<div dir="ltr"><div><br></div><div><p><font>2015.06.28. vasárnap: <b>ÉVKÖZI 13. VASÁRNAP</b></font></p><p><i><b>A halál a sátán irigységéből jött a világba</b></i></p><hr><p><a name="14e36d2478067c95_Bölcs 1,13-15"><font color="#000000">Bölcs 1,13-15</font></a></p><p><span>Hisz<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>
Isten nem alkotta</b></span><span style="color:rgb(102,0,0)"><b> a halált,</b></span> és <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>nem leli örömét az élők</b><b> vesztén. Azért
teremtett mindent, hogy legyen, s a földkerekség nemzedékeit gyógyulásra
szánta</b></span>. Nincs meg bennük a romlás mérge, és nincs a földön az alvilág
országa! Az igazság ugyanis örök és halhatatlan. </span></p><p><a name="14e36d2478067c95_2,23-25"><font color="#000000">2,23-25</font></a></p><p><span><span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Isten
ugyanis halhatatlannak teremtette az embert, és saját hasonlóságára és
képére alkotta</b></span>,<span style="color:rgb(0,0,0)"><b> a halál pedig a sátán irigységéből jött a világba, és
követik őt azok, akik az ő oldalán vannak. </b></span></span></p><p><a name="14e36d2478067c95_Zs 29"><font color="#000000">Zs 29</font></a></p><p><span>Zsoltár.
Ének a Templomszentelés ünnepére. Dávidtól. Magasztallak, Uram, mert
fölemeltél engem, és nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek fölöttem.
Hozzád kiáltottam, Uram, én Istenem, és te meggyógyítottál engem. Uram,
visszahoztad lelkemet az alvilágból, életben tartottál, hogy ne szálljak
a sírba. Zengjetek zsoltárt az Úrnak, ti is az ő szentjei, áldjátok
szent emlékezetét! Mert haragja csak egy pillanat, de élethosszig tart
jóakarata. Este a sírás tér be, de reggelre a vidámság. Mikor
dúslakodtam, így szóltam: ,,Nem fogok meginogni sohasem.’’ Mert te,
Uram, kegyességedben szilárddá tetted dicsőségemet. De te elfordítottad
arcodat tőlem, és én megrendültem. Ekkor, <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Uram, hozzád kiáltottam, és
Istenemhez könyörögtem. Mi hasznod lenne véremből, ha leszállnék a
sírgödörbe? Vajon a por magasztalhat-e téged, és hirdetheti-e hűségedet?
Meghallgatott az Úr és megkönyörült rajtam, az Úr lett az én
segítségem. Sírásomat öröménekké változtattad, szőrruhámat
szétszaggattad, vidámsággal öveztél körül, hogy énekeljen neked
dicsőségem, és sohase hallgasson. Áldalak érte örökké, Uram, én
Istenem! </b></span></span></p><p><a name="14e36d2478067c95_2Kor 8,7.9.13-15"><font color="#000000">2Kor 8,7.9.13-15</font></a></p><p><span>Ezért,
mint ahogy mindenben kitűntök: hitben, szóban, ismeretben, minden
buzgóságban és a tőlünk kapott szeretetben, úgy<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> tűnjetek ki ebben a
jótékonyságban is.</b></span> Hiszen ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét,
hogy értetek szegénnyé lett, bár gazdag volt, hogy az ő szegénysége
által ti gazdagok legyetek. Nem úgy, hogy másoknak könnyebbségük legyen,
nektek pedig nyomorúságtok, hanem az egyenlőség szerint: <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>most a ti
bőségetek pótolja azoknak szűkölködését, hogy az ő bőségük is pótolja
majd a ti szűkölködéseteket;</b></span> hogy egyenlőség legyen, ahogy írva van:
,,Aki sokat gyűjtött, nem bővelkedett, és aki keveset, nem
szűkölködött’’ [Kiv 16,18]. </span></p><p><a name="14e36d2478067c95_Mk 5,21-43"><font color="#000000">Mk 5,21-43</font></a></p><p><span>Amikor
Jézus ismét áthajózott a túlsó partra, nagy tömeg gyülekezett oda köré,
ahol ő a tó partján volt. Ekkor odajött hozzá egy zsinagóga-elöljáró,
akit Jairusnak hívtak. Amikor meglátta őt, a lábaihoz borult, és így
esedezett hozzá: <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>,,<span style="color:rgb(255,0,0)">A kislányom</span> halálán van</b></span>,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> jöjj, tedd rá kezedet, hogy
meggyógyuljon és éljen!’</b></span>’ El is ment vele. Nagy tömeg követte és
szorongatta. Egy asszony, aki tizenkét esztendő óta vérfolyásos volt, és
sokat szenvedett a számtalan orvostól, elköltötte mindenét, de semmi
hasznát nem látta, hanem még rosszabbul lett, amint Jézusról hallott,
hátulról odament a tömegben és megérintette a ruháját. Azt gondolta:
,,Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.’’ Valóban mindjárt
megszűnt a vérfolyása, és érezte testében, hogy meggyógyult
betegségétől. De Jézus, aki azonnal észrevette, hogy erő ment ki belőle,
a tömeghez fordult és megkérdezte: ,,Ki érintette meg a ruhámat?’’
Tanítványai azt felelték neki: ,,Látod, hogy mennyire szorongat téged a
tömeg, és mégis kérdezed, ki érintett engem?’’ Erre körültekintett, hogy
lássa, ki volt az. Az asszony pedig, aki tudta, hogy mi történt vele,
félve és remegve előjött, leborult előtte, és őszintén elmondott neki
mindent. Ő pedig ezt mondta neki: ,,Leányom! A hited meggyógyított
téged. Menj békével, és légy mentes a bajodtól.’’ Még beszélt, amikor
jöttek a zsinagóga-elöljárótól, és azt mondták: ,,A lányod már meghalt.
Minek fárasztanád tovább a Mestert?’’ Jézus meghallotta, hogy mit
mondtak, és így szólt a zsinagóga-elöljáróhoz: <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>,,Ne félj, csak higgy!’’</b></span>
Nem engedte meg, hogy más vele menjen, csak Péter, Jakab és János, Jakab
testvére. Odaérkeztek a zsinagóga-elöljáró házába, ahol látta a
tolongást, s a nagy sírást és jajgatást. Bement, és azt mondta nekik:
,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>,Miért zajongtok és sírtok? Nem halt meg a gyermek, csak alszik.’</b></span>’ De
azok kinevették. Ekkor elküldte onnan mindnyájukat, maga mellé vette a
gyermek apját és anyját és a vele lévőket, és bement oda, ahol a gyermek
feküdt. Megfogta a gyermek kezét, és azt mondta neki: ,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>,Talíta, kúmi!’’
-- ami azt jelenti: ,,Kislány, mondom neked, kelj fel!’’ -- A kislány
azonnal fölkelt és járkálni kezdett.</b></span> Tizenkét esztendős volt. Mindenki
nagyon csodálkozott. Ő pedig szigorúan megparancsolta nekik, hogy ezt
senki meg ne tudja; majd <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>szólt nekik, hogy adjanak neki enni.</b></span></span></p></div><div><br></div><div><br></div></div>