<div dir="ltr"><h1>Ferenc pápa: A gyermekek megtaníthatnak minket újból sírni és nevetni </h1>
<div>2015. március 18. szerda 18:30<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-a-gyermekek-megtanithatnak-minket-ujbol-sirni-es-nevetni" target="_blank">http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-a-gyermekek-megtanithatnak-minket-ujbol-sirni-es-nevetni</a><br></div>
<h3><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>Ferenc pápa</u></span> a március 18-ai, Szent Péter téren tartott
általános kihallgatáson folytatta katekézissorozatát a családról. Most
arról beszélt, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>milyen nagy ajándékot jelentenek a gyermekek a társadalom
számára.</u></span></h3><p style="text-align:center"><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=59784&img=o_articolo.jpg" target="_blank"><img src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=59784&p=1&img=c_articolo.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p>Kedves testvéreim, jó napot kívánok!</p>
<p>Miután sorra vettük a családi élet szereplőit – anya, apa, gyerekek,
testvérek, nagyszülők –, a családról szóló katekézisek első részének
lezárásaként a kisgyermekekről szeretnék beszélni. Két alkalmat szánok
erre: ma arról szólok, milyen nagy ajándékot jelentenek a gyermekek az
emberiség számára – hiszen <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>ez az igazság: nagy ajándékot jelentenek az
emberiség számára, de ők </b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a nagy kirekesztettek is, mert még megszületni
sem engedik </b></u></span><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>őket</b></u></span>; jövő héten pedig a gyermekeknek okozott sérülésekről
szólok. Eszembe jut az <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>a rengeteg gyermek, akikkel legutóbbi utamon,
Ázsiában találkoztam: tele voltak élettel, lelkesedéssel,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>ugyanakkor</b></u></span> azt
is látom, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>nagyon sok gyermek </b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>emberhez méltatlan körülmények között
él a világban!</b></u></span> <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Egy társadalmat ténylegesen – nemcsak erkölcsi, hanem
szociológiai szempontból is – arról lehet megítélni, ahogy a
gyermekekkel bánik.</b></u></span> Ebből látszik, hogy szabad vagy a nemzetközi érdekek
szolgaságában vergődő társadalomról van-e szó.</p>
<p>Az első dolog, amire a kisgyermekek emlékeztetnek minket, az, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>
életünk első éveiben mindnyájan teljesen mások gondoskodásától és
jóakaratától függtünk. Isten Fia sem vonta ki magát ez alól. Ezt a
titkot szemléljük minden évben karácsonykor. A betlehemi jászol az a
kép, amely a legegyszerűbben és legközvetlenebb módon közvetíti
számunkra ezt a valóságot</b></u></span>. Milyen érdekes: Istennek nem okoz nehézséget,
hogy megértesse magát a gyermekekkel, a gyermekek pedig probléma nélkül
megértik Istent. Nem véletlen, hogy az evangéliumban Jézus gyönyörű és
erős szavakkal szól a „kicsinyekről”. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A „kicsinyek” az evangélium
szóhasználatában mindazokat jelenti, akik mások segítségétől függnek,
kivált a kisgyermekek.</b></u></span> Azt mondja például Jézus: „Dicsőítelek, Atyám,
menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és műveltek elől,
de kinyilatkoztattad a kicsinyeknek” (Mt 11,25). Máshol pedig ezt
mondja: „<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b>Vigyázzatok, egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert
mondom nektek, hogy angyalaik a mennyben szüntelenül látják mennyei
Atyám arcát” </b></u></span>(Mt 18,10).</p>
<p>A gyermekek tehát létüknél fogva nagy gazdagságot jelentenek az
emberiség számára, de az egyház számára is, mert állandóan az Isten
országába való belépés feltételére figyelmeztetnek bennünket, arra
tudniillik, hogy <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>ne tekintsük magunkat önmagunkban elégségesnek, hanem
olyanoknak, akik segítségre, szeretetre és megbocsátásra szorulnak.
Mindnyájan segítségre, szeretetre és megbocsátásra szorulunk!</b></u></span></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A gyermekek egy másik szép dologra is emlékeztetnek bennünket, arra,
hogy mindig gyermekek vagyunk:</b></u></span> még akkor is, ha valaki felnőtt lesz,
megöregszik, akkor is, ha szülő lesz, ha felelősséget visel másokért,
mindezek mélyén megmarad gyermeki identitása. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Mindnyájan gyermekek
vagyunk.</b></u></span> Ez pedig mindig eszünkbe juttatja azt a tényt, hogy az életet
nem mi adtuk magunknak, hanem kaptuk. Az élet nagy adománya az első
ajándék, amelyet kaptunk. Néha fennáll a veszélye, hogy erről
elfeledkezve élünk, mintha mi lennénk létünk urai, miközben gyökeresen
függő helyzetben vagyunk. Igazából <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>nagy öröm azt érezni, hogy minden
életszakaszban, minden helyzetben, bármilyenek is legyenek szociális
életkörülményeink, gyermekek vagyunk és gyermekek maradunk</b></u></span>. Ez az az
alapvető üzenet, amelyet a gyermekek puszta létükkel adnak nekünk:
pusztán a jelenlétükkel emlékeztetnek bennünket arra, hogy mindnyájan
gyermekek vagyunk.</p>
<p>Igazából oly sok ajándék, oly sok érték van, amit a gyermekek adnak az emberiségnek! Csak néhányat említek.</p>
<p>Hozzák a maguk látásmódját: ahogy a valóságot látják, bizalommal teli
és tiszta tekintettel. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A gyermek ösztönösen bízik apjában és anyjában.
Ösztönösen bízik Istenben, Jézusban és Szűz Máriában. Belső látása
tiszta, </b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>még nem szennyezte be gonoszság, a kettősség, nem szennyezték be
az élet „lerakódásai”, amelyek megkeményítik a szívet.</b></u></span> Tudjuk, hogy a
<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>gyermekekben is megvan az eredendő bűn, ők is tudnak önzőek lenni, de
bensőjükben mégis <span style="background-color:rgb(255,255,0)">egyfajta tisztaságot és egyszerűséget</span> őriznek.</b></u></span> A
gyermekek nem diplomatikusak! <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>Azt mondják, amit éreznek, azt mondják,
amit látnak, egyenesen</b></u>. </span>Sokszor nehéz helyzetbe is hozzák szüleiket,
amikor idegenek előtt beszélnek: „Ez nem tetszik, mert ronda!” Mert a
gyermekek azt mondják, amit gondolnak, nem kétszínűek, <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>még nem tették
magukévá</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>a kettős játszma tudományát, amelyet mi, felnőttek sajnos már
elsajátítottunk.</b></u></span></p>
<p>A gyermekek továbbá – lelkük egyszerűségében – magukkal hozzák azt a
képességet, hogy <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>elfogadják a gyengédséget és gyengédek legyenek
másokhoz. A gyengédség azt jelenti, hogy valakinek „hússzíve” és nem
</b></u></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>„kőszíve” </b></u></span>van, ahogy a Szentírás mondja (vö. Ez 36,26). A gyengédség
költészetet is jelent: „érezni” a dolgokat és az eseményeket, nem puszta
tárgyaknak tekinteni őket, nem pusztán használni őket, mert hasznosak…</p>
<p><span style="color:rgb(0,0,0)"><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A gyermekek tudnak nevetni és sírni.</b></u></span> </span>Vannak köztük, akik mosolyognak,
amikor felemelem, hogy megöleljem őket, mások viszont egyből elsírják
magukat, amikor meglátják a fehér ruhámat, és azt hiszik, orvos vagyok,
és „szurit” akarok nekik adni. <span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><b>A gyermekek ilyenek: mosolyognak és
sírnak. Két olyan dolog ez</b></u></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>ami nálunk, nagyoknál „le van kapcsolva”,
nem vagyunk többé képesek rá.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>A mosolyunk sokszor kényszeredett,
élettelen,</b></u></span> nem szívből jövő hahotázás, hanem megjátszott művigyor. A
gyermekek viszont természetesen nevetnek és természetesen sírnak.<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b> Ez
mindig a szívtől függ, gyakran kikapcsol a szívünk, és elveszíti
képességét a nevetésre és a sírásra.</b></u></span> A gyermekek viszont megtaníthatnak
minket újból sírni és nevetni! Érdemes megkérdezni magunktól: ösztönösen
nevetek-e, felhőtlenül, szívből, vagy pedig mesterséges a mosolyom?
<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u><b>Tudok-e még sírni, vagy elvesztettem képességemet a sírásra?</b></u></span> Két nagyon
emberi kérdés, amelyre a gyerekek késztetnek minket.</p>
<p>Ezen okok miatt kéri Jézus tanítványaitól, hogy „váljanak olyanokká,
amilyenek a gyermekek”, mert „ilyeneké Isten országa” (vö. Mt 18,3; Mk
10,14).</p>
<p>Kedves testvéreim! A gyermekek életet hoznak, örömet, reményt, de
bajt is. Az élet már csak ilyen! Nyilvánvalóan gondot is jelentenek,
néha komoly nehézségek elé állítanak. De jobb egy ilyen gondokkal és
nehézségekkel küzdő társadalom, mint egy gyermekek nélkül maradt szomorú
és szürke társadalom! Amikor pedig azt látjuk, hogy a születési
arányszám egy társadalomban éppen csak eléri az egy százalékot,
kijelenthetjük, az egy szürke és szomorú társadalom, mert gyermekek
nélkül maradt.</p>
<p>Fordította: Tőzsér Endre SP</p>
<p>Forrás: Vatikáni Sajtóosztály</p>
<p>Fotó: ANSA</p></div>