[Grem] Oloffson Placid, a lelki szakmunkás

[Emoke Greschik]

Olofsson Placid, a lelki szakmunkĂĄs

2015. mĂĄjus 05.

http://latoszogblog.hu/blog/olofsson_placid_a_lelki_szakmunkas?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_kereszteny_201505
Szabó Ákos

tĂśrtĂŠnĂŠsz

Az 1945-Ăśs magyarorszĂĄgi szovjet megszĂĄllĂĄs sorĂĄn a polgĂĄri lakossĂĄg
mérhetetlenül sok szenvedésnek volt kitéve. A győztes Vörös Hadsereg
katonái a meghódított területeken – így hazánkban is – megkezdték a
lakosság javainak zabrálását, széthordását, illetve a nők tömeges
megbecstelenítését. A korszak túlélőiben rettenetes képek maradtak meg az
időszakról: felrobbantott hidak, lótetemek, üszkös romok, útszélén heverő
holtak látványa tárult a túlélők fáradt szeme elé.

A KĂĄrpĂĄt-medencĂŠben a vilĂĄgĂŠgĂŠs nem ĂŠrt vĂŠget 1945 ĂĄprilisĂĄban, hiszen a
megszĂĄllĂłk tovĂĄbb folytattĂĄk a hĂĄborĂşt: tĂśbb mint hĂŠtszĂĄzezer szemĂŠlyt
hurcoltak mĂĄlenkij robotra (kĂŠnyszermunkĂĄra) a SzovjetuniĂłba, ahonnan csak
keveseknek adatott meg a hazatĂŠrĂŠs ĂśrĂśme. Sokszor a leghĂŠtkĂśznapibb
szituĂĄciĂłban kerĂźltek emberek a SzibĂŠriĂĄba tartĂł marhavagonokba: valakit a
pékség előtti sorból rángattak ki az oroszok, mást a falu szélén lévő
kĂşttĂłl rĂĄngattak fel a teherautĂłra sajĂĄt kiskorĂş gyermekei szeme
lĂĄttĂĄra. KĂśzĂŠjĂźk tartozott az akkor harminc ĂŠves atya, Olofsson Placid,
akit 1939-ben szenteltek pappá, és a fővárosi bencés gimnázium egyik 68 fős
(!) osztályának osztályfőnöke volt.

1946 tavaszĂĄn tartĂłztatta le a kommunistĂĄk ĂĄltal lĂŠtrehozott politikai
rendőrség, az ÁVO, azon egyszerű oknál fogva, hogy tanárként és papként is
igyekezett a kĂśzĂŠletben a keresztĂŠny utat megmutatni a hĂĄborĂş borzalmait
túlélt embereknek. Később így vallott letartóztatása utáni pillanatokról,
az Andrássy út 60 pokláról: *„Huszonhat éves koromban főtisztelendő
osztályfőnök úr voltam, aztán átléptem ott a küszöbön, és az rúgott belém,
aki akart, ott én már nem voltam ember.”* Több hetes borzalmak,
megpróbáltatások – melyek közt mindennaposak voltak a verések, kínzások –
utĂĄn adtĂĄk ĂĄt a szovjet hadbĂ­rĂłsĂĄgnak, amely tĂ­z ĂŠv kĂŠnyszermunkĂĄra Ă­tĂŠlte.
Először a Conti utcai fogdába került, ahol a szovjet katonák vécét
pucoltattak vele, papi reverendĂĄja miatt sokszorosan megalĂĄztĂĄk.

Innen kerĂźlt a SzovjetuniĂł egyik kĂŠnyszermunkatĂĄborĂĄba a Brjanszk kĂśzelĂŠben
lévő hatalmas erdőségbe, ahol fakitermelésen dolgozott több száz társával
egyĂźtt. LetartĂłztatĂĄsa utĂĄn nem sokkal dĂśbbent rĂĄ arra, hogy a JĂłisten
fontos szerepet adott neki: tartania kell a tĂĄrsaiban a lelket, bĂ­ztatnia
kell őket, egyben lelki támasznak, vagy ahogy ő maga mondta lelki
szakmunkĂĄsnak kell lennie ebben a borzalmas helyzetben. A tĂşlĂŠlĂŠs
szabĂĄlyait nĂŠgy pontban foglaltĂĄk Ăśssze rabtĂĄrsaival egyĂźtt, melyek kĂśzĂźl a
legfontosabb az volt, hogy nem szabad panaszkodnia az embernek, hiszen
ezzel semmi sem oldĂłdik meg, nem garantĂĄlja a tĂşlĂŠlĂŠst, ĂŠs ami a
legfontosabb, nem kerĂźlnek kĂśzelebb a hazajutĂĄshoz.

Placid atya nagyon sok embernek segĂ­tett tĂşllendĂźlni a nehĂŠzsĂŠgeken, a
kilĂĄtĂĄstalansĂĄg miatti depressziĂłn, illetve azon a tĂŠnyen, hogy a halĂĄl
minden nap aratott kĂśztĂźk. A 876-os nĂŠp ellensĂŠge, ahogy szĂłlĂ­tottĂĄk Placid
atyát a gulagon a mindennapok „örömeire” próbálta felhívni a különböző
helyekről összeszedett rabtársai figyelmét. Ezek között emelte ki azt,
amikor a reggeli létszámellenőrzésnél – ami akár két órán át is tarthatott
– nem verte le az őr a fejéről a sapkát, így nem kellett a mínusz 35 fokos
hidegben fedetlen fővel állnia, vagy, amikor egy egész darab zöldséget
talĂĄlt a levesĂŠben.

Legnagyobb prĂłbatĂŠtelĂŠt is a szovjet tĂĄborban kellett ĂĄtĂŠlnie: nem volt
hajlandó hitét megtagadni, ugyanis festőüzemi munkásként nem vállalta egy
egyhĂĄzgyalĂĄzĂł plakĂĄt elkĂŠszĂ­tĂŠsĂŠt. TĂşlĂŠlte ezt a megprĂłbĂĄltatĂĄst,
megerősítette a hitében, és könnyebben tudta magát túltenni a
reménytelenség, a hideg, a vicsorgó őrkutyák, és a féktelenül vallásellenes
pribĂŠkek jelentette mindennapokon.

Olofsson atya papkĂŠnt nĂŠzett szembe a kommunizmus borzalmaival, ami szĂĄmĂĄra
sokkal tĂśbb megprĂłbĂĄltatĂĄst jelentett, mint a civilek szĂĄmĂĄra. A szovjetek
mindenkinĂŠl jobban gyĹąlĂśltĂŠk a papokat, igyekeztek a rabtĂĄrsaikat
feltüzelni a „csuhások” ellen, sok esetben sikerrel. A vamzereket cserébe
olyan előnyökhöz juttatták, mint egy új sapka, vagy egy nagyobb adag étel,
ami ott, a fĂśldi pokolban valĂłsĂĄgos kincsnek szĂĄmĂ­tott.

Nem hallgathatjuk el azon tényt sem – amit Placid atya is megerősített –
hogy voltak az embertelensĂŠgben Ăśnmagukat nem feladĂł emberek a hatalom
oldalĂĄn. KĂśzĂŠjĂźk tartozott a tĂĄborparancsnok, aki nem bĂĄntotta a foglyokat,
sőt az atyával – a körülményekhez képest – kifejezetten barátságos volt.

Olofsson Placid szovjetunióbéli megpróbáltatásai – amiket fantasztikus
akaraterővel, türelemmel viselt – 1955 szeptemberében értek véget, amikor
hivatalosan is megtudták a helyi szervektől, hogy hazatérhetnek.
Novemberben ĂŠrkezett magyar fĂśldre, ahol rĂśvid pesterzsĂŠbeti segĂŠdmunka
után kapcsolódott be – kényszerűségből – az egészségügy világába
beteghordĂłkĂŠnt, majd mosodĂĄskĂŠnt.

HazatĂŠrĂŠse utĂĄn megfigyeltĂŠk, rĂĄadĂĄsul nem kĂ­vĂĄnt osztozni a bĂŠkepapok
åltal szervezett, az Állami Egyhåzßgyi Hivatal kÜzremŹkÜdÊsÊvel kontrollålt
egyházi életben, így kényszerből vállalt munkát az említett területeken.

Az 1970-es évek közepétől a Budai Ciszterci Szent Imre plébánián
segĂŠdkezett SzabĂł GĂŠza atya mellett, majd egyre tĂśbb katolikus kĂśrben vĂĄlt
ismerttĂŠ szemĂŠlye. Placid atya szĂĄmĂĄra az 1990-es ĂŠv hozott vĂĄltozĂĄst:
felmentettĂŠk a korĂĄbbi vĂĄdak alĂłl, ĂĄm szĂĄmĂĄra mĂŠgsem ez volt a legnagyobb
elĂŠgtĂŠtel: 1996-ban talĂĄlkozhatott a SzentatyĂĄval, tĂśbb zarĂĄndoklatot
vezethetett, illetve ĂŠlete cĂŠljĂĄt is sikerĂźlt elĂŠrnie: segĂ­thetett a
fogolytáborokban rabtársai tucatjain. Nem véletlenül fogalmazott így:* „Nem
voltam sem vértanú, sem hős, csak túl akartam élni ezt a poklot. Isten
segítségével sikerült.”*
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML ĂĄllomĂĄny ĂĄt lett konvertĂĄlva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150505/a0402395/attachment.html