[Grem] F.pápa / az eucharisztikus lakoma és a családi étkezés

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Nov. 13., P, 14:03:07 CET 

Ferenc pápa: A családi asztalnál beszélgessetek, ne a telefont
nyomkodjátok!
http://csaladhalo.hu/cikk/szinek/ferenc-papa-csaladi-asztalnal-beszelgessetek-ne-telefont-nyomkodjatok
Magyar KurĂ­r
2015. 11. 13. 11:38


November 11-én *a közös étkezés fontosságáról,* valamint *a családi étkezés
és az eucharisztikus lakoma közötti összefüggésekről* elmélkedett Ferenc
pápa a szerda délelőtti általános kihallgatás keretében.
------------------------------

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Ma a családi élet egyik jellegzetességéről fogunk elgondolkodni, amelyet
már életünk első éveitől megtanulunk, ez pedig *a közös étkezés*, vagyis *az
a magatartás, hogy az élet javaiban osztozunk, és boldogok vagyunk, hogy
ezt tehetjük.* Az osztozás és *az osztozás képessége gyönyörű erény!* Ennek
jelképe, „ikonja” a vasárnapi asztal körül egybegyűlt család. Az étel
megosztása – de *az ételen túl a szeretet kifejezése, az események
elmesélése – alapvetően fontos tapasztalat.* Ha elérkezik egy ünnep, egy
születésnap, egy évforduló, ismételten az asztalnál találkozunk. Egyes
kultúrákban a gyász alkalmával is szokás közös étkezést tartani, hogy
együtt legyenek fájdalmában azzal, aki elveszítette valamelyik családtagját.

*A közös étkezés biztos hőmérő a kapcsolatok egészsége számára: **ha van
valami a családban, ami nem működik, vagy ha van valami rejtett sérelem,
az **az asztalnál rögtön észrevehető. **Az a család, amely szinte sosem
étkezik együtt, vagy ahol az asztalnál ahelyett, hogy beszélgetnének, a
tévét nézik, vagy az okostelefonjukat nyomkodják, az „kevésbé család”. Ahol
a gyerekek az asztalnál is a laptopjukat vagy a telefonjukat babrálják
ahelyett, hogy egymásra figyelnének, az nem család, az kollégium.*

A kereszténységnek sajátos hivatása van a közös étkezésre, ezt mindenki
tudja. *Az Úr Jézus szívesen tanított az asztalnál, és Isten országát
időnként ünnepi lakomaként mutatta be. Jézus az asztalt választotta arra
is, hogy lelki örökségét tanítványainak átadja,* ezt egy vacsora keretében
tette. Ezt a lelki örökséget életáldozatának emlékgesztusaiban foglalta
össze: ez testének és vérének ajándéka mint az üdvösség étele és itala,
amely a valódi és tartós szeretetet táplálja bennünk.

Ebből a szempontból *joggal mondhatjuk, hogy a család „otthon van” a
szentmisén, mert az eucharisztiába beleviszi az együttétkezésről szerzett
saját tapasztalatát, és megnyitja azt az egyetemes étkezésnek, Isten világ
iránti szeretetének kegyelme előtt.* Azáltal, hogy részesedik az
eucharisztiából, a család megtisztul attól a kísértéstől, hogy önmagába
zárkózzon, megerősödik a szeretetben és a hűségben, saját testvéri
közösségének határait pedig kitágítja Krisztus szívének mértékére.

*Korunkban, amelyet oly sok bezárkózás és túl sok fal jellemez**, a család
által életre hívott és az eucharisztia által kitágított együttétkezés
kulcsfontosságú lehetőséggé válik. *Az Oltáriszentség és a belőle
táplálkozó családok képesek legyőzni a bezárkózásokat, képesek a befogadás
és a szeretet hídjait építeni. Igen, annak az egyháznak a szentmiséje,
amely olyan családokból áll, amelyek képesek visszaadni a közösségnek az
együttétkezés és a kölcsönös vendégszeretet hatékony kovászát, az
összehasonlítástól nem félő emberi befogadás iskolája. Nincsenek többé
olyan kicsinyek, árvák, gyengék, védtelenek, sérültek és csalódottak,
reményvesztettek és elhagyatottak, akiket a családok eucharisztikus
együttétkezése ne tudna táplálni, felüdíteni, megvédeni és vendégül látni.

*A családi erények*re való emlékezés segítsen, hogy megértsük ezt! Mi
magunk ismertünk – és még ma is ismerünk – olyan csodákat, amelyek
megtörténhetnek, amikor egy anya képes szemmel tartani – a sajátjain túl –
mások gyermekeit is, képes vigyázni rájuk, ellátni őket és gondjukat
viselni. A közelmúltig egyetlen anyuka elég volt, hogy figyeljen az összes
gyermekre az udvaron! Vagy folytathatnánk: tudjuk jól, milyen erőssé válik
az a nép, amelyben a szülők készek megmozdulni, hogy mindenki gyermekét
megvédjék, mert a gyermekeket osztatlan értéknek tekintik, és boldogok s
büszkék, hogy védelmezhetik őket.

*Ma sok társadalmi környezet állít akadályt **a családi étkezések **elé. *Igaz,
*manapság nem könnyű megoldani a közös étkezést*. De *keresnünk kell a
módját, hogy újra bevett gyakorlattá váljon. Az asztalnál beszélünk
egymáshoz és meghallgatjuk egymást. Nincs csend.* Nem arra a csendre
gondolok, amely a monasztikus nővérek csendje, hanem az önzés csendje, ahol
mindenki elvan magában, nézi a tévét, vagy nyomkodja a mobilját… és nem
beszélnek egymással. Nem, ne legyünk csendben! Újra fel kell fedeznünk a
családi étkezést, még ha hozzá is kell igazítanunk a mai időkhöz. Úgy
tűnik, a közös étkezés olyasmivé vált, amit az ember ad-vesz, ez azonban
már valami más. A táplálkozás nem mindig a javak igazságos megosztásának
jelképe, mely képes elérni azt is, akinek nem jut kenyér vagy szeretet. A
gazdag országokban hozzászoktatnak minket, hogy rengeteget költsünk ételre,
túlsúlyosak leszünk, aztán azon igyekszünk, hogy helyrehozzuk a mértéktelen
fogyasztást. És ez az értelmetlen „üzlet” eltereli figyelmünket az igazi –
testi-lelki – éhségtől. *Ha nincs közös étkezés, akkor fellép az önzés, az
önösség, mindenki magára gondol. Annál is inkább, mert a reklámok a valódi
éhséget ínyencségek utáni áhítozássá vagy édességek utáni vággyá fokozzák
le*. *Miközben nagyon sok, túl sok testvérünk nem ülhet étkező asztalhoz!
Ez kissé szégyenletes!*

Tekintsünk az eucharisztikus lakoma misztériumára! Az Úr megtöri testét és
kiontja vérét mindenkiért. Valóban nem létezik olyan megosztottság, amely
ellenállhat ennek a közösséget teremtő áldozatnak; csak a hamisság, a
rosszal való cinkosság zárhat ki belőle. Az összes többi távolság nem képes
ellenállni a megtört kenyér és a kiöntött bor védtelen hatalmának, az Úr
egyetlen teste szentségének.

*A keresztény családok élő és éltető szövetsége, mely vendégszeretetének
dinamizmusában megelőzi, támogatja és átöleli a mindennapi fáradalmakat és
örömöket, együttműködik az eucharisztikus lakoma kegyemével, amely képes
mindig új közösséget, egységet létrehozni a maga befogadó és megmentő
erejével.*

A keresztény család éppen így mutatja meg valódi horizontjának tágasságát,
amely az egyháznak, minden ember, minden elhagyott és kirekesztett ember,
minden nép anyjának horizontja.* Imádkozzunk, hogy a családi étkezés
gyakorlata növekedjen és fejlődjön az irgalmasság jubileumi évének kegyelmi
időszakában.*

Fordította: Tőzsér Endre SP
Forrás: Vatikáni Sajtóközpont
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20151113/05e4d259/attachment.html

További információk a(z) Grem levelezőlistáról