<div dir="ltr">
<a name="top"></a>
<h1>Ha lusta a kamasz, nem jók a célok!</h1>
<div id="cikk_top">
<ul id="szerzo"><li><a href="mailto:koncza@mail.index.hu?subject=http://divany.hu/kolyok/2015/05/19/ha_lusta_a_kamasz_nem_jok_a_celok/&cc=cikkszerzonek@mail.index.hu">Cziglán Karolina, pszichológus</a></li></ul><span class=""></span><br><a href="http://divany.hu/kolyok/2015/05/19/ha_lusta_a_kamasz_nem_jok_a_celok/">http://divany.hu/kolyok/2015/05/19/ha_lusta_a_kamasz_nem_jok_a_celok/</a><br>
<div id="share_top" class="">
</div>
</div>
<div id="szoveg" class="">
<p><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>A gyerek tízes éveiben a szülőben és a
fiatalban merőben ellentétes változások zajlanak.</b></span> <span style="background-color:rgb(249,203,156)">A szülők egyre
komolyabban aggódnak amiatt, „mi lesz ebből a gyerekből, ha így
folytatja”, azaz egyre inkább számít az iskolai teljesítmény: gondolni
kell a középiskolai felvételire, majd az érettségire.<span style="background-color:rgb(234,153,153)"> </span></span><span style="background-color:rgb(234,153,153)">A gyerek pedig
azt az időszakát éli, hogy háttérbe szorulna a tanulás fontossága, most a
belső, lelki folyamatok, olykor viharok, a szerelmek, a barátok mind
elsőbbséget kapnak.</span></p>
<p>Nem a gyerek hibája ez az ellentmondás, és
kifejezetten távol áll a gyerek szükségleteitől, hogy (attól függően,
mikor történik az iskolaváltás) a kiskamasz vagy kamaszévek koncentrált
hajrába kényszerítik a gyereket. Mégis ez a helyzet. <span style="background-color:rgb(182,215,168)">De belebetegedni
sem kellene ebbe a nyomásba, mert közben valóban zajlanak a lelki,
pszichés változások, amik ugyanúgy energiát követelnek, és szintén nem
napolhatók el későbbre.</span> Nem mondhatjuk, hogy most tessék tanulni, mert
az élet értelméről filozofálni, hajnalba nyúlóan regényt olvasni, a
legjobb baráttal órákon át beszélgetni és szerelmesnek lenni ráérsz
később is – mondjuk, nyugdíjas korodban.</p>
<div id="szerkfoto_image_8450061" class="">
<div id="szerkfoto_image_8450061_2212745" class="">
<span class="" style="width:640px"><img id="kep_szerkfoto_image_8450061" src="http://kep.cdn.index.hu/1/0/845/8450/84500/8450061_be19d1efbb990abacaf55094bb589921_wm.jpg" alt="shutterstock 91057052" height="427" width="640"></span></div>
</div>
<p><span style="background-color:rgb(234,153,153)">Vekerdy szokta mondani, a kamasz „fiziológiás
lustaságban” szenved, ami azt jelenti, biológiai, élettani alapja is
van, mikor például órákig nem tesz mást, csak az ágyon heverészik. Hát
persze, átalakul a teste, intenzíven növekszik, az egész struktúra
megváltozik.</span></p>
<p>Ezeket a testi változásokat még csak-csak
tudomásul veszi a szülő, de a lelki vonatkozás sokak számára
megfoghatatlan. De ha valaki szerint csak duma a „pszichés változás”,
akkor tegye fel magának a kérdést úgy, számára elfogadható lenne-e, ha
érettségiző gyermeke ugyanolyan lelki érettség szintjén állna, mint egy
tizenkét éves? Nyilván ő is elvárja, hogy addigra ne legyen olyan
„gyerekes”, legyen valami elképzelése arról, mit akar az élettől,
számára milyen értékek fontosak, miben hisz, legyen véleménye a világ
dolgairól. Többek közt ezeknek is ki kell forrnia magát, és ez ugyanúgy
belső munkát igényel, mint a trigonometria megértése.</p>
<p>Mégis úgy tűnik, <span style="background-color:rgb(255,229,153)">amit az iskola állít
feladatként, amire osztályzatot adnak, és ami felvételi tárgy, azt sok
szülő hajlamos komolyabban venni,</span> és<span style="background-color:rgb(182,215,168)"> elfeledkezni arról,</span><span style="background-color:rgb(234,153,153)"> a gyereknek
vannak más feladatai is, olyanok, amik szintén elengedhetetlenek az
élethez.</span></p>
<p>Igaz, nemcsak a tizenéves kor sajátossága a
hatalmas testi-lelki fejlődés, nem kisebb teljesítmény megtanulni
beszélni, járni stb. Csak az a különbség, bizonyos életkorig valahogy
respektálja ezt a munkát a társadalom, és nem vár mást ezen felül.
Persze, az iskoláskorú gyermek már maga is igényli, hogy legyenek
feladatai, kihívásokkal találkozzon, kívülről is látható teljesítményt
hozzon létre.</p>
<p>Jó, hogy erre lehetőséget kap, csak ne
feledkezzünk meg róla, hogy ő attól még tovább fejlődik, és nem „semmit
tesz”, <span style="background-color:rgb(234,153,153)">mikor az ágyon fekszik két órán át, hanem egyszerűen szólva:
érik.</span> Lehet, hogy ezer változatot átgondol azzal kapcsolatban, mit is
válaszolhatott volna még az osztálytársnak, aki beszólt neki, lehet,
hogy azon töpreng, elhívja-e moziba Julit. Lehet, hogy azon gondolkodik,
mekkora a valószínűsége, hogy létezik lélekvándorlás. <span style="background-color:rgb(249,203,156)">A szülő szemével:
elszúrja az időt, ahelyett, hogy a feladataival törődne, azaz tanulna. </span>
<span style="background-color:rgb(234,153,153)">Valójában a feladataival törődik, szükséges e válaszok kidolgozása
ahhoz, hogy no<span style="background-color:rgb(234,153,153)"><span style></span></span>rmális, egészséges felnőtt legyen.</span></p>
<p>A tizenéves már érti, hogy miért fontos
készülni egy-egy megmérettetésre, és <span style="background-color:rgb(234,153,153)">neki legalább annyira számít a
siker. (Legalábbis, ha értelmes a cél, nem valami tőle<span style="background-color:rgb(249,203,156)"> idegen dolog</span></span><span style="background-color:rgb(249,203,156)">, ami
csak a szülő igényein alapul.</span>) Nem kell hajtani, mert nagyon tudják
magukat hajta<span style="background-color:rgb(234,153,153)"><span style></span></span>ni, ha azonosulnak a feladattal. Viszont<span style="background-color:rgb(182,215,168)"> fontos jól
megválasztani a célt, azaz, ha azt látja a szülő, egyszerűen nem bírja a
terhelést a gyerek, ne várja meg, hogy belebetegedjen. Ugyanakkor, ha
valamilyen komolyabb cél vonzza a gyereket, és szívesen tesz érte,
hagyjuk, hadd próbálja ki magát!</span></p>
<div id="szerkfoto_image_8450075" class="">
<div id="szerkfoto_image_8450075_2212745" class="">
<span class="" style="width:640px"><img id="kep_szerkfoto_image_8450075" src="http://kep.cdn.index.hu/1/0/845/8450/84500/8450075_79c00241f4a89da9e1b79af9f5bedcd1_wm.jpg" alt="shutterstock 251882935" height="427" width="640"></span></div>
</div>
<p>A szülő érzi, hogy nyomasztja a gyerek iránti
felelősség, de érdemes belátni: hosszútávon senkiből sem lehet
kipréselni olyan teljesítményt, amire nem motivált. Sem
jutalmazással-büntetéssel, sem azzal, ha minden nap lelkére beszélünk,
és rákérdezünk: „ugyeee, tanulsz?”.<span style="background-color:rgb(182,215,168)"> Fontosabb abban segíteni, hogy
megtalálja a hozzá passzoló kihívást. Ha rossz a gyermek teljesítménye,
nem azzal szokott baj lenni, hogy a szülő nem hajtja eléggé, hanem
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">valamilyen feltétel nem adott a jó teljesítményhez. Például nem hisz
benne</span>, hogy sikereket érhet el, vagy <span style="background-color:rgb(234,209,220)">elhibázottak a célok (például
tudományos irányba tolják az inkább gyakorlati irányultságú fiatalt.)</span></span></p>
<p>Az is g<span style="background-color:rgb(234,209,220)">yakori probléma, hogy a szülő annyira
aggódik a gyerek miatt, hogy egészen átveszi a tanulás felelősségét,
ellenőrzi a kamasz leckéjét is – így persze, hogy nem kezeli saját
felelősségként. </span>Ha feltűnő probléma van a tanulással, a motivációval,
érdemes ezeket a szempontokat áttekinteni, <span style="background-color:rgb(249,203,156)">a szülő legjobban azzal
segít, ha együtt gondolkodva a gyerekkel, megtalálja, mi lehet az
<span style="background-color:rgb(234,209,220)">akadályozó tényező.</span></span></p>
<p>Cziglán Karolina<br><a href="http://www.lelki-segely.hu" id="hyperlink_d6331959fca0ab1bb84b137f9c73f055" rel="nofollow" target="_blank">pszichológus</a></p>
</div><form action="http://daemon.indapass.hu/http/login" method="post" class=""><ul><li><div id="indapass_login" class=""><input tabindex="2" maxlength="50" name="password" id="pwd" type="password">
</div></li></ul></form></div>