[Grem] interjú Kerényi Lajos piarista atyával

[Dr. Weinzierl Tamás]

"A reményt közvetítette a kommunizmus éveiben, és fiatalok ezreit szólítja
meg ma is, immár évtizedek óta" - Interjú Kerényi Lajos atyával a Heti
Válaszban




Világháborúban, hadifogságban, kommunista diktatúrában. Közvetlen
életveszélyben. Kerényi Lajos piarista atya mindig kitartott hite és elvei,
a mostanság olcsó politikai termékké nyilvánított polgári értékek mellett.
Akkor is, amikor az emberileg a lehetetlennel volt határos.
Azt mondja, még küldetése van, ezért nem is törődik a korával. Nyolcvannyolc
évét meghazudtolva egyenes derékkal, lendületesen, mosolyogva lépett az
emelvényre Brüsszelben az Európai Parlament ünnepségén mikor átvette az
Európai Polgári Díjat. Elismerését annak, hogy a reményt közvetítette a
kommunizmus éveiben, s fiatalok ezreit szólítja meg ma is, immár évtizedek
óta a nagymarosi és egerszalóki ifjúsági találkozókon. A díjátadót követő
napon Brüsszelben beszélgettünk.

Albert Enikő (Heti Válasz): Ennyire fontosak lennének a szilárd elvek?
Kerényi Lajos: Azért fogadtam el ezt a díjat, mert ezzel az alapvető emberi
értékeket ismerik el, a pozitív értékek közvetítését melyeket én is oly
sokra tartok. Az embereket ki kell emelni a fásultságból, reményt kell
nyújtani.  A korábbi immanens világnézetek azért mondtak csődöt, mert nem
adtak választ az embert érdeklő végső kérdésekre. A szenvedésen, halálon túl
csak a nagy szakadék, a semmi tátongott. Ahogy az ember szembekerül a vég
rettenetével szorongani kezd, depressziós lesz. Márpedig mindenkiben ott a
végtelen vágy a szépségre, jóságra, igazságra, a szeretetre.  Ezt pedig
csakis egy végtelen értelmes intelligencia  - Isten - adhatja meg.

A.E.: Ugyanakkor az Unió épp távolodik keresztény gyökereitől.
K.L.: Rosszul teszi. Az alapító atyák, a kereszténydemokrata Konrad Adenauer
és Robert Schuman jól kitalálták annak idején, nem lehet csupán üzleti
vállalkozás szintjére süllyeszteni az európai egység gondolatát. Ha csak a
pénz és a gazdasági érdekek mozgatják, egy idő után kiüresedik, elsilányul.
Igenis szükség van a magasztos eszmékre, a pozitív értékekre.

A.E.: Feljövőben a másik pólus keleten. Moszkva vagy Brüsszel?
K.L.: Azt mondanám, egyik sem kizárólagosan. Rendkívül fontosak az alapvető
szabadságjogok, a hagyományos európai értékek, de a transzcendens dimenzió
nélkül elsorvad a nyugati ember lelke. Tizennyolc éves koromban
hadifogolyként a Donyeck-medencében szénbányába kerültem, borzalmas
körülmények közé, s társaimmal kitaláltuk, megtérítjük a Szovjetuniót. Mikor
külszíni munkára küldtek, cérnaszálra erősítettük a féltve rejtegetett
feszületeinket és a nyakunkba akasztottuk. Nem volt veszélytelen
vállalkozás. Felkészültünk a legrosszabbra is, ehhez képest vézna, beteges
gyerekek szaladtak oda hozzánk, csókolgatták a keresztet és kiabálták: Ó
Hrisztosz! Akkor úgy éreztük, itt van velünk és mosolyog ránk az Isten.

A.E.: Ha az egykori Szovjetuniót nem is sikerült megtéríteni, kórházi
látogatásai során sok megtéréssel találkozott már.
K.L: Így van, ma is folyamatosan járom a kórházakat. De már nem téríteni
akarok, valószínű, akkor sokan azonnal elzavarnának. Inkább azt mondom:
"Lajos atya vagyok, az Úr Jézus üdvözli!", majd beszélgetünk. S közben
csodás istenélményekben van részem. Találkoztam már így például azzal a
vérbíróval, aki '56 után számos halálos ítéletet hozott, Mindszenty
bíborost, illetve engem is elítélt. Véletlenül találtam rá egy kórteremben,
először meg sem ismertem, beszélgetés közben derült ki, hogy ő a hírhedt
Olty Vilmos. Könnyek között kérte a feloldozást, feladtam rá a szent
kenetet, s még távozásomkor is remegve kérdezte, ugye akkor most már
megnyugodhat, megbocsátott neki az Úr? A halálos ágyon már nincsenek
ateisták.

A.E.: A fiatalok között viszont egyre többen.
K.L.: Természetes, hogy a fiatalokat még könnyebben megrészegíti a kincs, a
hír, a gyönyör, amire azt mondom, talán érthető. Nem is arról van szó, hogy
ezeket az örömforrásokat meg kellene tagadniuk, a baj csak akkor kezdődik,
amikor kialakul a függőség. A megoldás: lelkünk, értelmünk irányítson
minket, s akkor ösztöneinket a megfelelő helyre becsatornázhatjuk, sőt
magasabb rendű céljaink szolgálatába állíthatjuk. Természetes, hogy a rossz
újra és újra próbálkozik, el akarja pusztítani a jót, de gondoljon csak
bele, hol vannak ma már a történelem zsarnokai! Néróról legfeljebb a
kutyánkat nevezzük el. Jézus viszont kétezer év távlatából is hitet és erőt
ad nap, mint nap.

A.E.: Ez szép és jó, de a gyakorlatban ki fogja vállalni az ezzel járó
mindennapi lemondást?
K.L.: Ki mondta, hogy egyszerű? A mag is meghal azért, hogy a növény
megszülethessen. Ám rendíthetetlenül optimista vagyok, a Jóisten annyira
szeret bennünket, hogy a legsötétebb időkből is kiemelt bennünket, olyan
embereket küldött, akik visszaadták a hitet, gondoljunk csak XXIII. János
pápára vagy Maximilian Kolbe atyára. Az én kicsiny világomban is annyi
megtérést tapasztalok, hogy nem hihetek másban, mint a szeretetben - igaz
ennek útja a szenvedés. Per crucem, ad lucem, vagyis a kereszt által
juthatunk a fényhez.

Forrás: www.valasz.hu <http://www.valasz.hu> 
Interjút készítette: Albert Enikő (Heti Válasz)

 

 

 

Dr Weinzierl Tamás
Ügyvéd
Iroda: 1125. Budapest, Diana u. 9.
(Költő u. saroknál)
Telefon/Fax: 214-8382
Mobil: 06-30/4391919
E-mail:  <javascript:fm.eMailClicked.raise('dr.weinzierl at t-online.hu');>
dr.weinzierl at t-online.hu

 

--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150302/0bc71ce4/attachment.html 
--------- következő rész ---------
Egy nem text típusú csatolt állomány át lett konvertálva...
Név: nem elérhető
Típus: image/jpeg
Méret: 3715 bytes
Leírás: nem elérhető
Url : http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150302/0bc71ce4/attachment.jpe