<div dir="ltr"><p>„Kezét csókolom, püspök úr, Vilmos bácsi!”
</p><div class="">
<div class="">
2015. március 24. kedd, 11:07 | Írta: Szerkesztő<br><a href="http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2210:kezet-csokolom-puespoek-ur-vilmos-bacsi&catid=34:ittesmost&Itemid=58">http://talita.hu/index.php?option=com_content&view=article&id=2210:kezet-csokolom-puespoek-ur-vilmos-bacsi&catid=34:ittesmost&Itemid=58</a><br></div>
</div>
<p><strong><img style="float: left;" src="http://talita.hu/images/aporvilmos2015.jpg" alt="aporvilmos2015" height="157" width="246"> <br>Apor Vilmos (1892-1945) jó példája annak, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>egy igazi pap egyben igaz ember is</u></span>. A Győri Egyházmegye meghirdette az <a href="http://gyor.egyhazmegye.hu/apor-vilmos-imaev-2015-bekoszonto">Apor Vilmos-imaévet</a> a mártír püspök halálának 70 éves évfordulójára, és ehhez kapcsolódóan <a href="http://gyor.egyhazmegye.hu/hirek/3043/boldog-apor-vilmos-ahogy-a-szemtanuk-lattak-1">Hitvallás</a> címmel sorozatot indított a vértanú, boldoggá avatott püspökre vonatkozó visszaemlékezésekből.</strong></p>
<p> <strong>Matavovszky Ádám, a Magyarok Világszövetsége Amerikai Országos Tanácsának volt elnöke így emlékezik a püspökre:</strong></p>
<p>Élénken emlékemben él Apor Vilmos püspök úr. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Kisfiúként többször volt
módom találkozni vele. Én azt tapasztaltam, hogy minden ember iránt
rendkívüli megértést tanúsított, s mindenkihez szeretettel fordult.</b></u></span></p>
<p>Egy alkalommal jöttem be a városba mint kisfiú, révaista címeres
sapkában, s a Zrínyi utcában összetalálkoztam Apor Vilmossal, Cseh
Sándor kanonok és Zágon József irodaigazgató urakkal. Illedelmesen
köszöntem nekik: „Kezét csókolom, Vilmos bácsi, kezét csókolom, Sándor
bácsi, kezét csókolom, József bácsi." Erre félrehívott Cseh Sándor, s
megdorgálva odasúgta nekem: „<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b>Ádám, nem Vilmos bácsi, hanem püspök úr."
Ezek után lelkesen fordultam Apor Vilmoshoz: „Kezét csókolom, püspök úr,
Vilmos bácsi".</b></u></span> Ő csak kedvesen elmosolyodott, megsimogatta a fejem, s
utamra bocsátott. Tudtam, hogy nem neheztel rám.</p>
<p>Egy másik meghatározó élményem Apor Vilmossal kapcsolatban a
Káptalandombon történt. A<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> háborúban találatot kapott a székesegyház,
aminek következtében lángra kapott a tetőzet is.</b></u></span> Összesereglettek az
emberek, mentettük, ami menthető volt. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Többek között leakasztottuk a
Könnyező Mária-kegyképet, és bevittük a várba<span style="background-color:rgb(255,255,0)">.</span></b></u><u><b> A püspök úr </b></u></span>kijött, és
szemtanúja volt ő is annak, ahogy a torony az északnyugati oldalra
omlott le. Mi csak azt láttuk, hogy szomorúan visszament a püspökvárba.
Cseh Sándor kanonok úr később mesélte, hogy<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> visszaérve szobájába ágyára
borult, s tőle addig soha nem tapasztalt módon hangos zokogásban tört
ki. Azt gondolom, ez azért volt, mert ő is érezte,</b></u></span> <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>hogy a torony
leomlása jelképesen is azt fejezi ki: teljesen ismeretlen a jövője az
országnak, az egyháznak, az egész magyarságnak.</b></u></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A benne rejlő emberi nagyság, a belőle sugárzó magasabb rendű lelki
ember</b></u></span> – így utólag, a történtek ismeretében, bizton tudom állítani –<span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b> fel
volt készülve arra, hogy feláldozza életét a rábízottakért.</b></u></span> Szeretettel
őrzöm őt emlékemben.<br><br></p>
<p><strong>Jordán László, a Győr Barátai Körének elnöke visszaemlékezése:</strong></p>
<p>Különösen sok élményem van Apor Vilmossal kapcsolatban. Már csak
azért is, mert ő esketett minket össze feleségemmel, Valló Saroltával
1942. április 11-én a székesegyházban. Esküvőnkön életre szóló lelki
útravalót kaptunk tőle. Többek között ezt mondta: <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b>„Boldog az a családi
fészek, melyben Isten kezét engedelmesen fogják, boldog az az otthon,
melyben gyermekek mosolya az égnek mosolyát varázsolja a földre.</b></u></span>" Majd
mikor kikísért bennünket a székesegyház elé, kedves mosollyal ránk
tekintett, és így szólt:<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b> „Tudjátok, ha ez a szeretet, amit most látok
rajtatok, megmarad köztetek, akkor nagyon boldog lesz a házasságotok."</b></u></span>
Ha az azóta eltelt több mint hetven évre gondolok, minden együtt töltött
óra az ő szavait igazolja.</p>
<p>Következő alkalommal az 1944-es bombázások után találkoztam vele a
háború dúlta városban. A légitámadások géppuskatüze elől menekültünk,
amikor egyszer csak megláttam Apor Vilmost, ahogy az utcán siet.
Rémülten fordultam hozzá, s kérdeztem:<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b> „Püspök úr, mit keres ilyenkor az
utcán, biztonságos helyre kellene menni. Bármikor jöhet újabb támadás,
géppuskatűz." Ő nyugodtan rám nézett, s mondta: „Nekem járnom kell a
várost, mert segítenem kell."</b></u></span> <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Ő volt a megtestesült nyugalom</b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> abban a
kaotikus világban.</b></u></span> Példája és emléke elkísért egész életutamon.<br><br></p>
Forrás</div>