[Grem] Interj / a piaristk tartomnyfnke (Labancz Zsolt)

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Mjus. 2., Szo, 12:20:57 CEST 

Labancz Zsolt: Isten jeleinek kell lennünk az oktatás világában
2015. május 1. péntek 12:00
http://magyarkurir.hu/hirek/labancz-zsolt-interju-piarista
Labancz Zsoltot egy hónapon belül két tisztségében is megerősítették:
márciusban a Férfi Szerzetes-elöljárók Konferenciájának élén, áprilisban
pedig a Piarista Rend Magyar Tartományának vezetőjeként. A tartományfőnököt
a piarista rend jelenéről és jövőjéről kérdeztük.

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=60717&img=o_img_0130.jpg>

*– Mit jelentett újraválasztása a rend életében?*

– A szavakban mutatkozó hasonlóságok miatt a tartományfőnök-választást
könnyen a politikai választások mintájára képzelhetnénk el, pedig a
káptalanon mi, szerzetesek nem pártokra vagy azok képviselőire szavazunk,
hanem alapvetően közösen gondolkodunk, reflektálunk közösségünk és
szolgálatunk valóságára, és ennek a folyamatnak részeként a közösség
megválaszt egy személyt, akit megbíz azzal, hogy az adott helyzetben – a
többiekkel együttműködve – vezesse a szerzetesközösséget.

*Az előző káptalanon, 2011-ben nagyon fontos irányokat jelöltünk ki a
szolgálatunk területén. A mostani káptalan inkább azt erősítette meg, hogy
jó irányok mellett döntöttünk, folytassuk az ezek felé haladást, ha kicsit
alakítunk is rajta.* Mostani gondolkodásunk a rendkívüli szinódushoz
hasonlóan – amelyet a család és a házasság témájában tartottak a Vatikánban
tavaly ősszel – megpróbálta mindazt „az asztalra helyezni”, szóba hozni,
ami ma a magyar piarista valósághoz tartozik, és erre közösen ránézni.

A káptalant egyfajta egészben látás jellemezte, huszonnégyen voltunk ott,
de hatvankét rendtársat, négyszáznegyven pedagógust, kétszázötven
munkatársat és négyezer-ötszáz diákot képviseltünk. Hálásan tekintettünk
vissza az elmúlt huszonöt évre, hiszen míg a rendszerváltáskor két
gimnáziumunk lehetett, ahová maximum hatszáz diák járhatott,* most van
óvodánk, általános iskolánk, szakiskolánk, középiskolánk, van egyetemi
szakkollégiumunk, és a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola révén a
felsőoktatásban is részt veszünk*: nagyon nagy gazdagság bontakozott ki az
elmúlt időszakban.

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=60717&img=o_img_0069.jpg>

Érdekes egybeesés, hogy az idei évben nemcsak a magyar tartomány
káptalanját tartottuk, hanem egyetemes káptalanunk is lesz június 30. és
július 21. között éppen Esztergomban, ahol a világ minden részéről
képviseltetik magukat a rendtartományok.

*– Mik azok az elemek, amelyek rendtartományi vezetésének elmúlt négy évét
jellemezték, s amelynek a folytatására a káptalan igent mondott?*

– Négy évvel ezelőtt a káptalan célként jelölte ki, hogy *kollégáink és
rendtársaink számára a piarista pedagógia területén hozzunk létre képzést.
Ez PIPA (Piarista Pedagógiai Alapképzés) néven, öt, egyenként kétnapos
alkalomból álló, százhúsz órás intenzív képzés* formájában meg is született
az elmúlt időszakban. Az idei tanévben – a tavalyi után – már a második
alkalom zajlik, ami azt jelenti, hogy pedagógusaink tíz százaléka már
„kipipálódott”. Felmerült a gondolat, hogy jó lenne létrehozni *egy ún.
„mini PIPA”-t, hogy az újonnan nálunk kezdő kollégák is részesüljenek
valamifajta kisebb képzésben*. Kísérni is szeretnénk azokat a kollégákat,
akik már a képzésben részesültek, hogy segíthessük további pedagógiai
munkájukat. Az iskoláinkban folyó oktató-nevelő munka segítésére tervezzük,
hogy bővítjük saját pedagógiai szolgálatunkat, s* létrehozzuk a Piarista
Pedagógiai Intézetet*.

Az előző káptalan arról is döntött, hogy* nagyobb hangsúlyt kell fektetni
iskoláink evangelizáló jellegére*. Az elmúlt négy évben mind
hittantanárokkal, mind egész tanári csapatokkal sokat tanakodtunk ezen a
téren.* Sokféle módon zajlik az evangelizáció, a diákok hitre segítése, s
ennek részeként a hitoktatás az intézményeinkben; ez utóbbit szeretnénk
jobban összefogni,* azáltal is, hogy a létrejövő pedagógiai intézet
keretében létrehozunk egy ezzel foglalkozó egységet. Bízom benne, hogy ez
lehetőséget ad arra is, hogy a hitoktatásban keressük azokat a kreatív
lehetőségeket, amelyek révén jobban meg tudjuk szólítani a fiatalokat, *például
internetes hitoktatási segédletek fejlesztésé*vel.

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=60717&img=o_img_0068.jpg>
Az ifjúságpasztoráció témájában az idei káptalanon arra is rátekintettünk,
hogy a már meglévő kereteken túl, iskolai időn kívül is, milyen egyéb
lehetőségeink vannak, hogy segítsük a fiatalokat hitük megélésében. Az
egyetemes rend által javasolt Movimiento Calasanzot –* a Kalazanciusi
Mozgalmat – szeretnénk Magyarországon is meghonosítani. Ez a kezdeményezés
arra tesz javaslatot, hogy az iskolai időn túl önkéntes, keresztény
kisközösségi formában gyűjtsük össze a fiatalokat* – már akár
kisgyerekkortól kezdve az általános és középiskola mellett, sőt az
érettségi után is. Hasonló ez, mint amivel például a Regnum Marianum
esetében találkozunk, a Movimiento Calasanz csoportjainak azonban*
kalazanciusi, piarista jellege van*, s egy tágas „világháló” tagjai.

*– A piarista rend alapvető karizmája az oktatás-nevelés. Kalazanci Szent
József alapítói szándéka is az volt, hogy a szegényeket felkarolják e
területen, amire Ferenc pápa szavai is folyamatosan ráerősítenek. Ahogy
említette, ma is van szakképző intézményük szemben az 1990-es
rendszerváltáskor tapasztalt helyzettel, amikor inkább az elitképzés
kapcsolódott a piaristák nevéhez. Miként kívánnak ennek a kétirányú
követelménynek még inkább megfelelni?*

– *Vitatkoznék kicsit azzal, hogy elitképzés volt-e, ami a '90-es évek
elején kialakult. Jómagam volt kecskeméti diákként úgy látom, hogy a
társadalom nagyon különböző rétegeiből érkeztek oda diákok.* *Hogyan is
vagyunk a szegénységgel ma?* Egyfelől *több mint húsz éve működik
szakiskolánk Gödön*, ahová a társadalom kevesebb figyelmet kapó rétegéből
érkeznek diákok,* sokan széteső családokból, de a többi iskolánkban is sok,
részben szociális szempontból szegényebb diák tanul; másrészt olyanfajta
szegénységgel is találkozunk, hogy sajátos nevelési igényű diákok vagy
beilleszkedési zavarokkal küzdő gyerekek jönnek hozzánk. Ez a fajta
szegénység pedig tapasztalataink szerint növekszik is Magyarországon.*

Rendalapítónk mai „fiaiként” természetesen adódik számunkra a kérdés,
hogy *Kalazanci
Szent József mit tenne, kikhez fordulna a mai Magyarországon, és úgy
véljük, hogy biztosan odalépne a mélyszegénységben élőkhöz, a cigánysághoz*.*
Az egyik rendtársunk, Szabó László ezért szeptemberben Sátoraljaújhelyre
költözött, hogy ott kifejezetten azt keresse, mit tudunk nekik nyújtani*.
Egyelőre jelszerű az ottlétünk, de *már alakult egy cigány családokból álló
imacsoport, karitászcsoport* indult a plébánián. László *önkénteseket is
próbál szervezni, akik tanulási nehézséggel küzdő gyermekeket segítenek*,
és valószínűleg a *tanoda lesz* majd a pedagógiai szolgálatunk elsődleges
formája.

*– A szakképzés átalakítása és az elmúlt évek tanügyi változásai miképpen
befolyásolják pedagógiai terveiket?*

 – *A szakképzés terén minket nagyon rosszul érintett, hogy a humán és
egyéb műveltségi alapoktatást jelentő közismereti képzési rész idejét
lecsökkentették egy évre,* mivel *a koncepciónk éppen az volt, hogy tág,
emberibb képzést adjunk a diákjainknak, hogy bizonyos alapkészségeket –
például kommunikációs vagy életvezetési jellegűeket – el tudjanak
sajátítani*, mert így a munka világába kikerülve, rendszeresen
alkalmazkodni tudnak majd a megváltozó körülményekhez. Ezután ebben a
csökkentett időkeretben próbáljuk ugyanezt a munkát elvégezni, viszont a
diákok mentorálását, a szakmai kereteken túli személyes segítségnyújtást
ettől függetlenül tovább tudjuk vinni.

*Másik nehézség a duális képzés bevezetése, amely által a fiatalok nagyon
korán kerülnek különböző cégekhez*. *Úgy kívánjuk az egységes piarista
szellemű képzést tovább folytatni, hogy egy saját céget próbálunk
létrehozni, ahol a diákok elvégezhetnék a szakmai gyakorlatot, illetve
ezzel párhuzamosan hozzánk hasonló gondolkodású cégekkel igyekszünk
felvenni a kapcsolatot.*

* <http://magyarkurir.hu/img.php?id=60717&img=o_img_0110.jpg>*

*– Április 18-án rendjük papszentelést ünnepelhetett Budapesten, de
egyébként is elmondható, hogy van piarista szerzetesi utánpótlás?*

– A szerzetesek jelenléte az iskolák világában átalakulóban van, ami
ugyanígy igaz minden apostoli és karitatív tevékenységet folytató
szerzetesrendre is. Ezeket a szolgálatokat elsődlegesen szerzetesek és
papok látták el, amikor a rendek létrejöttek. Ma azonban főként világi
Krisztus-hívőket bíz meg az egyház ugyanezekkel a feladatokkal. Így
természetes, hogy* iskoláinkban szerzetesek és világiak együtt alkotjuk a
tantestületet, közösen „visszük” az iskolát.* A tanítási órák nagy részét
kollégáink tartják. *Nekünk, szerzetes pap piaristáknak jelszerepünk van:
annak a jelei lehetünk, hogy az Isten ott van az oktatás-nevelés
világában.* Fontos
ez a jelszerep a diákok számára is, de úgy érzem, talán még fontosabb a
kollégáink számára:* megerősítés ez, hogy annyira szép a pedagógia világa,
hogy erre lehet és érdemes egy életet odaadni.* Ez a jelszerep persze
nagyon valós iskolai jelenlétet feltételez a gyerekek, fiatalok és kollégák
között.

Épp iskoláink „piarista fenntarthatósága” miatt *alapvető feladatunk, hogy
segítsük és felkaroljuk kollégáink piarista elköteleződését, hogy ők is
éltető módon éljék át a Kalazanci Szent Józseffel és a piarista karizmával
való kapcsolatot. Szép és reménykeltő alakulásokat látunk ezen a téren.*

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=60717&img=o_img_0090.jpg>

A szerzetesi utánpótlás kérdéséhez visszatérve: *meg kell találnunk, hogyan
legyen vonzó az életünk, hogy jöjjenek közénk fiatalok*. A feladatunk az,
hogy *egyrészt kifejezzük imában a kérésünket az Úristen felé: legyenek
fiatalok, akik örömmel választják a piarista szerzetesi életet; másrészt
fontos, hogy nyitottak, befogadóak legyünk feléjük*. Fontosnak látom, hogy
helyes motivációval tekintsünk az új hivatásokra: nem az az elsődleges cél,
hogy a közösség folytatódjék – ez önigazolás lenne pusztán –, hanem *ma is
sok szegény, rászoruló fiatal van, akinek szüksége van a piarista
nevelésre, s ezért arra az elköteleződésre, amelyet a szerzetesi élet
jelent*. Jelenleg két novíciusunk van és négyen vannak az egyszerű
fogadalmasok. Kell jó programokat kitalálni, hogy még több hivatás
születhessen, de még lényegesebb, hogy úgy tudjuk élni az életünket
személyesen és közösségben is, hogy az megszólítsa a fiatalokat.

Annyi már megfogalmazódott e téren, hogy *a hivatás, az élethivatás témáját
jobban bele kívánjuk ágyazni a pedagógiai munkánkba az általános és
középiskolában egyaránt: nemcsak a szerzetesi hivatásét természetesen,
párhuzamosan a házas és a papi életformát is be akarjuk mutatni mint
lehetséges élethivatást.* Az évek óta megtartott *háromnapos hivatás-,
életcéltisztázó lelkigyakorlatunk*at is ebben a szellemben rendezzük meg
idén nyáron is.

Fotó: Lambert Attila

Agonás Szonja/Magyar Kurír
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150502/b94e6aea/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl