[Grem] pszich: Ha lusta a kamasz, nem jók a célok!

[Emoke Greschik]

 Ha lusta a kamasz, nem jĂłk a cĂŠlok!

   - CziglĂĄn Karolina, pszicholĂłgus
   <koncza at mail.index.hu?subject=http://divany.hu/kolyok/2015/05/19/ha_lusta_a_kamasz_nem_jok_a_celok/&cc=cikkszerzonek@mail.index.hu>


http://divany.hu/kolyok/2015/05/19/ha_lusta_a_kamasz_nem_jok_a_celok/

*A gyerek tízes éveiben a szülőben és a fiatalban merőben ellentétes
változások zajlanak.* A szülők egyre komolyabban aggódnak amiatt, „mi lesz
ebből a gyerekből, ha így folytatja”, azaz egyre inkább számít az iskolai
teljesĂ­tmĂŠny: gondolni kell a kĂśzĂŠpiskolai felvĂŠtelire, majd az ĂŠrettsĂŠgire. A
gyerek pedig azt az időszakát éli, hogy háttérbe szorulna a tanulás
fontossága, most a belső, lelki folyamatok, olykor viharok, a szerelmek, a
barátok mind elsőbbséget kapnak.

Nem a gyerek hibĂĄja ez az ellentmondĂĄs, ĂŠs kifejezetten tĂĄvol ĂĄll a gyerek
szükségleteitől, hogy (attól függően, mikor történik az iskolaváltás) a
kiskamasz vagy kamaszĂŠvek koncentrĂĄlt hajrĂĄba kĂŠnyszerĂ­tik a gyereket.
MĂŠgis ez a helyzet. De belebetegedni sem kellene ebbe a nyomĂĄsba, mert
kĂśzben valĂłban zajlanak a lelki, pszichĂŠs vĂĄltozĂĄsok, amik ugyanĂşgy
energiát követelnek, és szintén nem napolhatók el későbbre. Nem mondhatjuk,
hogy most tessék tanulni, mert az élet értelméről filozofálni, hajnalba
nyĂşlĂłan regĂŠnyt olvasni, a legjobb barĂĄttal ĂłrĂĄkon ĂĄt beszĂŠlgetni ĂŠs
szerelmesnek lenni ráérsz később is – mondjuk, nyugdíjas korodban.
 [image: shutterstock 91057052]

Vekerdy szokta mondani, a kamasz „fiziológiás lustaságban” szenved, ami azt
jelenti, biolĂłgiai, ĂŠlettani alapja is van, mikor pĂŠldĂĄul ĂłrĂĄkig nem tesz
mĂĄst, csak az ĂĄgyon heverĂŠszik. HĂĄt persze, ĂĄtalakul a teste, intenzĂ­ven
nĂśvekszik, az egĂŠsz struktĂşra megvĂĄltozik.

Ezeket a testi változásokat még csak-csak tudomásul veszi a szülő, de a
lelki vonatkozĂĄs sokak szĂĄmĂĄra megfoghatatlan. De ha valaki szerint csak
duma a „pszichés változás”, akkor tegye fel magának a kérdést úgy, számára
elfogadható lenne-e, ha érettségiző gyermeke ugyanolyan lelki érettség
szintjén állna, mint egy tizenkét éves? Nyilván ő is elvárja, hogy addigra
ne legyen olyan „gyerekes”, legyen valami elképzelése arról, mit akar az
élettől, számára milyen értékek fontosak, miben hisz, legyen véleménye a
vilĂĄg dolgairĂłl. TĂśbbek kĂśzt ezeknek is ki kell forrnia magĂĄt, ĂŠs ez
ugyanúgy belső munkát igényel, mint a trigonometria megértése.

MĂŠgis Ăşgy tĹąnik, amit az iskola ĂĄllĂ­t feladatkĂŠnt, amire osztĂĄlyzatot
adnak, és ami felvételi tárgy, azt sok szülő hajlamos komolyabban venni, és
elfeledkezni arrĂłl, a gyereknek vannak mĂĄs feladatai is, olyanok, amik
szintĂŠn elengedhetetlenek az ĂŠlethez.

Igaz, nemcsak a tizenéves kor sajátossága a hatalmas testi-lelki fejlődés,
nem kisebb teljesĂ­tmĂŠny megtanulni beszĂŠlni, jĂĄrni stb. Csak az a
kĂźlĂśnbsĂŠg, bizonyos ĂŠletkorig valahogy respektĂĄlja ezt a munkĂĄt a
tĂĄrsadalom, ĂŠs nem vĂĄr mĂĄst ezen felĂźl. Persze, az iskolĂĄskorĂş gyermek mĂĄr
maga is igĂŠnyli, hogy legyenek feladatai, kihĂ­vĂĄsokkal talĂĄlkozzon,
kívülről is látható teljesítményt hozzon létre.

Jó, hogy erre lehetőséget kap, csak ne feledkezzünk meg róla, hogy ő attól
még tovább fejlődik, és nem „semmit tesz”, mikor az ágyon fekszik két órán
ĂĄt, hanem egyszerĹąen szĂłlva: ĂŠrik. Lehet, hogy ezer vĂĄltozatot ĂĄtgondol
azzal kapcsolatban, mit is vĂĄlaszolhatott volna mĂŠg az osztĂĄlytĂĄrsnak, aki
beszĂłlt neki, lehet, hogy azon tĂśpreng, elhĂ­vja-e moziba Julit. Lehet, hogy
azon gondolkodik, mekkora a valĂłszĂ­nĹąsĂŠge, hogy lĂŠtezik lĂŠlekvĂĄndorlĂĄs. A
szülő szemével: elszúrja az időt, ahelyett, hogy a feladataival törődne,
azaz tanulna. Valójában a feladataival törődik, szükséges e válaszok
kidolgozása ahhoz, hogy normális, egészséges felnőtt legyen.

A tizenĂŠves mĂĄr ĂŠrti, hogy miĂŠrt fontos kĂŠszĂźlni egy-egy megmĂŠrettetĂŠsre,
ĂŠs neki legalĂĄbb annyira szĂĄmĂ­t a siker. (LegalĂĄbbis, ha ĂŠrtelmes a cĂŠl,
nem valami tőle idegen dolog, ami csak a szülő igényein alapul.) Nem kell
hajtani, mert nagyon tudjĂĄk magukat hajtani, ha azonosulnak a feladattal.
Viszont fontos jól megválasztani a célt, azaz, ha azt látja a szülő,
egyszerĹąen nem bĂ­rja a terhelĂŠst a gyerek, ne vĂĄrja meg, hogy
belebetegedjen. Ugyanakkor, ha valamilyen komolyabb cĂŠl vonzza a gyereket,
ĂŠs szĂ­vesen tesz ĂŠrte, hagyjuk, hadd prĂłbĂĄlja ki magĂĄt!
 [image: shutterstock 251882935]

A szülő érzi, hogy nyomasztja a gyerek iránti felelősség, de érdemes
belátni: hosszútávon senkiből sem lehet kipréselni olyan teljesítményt,
amire nem motivĂĄlt. Sem jutalmazĂĄssal-bĂźntetĂŠssel, sem azzal, ha minden nap
lelkére beszélünk, és rákérdezünk: „ugyeee, tanulsz?”. Fontosabb abban
segĂ­teni, hogy megtalĂĄlja a hozzĂĄ passzolĂł kihĂ­vĂĄst. Ha rossz a gyermek
teljesítménye, nem azzal szokott baj lenni, hogy a szülő nem hajtja eléggé,
hanem valamilyen feltĂŠtel nem adott a jĂł teljesĂ­tmĂŠnyhez. PĂŠldĂĄul nem hisz
benne, hogy sikereket ĂŠrhet el, vagy elhibĂĄzottak a cĂŠlok (pĂŠldĂĄul
tudomĂĄnyos irĂĄnyba toljĂĄk az inkĂĄbb gyakorlati irĂĄnyultsĂĄgĂş fiatalt.)

Az is gyakori probléma, hogy a szülő annyira aggódik a gyerek miatt, hogy
egészen átveszi a tanulás felelősségét, ellenőrzi a kamasz leckéjét is –
így persze, hogy nem kezeli saját felelősségként. Ha feltűnő probléma van a
tanulĂĄssal, a motivĂĄciĂłval, ĂŠrdemes ezeket a szempontokat ĂĄttekinteni, a
szülő legjobban azzal segít, ha együtt gondolkodva a gyerekkel, megtalálja,
mi lehet az akadályozó tényező.

CziglĂĄn Karolina
pszicholĂłgus <http://www.lelki-segely.hu>

   -
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML ĂĄllomĂĄny ĂĄt lett konvertĂĄlva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150522/adc4c1e8/attachment.html