[Grem] mai, vasrnapi igk

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Jn. 28., V, 07:46:51 CEST 

2015.06.28. vasárnap: *ÉVKÖZI 13. VASÁRNAP*

*A halál a sátán irigységéből jött a világba*
------------------------------

Bölcs 1,13-15

Hisz* Isten nem alkotta** a halált,* és *nem leli örömét az élők** vesztén.
Azért teremtett mindent, hogy legyen, s a földkerekség nemzedékeit
gyógyulásra szánta*. Nincs meg bennük a romlás mérge, és nincs a földön az
alvilág országa! Az igazság ugyanis örök és halhatatlan.

2,23-25

*Isten ugyanis halhatatlannak teremtette az embert, és saját hasonlóságára
és képére alkotta*,* a halál pedig a sátán irigységéből jött a világba, és
követik őt azok, akik az ő oldalán vannak. *

Zs 29

Zsoltár. Ének a Templomszentelés ünnepére. Dávidtól. Magasztallak, Uram,
mert fölemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek
fölöttem. Hozzád kiáltottam, Uram, én Istenem, és te meggyógyítottál engem.
Uram, visszahoztad lelkemet az alvilágból, életben tartottál, hogy ne
szálljak a sírba. Zengjetek zsoltárt az Úrnak, ti is az ő szentjei,
áldjátok szent emlékezetét! Mert haragja csak egy pillanat, de élethosszig
tart jóakarata. Este a sírás tér be, de reggelre a vidámság. Mikor
dúslakodtam, így szóltam: ,,Nem fogok meginogni sohasem.’’ Mert te, Uram,
kegyességedben szilárddá tetted dicsőségemet. De te elfordítottad arcodat
tőlem, és én megrendültem. Ekkor, *Uram, hozzád kiáltottam, és Istenemhez
könyörögtem. Mi hasznod lenne véremből, ha leszállnék a sírgödörbe? Vajon a
por magasztalhat-e téged, és hirdetheti-e hűségedet? Meghallgatott az Úr és
megkönyörült rajtam, az Úr lett az én segítségem. Sírásomat öröménekké
változtattad, szőrruhámat szétszaggattad, vidámsággal öveztél körül, hogy
énekeljen neked dicsőségem, és sohase hallgasson. Áldalak érte örökké,
Uram, én Istenem! *

2Kor 8,7.9.13-15

Ezért, mint ahogy mindenben kitűntök: hitben, szóban, ismeretben, minden
buzgóságban és a tőlünk kapott szeretetben, úgy* tűnjetek ki ebben a
jótékonyságban is.* Hiszen ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét,
hogy értetek szegénnyé lett, bár gazdag volt, hogy az ő szegénysége által
ti gazdagok legyetek. Nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük legyen, nektek
pedig nyomorúságtok, hanem az egyenlőség szerint: *most a ti bőségetek
pótolja azoknak szűkölködését, hogy az ő bőségük is pótolja majd a ti
szűkölködéseteket;* hogy egyenlőség legyen, ahogy írva van: ,,Aki sokat
gyűjtött, nem bővelkedett, és aki keveset, nem szűkölködött’’ [Kiv 16,18].

Mk 5,21-43

Amikor Jézus ismét áthajózott a túlsó partra, nagy tömeg gyülekezett oda
köré, ahol ő a tó partján volt. Ekkor odajött hozzá egy zsinagóga-elöljáró,
akit Jairusnak hívtak. Amikor meglátta őt, a lábaihoz borult, és így
esedezett hozzá: *,,A kislányom halálán van*,* jöjj, tedd rá kezedet, hogy
meggyógyuljon és éljen!’*’ El is ment vele. Nagy tömeg követte és
szorongatta. Egy asszony, aki tizenkét esztendő óta vérfolyásos volt, és
sokat szenvedett a számtalan orvostól, elköltötte mindenét, de semmi
hasznát nem látta, hanem még rosszabbul lett, amint Jézusról hallott,
hátulról odament a tömegben és megérintette a ruháját. Azt gondolta: ,,Ha
csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.’’ Valóban mindjárt megszűnt a
vérfolyása, és érezte testében, hogy meggyógyult betegségétől. De Jézus,
aki azonnal észrevette, hogy erő ment ki belőle, a tömeghez fordult és
megkérdezte: ,,Ki érintette meg a ruhámat?’’ Tanítványai azt felelték neki:
,,Látod, hogy mennyire szorongat téged a tömeg, és mégis kérdezed, ki
érintett engem?’’ Erre körültekintett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony
pedig, aki tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult
előtte, és őszintén elmondott neki mindent. Ő pedig ezt mondta neki:
,,Leányom! A hited meggyógyított téged. Menj békével, és légy mentes a
bajodtól.’’ Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga-elöljárótól, és azt
mondták: ,,A lányod már meghalt. Minek fárasztanád tovább a Mestert?’’
Jézus meghallotta, hogy mit mondtak, és így szólt a
zsinagóga-elöljáróhoz: *,,Ne
félj, csak higgy!’’* Nem engedte meg, hogy más vele menjen, csak Péter,
Jakab és János, Jakab testvére. Odaérkeztek a zsinagóga-elöljáró házába,
ahol látta a tolongást, s a nagy sírást és jajgatást. Bement, és azt mondta
nekik: ,*,Miért zajongtok és sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.’*’
De azok kinevették. Ekkor elküldte onnan mindnyájukat, maga mellé vette a
gyermek apját és anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek
feküdt. Megfogta a gyermek kezét, és azt mondta neki: ,*,Talíta, kúmi!’’ --
ami azt jelenti: ,,Kislány, mondom neked, kelj fel!’’ -- A kislány azonnal
fölkelt és járkálni kezdett.* Tizenkét esztendős volt. Mindenki nagyon
csodálkozott. Ő pedig szigorúan megparancsolta nekik, hogy ezt senki meg ne
tudja; majd *szólt nekik, hogy adjanak neki enni.*
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150628/d7f545db/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl