<div dir="ltr"><h1 class="">A mexikói Televisa exkluzív interjúja Ferenc pápával </h1>
<div class="">2015. március 14. szombat 19:34<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/a-mexikoi-televisa-exkluziv-interjuja-ferenc-papaval">http://magyarkurir.hu/hirek/a-mexikoi-televisa-exkluziv-interjuja-ferenc-papaval</a><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u><br></u></span></div><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>
</u></span><h3 class=""><span style="background-color:rgb(255,255,0)"><u>A televíziós interjú a pápa kifejezett kérésére a Szent
Márta-ház C9-termében készült, ahol a mexikóiak számára oly kedves
Gaudalupei Szűz képe látható.</u></span> A Vatikáni Rádió összefoglalását közöljük.</h3><p style="text-align:center"><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=59681&img=o_ap.jpg"><img src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=59681&p=1&img=c_ap.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><strong>A beszélgetés első kérdése az volt, <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u>miért nem látogat a pápa
Mexikóba,</u></span> amikor szeptemberben az Egyesült Államokban részt vesz a
Családok Világtalálkozóján. </strong></p>
<p>Ferenc pápa válaszában megemlítette, ő gondolt arra, hogy Mexikó
határa felől lép be az Egyesült Államokba. De Ciudad Juarezen vagy
Morelián keresztülhaladva, anélkül, hogy meglátogatná a Gaudalupei
Szüzet, bizonyára zavart keltene a mexikóiak között. A pápa továbbá <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b>úgy
tartja, hogy Mexikót nem lehet csak úgy futólagosan vagy éppen
átutazóban meglátogatni</b></u></span>. Mexikóhoz legalább egy hét kell, és a pápa
megígérte, hogy megteszi azt, ahogy illik.</p>
<p><strong>A riporter megkérdezte a pápát,<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u> miért van ott a Gaudalupei
Szűz képe a Szent Márta-háznak abban a szobájában, ahol az egyház
számára fontos gyűléseket tartanak.</u></span></strong></p>
<p>A Szentatya erre elmondta, mit jelent neki a Gaudalupei Szűz, és mély
értelmezését adta a Gaudalupei Szűz tiszteletének az egész amerikai
kontinensen, kezdve a gyarmatosítás idejétől. Megemlítette, hogy
Gaudalupe nyitott utat a földrész többi szentjének is, mint Limai Szent
Róza, Porres Szent Márton, majd emlékeztetett arra is, hogy hamarosan
szentté avatja Junipero Sierrát. <u><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A pápa számára a Szent Szűz Mexikóban a
kulturális egység forrása lett, ajtó a szentség felé </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>megannyi bűn,
igazságtalanság, kizsákmányolás és halál között.</b></span></u></p>
<p><strong>Az újságíró ezután azt kérte a pápától, hogy <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u>mint emigránsok
gyermeke, magyarázza el, mit jelentene, ha az USA-ba egy olyan határon
át lépne be, mint amilyen fontos a migrációs jelenség számára a
Mexikóval szomszédos határ.</u></span></strong></p>
<p>Ferenc pápa megemlítette, hogy <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b>a mexikói határon nemcsak mexikóiak
lépnek át,</b></u></span> hanem <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Közép-Amerika, Guatemala népe is, mely áthalad egész
Mexikón, hogy egy jobb jövőt keressen.</b></span> Ma a migráció a nyomor, az éhség
következménye. Ugyanez történik Afrikában is, azok az emberek, akik
átkelnek a Földközi-tengeren, olyan országokból jönnek, melyek nehéz
időszakon mennek keresztül az éhség és a háborúk miatt. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b>A migráció
manapság az éhséghez és a munkanélküliséghez köthető. Az embereket
leselejtezik, és így arra kényszerítik, hogy másutt keressenek munkát.</b></u></span></p>
<p>Jelenleg <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b>az elvándorlás problémája világviszonylatban nagyon
fájdalmas jelenség</b></u></span>. Azért, mert vannak migrációs határok. Örülök annak,
hogy Európa ma újraértelmezi saját migrációs politikáját. Olaszország
nagyon nagylelkűen viselkedett, el kell mondanom. Lampedusa
polgármestere, egy nő, megkockáztatta azt, hogy átalakítja a turizmusra
berendezkedett szigetet vendéglátásra. Ez azt jelenti, hogy így nem
keresnek pénzt. Ez egy hősies dolog. Most azonban, Istennek legyen hála,
Európa átértékeli a helyzetet. </p>
<p>Visszatérve a mexikói határon történő migrációra: az a térség
kábítószer-kereskedelem által sújtott térség. Morelia és az egész zóna
merő szenvedés. Ott aztán a kábítószer-kereskedők nem aprózzák el a
dolgot. Értenek a maguk „halálmunkájához”, ők ugyanis a halál hírnökei –
a kábítószer-függők felé, és azok felé is, akik ellenállást
tanúsítanak. Az a 43 igualai diák bizonyos módon, nem mondanám, hogy
bosszút, de igazságot kér, és azt is, hogy emlékezzenek meg róluk. Ebben
a tekintetben egy érdekesség:<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b> bíborossá akartam tenni Morelia érsekét,
aki egy forró zónában él, ő egy hiteles tanúságtevő, nagyszerű pap és
ember. De a bíborosokról még később beszélünk.</b></u></span></p>
<p><strong>Az újságíró megkérdezte a pápától, hogy latin-amerikai
emberként nagyobb felelősséget ró-e rá, hogy <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u>felemelje a szavát azon
milliók érdekében, akik országuk elhagyására kényszerültek, határokon és
falakon keresztül, bárhová a világba.</u></span></strong></p>
<p>Ferenc pápa beleegyezően válaszolt. Elmondta: <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b>szeretne a migránsok
hangja lenni, hiszen az ő érzékenysége a migránsok irán nem ideológiai
eredetű, hanem spontán módon az ő saját személyes és kivándorolt
szüleinek történetéből fakad.</b></u></span></p>
<p><strong>A riporter<span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u> a 43 igualai diák tragédiájá</u></span>hoz kapcsolódva azt
kérdezte, hogy az emberek miként reagálhatnak erre a nehéz helyzetre,
nyomást gyakorolva a saját saját kulturális forrásaikra is.</strong></p>
<p>A Szentatya emlékeztetett Mexikó történetének szentjeire és
vértanúira, és hangsúlyozta annak a fontosságát, hogy szükség van egy, a
mások érdekét szolgáló szociális szintre, hogy felülkerekedjenek az
ország nehéz helyzetén. Úgy fogalmazott: Nem kerülhetjük meg a
problémát, mintha az nem mindnyájunkat érintene, és nem tehetjük
felelőssé csak a kormányt vagy egy csoportot, hiszen ez gyerekes
viselkedés lenne.</p>
<p><em>(Átugorjuk a „mexikanizálódás” kérdését és a pápának a saját
ismerőseivel folytatott személyes levelezése mértékletességének a
kérdését.)</em></p>
<p><strong>Az újságíró következő kérdése <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u>a szekták elszaporodására
vonatkozott Mexikóban és általában Latin-Amerikában</u></span>, valamint az egyházi
felelősség kérdésére az elvesztett hívek miatt…</strong></p>
<p>Ferenc pápa azzal a kérdéssel kezdte válaszát, vajon ezek az
evangéliumi mozgalmak szekták-e vagy sem. Rámutatott: <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b>ezek a mozgalmak a
közelséget kínálják fel, hogy közel legyenek az emberekhez, hogy
köszöntsék és ismerjék őket személyesen.</b></u></span> <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b>A katolikusok ellenben – a pápa
meglátása szerint – inkább hajlanak az emberek egészével foglalkozni,</b></u></span>
és Latin-Amerikában is létezik a<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> klerikalizmus hibája, mely bizonyos
távolságot tart az emberektől. </b></u></span>A klerikalizmus Latin-Amerikában a
legnagyobb akadálya a laikusok szerepe növekedésének. A világiak
megnövekedett szerepe Latin-Amerikában csak a népi vallásosságnak
köszönhető, amely nagyobb lehetőséget adott a világiaknak arra, hogy
kreatívak és szabadok legyenek, főleg a népi áhítatgyakorlatok és a
körmenetek miatt. De a világi hívek intézménye szervezetileg nem
növekedett eléggé, mert a klerikalizmus távolságot tartott tőlük.</p>
<p>Visszatérve a kérdéshez, a pápa <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b>különbséget tett a jó és becsületes
evangéliumi mozgalom és a szektás jellegű között.</b></u></span> Vannak olyan szekták –
némelyek a felvirágzás teológiájából jönnek –, melyek jobb jövőt
ígérnek és jóllehet látszólag nagy vallásos lelkület élteti őket, végül
is pénzt kérnek. De nem lehet általánosítani, hanem esetről esetre meg
kell vizsgálni őket.</p>
<p>A katolikusok eltávozásának okát vizsgálva, a már említett hiányzó
közelség mellett, a Szentatya említést tett azokról<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><u><b> a homíliákról is,
melyek „szörnyűségesek, nem érintik meg a szívet”. „Teológiai leckék,
elvontak, hosszúak</b></u></span>, éppen ezért szenteltem nagyobb részt e témának az <em>Evangelii gaudium</em>
kezdetű buzdításomban. Azt hiszem<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b>, ezen a téren meg kell térnünk! A
protestáns homíliaértelmezés sokkal erősebb a katolikusokénál. Szinte
egy szentség!”</b></u></span></p>
<p>Összefoglalva: a pápa hangsúlyozta, hogy a katolikusok
elmenekülésének a mélyén a távolságtartás, a klerikalizmus áll, a
személyes közelséggel szemben az unalmas prédikáció, továbbá, hogy Isten
izzó szavát nem integrálják eléggé. Ezek a jelenségek azonban nemcsak a
katolikus egyházat sújtják, hanem egy sereg evangéliumi közösséget is. </p>
<p>Végül Ferenc pápa utalt arra a kezdeményezésre, amit Buenos Airesben a
katolikus egyház papjai és az evangéliumi közösségek pásztorai közösen
indítottak. </p>
<p><strong>Az riporter ezután arról kérdezte a pápát, <span style="background-color:rgb(0,255,0)"><u>mi történt két éve, amikor megválasztották Péter trónjára.</u></span></strong></p>
<p>A pápa elmesélte, hogy<span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b> kis csomaggal érkezett meg Rómába, mert azt
tartotta, hogy pápa eddig sohasem vette magára a megbízatását a nagyhét
során. Abban a meggyőződésben élt, hogy visszatér hazájába a nagyhétre,
már virágvasárnapra. Olyannyira, hogy el is készítette a virágvasárnapi
homíliáját, és csak a legszükségesebbeket hozta magával, arra gondolván,
hogy ez egy nagyon rövid konklávé lesz. Neki nem volt semmiféle
pápalistája és eszébe sem jutott az, hogy ő lesz majd a pápa. Annyira,
hogy a londoni fogadóirodák a 42. vagy 46. helyre sorolták őt.</b></u></span> Ennek
ellenére egyik ismerőse őrá tett, és jól járt vele.</p>
<p>A szavazás jelensége a konklávén – magyarázta a Szentatya – egy
érdekes dolog. Vannak nagyon erős jelöltek. De sokan nem tudják, kire
adják a szavazatukat. Így aztán hat, hét nevet választanak, egyfajta
tartalékként, arra várva, hogy kire kell adni majd a végső szavazatot. </p>
<p><strong>Az újságíró azt kérdezte Ferenc pápától, vajon megmondhatja-e, hogy az előző konklávén negyven szavazatot ért el.</strong></p>
<p>A pápa azt felelte, hogy nem. Az újságíró azonban tovább ostromolta,
megállapítva, hogy a többiek mondják ezt. A Szentatya így válaszolt:
„Azt ők mondják”. „Egy bíboros mondta”, tett ellenvetést az újságíró.</p>
<p>Jól van, akkor egy bíboros mondta – hagyta rá Ferenc pápa. –
Valójában délig semmi nem volt. És aztán történt valami, én nem tudom
mi. Ebédkor láttam néhány furcsa jelet, de… Érdeklődtek az egészségem
felől és hasonló dolgok. És amikor visszatértünk délután, a „kemencében
sült már a kenyér”. Két szavazás, és aztán eldőlt minden. Számomra is
meglepetés volt.</p>
<p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b>A délutáni első szavazáson, amikor megéreztem, hogy egy
visszafordíthatatlan helyzet adódhat, akkor mellettem ült – és éppen ezt
akarom elmesélni, mert a barátságunk része – Hummes bíboros, aki nagy
ember számomra. Ő az amazóniai püspöki konferencia elnöke volt és
lelkipásztori szempontból nagyon aktív. A délutáni két szavazás között,
amikor a dolgot már látni lehetett, odajött hozzám és azt mondta: „Ne
aggódj, a Szentlélek műve!” Én csak derültem rajta. A második
szavazáson, mikor elérték a kétharmadot, tapsoltak, az egész konklávé
tapsolt, Hummes megcsókolt, és azt mondta, hogy ne feledkezzem meg a
szegényekről. Ez a mondat kavargott a fejemben, és végül ez vitt engem a
Ferenc név választásához.</b></u></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b>
</b></u></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b>A szavazások alatt a rózsafüzért imádkoztam, rendszerint hármat
elmondok naponta, és nagy békességet éreztem, szinte egészen az
öntudatlanságig menően. Ugyanazt, mint amikor a dolgok megoldódnak. És
ez számomra mindig egy jel Istentől: a béke. Attól a naptól kezdve a mai
napig nem vesztettem el. Olyan valami ez ott bent, mint egy ajándék.</b></u></span></p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b>
</b></u></span><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><u><b>Hogy utána mit csináltam, azt nem tudom. Úgy állítottak a lábamra.
Megkérdezték, elfogadom-e? Igent mondtam. Azt sem tudom, hogy esküt
tettem valamire, nem emlékszem. Békében voltam. Elmentem, hogy
kicseréljem a reverendámat. Kimentem, de előbb a tolószékben ülő Diaz
bíboroshoz léptem köszönteni őt, aztán köszöntöttem a többi bíborost is.
Majd kértem a római vikáriust és Hummes bíborost, hogy kísérjenek el.
Ez nem volt a protokoll szerint. Aztán imádkozni mentünk a Cappella
Paolinába, miközben Tauran bíboros bejelentette a nevem. Aztán
előjöttem, és nem tudtam, mit is mondjak. A többinek már ti vagytok a
tanúi. Hallottam a mélyből, hogy egy miniszternek szüksége van Isten
áldására, és a népének is. Egyszerűen azt mondtam: imádkozzatok értem,
hogy az Isten rajtam keresztül megáldjon benneteket. De ez mind annyira
spontánul jött, ahogy az is, hogy „imádkozzunk Benedekért”.</b></u></span></p>
<p>Fotó: AP</p></div>