<div dir="ltr"><p><a name="14c441b752651c72_Dán 13,1-9.15-17.19-30.33-62"><font color="#000000">Dán 13,1-9.15-17.19-30.33-62</font></a></p><p><span>Lakott
Babilonban egy férfi, akit Joakimnak hívtak. Helkijának Zsuzsanna nevű
leányát vette feleségül, aki igen szép és istenfélő volt, mert szülei,
akik igazak voltak, leányukat Mózes törvénye szerint nevelték. Joakim
igen gazdag volt; a háza szomszédságában gyümölcsös kertje is volt, és
nála jöttek össze a zsidók, mert mindnyájuknál tekintélyesebb volt.
Abban az esztendőben két olyan vént tettek a népből bíróvá, akikre
ráillett az Úr mondása: A vénektől indult ki a gonoszság Babilonból, a
bíráktól, akik a népet kormányozni látszottak. Ezek Joakim házába
mentek, és odajárultak mindazok, akiknek pörös ügyük volt. Mikor aztán
déltájban a nép hazatért, Zsuzsanna bement sétálni férjének
gyümölcsöskertjébe . A vének naponként látták őt, amint bement és
sétált, és kívánságra gerjedtek iránta; értelmüket elfordították és
szemüket lesütötték, hogy ne lássák az eget és meg ne emlékezzenek az
igazságos ítéletekről. Történt pedig egyszer, miközben ők az alkalmas
napot várták, hogy ő megint lement, éppúgy, mint azelőtt, csupán két
szolgálóleányával, és fürödni akart a gyümölcsös kertben, mert hőség
volt. Nem volt ott senki sem, csak a két vén, akik elrejtőzve lesték őt.
Azt mondta tehát szolgálóinak: ,,Hozzatok nekem olajat és kenőcsöket,
és zárjátok be a gyümölcsöskert ajtóit, hogy megfürödhessem.’’ Amikor a
szolgálók kimentek, a két vén felkelt, odafutott és így szólt: ,,Íme, a
gyümölcsöskert ajtajai be vannak zárva, senki sem lát minket, mi pedig
kívánunk téged. Engedj tehát nekünk és feküdj le velünk. Ha azonban nem
akarod ezt, tanúskodni fogunk ellened, hogy egy ifjú volt veled, azért
küldted el magadtól a szolgálókat.’’ Zsuzsanna ekkor felsóhajtott, és
azt mondta: ,,Szorongatás vesz körül mindenfelől, mert ha ezt megteszem,
a halálomat jelenti, ha pedig nem teszem meg, nem menekülök meg a
kezetekből. De jobb nekem a ti kezetekbe esnem, anélkül, hogy valamit
elkövetnék, mintsem vétkeznem az Úr színe előtt.’’ Erre Zsuzsanna
hangosan kiáltozni kezdett, mire a vének is kiáltozni kezdtek ellene,
sőt az egyik odafutott a gyümölcsöskert ajtajához és kinyitotta. Amikor a
ház szolgái meghallották a kiáltozást a gyümölcsöskertben, berohantak a
hátsó ajtón, hogy megnézzék, mi az? Miután a vének elmondták, a szolgák
igen elszégyellték magukat, mert sohasem mondott még valaki ilyesmit
Zsuzsannáról. Mikor aztán másnap a nép elment Joakimhoz, a férjéhez,
odament a két vén is, telve gonosz szándékkal Zsuzsanna ellen, hogy
kivégeztessék őt. Azt mondták a nép előtt: Küldjetek el Zsuzsannáért,
Helkija leányáért, Joakim feleségéért.’’ Erre rögtön érte küldtek, ő
pedig eljött szüleivel, fiaival és egész rokonságával együtt. Sírtak
tehát az övéi és mindnyájan, akik ismerték őt. Aztán felkelt a két vén a
nép között, és rátette kezét az asszony fejére. Erre az sírva az égre
tekintett, mert szíve bizalommal volt az Úr iránt. A vének ezt mondták:
,,Mialatt mi egyedül sétáltunk a gyümölcsöskertben, ő bejött két
szolgálóleánnyal, bezárta a gyümölcsöskert ajtóit, és elküldte magától a
szolgálókat. Ekkor odament hozzá egy ifjú, aki el volt rejtőzve, és
lefeküdt vele. Erre mi, akik a gyümölcsöskert szegletében voltunk, látva
a gonoszságot, odarohantunk hozzájuk, és láttuk, amint együtt feküdtek.
Azt ugyan nem tudtuk elfogni, mert erősebb volt mint mi, és kinyitotta
az ajtót és elfutott; de őt megfogtuk. Meg is kérdeztük, hogy ki volt az
az ifjú, de nem akarta nekünk megmondani. Ennek a dolognak tanúi
vagyunk.’’ Hitt nekik a sokaság, mint a nép véneinek és bíráinak, és
halálra ítélték Zsuzsannát. Ekkor Zsuzsanna hangosan felkiáltva így
szólt: ,,Örök Isten, aki látod, ami titokban történik, és tudsz mindent,
mielőtt megtörténne, te tudod, hogy hamis tanúságot tettek ellenem.
Íme, meg kell halnom, noha semmit sem követtem el mindabból, amit ezek
gonoszul rámfogtak.’’ Az Úr meghallgatta a szavát. Amikor ugyanis
kivégzésre vitték, az Úr fölkeltette egy fiatalember szent lelkét,
akinek a neve Dániel volt. Ez hangosan így kiáltott: ,,Én mentes vagyok
ennek a vérétől.’’ Feléje fordult erre az egész nép, és így szólt: ,,Mi
az, amit mondasz?’’ Ekkor ő megállt közöttük és azt mondta: ,,Izrael
fiai, ti ilyen oktalanul, anélkül, hogy vizsgálatot tartanátok és az
igazságot megállapítanátok, elítélitek Izraelnek egyik leányát? Térjetek
vissza az ítélet helyére, mert hamis tanúságot mondtak ellene!’’ Erre a
nép sietve visszatért, a vének pedig kérték: ,,Gyere, ülj közénk és
oktass minket, mert Isten megadta neked az időskor dicsőségét.’’ Dániel
azonban azt mondta nekik: ,,Válasszátok el őket egymástól jó messzire,
hadd ítéljek felettük.’’ Mikor elválasztották őket egymástól, odahívta
közülük az egyiket és azt mondta neki: ,,Te megátalkodott vén
gonosztevő! Most jött el azoknak a bűneidnek a büntetése, amiket a
múltban elkövettél, amikor igazságtalan ítéleteket hoztál, elnyomtad az
ártatlanokat és szabadon eresztetted a bűnösöket, noha az Úr azt mondta:
�,,Az ártatlant és az igazat meg ne öld!�'' Nos tehát, ha láttad őt,
mondd meg, milyen fa alatt láttad őket egymással beszélgetni?’’ Ő azt
felelte: ,,Mézgafa alatt.’’ Dániel pedig azt mondta: ,,Lám, saját fejed
ellen követted el a hazugságot, mert íme, Isten angyala az ő parancsára
kettéhasít téged!’’ Aztán félreállította őt, és odahozatta a másikat és
megkérdezte tőle: ,,Te Kánaánnak és nem Júdának ivadéka! A szépség
elvette eszedet, és a vágy megrontotta szívedet. Így cselekedtetek
Izrael leányaival, azok pedig félve szóba álltak veletek. Júda leánya
azonban nem engedett gonoszságtoknak. Nos tehát, mondd meg nekem, milyen
fa alatt kaptad rajta őket, amikor egymással beszélgettek?’’ Az ezt
válaszolta: ,,Tölgyfa alatt.’’ Dániel erre azt mondta neki: ,,Valóban te
is a saját fejedre hazudtál; itt van kardjával az Úr angyala, hogy
kettévágjon téged és megöljön titeket!’’ Ekkor az egész gyülekezet nagy
hangon felkiáltott. Áldották Istent, aki megmenti a benne bízókat. Aztán
rárontottak a két vénre -- mert Dániel a saját szájukból rájuk
bizonyította, hogy hamis tanúságot mondtak --, és úgy cselekedtek velük,
ahogy ők cselekedtek gonoszságukban felebarátjuk ellen, Mózes törvénye
szerint járva el: megölték őket, s az ártatlan vér megszabadult azon a
napon. </span></p><p><a name="14c441b752651c72_Zs 22"><font color="#000000">Zs 22</font></a></p><p><span>Dávid
zsoltára. Az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm, zöldellő legelőkön
adott nekem helyet, csöndes vizekhez vezetett engem. Felüdítette
lelkemet, és az igazság ösvényein vezetett az ő nevéért. Járjak bár a
halál árnyékában, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy. Vessződ és
pásztorbotod megvigasztaltak engem. Asztalt terítettél számomra azok
előtt, akik szorongatnak engem; olajjal kented meg fejemet, és kelyhem
csordultig töltötted. Mert jóságod és irgalmasságod kísér engem életem
minden napján, hogy az Úr házában lakjam időtlen időkig. </span></p><p><a name="14c441b752651c72_Jn 8,1-11"><font color="#000000">Jn 8,1-11</font></a></p><p><span>Jézus
pedig kiment az Olajfák hegyére. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Korán reggel ismét megjelent a
templomban, ahol az egész nép köréje sereglett. Leült, és tanította
őke</b></span>t. Az írástudók és a farizeusok <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>odavittek hozzá egy asszonyt, akit</b></span>
<span style="color:rgb(102,0,0)"><b>házasságtörésen értek</b></span>. Középre állították, és azt mondták neki:
,,Mester! Ezt az asszonyt házasságtörésen kapták. Mózes a törvényben azt
parancsolta nekünk, hogy az ilyeneket meg kell kövezni. Te ugyan mit
mondasz?’’ Ezt természetesen azért mondták, hogy próbára tegyék, és hogy
bevádolhassák. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Jézus azonban lehajolt, és ujjával írt a földre. Amikor
azok tovább faggatták őt, fölegyenesedett, és azt mondta nekik: ,,Aki
közületek bűn nélkül van, az vessen rá először követ.’</b></span>’ Aztán újra
lehajolt, és írt a földre. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Azok pedig ennek hallatára egymás után
elmentek</b></span>, kezdve a vénektől, s ő egyedül maradt a középen álló
asszonnyal. Jézus fölegyenesedett, és azt mondta neki: ,,Asszony, hol
vannak ők? Senki sem ítélt el téged?’’ Az így felelt: ,,Senki, Uram!’’
Jézus ekkor azt mondta neki: <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>,,Én sem ítéllek el. Menj, és többé már ne
vétkezzél!’’</b></span></span></p></div>