<div dir="ltr"><h1 class="">Ferenc pápa üzenete a 2015. évi missziós világnapra </h1>
<div class="">2015. október 16. péntek 15:00<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-uzenete-2015-evi-misszios-vilagnapra">http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-uzenete-2015-evi-misszios-vilagnapra</a><br></div>
<h3 class="">A katolikus egyház 1926 óta minden évben <span style="background-color:rgb(182,215,168)">október
harmadik vasárnapjá</span>n, idén október 18-án tartja<span style="background-color:rgb(182,215,168)"> a világmisszió napját</span>.
Az alábbiakban közreadjuk <span style="background-color:rgb(255,229,153)">Ferenc pápa missziós világnapra írt üzeneté</span>t.</h3><p style="text-align:center"><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=64716&img=o_misszios.jpg" rel="lightbox['g64716']"><img src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=64716&p=1&img=c_misszios.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>A 2015. évi missziós világnapot a megszentelt élet évének keretében
tartják meg, s ebből nyer ösztönzést az imára és az
elmélkedésre. Valóban: ha <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>minden megkeresztelt ember arra kapott
meghívást, hogy tanúságot tegyen Urunkról, Jézusról, és hirdesse az
adományként kapott hitet</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>ez különösen is igaz az Istennek szentelt
életet élő személyekre, mivel a <em>megszentelt élet</em> és a <em>misszió</em>
között szoros a kapcsolat</b></span>. Jézus követése, amely meghatározta a
megszentelt élet létrejöttét az egyházban,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> válasz a hívásra, hogy vegyük
fel a keresztet, és kövessük Őt</b></span>, vegyünk példát arról, ahogyan ő átadta
magát az Atyának, ahogyan előttünk járt a szolgálat és a szeretet
tetteivel, ahogyan elveszítette életét, hogy újra megtalálja azt. És
minthogy Krisztus egész élete missziós jellegű, az Őt szorosan követő
férfiak és nők teljes mértékben magukra öltik ezt a jellegzetességét.</p>
<p>A missziós dimenzió, amely az egyház természetének velejárója, <em>benne rejlik a megszentelt élet minden formájában,</em> és
el nem hagyható belőle anélkül, hogy a karizma csorbát ne szenvedne
ezáltal.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> A misszió nem</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>erőszakos térítés vagy puszta stratégia</b></span>: a
misszió a hit „nyelvtanához” tartozik, elválaszthatatlan tőle annak
számára, aki meghallja a Szentlélek hangját, amint felszólítja: „Gyere!”
és „Menj!”. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Aki Krisztust követi, az mindenképpen misszionáriussá
válik, és tudja, hogy Jézus „vele együtt jár, vele együtt beszél, vele
együtt lélegzik, vele együtt dolgozik.</b></span> A missziós feladat közben <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>érzi
maga mellett az élő Jézust”</b></span> (<em>Evangelii gaudium</em>, 266).</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A misszió nem más, mint <em>szenvedélyesen szeretni Jézus Krisztust,</em> és ugyanakkor <em>szenvedélyesen szeretni az embereket</em></b></span>.
Amikor megállunk imádkozni a keresztre feszített Jézus előtt,
felismerjük szeretetének nagyságát, amely méltóságot kölcsönöz nekünk és
támogat bennünket. Ugyanakkor érezzük, hogy a szeretet, amely átszúrt
szívéből árad, Isten egész népére és az egész emberiségre kiterjed, és
ebből értjük meg, hogy Ő fel akar használni bennünket is, hogy egyre
közelebb kerüljön szeretett népéhez (vö. <em>Uo.</em>, 268) és
mindazokhoz, akik őszinte szívvel keresik őt. Jézus missziós parancsa:
„Menjetek!”, vonatkozik az egyház mindig megújuló missziós feladataira
és helyzeteire. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Az egyházon belül mindenki meg van hívva az evangélium
hirdetésére életünk tanúságtételével</b></span>. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Különösképpen a megszentelt életet
élők</b></span>re vonatkozik, hogy <em>hallgassák a Szentlélek hangját, amely arra hívja őket: jussanak el a missziók nagy peremvidékeihez</em>, olyan emberek közé, akikhez még nem jutott el az evangélium.</p>
<p>Az <em>Ad gentes</em> zsinati határozat kihirdetésének ötvenedik
évfordulója arra szólít fel bennünket: olvassuk el újra és gondoljuk
végig ezt a dokumentumot, amely <em>jelentős missziós lendületet adott a megszentelt élet intézményeiben</em>.
A szemlélődő közösségekben Lisieux-i Szent Teréz alakja került előtérbe
és szólította meg a szerzeteseket. Ő a missziók védőszentje: az ő
személye mutatja meg a bensőséges kapcsolatot a szemlélődés és a misszió
között.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> A világban tevékenykedő számos szerzetesrend számára a II.
vatikáni zsinat hozott missziós szemléletet, amely rendkívüli módon
nyitott az <em>ad gentes</em> (távoli népek felé irányuló – <em>a szerk.</em>)
missziók irányába, és gyakran egybekapcsolódott a távoli, az
evangelizáció során megismert országokból és kultúrákból érkező
testvérek befogadásával: mára elterjedt az „interkulturalitás”</b></span> a
megszentelt életben. Éppen ezért sürgető, hogy a misszió eszményét
visszahelyezzük középpontjába, Jézus Krisztusba, aki azt kívánja, hogy
teljesen adjuk oda önmagunkat az evangélium hirdetéséért. Ezzel
kapcsolatban nem létezhetnek kompromisszumok: <em>az, aki Isten kegyelméből befogadja a missziót, az hivatott a misszióért élni</em>.
Ezeknek az embereknek a számára a világ sokféle perifériáján Krisztus
hirdetése az Ő követésének módjává válik, és Ő kárpótolja őket
fáradozásaikért és nélkülözéseikért. Minden törekvés, hogy valakit
eltérítsenek ettől a hivatásától, még ha nemes lelkipásztori, egyházi
vagy humanitárius igényből fakadó szándék vezérli is, nem egyeztethető
össze az Úr személyes hívásával, hogy valaki az evangéliumot
szolgálja. A <em>missziós intézményekben</em> a képzést végzők feladata,
hogy világosan és becsülettel rámutassanak az élet és a cselekvés ezen
távlatára, és hogy hitelesen végezzék el a valódi missziós hivatással
rendelkezők kiválasztását. Főként <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a </b></span><em><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>fiatalok</b></span>hoz</em> fordulok most, akik <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>még képesek a bátor tanúságtételre és nagylelkű vállalkozásokra, olykor szemben haladva az árral is:</b></span> <em>ne engedjétek, hogy elvegyék tőletek a valódi misszió álmát</em>,
Jézusnak olyan követését, amely a teljes önátadással jár.
Lelkiismeretetek titkos mélyén tegyétek fel magatok számára a kérdést,
miért választottátok a missziós szerzetesi hivatást, és mérjétek fel,
hogy készek vagytok-e elfogadni mint szeretetből fakadó adományt az
evangélium hirdetésének szolgálatában. Ne feledjétek, hogy az evangélium
hirdetése, még mielőtt az azt nem ismerők szüksége volna, a Mestert
szerető ember szükséglete!</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Napjainkban a missziónak szembe kell néznie a kihívással, hogy minden nép szükségét érzi <em>a saját gyökereihez való visszatérésnek és saját kultúrája megőrzésének</em>.
Meg kell ismernünk és tisztelnünk kell más hagyományokat és filozófiai
rendszereket is, és el kell ismernünk minden nép és minden kultúra
számára a jogot, hogy saját hagyományából merítsen erőt Isten
misztériuma megértéséhez és Jézus evangéliumának befogadásához,</b></span> amely a
kultúrák számára fényt jelent és egyben az erőt, amely képes átalakítani
ezeket.</p>
<p>Ennek az összetett helyzetnek a tükrében feltesszük a kérdést: <em>„<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Kiknek szól elsősorban az evangélium hirdetése?</b></span>”</em>
A válasz világos, és magában az evangéliumban bukkanhatunk rá: <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a
szegényeknek, a kicsinyeknek, a betegeknek, azoknak, akiket gyakran
lenéznek és elfelednek, azoknak, akik nem tudják viszonozni (</b></span>vö. Lk
14,13–14). Az az evangelizáció, amely elsősorban őfeléjük fordul, Isten
országának a jele, amelyet Jézus akart elhozni a számunkra:
„Egyértelműen állítanunk kell, hogy<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> elszakíthatatlan kapcsolat van
hitünk és a szegények között. Soha ne hagyjuk őket magukra!”</b></span> (<em>Evangelii gaudium</em>,
48). Ennek különösen is világosnak kell lennie azon személyek számára,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
akik a missziós megszentelt életben élnek. A szegénységi fogadalommal
azt választják, hogy Krisztust követik ezen preferenciájában, nem
ideológiailag, hanem úgy, ahogyan ő tette: azonosulva a szegényekkel,
együtt élve velük a mindennapi élet esetleges körülményei között,
lemondva mindenfajta hatalom gyakorlásáról, hogy a legutolsók testvérei
lehessenek s hogy elvigyék számukra az evangélium örömének tanúságát és
az Isten szeretetének kifejeződését.</b></span></p>
<p>A keresztény tanúságtétel érdekében, hogy az Atya szeretete
megmutatkozzék a kicsinyek és a szegények között, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a megszentelt életet
élőknek elő kell segíteniük, hogy <em>a világi hívők is jelen legyenek a missziós szolgálatban</em>.</b></span>
Már a II. vatikáni zsinat kijelentette: „A világi hívek működjenek
együtt az egyházzal az evangélium hirdetésében, és mint tanúságtevők és
élő eszközök vegyenek részt az egyház üdvösségszerző küldetésében” (<em>Ad gentes</em>,
41). Szükséges, hogy a misszionárius szerzetesek egyre bátrabban
megnyíljanak azok felé, akik készek velük együttműködni, akár csak
rövidebb időszakokra is, hogy tapasztalatot szerezzenek ezen a
területen. Ezek a testvéreink arra vágynak, hogy <em>osztozzanak a keresztségben kapott missziós hivatásukban</em>.
A missziók házai, szervezetei olyan természetes csatlakozási pontok,
ahol fogadni lehet őket, és emberi, lelki és apostoli támogatást lehet
nyújtani számukra.</p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b><em>Az egyház missziós intézményei és művei</em> teljes mértékben
azoknak a szolgálatában állnak, akik nem ismerik Jézus evangéliumát</b></span>.
Hogy ezt a célt hatékonyan meg lehessen valósítani, szükségük van a
szerzetesek karizmájára és missziós elkötelezettségére, ugyanakkor a
megszentelt életet élőknek is szüksége van a szolgálat szervezetére,
amely Róma püspöke részéről a <em>koinonia</em> (szeretetközösség) biztosításának kifejezése, hogy az együttműködés és a <em>szinergia</em>
(összedolgozás) a missziós tanúságtétel részét képezzék. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Jézus azt
mondta,</b></span> hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>a tanítványok egysége a feltétele annak, hogy a világ
higgyen</b></span> (vö. Jn 17,21). <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ez az összetartás</b></span> nem jelenti a jogi-szervezeti
alárendeltséget bizonyos intézményekkel szemben, vagy a sokféleséget
ösztönző Lélek fantáziájának lefojtását, hanem <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>arra szolgál, hogy
hatékonyabb legyen az evangéliumi üzenet átadása</b></span> és közös szándék
formálódjon, ami ugyancsak a Lélek gyümölcse.</p>
<p>Péter utódának Missziós Műve <em>az</em> <em>egyetemes apostoli küldetés látóhatárát</em> jelenti. Ezért szüksége van <em>a megszentelt élet számos karizmájára</em>, hogy ezen a széles horizonton végezze az evangelizációt, kellő jelenlétet biztosítva a határokon és a már elért területeken.</p>
<p>Kedves testvéreim,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> a misszionárius szenvedélyének középpontja az
evangélium</b></span>.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Szent Pál ezért mondhatta</b></span>: <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Jaj nekem ugyanis, ha nem
hirdetem az evangéliumot”</b></span> (1Kor 9,16). <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Az evangélium az öröm, a
felszabadulás, az üdvösség forrása minden ember számára. Az egyház
tudatában van ennek az ajándéknak, ezért nem fárad bele, hogy
szüntelenül hirdesse mindenkinek azt,</b></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„ami kezdettől fogva volt, amit
hallottunk, amit a szemünkkel láttunk”</b></span> (1Jn 1,1). Az Ige szolgáinak – a
püspököknek, papoknak, szerzeteseknek és világiaknak – az a küldetése,
hogy mindenkit kivétel nélkül személyes kapcsolatba hozzanak
Krisztussal. Az egyház missziós tevékenységének hatalmas területén
minden megkeresztelt ember hivatásának része, hogy személyes helyzetének
megfelelően a lehető legjobban megélje a missziót. Erre <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az egyetemes
hivatásra adott nagyvonalú választ kínálnak fel a megszentelt életet élő
férfiak és nők, intenzív imaéletükkel, az Úrral és megváltó művével
tartott szoros kapcsolatukkal.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Miközben Szűz Mária, az egyház édesanyja és a missziós lelkület
példaképe szeretetébe ajánlom mindazokat, akik az evangélium hirdetésén
fáradoznak, akár <em>ad gentes</em>, vagyis távoli népek között, akár saját területükön, bármilyen életállapotban, szívből adom mindnyájatokra apostoli áldásomat.</b></span></p>
<p>Vatikán, 2015. május 24., pünkösd ünnepén</p>
<p style="text-align:right">FERENC pápa</p>
<p>Fotó: GospelHerald.com</p>
<p>Magyar Kurír</p>
<p><a href="http://www.facebook.com/magyarkurir" target="_blank" class="">Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!</a></p>
© H</div>