[Grem] A Weltwoche svjci lap interjja Orbn Viktorral

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Nov. 12., Cs, 22:08:48 CET 

Jövőbeli baloldali választókat importálnak Európába
<http://mandiner.hu/cikk/20151112_orban_viktor_jovobeli_baloldali_valasztokat_importalnak_europaba>

http://mandiner.hu/cikk/20151112_orban_viktor_jovobeli_baloldali_valasztokat_importalnak_europaba
2015. november 12. 15:40

Ha a németek holnap reggel azt mondanák: tele vagyunk, vége van, akkor az
áradat azonnal elapadna. Ez ilyen egyszerű, egyetlen mondat Angela Merkel
részéről. Interjú.

„*Felhívta mostanában valamelyik EU-s hivatali kollégája, hogy tanácsot
kérjen Öntől, köszönetet mondjon Önnek vagy akár bocsánatot kérjen?*





















*A kollégákhoz fűződő viszony nem mindig könnyű sem telefonbeszélgetések,
sem találkozóink alkalmával. Kéthetente találkozunk, ez elég sok. Éppen
múlt vasárnap volt derült égből egy találkozónk a Balkán-államok, Ausztria
és Németország állam- és kormányfőivel.Természetesen arra gondolok, hogy
Önnek politikájával végső soron igaza lett a menekültkérdésben. Most
majdnem mindenki kerítést akar.Van egy világos különbség a nyelvezetben és
a hangnemben, amit akkor használunk, amikor a folyosón beszélünk egymással,
és akkor, amikor a tárgyalóasztalnál ülünk. Nem az én feladatom, hogy
leleplezzek néhány, az EU-n belüli politikai vitákkal kapcsolatos
szerencsétlen tényt, de a helyzet az, hogy már egyre ritkább az, hogy
valaki reagál a másikra. Amikor valaki reakciót akar kiváltani, akkor
erősen provokál vagy személyeskedik, különben a jelenlevők mindegyike
egymás után kipipálja a saját dolgait anélkül, hogy a másikkal foglalkozna.
Ha a folyosón vagyunk együtt, akkor ez másképp van.Mi pedig azt hittük,
hogy az ilyen EU-csúcsokon egymásnak esnek.Közöttünk, politikai vezetők
között a vita, a szabad eszmecsere, a szabad beszéd kultúrája sajnos már
nem feltétlenül része a tárgyalásnak. Ez a nyilvános arénában – tehát a
médiában és a közvélemény előtt is – egyre ritkább. Talán ez is a migrációs
válság hatása: a szabad és őszinte véleménycsere egyre kevésbé része az
európai politikai elit kultúrájának. Mindent szabályoznak, fegyelmeznek, és
minden vezető minden megnyilvánulása a saját politikai táborához igazodik.
Aki mást képvisel, mint az euroliberális főáram, kilóg a sorból, és
megpróbálják őt elszigetelni. Az európai baloldal ebben sokkal ügyesebb,
mint a néppárti tábor. Elveszítettük azt, ami az európai földrészt vonzóvá
tette, és ami nekünk, magyaroknak a vonzerejét jelentette: a szabad
politikai vitát. Az EU a politikai korrektség miatt egyfajta királyi
udvarrá változott, ahol mindenkinek jól kell viselkednie, miközben a
migráció sürgető kihívás számunkra: sok váratlan következménye és
megválaszolatlan kérdése van Európa identitásáról vagy a kereszténység
szerepéről. De mindaz, amit az ember ezzel kapcsolatban olvas vagy hall,
legtöbbször se nem érdekes, se nem inspiráló. Ez egy elvesztegetett
esély.Ez nagyon szkeptikusan hangzik. Nem a nagyobb nyitottság periódusának
elején állunk?Személyes benyomásom az, hogy Európa elitje, ha szellemi
természetű kérdésekről van szó, csak sekélyes és másodrangú témákat vitat
meg. Olyan kedves ügyeket, mint az emberi jogok, a haladás, a béke, a
nyitottság és a tolerancia. Az európai közbeszédben nem beszélünk az
alapvető témákról, nevezetesen arról, hogy tulajdonképpen honnan származnak
ezek a kedves dolgok. Nem beszélünk a szabadságról, nem beszélünk a
kereszténységről, nem beszélünk a nemzetről, és nem beszélünk a
büszkeségről. Brutálisan szólva: ami ma az európai nyilvánosságban dominál,
csak egy európai liberális blabla kedves, de másodrangú témákról.Nem
gondolja, hogy a migránsválság, mivel létfontosságú Európa számára,
felismerteti a földrésszel a helyzet komolyságát?Ez a válság először is egy
nagyon kínos dolgot jelent számunkra. Az Európai Unióban van 28
titkosszolgálatunk, melyek közül néhány, mint a brit vagy a francia, a
világ legjobbjai közé tartozik. Ezen túlmenően a kormányfők szakértők és
tanácsadók ezreire támaszkodhatnak. Vannak értelmiségijeink, és vannak
szellemi műhelyek. És ennek ellenére azt hisszük, hogy ez a válság derült
égből szakadt ránk? Nehéz elképzelni, hogy senki sem tudta, mi van
készülőben.Úgy gondolja, hogy már régóta tudták, hogy mi vár Európára?Nehéz
szabadulni ettől a gondolattól. Hónapokon át vitatkoztunk, de az eredmény
mindig ugyanaz volt: engedjétek be az embereket! És ehhez jön még, hogy az
első hónapokban valamiért senki nem tudta hangosan kimondani azt, hogy
Európa szempontjából létfontosságú kérdésről van szó. Előbb hónapokig
humanitárius kérdésnek tekintették, azután pedig technikai problémának,
hogy hol helyezzék el a menekülteket, és hogyan osszák el őket. Senki nem
vetette fel azt a kérdést, hogy nem sokkal inkább a létezésünkről,
kulturális identitásunkról, életmódunkról van-e szó. Nem tudom biztosan,
hogy igazából mi történik, és senkit nem akarok hibáztatni, de felmerül a
gyanú, hogy mindez nem véletlen. Nem vagyok elég bátor ahhoz, hogy a
nyilvánosság előtt bizonyosságként beszéljek erről, óhatatlanul felvetődik
azonban az, hogy e mögött egyfajta *»*masterplan*«































































































* rejlik.Kinek a részéről masterplan?Ez a legnehezebb kérdés. Ehhez
azonosítanunk kell néhány baloldali tanulmányt, amely az elmúlt években
jelent meg, és az Európai Unió jövőjével, a társadalommal és egy lehetséges
európai szuperállammal foglalkozik. Éppen újraolvasom ezeket a cikkeket,
esszéket, és ennek során tűnik fel, hogy néhány szerző a nemzetállam egyre
kisebb szerepét követelte. Szerintük az egyén és a nemzetek feletti
szuperállam között egyre kevésbé van szükség a nemzetállamra, új típusú
kapcsolatot szorgalmaznak. Az európai baloldal és a radikális amerikai
demokraták kiötlöttek egy elméletet ezen új világ számára. Túl felszínes
lenne azt mondani, hogy ez a migráció mögötti motívum; de biztosan
összefügg a migrációs kérdéssel.Mennyiben?A migrációt esélyként látják. Az
európai baloldali értelmiséget egy-két évtizeden át ideológiailag erre
készítették fel. Most egyszerű reál- és hatalmi politikával van dolgunk.
Valamennyi közvetett bizonyíték és tapasztalat arra mutat, hogy ezeknek a
migránsoknak az elsöprő többsége a későbbiekben baloldali szavazó lesz,
amint letelepedett. Jövőbeli baloldali választókat importálnak tehát
Európába.Angela Merkel nem nevezhető radikális baloldalinak. Ő volt az
azonban, aki szélesre tárta a kapukat.Ezen sokan régóta törjük a fejünket.
Németország a kulcs. Ha a németek holnap reggel azt mondanák: tele vagyunk,
vége van, akkor az áradat azonnal elapadna. Ez ilyen egyszerű, egyetlen
mondat Angela Merkel részéről. Néhányszor ezt felvetettem neki.És mit
válaszolt?Hogy a dolog bonyolultabb. Én vagyok a legutolsó, aki őt
radikális baloldalinak nevezné. Angela Merkel a jobboldali erők
legfontosabb vezető politikusa, nem szabad azonban elfelejtenünk azt, hogy
koalíciós kormány élén áll a szociáldemokratákkal, akik nélkül nincs
többség. Ezért ez egy kőkemény hatalmi játszma. Az SPD nem hajlandó
kimondani azt, hogy az ország tele van, elutasítja a határellenőrzéseket, a
tranzitzónákat, a legegyszerűbb intézkedéseket. Ha meg akarjuk érteni, amit
a kancellár asszony tesz, akkor a nagykoalícióra kell tekinteni, amely
Németországban politikai realitás.A migrációs válság nem azt mutatja Európa
polgárainak, hogy az EU még arra sem képes, hogy egy olyan alapvető
feladatot biztosítson, mint a határok védelme? Hogy még saját menekültügyi
törvényeit sem tudja betartani? Az EU cselekvőképtelenségével kapcsolatban
ez a rossz benyomás már a migrációs válság előtt is megvolt. A polgárok ezt
a pénzügyi és a görögországi válság során ismerték fel. Kritizálták
politikusaikat, mert nem voltak képesek kiutat találni a pénzügyi
válságból. Nemzetgazdaságaink megtorpanása továbbra is nyilvánvaló,
stagnálunk. Ezzel egy időben új gigászok bukkannak fel a láthatáron, míg a
régi gigász, Amerika is egyre jobban erősödik. Az európai polgárnak
meggyőződése, hogy vezetői nem hatékonyak. A migrációs válság azonban új
benyomást keltett. Ez nem a hatékonysággal, hanem a demokráciával függ
össze. Most a következő kérdésről van szó: ki az ördög döntött erről a
politikáról? Hiszen ha olyan létfontosságú kérdésekről van szó, mint
amilyen az identitásunk vagy a terrorral szembeni védelem, akkor azt meg
kell, meg kellett volna vitatni a polgárokkal.Tehát senki nem hatalmazta
fel Merkelt és társait arra, hogy tömegével engedjenek be
menekülteket?Ennél többről van szó, hiszen még ma sincs olyan szándék, hogy
az embereket bevonják a vitába. Figyelmen kívül hagyják a közvéleményt.Mi
ennek az oka?A liberalizmus ma már nem a szabadságért, hanem a politikai
korrektségért lép fel, ami a szabadság ellentettje. Ez zárt elitista
politikát eredményez. Ha azonban az emberek azt veszik észre, hogy senki
sem hallgat rájuk, hogy a véleményük nem számít egy olyan kérdésben, amely
az eljövendő évtizedekben meg fogja határozni az életüket, akkor nem a
kormányok puszta cselekvőképességéről van szó, hanem sokkal súlyosabb
problémákról. Ezért azt hiszem, hogy a migrációs válság destabilizálhatja
az EU-t. Nem, illetve nem csak a bevándorlók magas száma miatt, hanem
azért, mert megkérdőjeleződik a demokrácia iránti elkötelezettség.A válság
tehát olyanként mutatja az EU-t, mint, ami valójában: egy csoport
politikus, aki nem hallgat a választóira?Ez nem mindig volt így, hiszen az
EU nem sui generis képtelen arra, hogy demokratikusan cselekedjen, és
bevonja polgárait a véleményalkotási folyamatokba. Amikor a Lisszaboni
Szerződésben megváltoztattuk alapvető struktúráinkat, sok vita volt, néhány
országban pedig még népszavazást is tartottak. Most azonban, amikor a
túlélésről van szó, ez nincs így. Ezt nem folytathatjuk. Be kell vonnunk a
polgárokat a vitákba!Derűlátó-e Ön a tekintetben, hogy az elitek véleménye
ily módon át fog alakulni?Sok minden elsősorban a németektől
függ.Derűlátó-e Ön a tekintetben, hogy a németek véleménye meg fog így
változni?Nem tudom, hogy ez megtörténik-e, de több ok lenne arra, hogy
megtegyék. Szerencsére nem vagyok német szavazó…Az európaiak még egymással
sem értenek egyet a tekintetben, hogy hogyan kezeljék a migrációs
problémát.Ennek két oka van. Már ott kezdődik, hogy milyen nevet adunk a
jelenségnek. A németek menekültválságnak nevezik, mi migrációs válságnak.
Mi rámutatunk arra, hogy sokan gazdasági okokból jönnek, és sokan
nyilvánvalóan maguk sem tudják, hogy mi vár rájuk. Csak azt érzik, itt jobb
életük lehet. Ezenkívül biztonsági kérdés is az, ha olyasvalakit engednek a
házukba, akit nem ismernek.És az egyet nem értés második oka?A probléma
kiterjedése. Néhányan csak pár százezer, legfeljebb egymillió emberről
beszélnek. Mi legalább egymillióból indulunk ki, ami – a családegyesítés
miatt – öttel szorozva már évi ötmillió. És a számok tovább emelkednek.
Ezen túlmenően vannak olyan információink a menekülttáborokból és a
származási országokból, hogy az embereknek meggyőződése, hogy Európában
várják, és majd üdvözlik őket. A nekiindulás ezek szerint nem rejt
kockázatot, mivel meghívásról van szó. És ne feledjük Afrikát! Afrika csak
most kezd mozgolódni, és ha nincs ésszerű politikánk, akkor az afrikaiak is
jönni fognak. Ez további több tucat milliót jelentene. A probléma
kiterjedése már ma is nagyobb, és a jövőben még nagyobb lesz annál, amit
sok európai vezető elképzel.Hogyan lehet ezt az áradatot megállítani?Ha az
ember egy rendkívüli problémát lát, akkor automatikusan arra gondol, hogy
rendkívüli intézkedésekkel kell rá reagálni. A politikában ez azonban nem
így megy. Ehelyett egész egyszerűen tartanunk kellene magunkat a
szabályainkhoz, a törvényeinkhez, ez nem bonyolult. Talán nehéz, de nem
bonyolult. Ha a görögök betartanák a schengeni szabályokat, akkor nem lenne
problémánk. Ha a görögök nem képesek erre, akkor rá kell vennünk őket arra,
hogy megtegyék. Ha ezt nem tudjuk kikényszeríteni, akkor szükségünk van egy
második védelmi vonalra. Ez egyáltalán nem bonyolult. Ezért sem fogadom el
némely politikus azon érvét, hogy a dolgokat egyszerűen el kell fogadni,
mert nincsenek rendkívüli eszközeink erre a rendkívüli kihívásra.Még ma is
Magyarország EU-csatlakozása mellett volna?Mellette voltam a népszavazáson,
és minden bizonnyal mellette lennék ma is, mert a horizontunk történelmi.
És nem is csak az életszínvonalunkról vagy átmeneti nehézségeinkről van
szó. Magyarország számára a helyzet másképp fest, mint Svájc számára. Svájc
esetében nincs a leghalványabb kétely sem a tekintetben, hogy hova
tartozik: az európai földrészhez. Mindegy, hogy Önök az EU tagjai-e vagy
sem, Önök egy európai ország. Mi azonban keleten élünk, a földrész
történelmi határán. Ha nem volnánk az EU-ban, könnyen ugyanolyan helyzetben
találhatnánk magunkat, mint Ukrajna. Történelmileg Ukrajnának az EU-ban
kellene lennie. De valóban Európához tartozik-e pillanatnyilag? Ha nem
akarunk második Ukrajnát, nem akarunk egy országot két világ közötti
homályban tudni, látni, akkor Magyarország az EU-ba tartozik. Az
identitásunkról van szó. Ha Magyarország Svájc és Ausztria között feküdne,
akkor ezt a kérdést nem lehetne ilyen könnyen megválaszolni. De ez a hely
sajnos már foglalt. (Nevet)Ön szerint Angela Merkelnek van terve? Vagy csak
egyszerűen lerohanja a probléma?Ő erős vezető, nemcsak azért, mert egy erős
országot irányít, hanem személyiségéből adódóan és leadershipje miatt is.
Koalíciós partnere, az SPD azonban gúzsba köti, mivel osztja az Európa
jövőjére vonatkozó baloldali koncepciót. Nehéz tehát a helyzet, és egyre
nehezebb lesz. Most jön be a képbe Törökország. Nem könnyű a törökökkel a
migráció kérdésében egyezségre jutni. Ezért szerintem nem Törökország,
hanem Görögország a kulcsfontosságú ország. Nem lehet sikeresen tárgyalni a
törökökkel, ha tudják, hogy az embernek nincs alternatívája. Más megoldásra
van szükség, és ez az európai határok Görögország általi védelmében
rejlik.A törökök a migránsokat fogják arra használni, hogy bejussanak az
EU-ba? Vagy egyszerűen minden migránst az EU-ba fognak küldeni?A
politikában gyakran elhanyagoljuk az érzelmi tényezőt. Nekünk az EU-ban be
kell vallanunk magunknak, hogy Törökországgal a múltban nem mindig bántunk
tisztességesen. Nem vettük figyelembe azt, hogy ez egy büszke nemzet, és
most megfizetjük ennek az árát. A nemzetközi kapcsolatokban az a
legfontosabb, hogy tiszteljük mások nemzeti büszkeségét. Görögországra
kellene tehát koncentrálnunk, a törököknek pedig azt mondani: figyeljetek,
jobb, ha van egyezség, mint ha nincs. De ha nincs, akkor nélkületek is
boldogulunk.A görögöknek le kellene zárniuk a határt?Igen, a probléma
azonban az, hogy a görögök ezt nem akarják megtenni. Számomra nagy rejtély,
hogy miért fogadjuk el ezt a magtartást a görögöktől. Miért nem mondjuk
nekik azt: figyeljetek, EU-tagok vagytok; segítettünk nektek a
válságotokban, talán nem tökéletesen, de a legjobb szándékkal. Ami a
határaitokat illeti, van egy világos kötelezettségetek. Aláírtatok egy
Schengen nevű egyezményt. Legyetek szívesek elvégezni a munkátokat!Miért
nem emlékezteti senki a görögöket a felelősségükre?Nemcsak arról van szó,
hogy nem emlékeztetjük őket. Buszainkat és vonatainkat küldjük délre, hogy
a migránsokat az EU-ba szállítsuk. Nem egyszerűen migránsok tömege csapódik
a határainknak, mi magunk szervezzük ezt az áradatot. Ebben a válságban
három cselekvő személy van: az embercsempészek, a politikai aktivisták és a
kormányok. Ez egy furcsa koalíció. Hiszen miről beszélnek ma az európai
politikusok? Arról, hogy hogyan lehet a bevándorlókat a lehető
legbiztonságosabban és leghumánusabban az EU-ba hozni. Ez a csempészés
részévé tesz bennünket. Ennek a következménye, hogy a görögöknek senki nem
mondja azt, hogy teljesítsék a feladataikat. Magyarországot pedig, az
egyetlen országot, amely komolyan vette schengeni kötelezettségeit, ezért
támadták és kritizálták.Mit hall Angela Merkel és mások részéről, amikor
előadja érveit?Van egy ésszerű érvük. Azt mondják, hogy a kerítés jó
Magyarországnak, azonban az áramlatot csak eltereli, a migránsok más
országokon át gyalogolnak, az EU számára pedig továbbra is fennáll a
veszély. Erre az én válaszom: ha mindenki követné a magyar példát, ha
mindenki teljesítené a kötelességeit, akkor a probléma megoldódna.Az Ön
ismeretei szerint a genfi konvenció értelmében hány migráns csakugyan
menekült?A klasszikus genfi konvencióhoz mérve: nulla. A konvenció
világosan kimondja, hogy nincsen à la carte menekülés. Amint az ember elért
egy biztonságos országot, onnantól már nem alanyi joga, hogy más országba
lépjen, arra hivatkozva, hogy menekült. Aki olyan országból jön
Magyarországra, amely az EU tagja vagy tagjelöltje, e szerint a definíció
szerint nálunk nem követelhet tartózkodási engedélyt. Ez nem azt jelenti,
hogy ezeknek az embereknek nincs szükségük segítségre. Megértjük őket, és
lefolytatjuk a szükséges eljárásokat, a nőket és gyerekeket kedvezőbb
elbírálás alá helyezzük. Jogilag nézve azonban a dolog egyértelmű: nincs ok
menedékre. Hogyan lehet az, hogy valaki elhagyja Ausztriát, hogy a határ
túloldalán, Németországban kérjen menedékjogot?Ez egy nagyon legalista
értelmezés.Akkor nézzük morális szempontból is: hogyan definiáljuk a
háborús menekültekkel szembeni saját erkölcsi felelősségünket? Én azt
hiszem, hogy keresztény felelősségünk nem abban áll, hogy új, európai
életet kínáljunk nekik. Felelősségünk abban áll, hogy lehetővé tegyük nekik
azt, hogy visszatérjenek a régi életükhöz, ha saját országaik
stabilizálódtak – akkor is, ha ez több évig tart. Az európai politikusok
számára nem egyszerű a személyes együttérzést okos állami politikával
összhangba hozni, mert országaik gazdagsága és magas életszínvonala miatt
nincs rendben a lelkiismeretük. Erre azonban nincsen ok, mivel Európánál
gazdagabb földrészek és országok – Amerika és az öbölmenti arab országok –
sokkal kevesebbet tettek nálunk.Ön az egyedüli olyan európai politikusnak
tekinti magát, aki helyesen ítéli meg a helyzetet?Több európai vezetőt
ismerek, akinek ugyanaz a magánvéleménye, mint nekem. A nyilvánosság előtt
azonban másképp kell beszélniük. Ez nem a bátorság hiánya, nem képmutatás,
nem intellektuális gyengeség. Ez egyszerűen azon múlik, hogy Európában a
baloldal uralja az értelmezési monopóliumot. Ha az ember az értékekről
szóló vitában küzd, erősen kell fedeznie a hátát. Nem sok politikus bír
olyan erős választói támogatással, mint én. Nem tartozott fiatalkori
kívánságaim közé, hogy egyszer Európa fenegyereke legyek. Ha azonban az
európai polgári, kereszténydemokrata tábor jelenlegi állapotát nézem, akkor
nekem kell vállalnom ezt a feladatot, amit más nem tud elvégezni.De nem
mindenütt, Európában a konzervatív erők erősödését látjuk –
Lengyelországban, Nagy-Britanniában, Svájcban, Dániában. Nem lehet azt
mondani, hogy minden a jobboldali, a helyes irány felé mozdul?Óvatosan
fogalmazva: ez nem zárható ki. Igen, az idők jelei kedvezőnek tűnnek.
Intellektuális szemszögből nézve azonban a politikai jobboldal még mindig
nem olyan versenyképes, mint a bal. Nem vagyunk erősek a médiában, a
szellemi alkotóműhelyekben, az egyetemeken és iskolákban, ahol a következő
nemzedékeket képzik. Ezt a harcot a szüleink vesztették el.De hogyan
tovább?Engedje meg, hogy néhány pozitív fejleményről beszéljek. Vannak
olyan fogalmak és koncepciók, amelyeket sokáig nem volt szabad kimondani,
ma azonban ismét a nyilvános vita részévé kezdenek válni. *»*Határok*«* –
jók vagy rosszak? Ma ismét lehet arról beszélni, hogy vannak jó oldalai.
Vagy a *»*nemzet.*«* Ezt a fogalmat ismét lehet pozitív értelemben
használni. *»*Kereszténység.*«* A legtöbb európai vezetőnek – engem is
beleértve – azt tanácsolják, hogy ezt a szót ne használjuk túl gyakran,
mert a legtöbb európai már nem érzi magát kereszténynek. Most azonban ez a
szó ismét visszatér a politikai vitákba. Vagy *»*büszkeség,*« »*egy nemzet
büszkesége.*«* Szintén megint legitim kifejezés. A migrációs válság pozitív
következménye, hogy ismét nyíltan próbálunk beszélni földrészünk
identitásáról, szabadabban, mint a két utóbbi évtizedben. A második pozitív
következmény: ismét komolyan veszik a biztonság kérdését. Európa magától
értetődőnek tartotta saját biztonságát az elmúlt húsz-harminc évben. Ez
most ismét figyelmünk középpontjában áll. Harmadsorban ismét nagyobb
jelentőséget tulajdonítanak a megoldásokra vonatkozó nemzeti nézeteknek.
Korábban a *»*közös európai megoldásnak*«



























* sosem volt alternatívája.Hogyan írná le Ön konkrétan az Európát érő
egzisztenciális fenyegetést?Mi, felvilágosultnak és liberálisnak mondott
európaiak úgy gondoljuk, hogy minden ember ugyanúgy viselkedik, mint mi. Ha
az európaiak kivándorolnának Szíriába, megpróbálnának a szíriai élet
részévé válni. Nem akarnánk Szíriát a mi felfogásunk szerint
megváltoztatni, hanem elfogadnánk úgy, ahogy van. Ezért azt hisszük, hogy a
Szíriából érkező emberek is ilyenek. Ez azonban nincs így. Más a
felfogásuk, és meg akarják őrizni. A keresztény Európa – amit én kulturális
koncepciónak is tekintek – közös, leírható identitás. Ez nem azt jelenti,
hogy ez a keresztény Európa jobb vagy rosszabb az iszlám világnál, csak
más, mások a szabályai és meggyőződései. Európának nem is kellene
elszigetelődnie, nem kellene azonban feloldania ezt a keresztény alapot. Az
egzisztenciális fenyegetés azt jelenti, hogy mi, európaiak elfelejtettünk
magunkért küzdeni. Azt kell azonban mondanunk, hogy ezek a mi értékeink, ez
a mi történelmünk, ez a mi életünk úgy, ahogy élni akarjuk, és ezt meg
fogjuk védeni. Nem ezt tesszük. Erről még elméletileg sem beszélünk. Amikor
az Európai Tanácsban a keresztény Európáról beszélek, a többiek úgy néznek
rám, mintha most jöttem volna a középkorból.Vannak Önnek szövetségesei
Európában?A britek mindig jó szövetségesek, van józan eszük. A britek nem
vitatkoznak azon, hogy keresztények vagyunk vagy sem, mivel ez nem
vélemény, hanem tény. És a skandináv országok véleménye is sokszor eltér a
mainstreamtől. Néha ott talál az ember szövetségeseket, ahol a legkevésbé
várja.Merre kellene elmozdulnia az EU-nak, inkább egy laza
szabadkereskedelmi övezet vagy a mélyebb integráció irányába?Az a
legfontosabb, hogy egyetlen napot sem szabad veszítenünk. Minden nap akár
10 ezer ember jön az Európai Unióba, a családegyesítéssel szorozva ez 50
ezer. Mielőtt azon gondolkodunk, hogyan változik az EU intézményesen, le
kell zárnunk a határokat. Le kell rombolnunk az embercsempészek üzleti
modelljét. Mert e mögött a népvándorlás mögött a legnagyobb motor az üzlet.
Meg kell akadályozni a csempészeket abban, hogy teljesítsék ígéreteiket. Ez
csak akkor megy, ha megmutatjuk, hogy azok az emberek, akik ezért sok pénzt
fizettek, nem jutnak be. Én nem vagyok a kerítések barátja, de az üzleti
modell csak így rombolható le. Mi Magyarországon építettünk egy kerítést. A
szlovének is ezt teszik, és remélem, hogy aztán a horvátok, a szerbek és a
macedónok szintén.Az illegális bevándorlókat azonban ki is kell
toloncolni?Olcsóbb és egyszerűbb a határon megállítani őket. Ha egyszer itt
vannak, akkor nem lehet őket kitoloncolni. Hol szálljon le a kiutasított
migránsokat szállító repülőgép? Ezek gyakorlati problémák – jogilag,
erkölcsileg, pénzügyileg. Nálunk úgy tartják, hogy a rest kétszer fárad.
Természetesen nem tetszettek nekünk azok a képek, amelyeket az egész
világon mutogattak, amikor a kerítést építettük, és szívtelennek neveztek
minket. De ennek ez volt az ára. És most? Tegnap mindössze két migráns volt
a határon…Hogyan viszonyul Ön ahhoz az ötlethez, hogy a migránsokat kvóták
alapján egész Európában elosszák?Ez minden magyart feldühít. A mi
felfogásunk nagyon egyszerű: nem mi romboltuk le azokat az országokat,
melyekből jönnek. Mi senkit nem bombáztunk. Senkit nem hívtunk meg ide. És
most azok, akik bombáztak, vagy meghívót küldtek, be akarják hozzánk
telepíteni őket. Ez így tisztességes?Sok svájci politikus a migrációs
válságot annak jelének tartja, hogy az EU alapkoncepciója hibás. Nem
működik, amíg se nem hal, se nem hús, sem nemzetállam, sem államszövetség,
az egyes államoknak kell felelősséget vállalniuk, például a határaikért.
Önnek úgy tűnik nincs ilyen drasztikus megközelítése?A problémát nem az EU
konstrukciója, hanem a politikai vezetők jelentik. Ha elég elszántak
lennének ahhoz, hogy megvalósítsák azt, amit elhatároztak, akkor a
konstrukció is működne. Ha azonban az EU a migráció kérdésében
alkalmatlannak bizonyul, akkor az EU népei fel fogják tenni maguknak azt a
kérdést, hogy az egész konstrukció jó-e valamire. Már rég nem csak
migránsokról van szó, hanem a vezetés kérdéséről és az EU felépítéséről.Ön
korábban szilárdan kiállt az Európai Unió mellett. Az elmúlt két évben
változott ez a hit?Pillanatnyilag nehéz lelkesedni. Mi itt ülünk a magyar
parlament Nándorfehérvári termében. Ez a falfestmény azt mutatja, hogy
Magyarország hogyan védte Európát az Oszmán Birodalommal szemben. Ha
megnézi az itt ábrázolt templomokat, akkor észreveheti, hogy egyik sem
Magyarországon található, itt van a Notre Dame, a westminsteri apátság, a
Stephansdom és a kölni dóm. A magyar lenne az utolsó nemzet, amely az
Európai Unió ellen érvelne, egyidejűleg azonban nagyon keményen követeljük
az unió javítását. Először azonban sürgősen cselekednünk kell, hogy a
migrációs válságon úrrá legyünk. Azután azonban igazuk van a svájciaknak:
az európaiaknak újból el kell gondolkodniuk uniójuk struktúráján.*”

   - miniszterelnok.hu A Weltwoche svájci hetilap interjúja Orbán Viktorral
   <http://www.miniszterelnok.hu/interju/a_weltwoche_svajci_hetilap_interjuja_orban_viktorral?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201511>
   - Die Weltwoche Ein Wort von Merkel – und die Flut ist gestoppt
   <http://www.weltwoche.ch/weiche/hinweisgesperrt.html?hidID=555458&utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201511>
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20151112/4102eea6/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl