[Grem] 10 j tancs AGGLYOS LELKIISMERETEKNEK

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Nov. 17., K, 19:41:47 CET 

 Tíz jó tanács aggályos lelkiismeretűeknek
2015-11-17
<https://christianae.wordpress.com/2015/11/17/tiz-jo-tanacs-aggalyos-lelkiismeretueknek/>
· by Christianae <https://christianae.wordpress.com/author/christianae/>
https://christianae.wordpress.com/2015/11/17/tiz-jo-tanacs-aggalyos-lelkiismeretueknek/#more-4715

Az aggályos lelkű keresztény túlzott bűntudatot érez, ezért gyakran
szorong. Szenvedéssel teli állapotában sokat segít néhány alapvető szabály
betartása.

[image: m28]

Az aggályosság egyfajta kényszeresség, amely a valláshoz, illetve a bűnhöz
kapcsolódik. Az aggályos ember bűnnek tart olyasmit is, ami nem az. Például
bűntudatot érez, ha meglát egy erotikus reklámot, még ha azonnal elfordul
is. Túlzott bűntudata miatt gyakran szorong.

Állandó bizonytalanság jellemzi, hogy egy-egy cselekedete helyes-e vagy
bűnös, ezért hosszasan elemezgeti gondolatait és tetteit. A legkisebb
tökéletlenséget is tragikus ballépéssé nagyítja (pl. fél, hogy ajakrúzzsal
megtörte a szentségi böjtöt, s ezzel súlyos bűnt követett el). Sokszor a
hétköznapi élet legapróbb mozzanatait is valláserkölcsi szempontból, a
botlástól való félelemmel szemléli.

Szenvedéssel teli állapot ez, amelyben sokat segít néhány alapvető szabály
betartása:

*Ha aggályokkal küszködsz,*

*1. Ne gyónj meg olyan bűnt, amit korábban már meggyóntál!*

Próbáld leküzdeni az örök bizonytalanságot, hogy vajon teljesen jól
gyóntad-e meg! A bizonytalanságból fakadó szorongás megfoszt Krisztus
békéjétől. Ha sikerül elutasítanod a bizonytalankodó gondolatokat, nem kap
tápot az aggályosság, alábbhagy a szorongás, és megtapasztalod a békét. Nem
könnyű, nem megy egyik pillanatról a másikra, de megéri!

Ha aggályos a lelkiismereted, nem tanácsos naponta vagy hetente gyónnod.
Legfeljebb havi gyakoriságú gyónás javasolt, de még jobb, ha csak a
hagyományos bűnbánati időkben, adventben és nagyböjtben járulsz a
bűnbocsánat szentségéhez, mégpedig tapasztalt, megértő lelkivezető
közvetítésével.

*2. Csakis egyértelmű és biztos bűnöket gyónj meg!*

Fontos, hogy megértsd és elfogadd: az a bűn, amiben nem vagy biztos, nem
számít. Ami nem történt meg egyértelműen és biztosan, azt nem kell
meggyónnod. Akkor is próbálj ellenállni a gyónási késztetésnek, ha félsz,
hogy csak bebeszéled magadnak a bizonytalanságot. Csakis olyan bűnt gyónj
meg, amiben teljesen biztos vagy!

Maga a gyónásod is legyen egyértelmű. Bűnödet világosan, mentegetőzés és
túl sok részlet elbeszélése nélkül valld meg. A gyóntató felelőssége, hogy
visszakérdezzen, ha valami nem világos számára. Ha nem kérdez vissza,
biztos lehetsz benne, hogy pontosan és jól megértett.

*3. Gyónás után semmilyen okból ne ismételd el a gyónásod szavait vagy a
bánatimát!*

A gyónás nem attól érvényes, hogy „tökéletes” a bűnbánat vagy a
bűnmegvallás. Elegendő az őszinte szándék. A Katolikus Egyház tanítása
szerint a bűnt nem a gyónó bűnbánata vagy imája, hanem a feloldozás törli
el. (A Katolikus Egyház Katekizmusa 1459
<http://www.katolikus.hu/kek/kek01420.html#K1459>)

Felszabadító tudnod, hogy a feloldozás attól függetlenül érvényes, hogy
„tökéletesen” vagy tökéletlenül bántad/gyóntad-e meg a bűnt. A Katekizmus
szerint a bűnnel szemben a legtökéletesebb emberi bűnbánati aktus is
elégtelen volna. A bűnnek egyetlen tökéletes ellenszere és elégtétele van:
maga az Úr Jézus Krisztus, aki egyedül egyszer s mindenkorra kiengesztelte
bűneinket. (KEK 1460 <http://www.katolikus.hu/kek/kek01420.html#K1460>)

*4. A szentáldozás előtti böjtöt csak akkor szeged meg, ha ételt vagy italt
veszel a szádba, és étkezési céllal lenyeled.*

A gyógyszer nem étel, ízesített drazsé formájában sem. A rúzs, az ajakír, a
hópehely sem étel. Nem szeged meg a böjtöt, ha véletlenül lenyelsz valamit,
ami nem étel. Kizárólag azzal szeged meg, ha szentáldozás előtt egy órán
belül szándékosan úgy eszel vagy iszol valamit, mint étkezéskor.

Érdemes tudni, hogy a szentségi böjt nem bűn terhe mellett betartandó
erkölcsi kötelesség, hanem egyfajta áhítatgyakorlat, amellyel kifejezzük az
Eucharisztia iránti tiszteletünket. Kivételek is léteznek (pl. betegek
esetében, ld. Egyházi Törvénykönyv 919. §). Az aggályos lelkiismeretűeknek
sem kell tehát szorongással gondolniuk erre az áhítatgyakorlatra.

*5. Ne bánkódj a szexualitással vagy a vallással kapcsolatos gondolataid,
vágyaid vagy fantáziaképeid miatt, hacsak nem szándékosan, Isten
parancsának tudatosan ellenszegülve idézed elő azokat!*

A gondolatok, a vágyak, a képzelőerő az emberi alkotóképesség
megnyilvánulásai. Isten ajándéka, melyet azért kaptunk, hogy mások javára
használjuk. Isten úgy alkotott meg, hogy gondolataink és képzeteink az
érzékelésből fakadjanak. Az érzékelés lehet szándékos (például mélyeket
szippantunk a tavaszi virágillatból) vagy akaratlan (például megpillantunk
az utcán valakit, aki nagyon vonzó). Mindkét fajta érzékelés automatikusan
gondolatokat, emlékeket, képzeteket ébreszt bennünk. Ezek azonban egyik
esetben sem akaratlagosak, ezért bármilyenek is, nem szennyezhetnek be, és
nem bánthatjuk meg velük a végtelenül tiszta Istent.

Az aggályos ember nem az érzékszervi megtapasztalástól, még csak nem is a
bűntől fél legjobban, hanem attól, hogy vannak dolgok, amiket nem tud
kontrollálni. Úgy véli, mások tökéletesen uralják érzékeiket, képzeletüket,
reakcióikat. Ez azonban tévedés. A teremtett lét mindennapos tapasztalata,
hogy nem tudunk mindent tökéletesen irányításunk alatt tartani.

*6. Ne bánkódj érzéseid, érzelmeid, indulataid (akár szexuális
felindulásaid) vagy érzelmi megnyilvánulásaid miatt, hacsak nem
szándékosan, Isten parancsának tudatosan ellenszegülve idézed elő azokat!*

Mindaz, amit a gondolatokról és a vágyakról mondtunk, az érzelmekre is
igaz. A gondolatokat és vágyakat sokszor érzések, érzelmek kísérik.
Önmagában egyetlen érzelem sem jó vagy rossz. A nyomában járó cselekedet
az, ami jó vagy rossz. Például nem bűn, ha okkal megharagszunk valakire;
bűn az, ha ütlegelni kezdjük, vagy napokig szítjuk magunkban a gyűlöletet
ahelyett, hogy megbocsátanánk.

Az aggályossággal küzdő ember nemritkán elfojtja, tagadja vagy lebecsüli
érzelmeit és indulatait, mert nem akarja azt érezni, hogy elvesztette a
helyzet fölötti uralmat. Úgy véli, Isten előtt csak az kedves, ha valaki
mindig fegyelmezett és szándékosan sohasem nyilvánít érzelmet.

Ez azonban távol áll az igazságtól. Isten úgy alkotta meg az embert, hogy
képes kifejezni az érzelmeit. Előfordulhat, hogy helyesebb egy-egy érzelmi
megnyilvánulást elfojtani (pl. komoly eseményen a hangos nevetést),
többnyire azonban az a normális és egészséges, ha az ember kifejezi, amit
érez. Ha jó viccet hallasz, nevess jóízűen; ha megbántottak, haragudj,
hiszen ez a normális reakció; ha szomorú vagy, merj sírni! Jézus nevetett,
sírt, haragudott; az ember az érzelmeivel is Istent dicsőíti.

*7. Engedelmeskedj gyóntatódnak, amikor azt mondja, ne ismételd meg – se
nála, se más papnál – a korábban elvégzett egyetemes gyónásodat!*

Az aggályosság alapmotívuma az ismétlésre való késztetés. Alapja az a téves
meggyőződés, hogy ha sikerül tökéletesen végrehajtani az adott cselekvést –
ez esetben a gyónást –, akkor egyszer s mindenkorra megszűnik minden
bizonytalanság. Ez azonban nincs így. Az aggályos embert az sem nyugtatná
meg, ha sikerülne valamit tökéletesen végrehajtania. Nem szabadulna meg a
félelemtől és a szorongástól. Az ismétlés nem megoldás. Nem ellenszere a
bizonytalanságnak és a szorongásnak, hanem maga a tünet, a kényszeresség
megnyilvánulása. A gyóntató azért óv a gyónás ismétlésétől, mert az nem
gyógyítja, hanem erősíti a káros beidegződést.

Az aggályos lelkületű ember a gyónással együtt a lelkiismeret-vizsgálat
ismétlésére is állandó késztetést érez. Lelki fejlődését azonban nem
segíti, hanem visszaveti, ha folyton bűnök után kutat a lelkiismeretében.
Jobb a meggyónt bűnöket Isten kezében hagyni, és bízni szerető, megbocsátó
irgalmában. Érdemes a gyóntatónak engedelmeskedni ebben is, mint minden
lelkiismereti kérdésben. Ha bízol benne, bízhatsz abban is, hogy megértő,
türelmes vezetése segíteni fog az aggályok kezelésében. A pap Isten
kegyelmét közvetíti. Ha nem engedelmeskedsz neki, az természetesen nem bűn,
de nem is segít az előrelépésben.

*8. Ha aggályos lelkiismeretű emberként bizonytalan vagy egy kötelezettség
felől, vedd úgy, hogy a kötelezettség nem áll fenn.*

Ligouri Szent Alfonz, az aggályos lélek nagy ismerője azt tanította: „Az
aggályos ember alapvető törekvése az, hogy Istent soha meg ne bántsa.”
Alfonz ismerte a szorongó lélek szenvedéseit, és tudta, mennyire igyekszik
Isten kedvében járni. Útmutatása nyomán tanácsolhatjuk, hogy ha az ilyen
ember nem biztos benne, hogy pl. áldozócsütörtökön kell-e szentmisére
mennie, vagy nem, akkor nyugodtan vegye úgy, hogy nem kell – hiszen ha
biztosan tudná, hogy valamely nap parancsolt ünnep, fel sem merülne benne,
hogy elmulassza a szentmisét.

Ligouri Szent Alfonz, mint püspök, egyháztanító és erkölcsteológus, valóban
tekintéllyel tanít az erkölcsi lelkiismeret neveléséről. Jó tudni, hogy
álláspontja ebben a kérdésben ennyire világos és egyértelmű. A mondat,
amely a legbiztatóbban, a legfelszabadítóbban hat az aggályossággal küzdő
emberekre, így hangzik: „Ez nem bűn.”

*9. Ha aggályos lelkiismeretű emberként bizonytalan vagy abban, hogy bűn-e
valamit megtenned vagy elmulasztanod, vedd úgy, hogy nem bűn, lépj bátran,
és ne félj, hogy bűnt követsz el!*

Ez a tanács a bénító félelemtől és szorongástól kíván megszabadítani, amely
oly gyakori kísérője az aggályosságnak. Ligouri Szent Alfonz szerint „Az
aggályos ember retteg, hogy bármi, amit tesz, bűn. A gyóntató biztassa,
hogy görcsösség nélkül cselekedjék és küzdje le szorongását.” Hozzáteszi: a
lelket bénító szorongás „alaptalan félelemből” ered; nem tényleges bűnt
vagy mulasztást követő, indokolt bűntudat kísérője, hanem az aggályosság
tünete.

Ugyancsak az aggályosság megnyilvánulása, ha az illető nem tud különbséget
tenni a bűn valósága és a bűntől való félelem között. Szent Alfonz azt
tanácsolja, ilyenkor a gyónó és a gyóntató is azt feltételezze, hogy a
kegyelem működik Isten népének életében, és ne tételezzenek bűnt ott, ahol
nincs. Vagyis bizonytalanság esetén kegyelmet feltételezzünk, ne bűnt.

*10. Teljes szívből bízzál Jézus Krisztusban; tudd, hogy úgy szeret,
ahogyan csak Isten tud szeretni, és nem fogja engedni, hogy elvesszen a
lelked.*

Egyik legmegrendítőbb élményünk, amikor rádöbbenünk, hogy Isten pontosan
olyannak szeret minket, amilyenek vagyunk, nem olyannak, amilyenné egyszer
majd talán leszünk. Kegyelem ez a felismerés, amelyben nemcsak a
kiválasztottak, hanem mindenki részesülhet.

Felszabadító tudni, hogy minden jó és rossz tulajdonságunkkal együtt már
most azok vagyunk, akik, és hogy Isten éppen ilyennek szeret. Ha erről
lelkünk mélyéig meg vagyunk győződve, akkor nem azért igyekszünk jobbá
válni, hogy Isten szeressen, hanem azért, mert válaszolni akarunk a
szeretetére. Isten nem az út végén vár, hogy majd megjutalmazzon, hanem
velünk tart és minden lépésünket kíséri.

Az aggályos emberben gyakran eltorzítja Isten szeretetének megtapasztalását
az, hogy szinte egyáltalán nem látja, mit jelent ő Isten számára. E
torzulás folytán úgy érzékeli, mintha a Lélek és az isteni élet ajándéka
útjában állna a kegyelemnek és az életnek; mintha Isten élő, személyes
szeretete ártalmas sejt volna, amelytől meg kell szabadulnia.

Mi sem áll távolabb az igazságtól; hiszen Isten szeretete az, ami táplál és
éltet. Ha szeretnénk valóságosan látni önmagunkat és Istennel való
kapcsolatunkat, Isten igéje képes visszaadni tisztánlátásunkat. A
következőkkel kezdhetjük: Izajás 43, 1–4, Rómaiakhoz 8, 26–39, 1János 4,
7–19. Ha időt szánunk rá és nyitott szívvel olvassuk, észrevesszük, hogy
megérinti és átformálja a lelkünket.

*(Thomas M. Santa nyomán. A szerző redemptorista szerzetespap, az
aggályossággal küzdőket segítő Scrupulous Anonymous szervezet vezetője.)*

*párKatt.hu *
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20151117/3288d74e/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl