[Grem] F.pápa / a nevelésről, a kül. szereplők közötti bizalmi viszony visszaállításáról

[Emoke Greschik]

 Ferenc pĂĄpa: Itt az ideje, hogy az apĂĄk ĂŠs anyĂĄk visszatĂŠrjenek
száműzetésükből!
2015. mĂĄjus 20. szerda 17:13
http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-itt-az-ideje-hogy-az-apak-es-anyak
Ferenc pĂĄpa a csalĂĄdrĂłl szĂłlĂł katekĂŠzisĂŠt folytatva a csalĂĄdon belĂźli
nevelĂŠs mĂĄsra ĂĄtruhĂĄzhatatlan feladatĂĄrĂłl elmĂŠlkedett a Szent PĂŠter tĂŠren
tartott szerdai ĂĄltalĂĄnos kihallgatĂĄs keretĂŠben mĂĄjus 20-ĂĄn.

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=61386&img=o_0520katek.jpg>

*KÉPGALÉRIA – klikk a képre!*

Ma, kedves testvĂŠreim, mivel lĂĄttam, hogy sokan csalĂĄdostul vagytok jelen,
szeretnĂŠlek Ă­gy kĂśszĂśnteni titeket: Isten hozott minden csalĂĄdot, jĂł napot
minden csalĂĄdnak!

Folytatjuk a csalĂĄdrĂłl szĂłlĂł katekĂŠzisek sorĂĄt. Ma *a csalĂĄd egyik
lényegi *jellemzőjéről,
vagyis arról *az alapvető feladatá*ról lesz szó, hogy *nevelje a
gyermekeket, hogy azok felnőjenek az önmagukért és másokért vállalt
felelősségben.*

Nagyon szép az, amit az imént hallottunk Szent Pál apostoltól:* „Gyermekek,
fogadjatok szót szüleiteknek mindenben, mert ez kedves az Úr szemében.
Apák, ne keserítsétek gyermekeiteket, nehogy kedvüket veszítsék”* (Kol
3,20–21). Ez bölcs szabály: úgy kell nevelni a gyermekeket, hogy *hallgassanak
szĂźleikre, engedelmeskedjenek szĂźleiknek, akik* *viszont nem
parancsolgathatnak visszatetsző módon, *hogy* ne **keserítsék meg
gyermekeiket. **A gyermekeknek ugyanis Ăşgy kell nĂśvekedniĂźk, hogy ne
kedvetlenedjenek el, lépésről lépésre.* Ha ti, szülők azt mondjátok
gyermekeiteknek: „Menjünk fel azon a lépcsőn”, és kézen fogjátok őket, és
lépésről lépésre felsegítitek, az rendben van. Ha viszont azt mondjátok:
„Menj fel!” – „De nem bírok!” – „Menj már!” – nos ezt hívják a
gyermekek *elkedvetlenĂ­tĂŠsĂŠnek
és megkeserítésének: ha olyasmit kértek tőlük, amire nem képesek*. *Ezért a
szülők és gyermekeik közötti kapcsolatban bölcsességnek, nagy egyensúlynak
kell lennie.* Gyermekek, engedelmeskedjetek szĂźleiteknek, ez tetszik
Istennek. Szülők, ne keserítsétek meg gyermekeiteket azáltal, hogy olyasmit
kértek, amire képtelenek. *Úgy kell velük törődni, hogy felnőjenek az
önmagukért és másokért vállalt felelősségben.*

Az, hogy a nevelés a család egyik lényegi feladata, magától értődő
kijelentĂŠsnek tetszhet, de *manapsĂĄg sem hiĂĄnyoznak a nehĂŠzsĂŠgek. NehĂŠz a
nevelés azoknak a szülőknek, akik csak este látják gyermekeiket, amikor
fĂĄradtan hazaĂŠrkeznek a munkĂĄbĂłl.* *MĂĄr akinek egyĂĄltalĂĄn van munkĂĄja! Ez
még nehezebb az elvált szülők számára, akiknek élethelyzete is megnehezíti
a nevelĂŠst. SzegĂŠnykĂŠk, nehezen jĂśttek ki egymĂĄssal, elvĂĄltak. Nagyon
sokszor tĂşsznak hasznĂĄljĂĄk a gyermeket: az apa rosszakat mond neki az
anyjĂĄrĂłl, az anya rosszakat mond neki az apjĂĄrĂłl, ĂŠs ez nagyon ĂĄrtalmas.*
Én viszont azt mondom az elvált szülőknek: *soha, de soha ne használjátok
tĂşsznak gyermekeiteket!* Ti elvĂĄltatok, sokfĂŠle nehĂŠzsĂŠg ĂŠs ok miatt, az
élettől ezt a megpróbáltatást kaptátok, de *ne gyermekeiteknek **kelljen a
vĂĄlĂĄs sĂşlyĂĄt hordozniuk! Ne hasznĂĄljĂĄtok tĂşszkĂŠnt a hĂĄzasfĂŠl felĂŠ*:* azt
hallva kell felnőniük, hogy az anya jókat mond az apjukról, még ha
nincsenek is együtt, és az apa jókat mond az anyjukról. Az elvált szülők
esetĂŠben ez nagyon fontos, igaz, nagyon nehĂŠz is, de meg lehet tenni.*

De mindenekelőtt azt a kérdést tegyük fel:* hogyan neveljünk? Milyen
ĂśrĂśksĂŠgĂźnk van, amelyet ĂĄt kell adnunk gyermekeinknek?*

A legkülönfélébb „kritikus” értelmiségiek ezer módon elhallgattatták a
szülőket, hogy megvédjék a fiatal nemzedékeket a családi nevelés – valódi
vagy vélt – káraitól. Megvádolták a családot – többek közt –
tekintĂŠlyelvĹąsĂŠggel, tĂşlzott vĂŠdelmezĂŠssel, konformizmussal,
konfliktusokhoz vezető érzelmi nyomásgyakorlással.

Egyfelől *ténylegesen szakadás támadt a család és a társadalom, a család és
az iskola kĂśzĂśtt. A nevelĂŠsi szĂśvetsĂŠg mĂĄra felbomlott. *A tĂĄrsadalom ĂŠs a
csalĂĄd kĂśzĂśtti nevelĂŠsi szĂśvetsĂŠg azĂŠrt kerĂźlt vĂĄlsĂĄgba, mert* a kĂślcsĂśnĂśs
bizalom megrendĂźlt. SokfĂŠle tĂźnete van ennek.* Az iskolĂĄban pĂŠldĂĄul *megromlott
a szülők és a tanárok közötti kapcsolat. Olykor feszültségek és kölcsönös
bizalmatlanság figyelhető meg,* *ennek levét pedig természetesen a
gyermekek isszĂĄk meg.*

Másfelől megszaporodtak az úgynevezett „szakértők”, akik átvették a szülők
helyét a nevelés legbensőbb területein is. Az érzelmi életről, a
személyiségről és annak fejlődéséről, a jogokról és kötelességekről a
„szakértők” mindent tudnak: célokat, motivációkat, technikákat. A szülőknek
pedig csak az a feladatuk, hogy meghallgassák őket, tanuljanak tőlük és
megfeleljenek nekik. Megfosztva szerepüktől gyakran túlságosan is
aggĂĄlyossĂĄ vĂĄlnak, kisajĂĄtĂ­tjĂĄk gyermekeiket olyannyira, hogy *sosem
fegyelmezik őket: „Nem szabad fegyelmezned a gyereked!” Egyre inkább
„szakemberekre” bízzák őket, életük legkényesebb és legszemélyesebb
dolgaiban is, maguk pedig, egyedül, sarokba vonulnak.* Így manapság az a
veszély fenyegeti a szülőket, hogy *kizárják magukat gyermekeik életéből.
Ez sĂşlyos baj! *Gyakoriak az ilyen esetek. Nem mondom, hogy mindig ez a
helyzet, de előfordul.

A tanító néni az iskolában leszidja a gyereket, és üzen a szülőknek. Hadd
meséljek el egy esetet saját életemből. Amikor negyedik elemista voltam,
egyszer egy csúnya szót mondtam a tanító nénire, ő pedig, egy kiváló
asszony, hĂ­vatta anyukĂĄmat. AnyukĂĄm mĂĄsnap elment, nĂŠgyszemkĂśzt
megbeszĂŠltĂŠk a dolgot, utĂĄna pedig behĂ­vtak engem is. Ott a tanĂ­tĂł nĂŠni
előtt anyukám elmagyarázta, hogy csúnya dolog volt, amit csináltam, s nem
lett volna szabad. De ezt oly nagy szeretettel tette anyukĂĄm, ĂŠs azt is
kérte, hogy kérjek bocsánatot ott rögtön a tanító nénitől. Bocsánatot
kértem, és örültem, mert azt mondtam magamban: „Na, ezt megúsztam!” Igen
ám, de az csak az első fejezet volt. Amikor hazaértem, jött a második
fejezet is… Képzeljétek csak el, ha a tanító néni manapság ilyesmit tenne!
Mi történne? Másnap a szülők mindketten vagy csak egyikük már ott is
lennének az iskolában, és leszidnák a tanítót, mert hiszen a „szakértők”
megmondták, hogy a gyereket nem szabad így leszidni. Megváltoztak az idők!
De a szülőknek nem szabad kizárni magukat gyermekeik neveléséből!

NyilvĂĄnvalĂłan helytelen ez a hozzĂĄĂĄllĂĄs: nem harmonikus, nem dialogikus,
ehelyett arra kell tĂśrekedni, hogy* a csalĂĄd ĂŠs a nevelĂŠs vilĂĄgĂĄnak mĂĄs
szereplői, az iskola, az edzések… együttműködjenek egymással, és ne egymás
ellenĂŠben mĹąkĂśdjenek.*

Hogyan jutottunk ide? *Kétségtelen,* hogy a szülőknek, vagy jobban
mondva, *bizonyos
nevelĂŠsi modelleknek a mĂşltban megvoltak a maguk hiĂĄnyossĂĄgai.* Ez
kĂŠtsĂŠgtelen. De az is igaz, hogy vannak olyan hibĂĄk, amelyeket csak a
szülőknek van joguk elkövetni, hogy utána azokat helyre is hozhassák oly
mĂłdon, ahogy rajtuk kĂ­vĂźl senki sem kĂŠpes. Azt is tudjuk tovĂĄbbĂĄ, hogy *az
élet fukar kézzel bánik velünk: nincs idő* *a beszélgetésre, a
gondolkodásra, egymással való szembenézésre.* *Sok szülőt „elrabolt” a
munka – „Apának, anyának dolgoznia kell!” *– és más elfoglaltságok,
zavarban vannak gyermekeik Ăşj igĂŠnyeivel ĂŠs a mai vilĂĄg bonyolultsĂĄgĂĄval
szemben – amely sajnos ilyen, és ilyennek kell elfogadnunk –, és a
hibĂĄzĂĄstĂłl valĂł fĂŠlelem miatt lebĂŠnulva ĂŠrzik magukat. A problĂŠma azonban
nemcsak az, hogy nem beszélgetnek gyermekeikkel. Sőt,* a felszínes csevegés
nem teszi lehetővé, hogy* *valódi találkozás jöjjön létre az értelem és a
szív szintjén. *Inkább azt kérdezzük meg: *Igyekszünk-e megérteni, „hol”
vannak valójában gyermekeink életútjukon? Hol van a lelkük, tudjuk? És
főként: tudni akarjuk? Meg vagyunk-e győződve arról, hogy ők voltaképpen
nem mást várnak tőlünk?*

*A keresztĂŠny kĂśzĂśssĂŠgeknek az a feladata, hogy segĂ­tsĂŠget nyĂşjtsanak a
családoknak nevelői küldetésükben, és ezt mindenekelőtt Isten igéjének
fényével tegyék.* Pál apostol emlékeztet bennünket a szülők és a gyermekek
kölcsönös kötelességére: „Gyermekek, fogadjatok szót szüleiteknek
mindenben, mert ez kedves az Úr szemében. Apák, ne keserítsétek
gyermekeiteket, nehogy kedvüket veszítsék” (Kol 3,20–21).* Mindennek a
szeretet az alapja, amelyet Isten ad nekünk, az a szeretet, amely „nem
tapintatlan, nem keresi a maga javĂĄt, nem gerjed haragra, a rosszat nem
rója fel. […] Mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent
elvisel” (*1Kor 13,5.7). *Még a legjobb családokban is szükség van arra,
hogy elviseljĂŠk egymĂĄst, sok tĂźrelem kell hozzĂĄ! De ilyen az ĂŠlet! Az
ĂŠletet nem laboratĂłriumban, hanem a valĂł vilĂĄgban ĂŠljĂźk. Maga JĂŠzus is
vĂŠgigjĂĄrta a csalĂĄdon belĂźli nevelĂŠs ĂĄllomĂĄsait.*

Ebben az esetben is Krisztus szeretetĂŠnek kegyelme beteljesĂ­ti azt, ami
bele van Ă­rva az emberi termĂŠszetbe. Mily sok gyĂśnyĂśrĹą pĂŠldĂĄjĂĄt lĂĄtjuk az
emberi bölcsességgel teli keresztény szülőknek! Ők megmutatják, hogy a jó
csalĂĄdi nevelĂŠs az emberisĂŠg tartĂłoszlopa. A jĂł csalĂĄdi nevelĂŠs tĂĄrsadalmi
kisugárzása olyan erőforrás, amely hozzájárulhat a kevésbé szerencsés
gyermekeknek jutott ĹąrĂśk, sebek, anya- ĂŠs apahiĂĄny begyĂłgyĂ­tĂĄsĂĄhoz. Ez a
kisugĂĄrzĂĄs valĂłdi csodĂĄkra kĂŠpes, ĂŠs az egyhĂĄzban nap mint nap megtĂśrtĂŠnnek
ezek a csodĂĄk!

Kívánom, hogy az Úr adja meg a keresztény családoknak a küldetésükhöz
szĂźksĂŠges hitet, szabadsĂĄgot ĂŠs bĂĄtorsĂĄgot. Ha a csalĂĄdi nevelĂŠs Ăşjra
megtalálja a főszereplőként való működés büszkeségét, sok minden jóra
fordul a bizonytalan szülők és a csalódott gyermekek számára egyaránt. *Itt
az ideje, hogy az apák és anyák visszatérjenek **száműzetésükből *– mert
száműzték önmagukat gyermekeik neveléséből –,* és ismét felvállalják
nevelői szerepüket. Reméljük, hogy az Úr megadja a szülőknek ezt a
kegyelmet: *azt, hogy nem száműzik magukat gyermekeik neveléséből. *
Nevelői feladatukat pedig egyedül szeretettel, gyengédséggel és türelemmel
tudjĂĄk teljesĂ­teni!*

A mai általános kihallgatáson részt vett két magyar csoport – tájékoztatta
szerkesztőségünket Tóth Tamás, a Pápai Magyar Intézet rektora.

A Pápai Magyar Intézet négy növendéke – Hodász András újmisés
(Esztergom-Budapest), Lovassy AndrĂĄs ĂşjmisĂŠs (VĂĄc), Nagy KrisztiĂĄn (Eger)
és Bárdos Krisztián (Eger) – mellett jelen voltak a Szent Péter téren, és
találkoztak, kezet fogtak a Szentatyával az óbudai főplébánia alapításának
1000. ĂŠvfordulĂłja alkalmĂĄbĂłl a plĂŠbĂĄnia kĂŠpviseletĂŠben Tercsi ZoltĂĄn
plébános, valamint Tarlós István főpolgármester és felesége.


Fordította: Tőzsér Endre SP

ForrĂĄs: VatikĂĄni SajtĂłosztĂĄly
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML ĂĄllomĂĄny ĂĄt lett konvertĂĄlva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150520/1dd6d314/attachment.html