[Grem] F.ppa / Az egyhz az r hznak portsa s nem gazdasszonya!

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Nov. 18., Sze, 19:33:52 CET 

Ferenc pápa: Az egyház az Úr házának portása, és nem gazdasszonya!
2015. november 18. szerda 16:33
http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-az-egyhaz-az-ur-hazanak-portasa-es-nem-gazdasszonya
Ferenc pápa november 18-án is folytatta a családról szóló katekézissorozatát.
A befogadás, a nyitott kapu fontosságát hangsúlyozta: *a családoknak és az
egyháznak is nyitva kell állnia Isten előtt és mások előtt.*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=65596&img=o_aud6.jpg>
*KÉPGALÉRIA – klikk a képre!*

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Mai elmélkedésünkkel a jubileumi év küszöbéhez érkeztünk, a szentév immár
közel van. Előttünk áll a kapu, de nemcsak a szent kapu, hanem egy másik
kapu is: *Isten irgalmasságának nagy kapuja – micsoda szépséges kapu!
*–, *Istené,
aki befogadja bűnbánatunkat, és felkínálja megbocsátásának kegyelmét.* A
kapu nagylelkűen ki van nyitva, nekünk pedig *össze kell szednünk
bátorságunkat, hogy átlépjük küszöbét.** Mindannyian hordozunk
magunkban* *nyomasztó
dolgokat*. *Mindannyian* *bűnösök ** vagyunk! **Használjuk ki ezt a kedvező
alkalmat, és lépjük át Isten irgalmasságának küszöbét, ő ugyanis sosem
fárad bele abba, hogy megbocsásson nekünk, *sosem fárad bele, hogy várjon
ránk! Néz minket, és mindig mellettünk áll. Ne féljünk! Lépjünk be ezen a
kapun!

A püspöki szinódustól, melyet októberben tartottunk, minden család és az
egész egyház nagy bátorítást kapott, hogy e nyitott kapu küszöbére lépjen. *Az
egyház bátorítást kapott, hogy nyissa ki kapuit, hogy az Úrral együtt
kilépjen és elinduljon úton lévő gyermekei felé,** akik** ezekben a nehéz
időkben olykor elbizonytalanodottak és irányt tévesztettek.* *Különösen is
a keresztény családok kaptak bátorítást arra, hogy nyissák ki kapujukat az
Úr előtt, aki vár, hogy beléphessen, hogy magával hozza áldását és
barátságát.** Ha pedig Isten irgalmasságának kapuja mindig nyitva áll,
akkor a mi templomaink, a mi közösségeink, a mi egyházközségeink, a mi
intézményeink, a mi egyházmegyéink kapuinak is nyitva kell állniuk,* hogy
ily módon mindnyájan ki tudjunk lépni, hogy elvigyük [másoknak] Isten
irgalmasságát. A jubileum azt jelenti, hogy Isten irgalmasságának nagy
kapuja nyitva van, de a mi templomaink kis kapui is nyitva vannak, hogy
engedjük az Urat belépni, de sokszor azért is, hogy *engedjük az Urat
kilépni, aki* *be van zárva struktúráinkba, önzőségünkbe és sok más
dologba.*

*Az Úr sosem feszíti fel a kaput: ő is engedélyt kér a belépéshez.* A
Jelenések könyvében olvassuk: *„Az ajtóban állok, és kopogok. Aki meghallja
szavam, és ajtót nyit, ahhoz bemegyek, vele eszem, ő meg velem”* (Jel
3,20). Képzeljük magunk elé az Urat, aki kopog szívünk ajtaján! A Jelenések
könyvének utolsó nagy látomásában pedig Isten városáról ezt a jövendölést
olvassuk:* „Kapuit nem zárják be nappal”,* ami azt jelenti, hogy soha,
„hiszen ott nem lesz éjszaka” (Jel 21,25). Vannak olyan helyek a világban,
hol nem zárják kulcsra a kapukat, még vannak ilyen helyek. Viszont *nagyon
sok hely van, ahol a bezárt kapuk váltak megszokottá.* Nem szabad megadnunk
magunkat a gondolatnak, hogy ezt a rendszert alkalmazzuk egész életünkre, a
család, a város, a társadalom életére! Még kevésbé az egyház életére! *Szörnyű
lenne! Egy nem vendéglátó egyház, miként egy magába zárkózó család is,
megszégyeníti **az evangéliumot *és *érzéketlenné tesz*i *a világot. **Az
egyházban nem lehetnek zárt kapuk, egyetlen egy sem! Mindennek nyitva kell
lennie!*

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=65596&img=o_aud2.jpg>

A kapuk – küszöbök, átjárók, határok – kezelése kulcsfontosságúvá vált. *A
kapunak nyilvánvalóan őriznie kell, de nem** elutasítani*. A kaput nem
szabad felfeszíteni, ellenkezőleg, engedélyt kell kérni, mert* a
vendéglátás szépsége a szabad befogadáskor felragyog*,* az erőszakos
betörésnél viszont elhomályosul.* A kaput gyakran azért nyitjuk ki, hogy
megnézzük, nem vár-e kinn valaki, akinek esetleg nincs bátorsága vagy még
ereje sem kopogtatni. *Milyen sok ember veszítette el bizalmát, akinek
nincs bátorsága kopogtatni keresztény szívünk kapuján, templomaink kapuin! *És
ott állnak, bátortalanul, kiöltük belőlük a bizalmat: könyörgök, ilyen soha
többé ne forduljon elő! *A kapu sok mindent elárul a házról, és az
egyházról is.* *A kapu kezelése komoly odafigyelést igényel, ugyanakkor
nagy bizalmat is kell árasztania. Szeretném kifejezni köszönetemet
mindazoknak, akik valamilyen kaput őriznek: lakóházunkét, közintézményekét,
templomokét.* Sokszor már a porta figyelmessége és kedvessége képes az
egész ház emberségét és befogadó szeretetét kifejezni, már belépésünkkor.
Sokat tanulhatunk ezektől a nőktől és férfiaktól, akik a találkozóhelyek és
befogadó helyek őrzői az ember városában! Mindnyájatoknak, akik őrzői
vagytok sok kapunak, lakások vagy templomok kapuinak, nagy köszönet! *Csak
az a lényeg, hogy mindig mosoly legyen arcotokon, és kifejezzétek annak a
háznak, annak a templomnak a befogadását, így az emberek boldogok lesznek
és befogadva érzik magukat azon a helyen!*

Valójában jól tudjuk, hogy *mi magunk vagyunk őrzői és szolgái Isten
Kapujának. Hogy hívják Isten Kapuját? Jézus! *Ő megvilágosít minket életünk
minden kapujáról, beleértve születésünk és halálunk kapuját. Ő maga mondta:
„Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és
legelőt talál” (Jn 10,9). Jézus a kapu, aki lehetővé teszi, hogy bemenjünk
és kijöjjünk. Mert Isten akla menedék, és nem börtön! Isten háza menedék,
és nem börtön, a kapuját pedig Jézusnak hívják! Ha pedig a kaput zárva
találjuk, azt mondjuk: „Uram, nyisd ki a kaput!” * Jézus a kapu, ő beenged
és kienged minket.** A rablók azok, akik nem a kaput használják: érdekes, a
rablók mindig valahol máshol akarnak bejutni, az ablakon, a tetőn, a kaput
azonban kerülik, mert rossz szándékkal jönnek,* és azért lopóznak be az
akolba, hogy megtévesszék és kihasználják a juhokat. *Nekünk az ajtón
keresztül kell belépnünk, és hallanunk kell Jézus hangját:* amikor
meghalljuk az ő hangszínét, akkor biztonságban vagyunk, megmenekültünk.
Félelem nélkül beléphetünk, és veszély nélkül kiléphetünk.* Jézusnak ebben
a gyönyörű beszédében az őrről is szó van, akinek az a feladata, hogy
kinyissa a kaput a jó pásztor előtt *(vö. Jn 10,2). Amikor az őr meghallja
a pásztor hangját, kinyitja előtte a kaput, beenged minden juhot, amelyet a
pásztor hoz, mindet, azokat is, amelyek elvesztek az erdőben, és amelyeket
a pásztor elindult megkeresni. A juhokat nem az őr választja, nem a
plébániai irodista választja! A juhokat kivétel nélkül a jó pásztor hívta
meg, ő választotta ki.* Az őr maga is a pásztor hangjának engedelmeskedik.
Joggal mondhatjuk tehát, hogy nekünk is olyannak kell lennünk, mint az az
őr.* Az egyház az Úr házának portása, és nem az Úr házának gazdasszonya!

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=65596&img=o_aud.jpg>

*A názáreti szent család jól tudja, mit jelent a nyitott **és a zárt kapu
olyasvalakinek, aki gyermeket várt, akinek **nincs menedéke, aki veszély **elől
menekül**. A keresztény családok házuk küszöbét tegyék Isten kapujának, az
ő irgalmasságának és befogadó szeretetének kicsiny-nagy jelévé!* Az *egyházat
így kell, hogy lássák* az emberek a föld minden szegletében:* a kopogtató
Isten őrének,* egy olyan Isten befogadó szeretetének, aki nem csukja be
előtted az ajtót azzal az ürüggyel, hogy nem oda tartozol. *Ezzel a
lelkülettel haladjunk a jubileumi esztendő felé: ott lesz a szent kapu, de
főként ott lesz Isten irgalmasságának nagy kapuja! Legyen ott a mi szívünk
kapuja is, hogy mindnyájan befogadjuk Isten megbocsátását, és hogy mi
magunk is megbocsáthassunk másoknak, és befogadhassunk mindenkit, aki
ajtónkon kopogtat.*

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóközpont

Fotó: ANSA
Magyar Kurír
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20151118/0dd638ea/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl