<div dir="ltr"><h1 class="">Ferenc pápa: Az egyház az Úr házának portása, és nem gazdasszonya! </h1>
<div class="">2015. november 18. szerda 16:33<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-az-egyhaz-az-ur-hazanak-portasa-es-nem-gazdasszonya">http://www.magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-az-egyhaz-az-ur-hazanak-portasa-es-nem-gazdasszonya</a><br></div>
<h3 class="">Ferenc pápa november 18-án is folytatta <span style="background-color:rgb(255,229,153)">a családról
szóló katekézissorozat</span>át. <span style="background-color:rgb(255,229,153)">A befogadás, a nyitott kapu fontosságá</span>t
hangsúlyozta: <b><span style="font-weight:normal"><span style="background-color:rgb(255,229,153)">a családoknak és az egyháznak is nyitva kell állnia Isten
előtt és mások előtt.</span></span></b></h3><p style="text-align:center"><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=65596&img=o_aud6.jpg" rel="lightbox['g65596']"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=65596&p=1&img=c_aud6.jpg" alt="" border="0"></a><br><em>KÉPGALÉRIA – klikk a képre!</em></p>
<p>Kedves testvéreim, jó napot kívánok!</p>
<p>Mai elmélkedésünkkel a jubileumi év küszöbéhez érkeztünk, a szentév
immár közel van. Előttünk áll a kapu, de nemcsak a szent kapu, hanem egy
másik kapu is: <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Isten irgalmasságának nagy kapuja – micsoda szépséges
kapu! </b></span>–, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Istené, aki befogadja bűnbánatunkat, és felkínálja
megbocsátásának kegyelmét.</b></span> A kapu nagylelkűen ki van nyitva, nekünk
pedig <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>össze kell szednünk bátorságunkat, hogy átlépjük küszöbét.</b></span><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>
Mindannyian hordozunk magunkban</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nyomasztó dolgokat</b></span>. <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Mindannyian</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>bűnösök<span style="background-color:rgb(182,215,168)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>
vagyunk! </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Használjuk ki ezt a kedvező alkalmat, és lépjük át Isten
irgalmasságának küszöbét, ő ugyanis sosem fárad bele abba, hogy
megbocsásson nekünk, </b></span>sosem fárad bele, hogy várjon ránk! Néz minket, és
mindig mellettünk áll. Ne féljünk! Lépjünk be ezen a kapun!</p>
<p>A püspöki szinódustól, melyet októberben tartottunk, minden család és
az egész egyház nagy bátorítást kapott, hogy e nyitott kapu küszöbére
lépjen. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Az egyház bátorítást kapott, hogy nyissa ki kapuit, hogy az
Úrral együtt kilépjen és elinduljon <span style="background-color:rgb(182,215,168)">úton lévő</span> gyermekei felé<span style="background-color:rgb(255,229,153)">,</span></b><b> akik</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
ezekben a nehéz időkben olykor elbizonytalanodottak és irányt
tévesztettek.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Különösen is a keresztény családok kaptak bátorítást arra,
hogy nyissák ki kapujukat az Úr előtt, aki vár, hogy beléphessen, hogy
magával hozza áldását és barátságát.</b><b> Ha pedig Isten irgalmasságának
kapuja mindig nyitva áll, akkor a mi templomaink, a mi közösségeink, a
mi egyházközségeink, a mi intézményeink, a mi egyházmegyéink kapuinak is
nyitva kell állniuk,</b></span> hogy ily módon mindnyájan ki tudjunk lépni, hogy
elvigyük [másoknak] Isten irgalmasságát. A jubileum azt jelenti, hogy
Isten irgalmasságának nagy kapuja nyitva van, de a mi templomaink kis
kapui is nyitva vannak, hogy engedjük az Urat belépni, de sokszor azért
is, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>engedjük az Urat kilépni, aki</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>be van zárva struktúráinkba,
önzőségünkbe és sok más dologba.</b></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Az Úr sosem feszíti fel a kaput: ő is engedélyt kér a belépéshez.</b></span> A
Jelenések könyvében olvassuk: <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>„Az ajtóban állok, és kopogok. Aki
meghallja szavam, és ajtót nyit, ahhoz bemegyek, vele eszem, ő meg
velem”</b></span> (Jel 3,20). Képzeljük magunk elé az Urat, aki kopog szívünk
ajtaján! A Jelenések könyvének utolsó nagy látomásában pedig Isten
városáról ezt a jövendölést olvassuk:<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b> „Kapuit nem zárják be nappal”,</b></span> ami
azt jelenti, hogy soha, „hiszen ott nem lesz éjszaka” (Jel 21,25).
Vannak olyan helyek a világban, hol nem zárják kulcsra a kapukat, még
vannak ilyen helyek. Viszont <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nagyon sok hely van, ahol a bezárt kapuk
váltak megszokottá.</b></span> Nem szabad megadnunk magunkat a gondolatnak, hogy
ezt a rendszert alkalmazzuk egész életünkre, a család, a város, a
társadalom életére! Még kevésbé az egyház életére! <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Szörnyű lenne! Egy
nem vendéglátó egyház, miként egy magába zárkózó család is,
megszégyeníti </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az evangéliumot </b></span>és <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>érzéketlenné tesz</b></span>i <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>a világot. </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Az
egyházban nem lehetnek zárt kapuk, egyetlen egy sem! Mindennek nyitva
kell lennie!</b></span></p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=65596&img=o_aud2.jpg" rel="lightbox['g65596']"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=65596&p=1&img=c_aud2.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>A kapuk – küszöbök, átjárók, határok – kezelése kulcsfontosságúvá
vált. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A kapunak nyilvánvalóan őriznie kell, de nem</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> elutasítani</b></span>. A kaput
nem szabad felfeszíteni, ellenkezőleg, engedélyt kell kérni, mert<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> a
vendéglátás szépsége a szabad befogadáskor felragyog</b></span>,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> az erőszakos
betörésnél viszont elhomályosul.</b></span> A kaput gyakran azért nyitjuk ki, hogy
megnézzük, nem vár-e kinn valaki, akinek esetleg nincs bátorsága vagy
még ereje sem kopogtatni. <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Milyen sok ember veszítette el bizalmát,
akinek nincs bátorsága kopogtatni keresztény szívünk kapuján,
templomaink kapuin! </b></span>És ott állnak, bátortalanul, kiöltük belőlük a
bizalmat: könyörgök, ilyen soha többé ne forduljon elő! <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>A kapu sok
mindent elárul a házról, és az egyházról is.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A kapu kezelése komoly
odafigyelést igényel, ugyanakkor nagy bizalmat is kell árasztania.
Szeretném kifejezni köszönetemet mindazoknak, akik valamilyen kaput
őriznek: lakóházunkét, közintézményekét, templomokét.</b></span> Sokszor már a
porta figyelmessége és kedvessége képes az egész ház emberségét és
befogadó szeretetét kifejezni, már belépésünkkor. Sokat tanulhatunk
ezektől a nőktől és férfiaktól, akik a találkozóhelyek és befogadó
helyek őrzői az ember városában! Mindnyájatoknak, akik őrzői vagytok sok
kapunak, lakások vagy templomok kapuinak, nagy köszönet! <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Csak az a
lényeg, hogy mindig mosoly legyen arcotokon, és kifejezzétek annak a
háznak, annak a templomnak a befogadását, így az emberek boldogok
lesznek és befogadva érzik magukat azon a helyen!</b></span></p>
<p>Valójában jól tudjuk, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>mi magunk vagyunk őrzői és szolgái Isten
Kapujának. Hogy hívják Isten Kapuját? Jézus! </b></span>Ő megvilágosít minket
életünk minden kapujáról, beleértve születésünk és halálunk kapuját. Ő
maga mondta: „Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül,
ki-be jár és legelőt talál” (Jn 10,9). Jézus a kapu, aki lehetővé teszi,
hogy bemenjünk és kijöjjünk. Mert Isten akla menedék, és nem börtön!
Isten háza menedék, és nem börtön, a kapuját pedig Jézusnak hívják! Ha
pedig a kaput zárva találjuk, azt mondjuk: „Uram, nyisd ki a kaput!” <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
Jézus a kapu, ő beenged és kienged minket.</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> A rablók azok, akik nem a
kaput használják: érdekes, a rablók mindig valahol máshol akarnak
bejutni, az ablakon, a tetőn, a kaput azonban kerülik, mert rossz
szándékkal jönnek,</b></span> és azért lopóznak be az akolba, hogy megtévesszék és
kihasználják a juhokat. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Nekünk az ajtón keresztül kell belépnünk, és
hallanunk kell Jézus hangját:</b></span> amikor meghalljuk az ő hangszínét, akkor
biztonságban vagyunk, megmenekültünk. Félelem nélkül beléphetünk, és
veszély nélkül kiléphetünk.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Jézusnak ebben a gyönyörű beszédében az
<u>őr</u>ről is szó van, akinek az a feladata, hogy kinyissa a kaput a jó
pásztor előtt </b></span>(vö. Jn 10,2). Amikor az őr meghallja a pásztor hangját,
kinyitja előtte a kaput, beenged minden juhot, amelyet a pásztor hoz,
mindet, azokat is, amelyek elvesztek az erdőben, és amelyeket a pásztor
elindult megkeresni. A juhokat nem az őr választja, nem a plébániai
irodista választja! A juhokat kivétel nélkül a jó pásztor hívta meg, ő
választotta ki.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Az őr maga is a pásztor hangjának engedelmeskedik.
Joggal mondhatjuk tehát, hogy nekünk is olyannak kell lennünk, mint az
az őr.</b></span> Az egyház az Úr házának portása, és nem az Úr házának
gazdasszonya!</p>
<p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=65596&img=o_aud.jpg" rel="lightbox['g65596']"><img style="display: block; margin-left: auto; margin-right: auto;" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=65596&p=1&img=c_aud.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A názáreti szent család jól tudja, mit jelent a nyitott </b><b>és <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a zárt
kapu</span> olyasvalakinek, aki gyermeket várt, akinek </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>nincs menedéke, aki
veszély </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>elől menekül</b><b>. A keresztény családok házuk küszöbét tegyék Isten
kapujának, az ő irgalmasságának és befogadó szeretetének kicsiny-nagy
jelévé!</b></span> Az <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>egyházat így kell, hogy lássák</b></span> az emberek a föld minden
szegletében:<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> a kopogtató Isten őrének,</b></span> egy olyan Isten befogadó
szeretetének, aki nem csukja be előtted az ajtót azzal az ürüggyel, hogy
nem oda tartozol. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ezzel a lelkülettel haladjunk a jubileumi esztendő
felé: ott lesz a szent kapu, de főként ott lesz Isten irgalmasságának
nagy kapuja! Legyen ott a mi szívünk kapuja is, hogy mindnyájan
befogadjuk Isten megbocsátását, és hogy mi magunk is megbocsáthassunk
másoknak, és befogadhassunk mindenkit, aki ajtónkon kopogtat.</b></span><br><br>Fordította: Tőzsér Endre SP</p>
<p>Forrás: Vatikáni Sajtóközpont</p>
<p>Fotó: ANSA</p>
Magyar Kurír<br></div>