[Grem] jezsuita.blog.hu Pacsy: Párkapcsolat, szex ... lelkipásztori tanácsok

[Emoke Greschik]

PĂĄrkapcsolat, szex, utazĂĄs: lelkipĂĄsztori tanĂĄcsok
<http://jezsuita.blog.hu/2014/06/01/parkapcsolat_szex_utazas_lelkipasztori_tanacsok>
2014.06.01.
23:51 pacsy <http://blog.hu/user/137135/tab/data>

http://jezsuita.blog.hu/2014/06/01/parkapcsolat_szex_utazas_lelkipasztori_tanacsok

[image: csinos-orosz-lĂĄny-SzentpĂŠtervĂĄron.jpg]A minap a csalĂĄdunkbĂłl valaki
elmesélte, hogy szeretne elutazni Ausztráliába.  Gyerekkori álom – nincs is
ezzel semmi baj! RĂĄadĂĄsul talĂĄlt egy srĂĄcot, aki alkalmas ĂştitĂĄrsnak
mutatkozik. Az apró gond legfeljebb csak annyi, hogy az illető 28 éves
hajadon leány, éspedig a legcsinosabb fajtából… Amikor nekem, a szerzetes
nagybácsijának mesélt a projektről, még azt is hozzátette: fél egy kicsit,
hogy a fiú útközben esetleg szerelmes lesz belé… Szóval, mint a mellékelt
ábra mutatja, a miénk az egy „rém rendes család” ám… :) (Képünk csupán
illusztrĂĄciĂł :)

Ti mit szóltatok volna? Nekem egy kicsit lassú a reakcióidőm – különösen,
amikor bonyolult és érzelmileg is kényes ügyekről van szó –, hát csak
hallgattam… Csak napokkal később kezdtek tudatosulni bennem a kérdéssel
kapcsolatos ĂŠrzelmek, ĂŠs fokozatosan kĂśrvonalazĂłdott az is, amit
legszívesebben válaszoltam volna – ha egy kicsit talpraesettebb vagyok…

Például nem ártott volna egy kicsit behatóbban érdeklődnöm az utazás anyagi
következményeiről. A költségek egyenlő megosztását ugyanis itt nagyon
fontosnak tartom. Mert ha ezen a tĂŠren nem elĂŠg vilĂĄgosak a jĂĄtĂŠkszabĂĄlyok,
akkor bizony nagyon bonyodalmas viszonyok állhatnak elő… Ha le vagyok
kĂśtelezve valakinek, tapasztalat szerint nehez(ebb)en merek/tudok neki
nemet mondani. Kicsit Ăşgy ĂŠrezhetem: tartozom neki valamivel
„viszonzásképpen”. És ez veszélyes dolog: olyan helyzetekbe és döntésekbe
sodorhat, amiket később könnyen megbánunk.

Bizony, szívem szerint kerek perec megmondtam volna: „Az a javaslatom, hogy
ne feküdjetek le egymással.” Tudom, hogy ez „durva”, meg hogy beleszólás
mĂĄsok magĂĄnĂźgyeibe, de ĂŠn nĂŠha megengedek magamnak ilyen direkt tanĂĄcsokat.
Sosem felejtem el: mĂŠg kollĂŠgiumi lelkĂŠsz koromban egyszer mondtam ugyanezt
egy leánynak, aki másnap visszajött és őszintén megköszönte. Azt mondta,
akkor este, a randi utĂĄn olyan termĂŠszetes lett volna, de mĂĄsnap
rettenetesen érezte volna magát. (Persze olyan „esetem” is volt, amikor nem
tartották meg ezt a tanácsomat; de hát a papi élet nem csupa sikerélmény…
:) És néha utóbb – amikor elmondták – szintén igazolva érezték a
vĂŠlemĂŠnyemet.

Pedig nem vagyok szex-ellenes! :) Azok kĂśzĂŠ a papok kĂśzĂŠ sem tartozom,
akiknĂŠl minden az abortusz ĂŠs a szĂźletĂŠsszabĂĄlyozĂĄs tĂŠmĂĄja kĂśrĂźl forog (ami
– ahogy tapasztalom – gyakran elfojtás és tudatosítatlan kontroll-igény
kĂśvetkezmĂŠnye). De nem is akarok Ăşgy tenni, mintha ezek nem lĂŠteznĂŠnek.
Ráadásul egy utazás azért is „veszélyes”, mert ott folyamatosan egymásra
van utalva kĂŠt ember; kicsit rĂĄsegĂ­t a kaland, az ismeretlen kĂśrnyezet is;
rĂĄadĂĄsul szĂĄllĂĄst talĂĄlni is sokkal olcsĂłbb kĂśzĂśsen. SzĂłval, szerintem nem
árt nagyon is észnél lenni…

Azt persze mĂĄr megszoktam, hogy a lĂĄtszat alapjĂĄn soha ne mondjak
véleményt. És azt is, hogy semmilyen körülmények között sem ítélkezzek.
ValĂłszĂ­nĹątlen tĂśrtĂŠneteket ismerek ugyanis: pĂŠldĂĄul, amikor fĂŠl ĂŠvig egyĂźtt
lakott egy fiatal pár – még a házasságkötésük előtt –, és nagyjából
mindenki a környezetükben meg volt arról győződve, hogy együtt élnek; csak
én tudtam – belső fórumról –, hogy külön szobában alszanak, és milyen
szigorúan vigyáznak a házasság előtti tisztaságra. Külsőre senki sem hitte
volna el (én meg persze hallgattam, mint a sír… :) De papról is tudok, akit
a szóbeszéd összehozott egy fiatal nővel, pedig teljesen tiszta kapcsolat
volt közöttük! (Meg persze tudnék mesélni ellenkező példákat is – ott is
néha minden látszat ellenére –, de nem teszem, hogy ne botránkozzatok…)

Attól sem szoktam kétségbeesni, ha valakinek esze ágában sincs megőrizni a
szüzességét a házasságkötésig – én is csak ebben a világban élek,
megszoktam már… Főként pedig tisztában vagyok vele, hogy a legmagasabb
katolikus morĂĄlt nem lehet (ĂŠs nyilvĂĄn nem is szabad!) szĂĄmon kĂŠrni
olyanokon, akiknek fogalmuk sincs arrĂłl, kicsoda JĂŠzus Krisztus. (Ez
egyĂŠbkĂŠnt olykor megkeresztelt katolikusokra is ĂĄll.) Nem csodĂĄlkozom hĂĄt
azon, hogy csak a legelkĂśtelezettebbek ĂŠlnek az egyhĂĄz ĂĄltal ajĂĄnlott
(„megkövetelt”) magas erkölcsi mércék szerint. Ráadásul – és most jön a
dekonstrukció! – sajnos az sem automatikus megoldás: még a fülemben cseng,
ahogy nemrég egy fiatal kolléga – aki éppen posztgraduális erkölcsteológiai
tanulmányokat folytat – egy ünnepek utáni „dömping-gyóntatás” után ezt
találta mondani: „Hogy mi mennyit ártottunk ezzel a katolikus
szexuálmorállal…!” Nem kíváncsiskodtam, mire gondol… De nekem is
Ăśsszefacsarodik a szĂ­vem olykor, amikor megkeseredett ĂŠs majdnem
„megnyomorított” (gyakran önmagukat megnyomorító) idősebb keresztény
emberekkel, legjobb hĂ­veimmel talĂĄlkozom, akik egĂŠsz ĂŠletĂźkben minden
erejüket a szüzességük megőrzésére szánták, s a rengeteg elfojtás árát idős
korukra keserĹąsĂŠggel, vĂŠnkisasszonyos allĹąrĂśkkel ĂŠs vaskos
szexuĂĄlneurĂłzissal fizetik meg.
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML ĂĄllomĂĄny ĂĄt lett konvertĂĄlva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150508/3d25253f/attachment.html