<div dir="ltr">
                <h1 class="">Tíz jó tanács aggályos lelkiismeretűeknek</h1>

                <div class="">
                        <a href="https://christianae.wordpress.com/2015/11/17/tiz-jo-tanacs-aggalyos-lelkiismeretueknek/" title="18:16" rel="bookmark">2015-11-17</a><span class=""> · by <span class=""><a class="" href="https://christianae.wordpress.com/author/christianae/" title="Christianae bejegyzései" rel="author">Christianae</a><br><a href="https://christianae.wordpress.com/2015/11/17/tiz-jo-tanacs-aggalyos-lelkiismeretueknek/#more-4715">https://christianae.wordpress.com/2015/11/17/tiz-jo-tanacs-aggalyos-lelkiismeretueknek/#more-4715</a><br></span></span>                </div>
        

        
                <p style="text-align:justify">Az aggályos lelkű keresztény túlzott 
bűntudatot érez, ezért gyakran szorong. Szenvedéssel teli állapotában 
sokat segít néhány alapvető szabály betartása.</p>
<p style="text-align:justify"><span id="more-4715"></span></p>
<p style="text-align:justify"><img class="" src="https://christianae.files.wordpress.com/2015/11/m28.jpg?w=461" alt="m28"></p>
<p style="text-align:justify">Az aggályosság egyfajta kényszeresség, 
amely a valláshoz, illetve a bűnhöz kapcsolódik. Az aggályos ember 
bűnnek tart olyasmit is, ami nem az. Például bűntudatot érez, ha meglát 
egy erotikus reklámot, még ha azonnal elfordul is. Túlzott bűntudata 
miatt gyakran szorong.</p>
<p style="text-align:justify">Állandó bizonytalanság jellemzi, hogy 
egy-egy cselekedete helyes-e vagy bűnös, ezért hosszasan elemezgeti 
gondolatait és tetteit. A legkisebb tökéletlenséget is tragikus 
ballépéssé nagyítja (pl. fél, hogy ajakrúzzsal megtörte a szentségi 
böjtöt, s ezzel súlyos bűnt követett el). Sokszor a hétköznapi élet 
legapróbb mozzanatait is valláserkölcsi szempontból, a botlástól való 
félelemmel szemléli.</p>
<p style="text-align:justify">Szenvedéssel teli állapot ez, amelyben sokat segít néhány alapvető szabály betartása:</p>
<p><strong>Ha aggályokkal küszködsz,</strong></p>
<p style="text-align:justify"><strong>1. Ne gyónj meg olyan bűnt, amit korábban már meggyóntál!</strong></p>
<p style="text-align:justify">Próbáld leküzdeni az örök 
bizonytalanságot, hogy vajon teljesen jól gyóntad-e meg! A 
bizonytalanságból fakadó szorongás megfoszt Krisztus békéjétől. Ha 
sikerül elutasítanod a bizonytalankodó gondolatokat, nem kap tápot az 
aggályosság, alábbhagy a szorongás, és megtapasztalod a békét. Nem 
könnyű, nem megy egyik pillanatról a másikra, de megéri!</p>
<p style="text-align:justify">Ha aggályos a lelkiismereted, nem 
tanácsos naponta vagy hetente gyónnod. Legfeljebb havi gyakoriságú 
gyónás javasolt, de még jobb, ha csak a hagyományos bűnbánati időkben, 
adventben és nagyböjtben járulsz a bűnbocsánat szentségéhez, mégpedig 
tapasztalt, megértő lelkivezető közvetítésével.</p>
<p><strong>2. Csakis egyértelmű és biztos bűnöket gyónj meg!</strong></p>
<p style="text-align:justify">Fontos, hogy megértsd és elfogadd: az a 
bűn, amiben nem vagy biztos, nem számít. Ami nem történt meg 
egyértelműen és biztosan, azt nem kell meggyónnod. Akkor is próbálj 
ellenállni a gyónási késztetésnek, ha félsz, hogy csak bebeszéled 
magadnak a bizonytalanságot. Csakis olyan bűnt gyónj meg, amiben 
teljesen biztos vagy!</p>
<p style="text-align:justify">Maga a gyónásod is legyen egyértelmű. 
Bűnödet világosan, mentegetőzés és túl sok részlet elbeszélése nélkül 
valld meg. A gyóntató felelőssége, hogy visszakérdezzen, ha valami nem 
világos számára. Ha nem kérdez vissza, biztos lehetsz benne, hogy 
pontosan és jól megértett.</p>
<p style="text-align:justify"><strong>3. Gyónás után semmilyen okból ne ismételd el a gyónásod szavait vagy a bánatimát!</strong></p>
<p style="text-align:justify">A gyónás nem attól érvényes, hogy 
„tökéletes” a bűnbánat vagy a bűnmegvallás. Elegendő az őszinte szándék.
 A Katolikus Egyház tanítása szerint a bűnt nem a gyónó bűnbánata vagy 
imája, hanem a feloldozás törli el. (<a href="http://www.katolikus.hu/kek/kek01420.html#K1459" target="_blank">A Katolikus Egyház Katekizmusa 1459</a>)</p>
<p style="text-align:justify">Felszabadító tudnod, hogy a feloldozás 
attól függetlenül érvényes, hogy „tökéletesen” vagy tökéletlenül 
bántad/gyóntad-e meg a bűnt. A Katekizmus szerint a bűnnel szemben a 
legtökéletesebb emberi bűnbánati aktus is elégtelen volna. A bűnnek 
egyetlen tökéletes ellenszere és elégtétele van: maga az Úr Jézus 
Krisztus, aki egyedül egyszer s mindenkorra kiengesztelte bűneinket. (<a href="http://www.katolikus.hu/kek/kek01420.html#K1460" target="_blank">KEK 1460</a>)</p>
<p style="text-align:justify"><strong>4. A szentáldozás előtti böjtöt csak akkor szeged meg, ha ételt vagy italt veszel a szádba, és étkezési céllal lenyeled.</strong></p>
<p style="text-align:justify">A gyógyszer nem étel, ízesített drazsé 
formájában sem. A rúzs, az ajakír, a hópehely sem étel. Nem szeged meg a
 böjtöt, ha véletlenül lenyelsz valamit, ami nem étel. Kizárólag azzal 
szeged meg, ha szentáldozás előtt egy órán belül szándékosan úgy eszel 
vagy iszol valamit, mint étkezéskor.</p>
<p style="text-align:justify">Érdemes tudni, hogy a szentségi böjt nem 
bűn terhe mellett betartandó erkölcsi kötelesség, hanem egyfajta 
áhítatgyakorlat, amellyel kifejezzük az Eucharisztia iránti 
tiszteletünket. Kivételek is léteznek (pl. betegek esetében, ld. Egyházi
 Törvénykönyv 919. §). Az aggályos lelkiismeretűeknek sem kell tehát 
szorongással gondolniuk erre az áhítatgyakorlatra.</p>
<p style="text-align:justify"><strong>5. Ne bánkódj a szexualitással 
vagy a vallással kapcsolatos gondolataid, vágyaid vagy fantáziaképeid 
miatt, hacsak nem szándékosan, Isten parancsának tudatosan ellenszegülve
 idézed elő azokat!</strong></p>
<p style="text-align:justify">A gondolatok, a vágyak, a képzelőerő az 
emberi alkotóképesség megnyilvánulásai. Isten ajándéka, melyet azért 
kaptunk, hogy mások javára használjuk. Isten úgy alkotott meg, hogy 
gondolataink és képzeteink az érzékelésből fakadjanak. Az érzékelés 
lehet szándékos (például mélyeket szippantunk a tavaszi virágillatból) 
vagy akaratlan (például megpillantunk az utcán valakit, aki nagyon 
vonzó). Mindkét fajta érzékelés automatikusan gondolatokat, emlékeket, 
képzeteket ébreszt bennünk. Ezek azonban egyik esetben sem 
akaratlagosak, ezért bármilyenek is, nem szennyezhetnek be, és nem 
bánthatjuk meg velük a végtelenül tiszta Istent.</p>
<p style="text-align:justify">Az aggályos ember nem az érzékszervi 
megtapasztalástól, még csak nem is a bűntől fél legjobban, hanem attól, 
hogy vannak dolgok, amiket nem tud kontrollálni. Úgy véli, mások 
tökéletesen uralják érzékeiket, képzeletüket, reakcióikat. Ez azonban 
tévedés. A teremtett lét mindennapos tapasztalata, hogy nem tudunk 
mindent tökéletesen irányításunk alatt tartani.</p>
<p style="text-align:justify"><strong>6. Ne bánkódj érzéseid, 
érzelmeid, indulataid (akár szexuális felindulásaid) vagy érzelmi 
megnyilvánulásaid miatt, hacsak nem szándékosan, Isten parancsának 
tudatosan ellenszegülve idézed elő azokat!</strong></p>
<p style="text-align:justify">Mindaz, amit a gondolatokról és a 
vágyakról mondtunk, az érzelmekre is igaz. A gondolatokat és vágyakat 
sokszor érzések, érzelmek kísérik. Önmagában egyetlen érzelem sem jó 
vagy rossz. A nyomában járó cselekedet az, ami jó vagy rossz. Például 
nem bűn, ha okkal megharagszunk valakire; bűn az, ha ütlegelni kezdjük, 
vagy napokig szítjuk magunkban a gyűlöletet ahelyett, hogy 
megbocsátanánk.</p>
<p style="text-align:justify">Az aggályossággal küzdő ember nemritkán 
elfojtja, tagadja vagy lebecsüli érzelmeit és indulatait, mert nem 
akarja azt érezni, hogy elvesztette a helyzet fölötti uralmat. Úgy véli,
 Isten előtt csak az kedves, ha valaki mindig fegyelmezett és 
szándékosan sohasem nyilvánít érzelmet.</p>
<p style="text-align:justify">Ez azonban távol áll az igazságtól. Isten
 úgy alkotta meg az embert, hogy képes kifejezni az érzelmeit. 
Előfordulhat, hogy helyesebb egy-egy érzelmi megnyilvánulást elfojtani 
(pl. komoly eseményen a hangos nevetést), többnyire azonban az a 
normális és egészséges, ha az ember kifejezi, amit érez. Ha jó viccet 
hallasz, nevess jóízűen; ha megbántottak, haragudj, hiszen ez a normális
 reakció; ha szomorú vagy, merj sírni! Jézus nevetett, sírt, haragudott;
 az ember az érzelmeivel is Istent dicsőíti.</p>
<p style="text-align:justify"><strong>7. Engedelmeskedj gyóntatódnak, 
amikor azt mondja, ne ismételd meg – se nála, se más papnál – a korábban
 elvégzett egyetemes gyónásodat!</strong></p>
<p style="text-align:justify">Az aggályosság alapmotívuma az ismétlésre
 való késztetés. Alapja az a téves meggyőződés, hogy ha sikerül 
tökéletesen végrehajtani az adott cselekvést – ez esetben a gyónást –, 
akkor egyszer s mindenkorra megszűnik minden bizonytalanság. Ez azonban 
nincs így. Az aggályos embert az sem nyugtatná meg, ha sikerülne valamit
 tökéletesen végrehajtania. Nem szabadulna meg a félelemtől és a 
szorongástól. Az ismétlés nem megoldás. Nem ellenszere a 
bizonytalanságnak és a szorongásnak, hanem maga a tünet, a kényszeresség
 megnyilvánulása. A gyóntató azért óv a gyónás ismétlésétől, mert az nem
 gyógyítja, hanem erősíti a káros beidegződést.</p>
<p style="text-align:justify">Az aggályos lelkületű ember a gyónással 
együtt a lelkiismeret-vizsgálat ismétlésére is állandó késztetést érez. 
Lelki fejlődését azonban nem segíti, hanem visszaveti, ha folyton bűnök 
után kutat a lelkiismeretében. Jobb a meggyónt bűnöket Isten kezében 
hagyni, és bízni szerető, megbocsátó irgalmában. Érdemes a gyóntatónak 
engedelmeskedni ebben is, mint minden lelkiismereti kérdésben. Ha bízol 
benne, bízhatsz abban is, hogy megértő, türelmes vezetése segíteni fog 
az aggályok kezelésében. A pap Isten kegyelmét közvetíti. Ha nem 
engedelmeskedsz neki, az természetesen nem bűn, de nem is segít az 
előrelépésben.</p>
<p style="text-align:justify"><strong>8. Ha aggályos lelkiismeretű emberként bizonytalan vagy egy kötelezettség felől, vedd úgy, hogy a kötelezettség nem áll fenn.</strong></p>
<p style="text-align:justify">Ligouri Szent Alfonz, az aggályos lélek 
nagy ismerője azt tanította: „Az aggályos ember alapvető törekvése az, 
hogy Istent soha meg ne bántsa.” Alfonz ismerte a szorongó lélek 
szenvedéseit, és tudta, mennyire igyekszik Isten kedvében járni. 
Útmutatása nyomán tanácsolhatjuk, hogy ha az ilyen ember nem biztos 
benne, hogy pl. áldozócsütörtökön kell-e szentmisére mennie, vagy nem, 
akkor nyugodtan vegye úgy, hogy nem kell – hiszen ha biztosan tudná, 
hogy valamely nap parancsolt ünnep, fel sem merülne benne, hogy 
elmulassza a szentmisét.</p>
<p style="text-align:justify">Ligouri Szent Alfonz, mint püspök, 
egyháztanító és erkölcsteológus, valóban tekintéllyel tanít az erkölcsi 
lelkiismeret neveléséről. Jó tudni, hogy álláspontja ebben a kérdésben 
ennyire világos és egyértelmű. A mondat, amely a legbiztatóbban, a 
legfelszabadítóbban hat az aggályossággal küzdő emberekre, így hangzik: 
„Ez nem bűn.”</p>
<p style="text-align:justify"><strong>9. Ha aggályos lelkiismeretű 
emberként bizonytalan vagy abban, hogy bűn-e valamit megtenned vagy 
elmulasztanod, vedd úgy, hogy nem bűn, lépj bátran, és ne félj, hogy 
bűnt követsz el!</strong></p>
<p style="text-align:justify">Ez a tanács a bénító félelemtől és 
szorongástól kíván megszabadítani, amely oly gyakori kísérője az 
aggályosságnak. Ligouri Szent Alfonz szerint „Az aggályos ember retteg, 
hogy bármi, amit tesz, bűn. A gyóntató biztassa, hogy görcsösség nélkül 
cselekedjék és küzdje le szorongását.” Hozzáteszi: a lelket bénító 
szorongás „alaptalan félelemből” ered; nem tényleges bűnt vagy 
mulasztást követő, indokolt bűntudat kísérője, hanem az aggályosság 
tünete.</p>
<p style="text-align:justify">Ugyancsak az aggályosság megnyilvánulása,
 ha az illető nem tud különbséget tenni a bűn valósága és a bűntől való 
félelem között. Szent Alfonz azt tanácsolja, ilyenkor a gyónó és a 
gyóntató is azt feltételezze, hogy a kegyelem működik Isten népének 
életében, és ne tételezzenek bűnt ott, ahol nincs. Vagyis bizonytalanság
 esetén kegyelmet feltételezzünk, ne bűnt.</p>
<p style="text-align:justify"><strong>10. Teljes szívből bízzál Jézus 
Krisztusban; tudd, hogy úgy szeret, ahogyan csak Isten tud szeretni, és 
nem fogja engedni, hogy elvesszen a lelked.</strong></p>
<p style="text-align:justify">Egyik legmegrendítőbb élményünk, amikor 
rádöbbenünk, hogy Isten pontosan olyannak szeret minket, amilyenek 
vagyunk, nem olyannak, amilyenné egyszer majd talán leszünk. Kegyelem ez
 a felismerés, amelyben nemcsak a kiválasztottak, hanem mindenki 
részesülhet.</p>
<p style="text-align:justify">Felszabadító tudni, hogy minden jó és 
rossz tulajdonságunkkal együtt már most azok vagyunk, akik, és hogy 
Isten éppen ilyennek szeret. Ha erről lelkünk mélyéig meg vagyunk 
győződve, akkor nem azért igyekszünk jobbá válni, hogy Isten szeressen, 
hanem azért, mert válaszolni akarunk a szeretetére. Isten nem az út 
végén vár, hogy majd megjutalmazzon, hanem velünk tart és minden 
lépésünket kíséri.</p>
<p style="text-align:justify">Az aggályos emberben gyakran eltorzítja 
Isten szeretetének megtapasztalását az, hogy szinte egyáltalán nem 
látja, mit jelent ő Isten számára. E torzulás folytán úgy érzékeli, 
mintha a Lélek és az isteni élet ajándéka útjában állna a kegyelemnek és
 az életnek; mintha Isten élő, személyes szeretete ártalmas sejt volna, 
amelytől meg kell szabadulnia.</p>
<p style="text-align:justify">Mi sem áll távolabb az igazságtól; hiszen
 Isten szeretete az, ami táplál és éltet. Ha szeretnénk valóságosan 
látni önmagunkat és Istennel való kapcsolatunkat, Isten igéje képes 
visszaadni tisztánlátásunkat. A következőkkel kezdhetjük: Izajás 43, 
1–4, Rómaiakhoz 8, 26–39, 1János 4, 7–19. Ha időt szánunk rá és nyitott 
szívvel olvassuk, észrevesszük, hogy megérinti és átformálja a 
lelkünket.</p>
<p style="text-align:justify"><em>(Thomas M. Santa nyomán. A szerző 
redemptorista szerzetespap, az aggályossággal küzdőket segítő Scrupulous
 Anonymous szervezet vezetője.)</em></p>
<p><em>pá<span class="">rKatt.hu</span> </em></p></div>