[Grem] mexiki interj F.ppval
Emoke Greschik
greschem at gmail.com
2015. Mr. 14., Szo, 20:17:06 CET
A mexikói Televisa exkluzív interjúja Ferenc pápával
2015. március 14. szombat 19:34
http://magyarkurir.hu/hirek/a-mexikoi-televisa-exkluziv-interjuja-ferenc-papaval
*A televíziós interjú a pápa kifejezett kérésére a Szent Márta-ház
C9-termében készült, ahol a mexikóiak számára oly kedves Gaudalupei Szűz
képe látható.* A Vatikáni Rádió összefoglalását közöljük.
<http://magyarkurir.hu/img.php?id=59681&img=o_ap.jpg>
*A beszélgetés első kérdése az volt, miért nem látogat a pápa Mexikóba,
amikor szeptemberben az Egyesült Államokban részt vesz a Családok
Világtalálkozóján. *
Ferenc pápa válaszában megemlítette, ő gondolt arra, hogy Mexikó határa
felől lép be az Egyesült Államokba. De Ciudad Juarezen vagy Morelián
keresztülhaladva, anélkül, hogy meglátogatná a Gaudalupei Szüzet, bizonyára
zavart keltene a mexikóiak között. A pápa továbbá *úgy tartja, hogy Mexikót
nem lehet csak úgy futólagosan vagy éppen átutazóban meglátogatni*.
Mexikóhoz legalább egy hét kell, és a pápa megígérte, hogy megteszi azt,
ahogy illik.
*A riporter megkérdezte a pápát, miért van ott a Gaudalupei Szűz képe a
Szent Márta-háznak abban a szobájában, ahol az egyház számára fontos
gyűléseket tartanak.*
A Szentatya erre elmondta, mit jelent neki a Gaudalupei Szűz, és mély
értelmezését adta a Gaudalupei Szűz tiszteletének az egész amerikai
kontinensen, kezdve a gyarmatosítás idejétől. Megemlítette, hogy Gaudalupe
nyitott utat a földrész többi szentjének is, mint Limai Szent Róza, Porres
Szent Márton, majd emlékeztetett arra is, hogy hamarosan szentté avatja
Junipero Sierrát. *A pápa számára a Szent Szűz Mexikóban a kulturális
egység forrása lett, ajtó a szentség felé megannyi bűn, igazságtalanság,
kizsákmányolás és halál között.*
*Az újságíró ezután azt kérte a pápától, hogy mint emigránsok gyermeke,
magyarázza el, mit jelentene, ha az USA-ba egy olyan határon át lépne be,
mint amilyen fontos a migrációs jelenség számára a Mexikóval szomszédos
határ.*
Ferenc pápa megemlítette, hogy *a mexikói határon nemcsak mexikóiak lépnek
át,* hanem *Közép-Amerika, Guatemala népe is, mely áthalad egész Mexikón,
hogy egy jobb jövőt keressen.* Ma a migráció a nyomor, az éhség
következménye. Ugyanez történik Afrikában is, azok az emberek, akik
átkelnek a Földközi-tengeren, olyan országokból jönnek, melyek nehéz
időszakon mennek keresztül az éhség és a háborúk miatt. *A migráció
manapság az éhséghez és a munkanélküliséghez köthető. Az embereket
leselejtezik, és így arra kényszerítik, hogy másutt keressenek munkát.*
Jelenleg *az elvándorlás problémája világviszonylatban nagyon fájdalmas
jelenség*. Azért, mert vannak migrációs határok. Örülök annak, hogy Európa
ma újraértelmezi saját migrációs politikáját. Olaszország nagyon
nagylelkűen viselkedett, el kell mondanom. Lampedusa polgármestere, egy nő,
megkockáztatta azt, hogy átalakítja a turizmusra berendezkedett szigetet
vendéglátásra. Ez azt jelenti, hogy így nem keresnek pénzt. Ez egy hősies
dolog. Most azonban, Istennek legyen hála, Európa átértékeli a helyzetet.
Visszatérve a mexikói határon történő migrációra: az a térség
kábítószer-kereskedelem által sújtott térség. Morelia és az egész zóna merő
szenvedés. Ott aztán a kábítószer-kereskedők nem aprózzák el a dolgot.
Értenek a maguk „halálmunkájához”, ők ugyanis a halál hírnökei – a
kábítószer-függők felé, és azok felé is, akik ellenállást tanúsítanak. Az a
43 igualai diák bizonyos módon, nem mondanám, hogy bosszút, de igazságot
kér, és azt is, hogy emlékezzenek meg róluk. Ebben a tekintetben egy
érdekesség:* bíborossá akartam tenni Morelia érsekét, aki egy forró zónában
él, ő egy hiteles tanúságtevő, nagyszerű pap és ember. De a bíborosokról
még később beszélünk.*
*Az újságíró megkérdezte a pápától, hogy latin-amerikai emberként nagyobb
felelősséget ró-e rá, hogy felemelje a szavát azon milliók érdekében, akik
országuk elhagyására kényszerültek, határokon és falakon keresztül, bárhová
a világba.*
Ferenc pápa beleegyezően válaszolt. Elmondta: *szeretne a migránsok hangja
lenni, hiszen az ő érzékenysége a migránsok irán nem ideológiai eredetű,
hanem spontán módon az ő saját személyes és kivándorolt szüleinek
történetéből fakad.*
*A riporter a 43 igualai diák tragédiájához kapcsolódva azt kérdezte, hogy
az emberek miként reagálhatnak erre a nehéz helyzetre, nyomást gyakorolva a
saját saját kulturális forrásaikra is.*
A Szentatya emlékeztetett Mexikó történetének szentjeire és vértanúira, és
hangsúlyozta annak a fontosságát, hogy szükség van egy, a mások érdekét
szolgáló szociális szintre, hogy felülkerekedjenek az ország nehéz
helyzetén. Úgy fogalmazott: Nem kerülhetjük meg a problémát, mintha az nem
mindnyájunkat érintene, és nem tehetjük felelőssé csak a kormányt vagy egy
csoportot, hiszen ez gyerekes viselkedés lenne.
*(Átugorjuk a „mexikanizálódás” kérdését és a pápának a saját ismerőseivel
folytatott személyes levelezése mértékletességének a kérdését.)*
*Az újságíró következő kérdése a szekták elszaporodására vonatkozott
Mexikóban és általában Latin-Amerikában, valamint az egyházi felelősség
kérdésére az elvesztett hívek miatt…*
Ferenc pápa azzal a kérdéssel kezdte válaszát, vajon ezek az evangéliumi
mozgalmak szekták-e vagy sem. Rámutatott: *ezek a mozgalmak a közelséget
kínálják fel, hogy közel legyenek az emberekhez, hogy köszöntsék és
ismerjék őket személyesen.* *A katolikusok ellenben – a pápa meglátása
szerint – inkább hajlanak az emberek egészével foglalkozni,* és
Latin-Amerikában is létezik a* klerikalizmus hibája, mely bizonyos
távolságot tart az emberektől. *A klerikalizmus Latin-Amerikában a
legnagyobb akadálya a laikusok szerepe növekedésének. A világiak
megnövekedett szerepe Latin-Amerikában csak a népi vallásosságnak
köszönhető, amely nagyobb lehetőséget adott a világiaknak arra, hogy
kreatívak és szabadok legyenek, főleg a népi áhítatgyakorlatok és a
körmenetek miatt. De a világi hívek intézménye szervezetileg nem növekedett
eléggé, mert a klerikalizmus távolságot tartott tőlük.
Visszatérve a kérdéshez, a pápa *különbséget tett a jó és becsületes
evangéliumi mozgalom és a szektás jellegű között.* Vannak olyan szekták –
némelyek a felvirágzás teológiájából jönnek –, melyek jobb jövőt ígérnek és
jóllehet látszólag nagy vallásos lelkület élteti őket, végül is pénzt
kérnek. De nem lehet általánosítani, hanem esetről esetre meg kell
vizsgálni őket.
A katolikusok eltávozásának okát vizsgálva, a már említett hiányzó közelség
mellett, a Szentatya említést tett azokról* a homíliákról is, melyek
„szörnyűségesek, nem érintik meg a szívet”. „Teológiai leckék, elvontak,
hosszúak*, éppen ezért szenteltem nagyobb részt e témának az *Evangelii
gaudium* kezdetű buzdításomban. Azt hiszem*, ezen a téren meg kell térnünk!
A protestáns homíliaértelmezés sokkal erősebb a katolikusokénál. Szinte egy
szentség!”*
Összefoglalva: a pápa hangsúlyozta, hogy a katolikusok elmenekülésének a
mélyén a távolságtartás, a klerikalizmus áll, a személyes közelséggel
szemben az unalmas prédikáció, továbbá, hogy Isten izzó szavát nem
integrálják eléggé. Ezek a jelenségek azonban nemcsak a katolikus egyházat
sújtják, hanem egy sereg evangéliumi közösséget is.
Végül Ferenc pápa utalt arra a kezdeményezésre, amit Buenos Airesben a
katolikus egyház papjai és az evangéliumi közösségek pásztorai közösen
indítottak.
*Az riporter ezután arról kérdezte a pápát, mi történt két éve, amikor
megválasztották Péter trónjára.*
A pápa elmesélte, hogy* kis csomaggal érkezett meg Rómába, mert azt
tartotta, hogy pápa eddig sohasem vette magára a megbízatását a nagyhét
során. Abban a meggyőződésben élt, hogy visszatér hazájába a nagyhétre, már
virágvasárnapra. Olyannyira, hogy el is készítette a virágvasárnapi
homíliáját, és csak a legszükségesebbeket hozta magával, arra gondolván,
hogy ez egy nagyon rövid konklávé lesz. Neki nem volt semmiféle pápalistája
és eszébe sem jutott az, hogy ő lesz majd a pápa. Annyira, hogy a londoni
fogadóirodák a 42. vagy 46. helyre sorolták őt.* Ennek ellenére egyik
ismerőse őrá tett, és jól járt vele.
A szavazás jelensége a konklávén – magyarázta a Szentatya – egy érdekes
dolog. Vannak nagyon erős jelöltek. De sokan nem tudják, kire adják a
szavazatukat. Így aztán hat, hét nevet választanak, egyfajta tartalékként,
arra várva, hogy kire kell adni majd a végső szavazatot.
*Az újságíró azt kérdezte Ferenc pápától, vajon megmondhatja-e, hogy az
előző konklávén negyven szavazatot ért el.*
A pápa azt felelte, hogy nem. Az újságíró azonban tovább ostromolta,
megállapítva, hogy a többiek mondják ezt. A Szentatya így válaszolt: „Azt
ők mondják”. „Egy bíboros mondta”, tett ellenvetést az újságíró.
Jól van, akkor egy bíboros mondta – hagyta rá Ferenc pápa. – Valójában
délig semmi nem volt. És aztán történt valami, én nem tudom mi. Ebédkor
láttam néhány furcsa jelet, de… Érdeklődtek az egészségem felől és hasonló
dolgok. És amikor visszatértünk délután, a „kemencében sült már a kenyér”.
Két szavazás, és aztán eldőlt minden. Számomra is meglepetés volt.
*A délutáni első szavazáson, amikor megéreztem, hogy egy
visszafordíthatatlan helyzet adódhat, akkor mellettem ült – és éppen ezt
akarom elmesélni, mert a barátságunk része – Hummes bíboros, aki nagy ember
számomra. Ő az amazóniai püspöki konferencia elnöke volt és lelkipásztori
szempontból nagyon aktív. A délutáni két szavazás között, amikor a dolgot
már látni lehetett, odajött hozzám és azt mondta: „Ne aggódj, a Szentlélek
műve!” Én csak derültem rajta. A második szavazáson, mikor elérték a
kétharmadot, tapsoltak, az egész konklávé tapsolt, Hummes megcsókolt, és
azt mondta, hogy ne feledkezzem meg a szegényekről. Ez a mondat kavargott a
fejemben, és végül ez vitt engem a Ferenc név választásához.*
*A szavazások alatt a rózsafüzért imádkoztam, rendszerint hármat elmondok
naponta, és nagy békességet éreztem, szinte egészen az öntudatlanságig
menően. Ugyanazt, mint amikor a dolgok megoldódnak. És ez számomra mindig
egy jel Istentől: a béke. Attól a naptól kezdve a mai napig nem vesztettem
el. Olyan valami ez ott bent, mint egy ajándék.*
*Hogy utána mit csináltam, azt nem tudom. Úgy állítottak a lábamra.
Megkérdezték, elfogadom-e? Igent mondtam. Azt sem tudom, hogy esküt tettem
valamire, nem emlékszem. Békében voltam. Elmentem, hogy kicseréljem a
reverendámat. Kimentem, de előbb a tolószékben ülő Diaz bíboroshoz léptem
köszönteni őt, aztán köszöntöttem a többi bíborost is. Majd kértem a római
vikáriust és Hummes bíborost, hogy kísérjenek el. Ez nem volt a protokoll
szerint. Aztán imádkozni mentünk a Cappella Paolinába, miközben Tauran
bíboros bejelentette a nevem. Aztán előjöttem, és nem tudtam, mit is
mondjak. A többinek már ti vagytok a tanúi. Hallottam a mélyből, hogy egy
miniszternek szüksége van Isten áldására, és a népének is. Egyszerűen azt
mondtam: imádkozzatok értem, hogy az Isten rajtam keresztül megáldjon
benneteket. De ez mind annyira spontánul jött, ahogy az is, hogy
„imádkozzunk Benedekért”.*
Fotó: AP
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150314/dceb862c/attachment.html
Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl