[Grem] F.ppa / a gyerekek rtkei

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Mr. 20., P, 13:30:21 CET 

Ferenc pápa: A gyermekek megtaníthatnak minket újból sírni és nevetni
2015. március 18. szerda 18:30
http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-a-gyermekek-megtanithatnak-minket-ujbol-sirni-es-nevetni
*Ferenc pápa* a március 18-ai, Szent Péter téren tartott általános
kihallgatáson folytatta katekézissorozatát a családról. Most arról
beszélt, *milyen
nagy ajándékot jelentenek a gyermekek a társadalom számára.*

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=59784&img=o_articolo.jpg>

Kedves testvéreim, jó napot kívánok!

Miután sorra vettük a családi élet szereplőit – anya, apa, gyerekek,
testvérek, nagyszülők –, a családról szóló katekézisek első részének
lezárásaként a kisgyermekekről szeretnék beszélni. Két alkalmat szánok
erre: ma arról szólok, milyen nagy ajándékot jelentenek a gyermekek az
emberiség számára – hiszen *ez az igazság: nagy ajándékot jelentenek az
emberiség számára, de ők **a nagy kirekesztettek is, mert még megszületni
sem engedik **őket*; jövő héten pedig a gyermekeknek okozott sérülésekről
szólok. Eszembe jut az *a rengeteg gyermek, akikkel legutóbbi utamon,
Ázsiában találkoztam: tele voltak élettel, lelkesedéssel, **ugyanakkor* azt
is látom, hogy *nagyon sok gyermek **emberhez méltatlan körülmények között
él a világban!* *Egy társadalmat ténylegesen – nemcsak erkölcsi, hanem
szociológiai szempontból is – arról lehet megítélni, ahogy a gyermekekkel
bánik.* Ebből látszik, hogy szabad vagy a nemzetközi érdekek szolgaságában
vergődő társadalomról van-e szó.

Az első dolog, amire a kisgyermekek emlékeztetnek minket, az, hogy *
életünk első éveiben mindnyájan teljesen mások gondoskodásától és
jóakaratától függtünk. Isten Fia sem vonta ki magát ez alól. Ezt a titkot
szemléljük minden évben karácsonykor. A betlehemi jászol az a kép, amely a
legegyszerűbben és legközvetlenebb módon közvetíti számunkra ezt a
valóságot*. Milyen érdekes: Istennek nem okoz nehézséget, hogy megértesse
magát a gyermekekkel, a gyermekek pedig probléma nélkül megértik Istent.
Nem véletlen, hogy az evangéliumban Jézus gyönyörű és erős szavakkal szól a
„kicsinyekről”. *A „kicsinyek” az evangélium szóhasználatában mindazokat
jelenti, akik mások segítségétől függnek, kivált a kisgyermekek.* Azt
mondja például Jézus: „Dicsőítelek, Atyám, menny és föld Ura, mert
elrejtetted ezeket a bölcsek és műveltek elől, de kinyilatkoztattad a
kicsinyeknek” (Mt 11,25). Máshol pedig ezt mondja: „*Vigyázzatok, egyet se
vessetek meg e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy angyalaik a
mennyben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát” *(Mt 18,10).

A gyermekek tehát létüknél fogva nagy gazdagságot jelentenek az emberiség
számára, de az egyház számára is, mert állandóan az Isten országába való
belépés feltételére figyelmeztetnek bennünket, arra tudniillik, hogy *ne
tekintsük magunkat önmagunkban elégségesnek, hanem olyanoknak, akik
segítségre, szeretetre és megbocsátásra szorulnak. Mindnyájan segítségre,
szeretetre és megbocsátásra szorulunk!*

*A gyermekek egy másik szép dologra is emlékeztetnek bennünket, arra, hogy
mindig gyermekek vagyunk:* még akkor is, ha valaki felnőtt lesz,
megöregszik, akkor is, ha szülő lesz, ha felelősséget visel másokért,
mindezek mélyén megmarad gyermeki identitása. *Mindnyájan gyermekek
vagyunk.* Ez pedig mindig eszünkbe juttatja azt a tényt, hogy az életet nem
mi adtuk magunknak, hanem kaptuk. Az élet nagy adománya az első ajándék,
amelyet kaptunk. Néha fennáll a veszélye, hogy erről elfeledkezve élünk,
mintha mi lennénk létünk urai, miközben gyökeresen függő helyzetben
vagyunk. Igazából *nagy öröm azt érezni, hogy minden életszakaszban, minden
helyzetben, bármilyenek is legyenek szociális életkörülményeink, gyermekek
vagyunk és gyermekek maradunk*. Ez az az alapvető üzenet, amelyet a
gyermekek puszta létükkel adnak nekünk: pusztán a jelenlétükkel
emlékeztetnek bennünket arra, hogy mindnyájan gyermekek vagyunk.

Igazából oly sok ajándék, oly sok érték van, amit a gyermekek adnak az
emberiségnek! Csak néhányat említek.

Hozzák a maguk látásmódját: ahogy a valóságot látják, bizalommal teli és
tiszta tekintettel. *A gyermek ösztönösen bízik apjában és anyjában.
Ösztönösen bízik Istenben, Jézusban és Szűz Máriában. Belső látása
tiszta, **még
nem szennyezte be gonoszság, a kettősség, nem szennyezték be az élet
„lerakódásai”, amelyek megkeményítik a szívet.* Tudjuk, hogy a *gyermekekben
is megvan az eredendő bűn, ők is tudnak önzőek lenni, de bensőjükben mégis
egyfajta tisztaságot és egyszerűséget őriznek.* A gyermekek nem
diplomatikusak! *Azt mondják, amit éreznek, azt mondják, amit látnak,
egyenesen*. Sokszor nehéz helyzetbe is hozzák szüleiket, amikor idegenek
előtt beszélnek: „Ez nem tetszik, mert ronda!” Mert a gyermekek azt
mondják, amit gondolnak, nem kétszínűek, *még nem tették magukévá* *a
kettős játszma tudományát, amelyet mi, felnőttek sajnos már
elsajátítottunk.*

A gyermekek továbbá – lelkük egyszerűségében – magukkal hozzák azt a
képességet, hogy *elfogadják a gyengédséget és gyengédek legyenek másokhoz.
A gyengédség azt jelenti, hogy valakinek „hússzíve” és nem **„kőszíve” *van,
ahogy a Szentírás mondja (vö. Ez 36,26). A gyengédség költészetet is
jelent: „érezni” a dolgokat és az eseményeket, nem puszta tárgyaknak
tekinteni őket, nem pusztán használni őket, mert hasznosak…

*A gyermekek tudnak nevetni és sírni.* Vannak köztük, akik mosolyognak,
amikor felemelem, hogy megöleljem őket, mások viszont egyből elsírják
magukat, amikor meglátják a fehér ruhámat, és azt hiszik, orvos vagyok, és
„szurit” akarok nekik adni. *A gyermekek ilyenek: mosolyognak és sírnak.
Két olyan dolog ez*, *ami nálunk, nagyoknál „le van kapcsolva”, nem vagyunk
többé képesek rá.* *A mosolyunk sokszor kényszeredett, élettelen,* nem
szívből jövő hahotázás, hanem megjátszott művigyor. A gyermekek viszont
természetesen nevetnek és természetesen sírnak.* Ez mindig a szívtől függ,
gyakran kikapcsol a szívünk, és elveszíti képességét a nevetésre és a
sírásra.* A gyermekek viszont megtaníthatnak minket újból sírni és nevetni!
Érdemes megkérdezni magunktól: ösztönösen nevetek-e, felhőtlenül, szívből,
vagy pedig mesterséges a mosolyom? *Tudok-e még sírni, vagy elvesztettem
képességemet a sírásra?* Két nagyon emberi kérdés, amelyre a gyerekek
késztetnek minket.

Ezen okok miatt kéri Jézus tanítványaitól, hogy „váljanak olyanokká,
amilyenek a gyermekek”, mert „ilyeneké Isten országa” (vö. Mt 18,3; Mk
10,14).

Kedves testvéreim! A gyermekek életet hoznak, örömet, reményt, de bajt is.
Az élet már csak ilyen! Nyilvánvalóan gondot is jelentenek, néha komoly
nehézségek elé állítanak. De jobb egy ilyen gondokkal és nehézségekkel
küzdő társadalom, mint egy gyermekek nélkül maradt szomorú és szürke
társadalom! Amikor pedig azt látjuk, hogy a születési arányszám egy
társadalomban éppen csak eléri az egy százalékot, kijelenthetjük, az egy
szürke és szomorú társadalom, mert gyermekek nélkül maradt.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Forrás: Vatikáni Sajtóosztály

Fotó: ANSA
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150320/9a88b667/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl