[Grem] F.ppa meghirdette az IRGALMASSG VT

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Mr. 14., Szo, 11:41:35 CET 

Ferenc pápa meghirdette az irgalmasság rendkívüli szent évét
2015. március 13. péntek 18:36
http://magyarkurir.hu/hirek/ferenc-papa-meghirdette-az-irgalmassag-rendkivuli-szentevet-20153013
*Az irgalmasság rendkívüli szent évét hirdette meg Ferenc pápa 2016-ra *a
március 13-i bűnbánati szertartás keretében a Szent Péter-bazilikában.

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=59671&img=o_pf2.jpg>
Ferenc pápa a Szent Péter-bazilikában tartott nagyböjti bűnbánati
szertartás során mondott homíliájában az irgalmasság rendkívüli szent évét
hirdette meg, mely ez év december 8-án, a Szeplőtelen Fogantatás ünnepén
veszi kezdetét a Szent Péter-bazilika szent kapujának megnyitásával, és
2016. november 20-án, Krisztus Király ünnepén zárul.

A bejelentés Ferenc pápa megválasztásának második évfordulóján történt,
március 13-án, pénteken, amikor a Szentatya délután öt órakor a Szent
Péter-bazilikában megnyitotta a már korábban bejelentett 24 órás imádságot,
bűnbánati liturgia keretében.

*A bűnbánati szertartáson tartott homíliát az alábbiakban teljes
terjedelmében közöljük. *

Idén is egybegyűltünk nagyböjt negyedik vasárnapja előtt, hogy bűnbánati
liturgiát tartsunk. Egyesülünk sok kereszténnyel, akik ma, a világ minden
részén, elfogadták a meghívást, hogy az Úr jóságának a jeleként éljék meg
ezt a pillanatot. *A kiengesztelődés szentsége megengedi, hogy bizalommal
közeledjünk az Atya felé*, s így biztosak lehessünk megbocsátásában*. Ő
valóban „gazdag az irgalmasságban*” és nagy bőséggel terjeszti ki irgalmát
mindazokra, akik őszinte szívvel jönnek hozzá.

Mindenekelőtt az ő kegyelmének a gyümölcse, hogy itt vagyunk, hogy így
megtapasztaljuk az ő szeretetét. Ahogyan emlékeztetett minket *Szent Pál
apostol, Isten soha nem szűnik megmutatni irgalmasságának a gazdagságát a
századok során.* *A szív átalakulása, amely arra visz, hogy megvalljuk
bűneinket, „Isten ajándéka”*. Egyedül nem vagyunk képesek rá. Isten
adománya, hogy megvallhatjuk a bűneinket, egy ajándék, az „ő műve” (vö. Ef
2,8–10). Kezének gyöngéd érintése és kegyelmének formáló ereje lehetővé
teszi számunkra, hogy a bűneink miatti félelem nélkül közeledjünk a paphoz,
ugyanakkor biztosak legyünk benne: ő majd Isten nevében fogad minket, és
megért, minden nyomorúságunk ellenére is. Úgy járulunk hozzá, mint egy
védőügyvédhez: egy ilyen* védőnk van, aki odaadta az életét a mi
bűneinkért!* Ő pedig, az Atyával együtt, mindig megvéd minket. *Amikor
kilépünk a gyóntatószékből, meg fogjuk érezni az erőt, amely újra élettel
tölt el minket, és visszaadja a hit lelkesedését. A gyónás után
újjászületünk.*

Az evangéliumi szakasz, amelyet hallottunk (vö. Lk 7,36–50) megnyitja
előttünk a remény és a vigasztalás útját. Jólesik érezni magunkon *Jézus
együttérző tekintetét, ahogyan azt megérezte a bűnös asszony is a farizeus
házában*. Ebben a szakaszban két szó tér vissza hangsúlyosan:* a szeretet
és az ítélet.*

Itt van *a bűnös asszony szeretete*, amely megalázkodik az Úr előtt; ám még
előbb itt van *Jézus irgalmas szeretete* iránta, amely arra ösztönzi az
asszonyt, hogy közeledjen hozzá. Bűnbánó és örömteli könnyeivel mossa meg a
Mester lábát, haja pedig hálával szárítja meg azt. Csókjai tiszta
érzelmének a kifejeződései. A lábra öntött bőséges illatos kenet pedig azt
tanúsítja, mennyire értékes a szemében Jézus. Ennek az asszonynak minden
gesztusa a szeretetről beszél, és kifejezi vágyát, hogy valamiféle
megingathatatlan bizonyosságra tegyen szert az életében: ez pedig nem más,
mint hogy bocsánatot nyert. Ez a bizonyosság gyönyörű! Jézus pedig megadja
neki ezt a bizonyosságot: elfogadja őt és megmutatja Isten iránta érzett
szeretetét. Pont iránta, egy nyilvános bűnös [utcanő] iránt!

A szeretet és a megbocsátás egy időben teljesül be: Isten sokat bocsát meg
neki, mindent megbocsát neki, mivel „nagyon szeretett” (Lk 7,47); az
asszony pedig imádja Jézust, mivel megérzi, hogy benne* irgalom és nem**
elítélés *lakozik. Érzi, hogy Jézus szeretettel érti meg őt, őt, aki bűnös.
Jézusnak hála, *Isten elveszi és hátradobja **számos bűnét*, nem emlékezik
meg többé azokról (vö. Iz 43,25). Hiszen ez is igaz: amikor Isten
megbocsát, felejt. Hatalmas Isten bocsánata!

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=59671&img=o_pf.jpg>
*Az asszony számára most új életszakasz* kezdődik: *a szeretetben új életre
született.* Ez az asszony valóban találkozott az Úrral. Csöndben
megnyitotta a szívét az Úr előtt; a fájdalmával megmutatta neki a bűnei
felett érzett bánatot; könnyeivel az isteni jósághoz folyamodott, hogy
elnyerje a bocsánatot. *Az asszony fölött nincs más ítélet, csak az, amely
Istentől érkezik, ez pedig az irgalmasság ítélete.* Ennek a találkozásnak a
főszereplője egyértelműen a szeretet,* az irgalmasság, amely meghaladja az
igazságosságot.*

A ház ura, Simon, a farizeus, ezzel szemben *nem képes megtalálni a
szeretet* *útját*. Mindent kiszámol, mindent megfontol… Állva marad a
formalitás küszöbén. *Csúnya dolog a formális szeretet,* nem lehet
megérteni. *Nem képes megtenni a következő lépést, hogy** találkozzon
Jézussal,* aki elhozza neki az üdvösséget.* Simon arra korlátozta magát,
hogy meghívja egy lakomára Jézust. Ám valójában nem fogadta be őt.
Gondolataiban csak az igazságosság forog, és amikor így tesz, téved. **Az
asszony fölötti ítélete eltávolítja őt az igazságtól, és nem teszi lehetővé
a számára még azt sem, hogy megértse*:* ki is a vendége.* *Megállt a
felszínnél – a formalitásnál *–, és nem volt képes, hogy a szívet tekintse.
Jézus példázatára és kérdésére, hogy vajon melyik szolga szeretett jobban,
helyesen válaszol: „Az, akinek többet engedett el”. Jézus azonnal felhívja
a figyelmét: „Jól feleltél” (Lk 7,43). Simon csakis akkor marad meg az
igazságban, amikor ítéletével a szeretet felé fordul.

Jézus felhívása mindannyiunkat arra ösztönöz, hogy meglássunk: mekkora
nagylelkűségre képes minden ember. *Senkit sem lehet kizárni Isten
irgalmasságából. Mindenki ismeri az utat, hogyan lehet eljutni oda, az
egyház pedig az az otthon, amely mindenkit befogad és senkit sem utasít
vissza.* Kapui kitárva maradnak, hogy *mindenki, akit megérintett a
kegyelem, megtalálhassa a megbocsátás bizonyosságát.* Minél súlyosabb a
bűn, annál nagyobbnak kell lennie a szeretetnek, amelyet az egyház a
megtérő emberek felé mutat. Mekkora szeretettel tekint ránk Jézus! *Mekkora
szeretettel gyógyítja meg a mi* *bűnös* *szíveinket!* *Soha nem riad vissza
a mi **bűneinktől*. Gondoljunk a tékozló fiúra, aki mikor eldönti, hogy
visszatér az atyjához, előre kigondolja, milyen beszédet mond majd. Ám az
atya nem engedi megszólalni, átöleli őt (vö. Lk 15,17–24). Jézus is így
tesz velünk. „Atya, annyi vétkem van…” – „De *Ő boldog lesz, ha elmész
[gyónni]: hatalmas szeretettel fog átölelni téged! Ne félj!*”

Kedves testvéreim, gyakran elgondolkodtam azon, az egyház hogyan lenne
képes nyilvánvalóbbá tenni a küldetését, az irgalmasságról való
tanúságtételt. Olyan út ez, amely a lelki megtéréssel kezdődik; és be kell
járnunk ezt az utat. Ezért úgy döntöttem, hogy *rendkívüli szent évet
hirdetek meg*, amelynek középpontjában Isten irgalmassága áll. *Ez az
irgalmasság szent éve lesz. Az Úr szavának fényénél akarjuk megélni ezt:
„Legyetek irgalmasok, mint a ti Atyátok” (vö. Lk 6,36). Ez különösen a
gyóntatókra áll! Rengeteg irgalmasság!*

Ez a szent év *a Szeplőtelen Fogantatás idei ünnepével kezdődik majd*, és
2016. november 20-án, Krisztus Király ünnepén zárul, hiszen Krisztus az
Atya irgalmasságának az eleven arca. A szent év megszervezését az Új
Evangelizáció Pápai Tanácsára bízom, hogy úgy tudja majd végigvinni, mint
az egyház úton levésének egy új szakaszát, betöltve a küldetést, hogy
minden emberhez elvigye az irgalmasság evangéliumát.

Meggyőződésem, *hogy az egész egyház, amelynek olya nagy szükséges van az
irgalmasság elnyerésére, hisz **bűnösök vagyunk,* képes lesz megtalálni
ebben a jubileumi évben az Isten irgalmasságának újrafelfedezése és
gyümölcsözővé tétele fölötti örömet. Mindannyian arra nyertünk meghívást,
hogy ezzel az örömmel nyújtsunk vigaszt korunk minden embere számára. Ne
feledjük: Isten *mindent megbocsát*, és Isten *mindig megbocsát*. Ne
fáradjunk bele, hogy bocsánatot kérjünk. Már mostantól kezdve *bízzuk rá
ezt az évet az Irgalmasság Anyjára, hogy fordítsa felénk tekintetét és
őrködjön lépteink felett: *bűnbánati utunk, nyílt szívvel bejárt utunk
felett egy év során, amelynek célja, hogy elnyerjük Istentől a búcsút, hogy
elnyerjük Istentől az irgalmasságot.

Fordította: Török Csaba

Forrás: Vatikáni Sajtóosztály

Fotó: ANSA

Magyar Kurír
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150314/75eb59b6/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl