[Grem] Bl. Apor Vilmosról

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Már. 24., K, 16:33:35 CET


„KezĂ©t csĂłkolom, pĂŒspök Ășr, Vilmos bĂĄcsi!”
 2015. március 24. kedd, 11:07 | Írta: SzerkesztƑ
http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2210:kezet-csokolom-puespoek-ur-vilmos-bacsi&catid=34:ittesmost&Itemid=58


*[image: aporvilmos2015]  Apor Vilmos (1892-1945) jó példåja annak, hogy
egy igazi pap egyben igaz ember is. A GyƑri Egyházmegye meghirdette az Apor
Vilmos-imaévet
<http://gyor.egyhazmegye.hu/apor-vilmos-imaev-2015-bekoszonto> a mĂĄrtĂ­r
pĂŒspök halĂĄlĂĄnak 70 Ă©ves Ă©vfordulĂłjĂĄra, Ă©s ehhez kapcsolĂłdĂłan HitvallĂĄs
<http://gyor.egyhazmegye.hu/hirek/3043/boldog-apor-vilmos-ahogy-a-szemtanuk-lattak-1>
cĂ­mmel sorozatot indĂ­tott a vĂ©rtanĂș, boldoggĂĄ avatott pĂŒspökre vonatkozĂł
visszaemlĂ©kezĂ©sekbƑl.*

 *Matavovszky Ádåm, a Magyarok Vilågszövetsége Amerikai Orszågos Tanåcsånak
volt elnöke Ă­gy emlĂ©kezik a pĂŒspökre:*

ÉlĂ©nken emlĂ©kemben Ă©l Apor Vilmos pĂŒspök Ășr. *KisfiĂșkĂ©nt többször volt
módom találkozni vele. Én azt tapasztaltam, hogy minden ember iránt
rendkĂ­vĂŒli megĂ©rtĂ©st tanĂșsĂ­tott, s mindenkihez szeretettel fordult.*

Egy alkalommal jöttem be a vĂĄrosba mint kisfiĂș, rĂ©vaista cĂ­meres sapkĂĄban,
s a Zrínyi utcåban összetalålkoztam Apor Vilmossal, Cseh Såndor kanonok és
ZĂĄgon JĂłzsef irodaigazgatĂł urakkal. Illedelmesen köszöntem nekik: „KezĂ©t
csókolom, Vilmos båcsi, kezét csókolom, Såndor båcsi, kezét csókolom,
JĂłzsef bĂĄcsi." Erre fĂ©lrehĂ­vott Cseh SĂĄndor, s megdorgĂĄlva odasĂșgta
nekem: „*Ádám,
nem Vilmos bĂĄcsi, hanem pĂŒspök Ășr." Ezek utĂĄn lelkesen fordultam Apor
Vilmoshoz: „KezĂ©t csĂłkolom, pĂŒspök Ășr, Vilmos bĂĄcsi".* Ɛ csak kedvesen
elmosolyodott, megsimogatta a fejem, s utamra bocsĂĄtott. Tudtam, hogy nem
neheztel rĂĄm.

Egy måsik meghatårozó élményem Apor Vilmossal kapcsolatban a Kåptalandombon
törtĂ©nt. A* hĂĄborĂșban talĂĄlatot kapott a szĂ©kesegyhĂĄz, aminek következtĂ©ben
lĂĄngra kapott a tetƑzet is.* Összesereglettek az emberek, mentettĂŒk, ami
menthetƑ volt. *Többek között leakasztottuk a KönnyezƑ MĂĄria-kegykĂ©pet, Ă©s
bevittĂŒk a vĂĄrba.** A pĂŒspök Ășr *kijött, Ă©s szemtanĂșja volt Ƒ is annak,
ahogy a torony az északnyugati oldalra omlott le. Mi csak azt låttuk, hogy
szomorĂșan visszament a pĂŒspökvĂĄrba. Cseh SĂĄndor kanonok Ășr kĂ©sƑbb mesĂ©lte,
hogy* visszaĂ©rve szobĂĄjĂĄba ĂĄgyĂĄra borult, s tƑle addig soha nem tapasztalt
mĂłdon hangos zokogĂĄsban tört ki. Azt gondolom, ez azĂ©rt volt, mert Ƒ is
érezte,* *hogy a torony leomlåsa jelképesen is azt fejezi ki: teljesen
ismeretlen a jövƑje az orszĂĄgnak, az egyhĂĄznak, az egĂ©sz magyarsĂĄgnak.*

*A benne rejlƑ emberi nagysĂĄg, a belƑle sugĂĄrzĂł magasabb rendƱ lelki ember*
– Ă­gy utĂłlag, a törtĂ©ntek ismeretĂ©ben, bizton tudom ĂĄllĂ­tani –* fel volt
kĂ©szĂŒlve arra, hogy felĂĄldozza Ă©letĂ©t a rĂĄbĂ­zottakĂ©rt.* Szeretettel Ƒrzöm
Ƒt emlĂ©kemben.

*JordĂĄn LĂĄszlĂł, a GyƑr BarĂĄtai KörĂ©nek elnöke visszaemlĂ©kezĂ©se:*

KĂŒlönösen sok Ă©lmĂ©nyem van Apor Vilmossal kapcsolatban. MĂĄr csak azĂ©rt is,
mert Ƒ esketett minket össze felesĂ©gemmel, VallĂł SaroltĂĄval 1942. ĂĄprilis
11-Ă©n a szĂ©kesegyhĂĄzban. EskĂŒvƑnkön Ă©letre szĂłlĂł lelki ĂștravalĂłt kaptunk
tƑle. Többek között ezt mondta: *„Boldog az a csalĂĄdi fĂ©szek, melyben Isten
kezét engedelmesen fogjåk, boldog az az otthon, melyben gyermekek mosolya
az Ă©gnek mosolyĂĄt varĂĄzsolja a földre.*" Majd mikor kikĂ­sĂ©rt bennĂŒnket a
székesegyhåz elé, kedves mosollyal rånk tekintett, és így szólt:*
„TudjĂĄtok, ha ez a szeretet, amit most lĂĄtok rajtatok, megmarad köztetek,
akkor nagyon boldog lesz a håzassågotok."* Ha az azóta eltelt több mint
hetven Ă©vre gondolok, minden egyĂŒtt töltött Ăłra az Ƒ szavait igazolja.

KövetkezƑ alkalommal az 1944-es bombĂĄzĂĄsok utĂĄn talĂĄlkoztam vele a hĂĄborĂș
dĂșlta vĂĄrosban. A lĂ©gitĂĄmadĂĄsok gĂ©ppuskatĂŒze elƑl menekĂŒltĂŒnk, amikor
egyszer csak meglĂĄttam Apor Vilmost, ahogy az utcĂĄn siet. RĂ©mĂŒlten
fordultam hozzĂĄ, s kĂ©rdeztem:* „PĂŒspök Ășr, mit keres ilyenkor az utcĂĄn,
biztonsĂĄgos helyre kellene menni. BĂĄrmikor jöhet Ășjabb tĂĄmadĂĄs,
gĂ©ppuskatƱz." Ɛ nyugodtan rĂĄm nĂ©zett, s mondta: „Nekem jĂĄrnom kell a
vĂĄrost, mert segĂ­tenem kell."* *Ɛ volt a megtestesĂŒlt nyugalom** abban a
kaotikus vilågban.* Példåja és emléke elkísért egész életutamon.

ForrĂĄs
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML ĂĄllomĂĄny ĂĄt lett konvertĂĄlva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150324/f2074b96/attachment.html 


További információk a(z) Grem levelezőlistáról