[Grem] mai igk

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Mr. 23., H, 05:39:41 CET 

Dán 13,1-9.15-17.19-30.33-62

Lakott Babilonban egy férfi, akit Joakimnak hívtak. Helkijának Zsuzsanna
nevű leányát vette feleségül, aki igen szép és istenfélő volt, mert szülei,
akik igazak voltak, leányukat Mózes törvénye szerint nevelték. Joakim igen
gazdag volt; a háza szomszédságában gyümölcsös kertje is volt, és nála
jöttek össze a zsidók, mert mindnyájuknál tekintélyesebb volt. Abban az
esztendőben két olyan vént tettek a népből bíróvá, akikre ráillett az Úr
mondása: A vénektől indult ki a gonoszság Babilonból, a bíráktól, akik a
népet kormányozni látszottak. Ezek Joakim házába mentek, és odajárultak
mindazok, akiknek pörös ügyük volt. Mikor aztán déltájban a nép hazatért,
Zsuzsanna bement sétálni férjének gyümölcsöskertjébe . A vének naponként
látták őt, amint bement és sétált, és kívánságra gerjedtek iránta;
értelmüket elfordították és szemüket lesütötték, hogy ne lássák az eget és
meg ne emlékezzenek az igazságos ítéletekről. Történt pedig egyszer,
miközben ők az alkalmas napot várták, hogy ő megint lement, éppúgy, mint
azelőtt, csupán két szolgálóleányával, és fürödni akart a gyümölcsös
kertben, mert hőség volt. Nem volt ott senki sem, csak a két vén, akik
elrejtőzve lesték őt. Azt mondta tehát szolgálóinak: ,,Hozzatok nekem
olajat és kenőcsöket, és zárjátok be a gyümölcsöskert ajtóit, hogy
megfürödhessem.’’ Amikor a szolgálók kimentek, a két vén felkelt, odafutott
és így szólt: ,,Íme, a gyümölcsöskert ajtajai be vannak zárva, senki sem
lát minket, mi pedig kívánunk téged. Engedj tehát nekünk és feküdj le
velünk. Ha azonban nem akarod ezt, tanúskodni fogunk ellened, hogy egy ifjú
volt veled, azért küldted el magadtól a szolgálókat.’’ Zsuzsanna ekkor
felsóhajtott, és azt mondta: ,,Szorongatás vesz körül mindenfelől, mert ha
ezt megteszem, a halálomat jelenti, ha pedig nem teszem meg, nem menekülök
meg a kezetekből. De jobb nekem a ti kezetekbe esnem, anélkül, hogy valamit
elkövetnék, mintsem vétkeznem az Úr színe előtt.’’ Erre Zsuzsanna hangosan
kiáltozni kezdett, mire a vének is kiáltozni kezdtek ellene, sőt az egyik
odafutott a gyümölcsöskert ajtajához és kinyitotta. Amikor a ház szolgái
meghallották a kiáltozást a gyümölcsöskertben, berohantak a hátsó ajtón,
hogy megnézzék, mi az? Miután a vének elmondták, a szolgák igen
elszégyellték magukat, mert sohasem mondott még valaki ilyesmit
Zsuzsannáról. Mikor aztán másnap a nép elment Joakimhoz, a férjéhez,
odament a két vén is, telve gonosz szándékkal Zsuzsanna ellen, hogy
kivégeztessék őt. Azt mondták a nép előtt: Küldjetek el Zsuzsannáért,
Helkija leányáért, Joakim feleségéért.’’ Erre rögtön érte küldtek, ő pedig
eljött szüleivel, fiaival és egész rokonságával együtt. Sírtak tehát az
övéi és mindnyájan, akik ismerték őt. Aztán felkelt a két vén a nép között,
és rátette kezét az asszony fejére. Erre az sírva az égre tekintett, mert
szíve bizalommal volt az Úr iránt. A vének ezt mondták: ,,Mialatt mi
egyedül sétáltunk a gyümölcsöskertben, ő bejött két szolgálóleánnyal,
bezárta a gyümölcsöskert ajtóit, és elküldte magától a szolgálókat. Ekkor
odament hozzá egy ifjú, aki el volt rejtőzve, és lefeküdt vele. Erre mi,
akik a gyümölcsöskert szegletében voltunk, látva a gonoszságot,
odarohantunk hozzájuk, és láttuk, amint együtt feküdtek. Azt ugyan nem
tudtuk elfogni, mert erősebb volt mint mi, és kinyitotta az ajtót és
elfutott; de őt megfogtuk. Meg is kérdeztük, hogy ki volt az az ifjú, de
nem akarta nekünk megmondani. Ennek a dolognak tanúi vagyunk.’’ Hitt nekik
a sokaság, mint a nép véneinek és bíráinak, és halálra ítélték Zsuzsannát.
Ekkor Zsuzsanna hangosan felkiáltva így szólt: ,,Örök Isten, aki látod, ami
titokban történik, és tudsz mindent, mielőtt megtörténne, te tudod, hogy
hamis tanúságot tettek ellenem. Íme, meg kell halnom, noha semmit sem
követtem el mindabból, amit ezek gonoszul rámfogtak.’’ Az Úr meghallgatta a
szavát. Amikor ugyanis kivégzésre vitték, az Úr fölkeltette egy fiatalember
szent lelkét, akinek a neve Dániel volt. Ez hangosan így kiáltott: ,,Én
mentes vagyok ennek a vérétől.’’ Feléje fordult erre az egész nép, és így
szólt: ,,Mi az, amit mondasz?’’ Ekkor ő megállt közöttük és azt mondta:
,,Izrael fiai, ti ilyen oktalanul, anélkül, hogy vizsgálatot tartanátok és
az igazságot megállapítanátok, elítélitek Izraelnek egyik leányát? Térjetek
vissza az ítélet helyére, mert hamis tanúságot mondtak ellene!’’ Erre a nép
sietve visszatért, a vének pedig kérték: ,,Gyere, ülj közénk és oktass
minket, mert Isten megadta neked az időskor dicsőségét.’’ Dániel azonban
azt mondta nekik: ,,Válasszátok el őket egymástól jó messzire, hadd ítéljek
felettük.’’ Mikor elválasztották őket egymástól, odahívta közülük az
egyiket és azt mondta neki: ,,Te megátalkodott vén gonosztevő! Most jött el
azoknak a bűneidnek a büntetése, amiket a múltban elkövettél, amikor
igazságtalan ítéleteket hoztál, elnyomtad az ártatlanokat és szabadon
eresztetted a bűnösöket, noha az Úr azt mondta: �,,Az ártatlant és az
igazat meg ne öld!�'' Nos tehát, ha láttad őt, mondd meg, milyen fa alatt
láttad őket egymással beszélgetni?’’ Ő azt felelte: ,,Mézgafa alatt.’’
Dániel pedig azt mondta: ,,Lám, saját fejed ellen követted el a hazugságot,
mert íme, Isten angyala az ő parancsára kettéhasít téged!’’ Aztán
félreállította őt, és odahozatta a másikat és megkérdezte tőle: ,,Te
Kánaánnak és nem Júdának ivadéka! A szépség elvette eszedet, és a vágy
megrontotta szívedet. Így cselekedtetek Izrael leányaival, azok pedig félve
szóba álltak veletek. Júda leánya azonban nem engedett gonoszságtoknak. Nos
tehát, mondd meg nekem, milyen fa alatt kaptad rajta őket, amikor egymással
beszélgettek?’’ Az ezt válaszolta: ,,Tölgyfa alatt.’’ Dániel erre azt
mondta neki: ,,Valóban te is a saját fejedre hazudtál; itt van kardjával az
Úr angyala, hogy kettévágjon téged és megöljön titeket!’’ Ekkor az egész
gyülekezet nagy hangon felkiáltott. Áldották Istent, aki megmenti a benne
bízókat. Aztán rárontottak a két vénre -- mert Dániel a saját szájukból
rájuk bizonyította, hogy hamis tanúságot mondtak --, és úgy cselekedtek
velük, ahogy ők cselekedtek gonoszságukban felebarátjuk ellen, Mózes
törvénye szerint járva el: megölték őket, s az ártatlan vér megszabadult
azon a napon.

Zs 22

Dávid zsoltára. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, zöldellő legelőkön
adott nekem helyet, csöndes vizekhez vezetett engem. Felüdítette lelkemet,
és az igazság ösvényein vezetett az ő nevéért. Járjak bár a halál
árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy. Vessződ és
pásztorbotod megvigasztaltak engem. Asztalt terítettél számomra azok előtt,
akik szorongatnak engem; olajjal kented meg fejemet, és kelyhem csordultig
töltötted. Mert jóságod és irgalmasságod kísér engem életem minden napján,
hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig.

Jn 8,1-11

Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére. *Korán reggel ismét megjelent a
templomban, ahol az egész nép köréje sereglett. Leült, és tanította őke*t.
Az írástudók és a farizeusok *odavittek hozzá egy asszonyt, akit*
*házasságtörésen
értek*. Középre állították, és azt mondták neki: ,,Mester! Ezt az asszonyt
házasságtörésen kapták. Mózes a törvényben azt parancsolta nekünk, hogy az
ilyeneket meg kell kövezni. Te ugyan mit mondasz?’’ Ezt természetesen azért
mondták, hogy próbára tegyék, és hogy bevádolhassák. *Jézus azonban
lehajolt, és ujjával írt a földre. Amikor azok tovább faggatták őt,
fölegyenesedett, és azt mondta nekik: ,,Aki közületek bűn nélkül van, az
vessen rá először követ.’*’ Aztán újra lehajolt, és írt a földre. *Azok
pedig ennek hallatára egymás után elmentek*, kezdve a vénektől, s ő egyedül
maradt a középen álló asszonnyal. Jézus fölegyenesedett, és azt mondta
neki: ,,Asszony, hol vannak ők? Senki sem ítélt el téged?’’ Az így felelt:
,,Senki, Uram!’’ Jézus ekkor azt mondta neki: *,,Én sem ítéllek el. Menj,
és többé már ne vétkezzél!’’*
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150323/28adb54d/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl