértelműen állítanunk kell, hogy* elszakíthatatlan
kapcsolat van hitünk és a szegények között. Soha ne hagyjuk őket magukra!”*
(*Evangelii gaudium*, 48). Ennek különösen is világosnak kell lennie azon
személyek számára,* akik a missziós megszentelt életben élnek. A
szegénységi fogadalommal azt választják, hogy Krisztust követik ezen
preferenciájában, nem ideológiailag, hanem úgy, ahogyan ő tette: azonosulva
a szegényekkel, együtt élve velük a mindennapi élet esetleges körülményei
között, lemondva mindenfajta hatalom gyakorlásáról, hogy a legutolsók
testvérei lehessenek s hogy elvigyék számukra az evangélium örömének
tanúságát és az Isten szeretetének kifejeződését.*

A keresztény tanúságtétel érdekében, hogy az Atya szeretete megmutatkozzék
a kicsinyek és a szegények között, *a megszentelt életet élőknek elő kell
segíteniük, hogy a világi hívők is jelen legyenek a missziós szolgálatban.*
Már a II. vatikáni zsinat kijelentette: „A világi hívek működjenek együtt
az egyházzal az evangélium hirdetésében, és mint tanúságtevők és élő
eszközök vegyenek részt az egyház üdvösségszerző küldetésében” (*Ad gentes*,
41). Szükséges, hogy a misszionárius szerzetesek egyre bátrabban
megnyíljanak azok felé, akik készek velük együttműködni, akár csak rövidebb
időszakokra is, hogy tapasztalatot szerezzenek ezen a területen. Ezek a
testvéreink arra vágynak, hogy *osztozzanak a keresztségben kapott missziós
hivatásukban*. A missziók házai, szervezetei olyan természetes csatlakozási
pontok, ahol fogadni lehet őket, és emberi, lelki és apostoli támogatást
lehet nyújtani számukra.

*Az egyház missziós intézményei és művei teljes mértékben azoknak a
szolgálatában állnak, akik nem ismerik Jézus evangéliumát*. Hogy ezt a célt
hatékonyan meg lehessen valósítani, szükségük van a szerzetesek karizmájára
és missziós elkötelezettségére, ugyanakkor a megszentelt életet élőknek is
szüksége van a szolgálat szervezetére, amely Róma püspöke részéről a
*koinonia* (szeretetközösség) biztosításának kifejezése, hogy az
együttműködés és a *szinergia* (összedolgozás) a missziós tanúságtétel
részét képezzék. *Jézus azt mondta,* hogy *a tanítványok egysége a
feltétele annak, hogy a világ higgyen* (vö. Jn 17,21). *Ez az összetartás*
nem jelenti a jogi-szervezeti alárendeltséget bizonyos intézményekkel
szemben, vagy a sokféleséget ösztönző Lélek fantáziájának lefojtását,
hanem *arra
szolgál, hogy hatékonyabb legyen az evangéliumi üzenet átadása* és közös
szándék formálódjon, ami ugyancsak a Lélek gyümölcse.

Péter utódának Missziós Műve *az* *egyetemes apostoli küldetés látóhatárát*
jelenti. Ezért szüksége van *a megszentelt élet számos karizmájára*, hogy
ezen a széles horizonton végezze az evangelizációt, kellő jelenlétet
biztosítva a határokon és a már elért területeken.

Kedves testvéreim,* a misszionárius szenvedélyének középpontja az
evangélium*.* Szent Pál ezért mondhatta*: *„Jaj nekem ugyanis, ha nem
hirdetem az evangéliumot”* (1Kor 9,16). *Az evangélium az öröm, a
felszabadulás, az üdvösség forrása minden ember számára. Az egyház
tudatában van ennek az ajándéknak, ezért nem fárad bele, hogy szüntelenül
hirdesse mindenkinek azt,* *„ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk,
amit a szemünkkel láttunk”* (1Jn 1,1). Az Ige szolgáinak – a püspököknek,
papoknak, szerzeteseknek és világiaknak – az a küldetése, hogy mindenkit
kivétel nélkül személyes kapcsolatba hozzanak Krisztussal. Az egyház
missziós tevékenységének hatalmas területén minden megkeresztelt ember
hivatásának része, hogy személyes helyzetének megfelelően a lehető
legjobban megélje a missziót. Erre *az egyetemes hivatásra adott nagyvonalú
választ kínálnak fel a megszentelt életet élő férfiak és nők, intenzív
imaéletükkel, az Úrral és megváltó művével tartott szoros kapcsolatukkal.*

*Miközben Szűz Mária, az egyház édesanyja és a missziós lelkület példaképe
szeretetébe ajánlom mindazokat, akik az evangélium hirdetésén fáradoznak,
akár ad gentes, vagyis távoli népek között, akár saját területükön,
bármilyen életállapotban, szívből adom mindnyájatokra apostoli áldásomat.*

Vatikán, 2015. május 24., pünkösd ünnepén

FERENC pápa

Fotó: GospelHerald.com

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!
<http://www.facebook.com/magyarkurir>
© H
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20151016/51ae2f8d/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl