[Grem] Tomka F, aranymiss: Ha Jzus kezt fogod, sosem fog elhagyni!

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Jn. 22., H, 12:37:49 CEST 

Tomka Ferenc aranymisés: Ha Jézus kezét fogod, ő sosem fog elhagyni
2015. június 20. szombat 14:07
http://magyarkurir.hu/hirek/tomka-ferenc-aranymises-ha-jezus-kezet-fogod-o-sosem-fog-elhagyni
Ötven év Istennek odaadott szolgálatban. Mi indít el valakit az Isten
útján? Hogyan lesz az apró „igen”-ekből életre szóló döntés, másoknak
szentelt élet? Az aranymisés Tomka Ferenc atyát, nyugalmazott plébánost,
egyetemi tanárt kérdezte hivatásról, elköteleződésről Tamásné Bese Nóra.

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=62148&img=o_tomk4.jpg>

*– A megszentelt élet évében ünnepli pappá szentelése ötvenedik
évfordulóját. Hogyan látja ilyen távlatból papi hivatását?*

– Mostanában sokszor elmélkedtem azon, *mit is jelent a hivatás ötven év
távlatában. A gondolat mindig mély leborulásra, imádásra, hálaadásra
indított azért, hogy Isten meghívott engem. A végtelen Istennek volt, van
ideje arra, hogy velem törődjön*, hogy hívjon, hogy vezessen Lelke által.

Ilyenkor újra és újra megjelennek gondolataimban, imámban embertársaim,
testvéreim is: hisz mindnyájunkat hívta, hívja Isten, a Lélek. És
mindnyájunknak így kell hivatásunkra gondolni – amint az úgynevezett
megszentelt élet hivatásainak sajátosan –, akik az Úr szavára figyelve
választottuk hivatásunkat. S azoknak is, akik később fedezték fel, hogy
életükben a Szentlélek hívását követték, követik.

Nekem *gyermekkoromban eszembe sem jutott, hogy Isten nekem a papi hivatást
szánná: nagy családra gondoltam*, mint amilyenben születtem, és mint
amilyet testvéreim alapítottak.

*– Mikor kezdődött el érlelődni a hivatása?*

– Aszódon laktunk, ahol a templomtól egy kerítés választotta el lakásunkat.
Nyolcadikos koromban, mikor egyik nap mentem haza az iskolából, felvillant
bennem* a Lélek hívása: milyen jó volna „beugrani” egy kis
szentségimádásra.* Ugyanakkor rögtön megjelent egy kis „nem” is: inkább
siessek haza, és csillapítsam éhségemet. De hallgattam a hívásra. A
következő napon ismét hallottam a hívást, és ismét tudtam igennel
válaszolni. Majd így folytatódott mindennap. *Aztán megjelent a hívás a
napi szentmisére, szentáldozásra is.* És valami nagy békét, fényt kaptam.
Ez folytatódott elsős gimnazista koromban, majd utána is. Délelőtt
mindennap szentmisére mentem, délután pedig megállás, megpihenés, *erőgyűjtés
következett az eucharisztikus Jézus előtt.* Bizonyára ezek a Jézussal való
találkozások készítettek fel arra, hogy figyeljek a Lélek hangjára, és
igennel tudjak válaszolni egy életre szóló hívására.

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=62148&img=o_tomka.jpg>

*– Mit gondol, sokakat hív a Szentlélek, de nem hallják meg ezt?*

*– A Lélek bizonyára sokkal többeket hív, mint **ahányan igennel
válaszolnak.* *Először kisebb dolgokra hív, aztán talán nagyobbakra. Akik
igennel válaszolnak, azok Életet, egy boldog életutat találnak.*

Egy pannonhalmi középiskolai lelkigyakorlatunk egyik éjszakáján erős benső
hívást hallottam: „Légy pappá!”. Akkoriban azt tapasztaltam, hogy több
esetben tudtam segíteni osztálytársaimnak, választ találni hitük
kérdéseire, és ez nagy örömet jelentett számukra. Akkoriban *Regőczi István
volt a káplán ott, ahol laktunk. Ő a börtönből éppen csak kikerülve
csodálatos isteni jelenlétet sugárzott maga körül, és azonnal maga köré
tudta vonzani a község fiatalságát, amelyet mások nem tudtak megszólítani.*
Láttam, hogy életet adott a fiataloknak. Azt éreztem,* ennél nincs
értékesebb élet, mint ha Jézust tudja valaki adni a fiataloknak, az
embereknek,* egy falunak, egy városnak, ahogy Regőczi atya tette.

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=62148&img=o_tomka2.jpg>

*Regőczi István atyával*

Az első hívás után évekig vártam annak beéréséig, de valójában nem volt
bennem többé kétség afelől, hogy erre az útra kell lépnem. Egyszer
bizonytalanodtam csak el, a papszentelés előtti lelkigyakorlat végén:
vajon *képes
leszek-e házasság, család nélkül végigjárni ezt az utat?* De akkor
lelkiatyám azt válaszolta kérdésemre: ha évek óta nem volt kétséged
efelől, *most
se félj, és nyugodtan lépj át ezen a félelmen.* *Ha Jézus kezét fogod, ő
sosem fog elhagyni. S így is lett.*

*– Elmesélne egy eseményt, amely során megélte vagy aminek következtében
utólag látja, hogy Isten személyesen szeret és formál?*

– Többen megkérdezték már: sok fiatalt és lányt is vezettél Jézus útján;
vajon ők sosem vonzottak? Mély kapcsolatban tudtam lenni lányokkal is.
Egyszer, fiatal pap koromban, miután egy nagyon komoly és kedves leánnyal
beszélgettem, az éreztem, úgy beszéltem vele, hogy kissé tetszeni is
akartam neki. Ezután imámban világosan hallottam a megszólítást, hogy ez
nem az én utam. Kérdeztem Jézust, mit tegyek. Azt mondta: ha bejön a
szobádba egy leány beszélgetni, legyek én a „függöny” vagy rács, amelyen át
reá nézel, szólsz hozzá. *Elkezdtem gyakorolni ezt, hogy Jézus által
nézzek, általa szóljak. S azóta, egész életemen át ez vezet. Csak Jézust
szeretném adni* férfinak és nőnek, csak Jézus által szeretném látni őket,
szólni hozzájuk. Ily módon Jézus sokukat meg tudott hívni teljesen Istennek
szentelt életre (papságra, szerzetességre vagy a Fokoláre szüzességet
választó tagjai közé), másokat Istennek szentelt családi életre.

<http://magyarkurir.hu/img.php?id=62148&img=o_tomka3.jpg>

*– Ha egy szót kellene mondania, mi van a szívében?*

– *Mindig törekszem a jelen pillanatban keresni és megtalálni Jézust.* Ez
van leginkább bennem, és egy nagy hála neki az elmúlt ötven évért. Ez a
hála hálát jelent sok-sok testvérért is: szüleimért, rokonaimért, hívő
testvéreimért, a Fokoláre mozgalomért, ottani paptestvérekért és
mindazokért, akik bármilyen formában segítettek életem útján. Egy papi
évfordulón úgy mondjuk, a pap életútjáért adunk hálát, s az általa
közvetített kegyelmekért. De ebben benne van, hogy *hálát adok azokért a
névtelen testvérekért, akik konkrét tettekkel, szeretettel vagy imával
segítettek* abban, hogy Jézus kegyelmének közvetítője lehettem, illetve
akikkel együtt váltunk alkalmassá arra, hogy a világ megismerhette a
köztünk élő, köztünk működő Jézust.

Tomka Ferenc 1942-ben született Budapesten. Középiskolai tanulmányait a
Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban végezte. Az érettségit követően a Váci
Egyházmegye kispapjaként kezdte meg teológiai tanulmányait Egerben
1960-ban. A következő évben püspöke a budapesti Központi Papnevelő
Intézetbe küldte. 1965. június 20-án szentelték pappá Vácott.

Magyar Kurír

Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!
<http://www.facebook.com/magyarkurir>
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150622/f98ef838/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl