<div dir="ltr"><h1>Tomka Ferenc aranymisés: Ha Jézus kezét fogod, ő sosem fog elhagyni </h1>
<div>2015. június 20. szombat 14:07<br><a href="http://magyarkurir.hu/hirek/tomka-ferenc-aranymises-ha-jezus-kezet-fogod-o-sosem-fog-elhagyni" target="_blank">http://magyarkurir.hu/hirek/tomka-ferenc-aranymises-ha-jezus-kezet-fogod-o-sosem-fog-elhagyni</a><br></div>
<h3>Ötven év Istennek odaadott szolgálatban. Mi indít el
valakit az Isten útján? <span style="background-color:rgb(255,229,153)">Hogyan lesz az apró „igen”-ekből életre szóló
döntés, másoknak szentelt élet? </span>Az aranymisés Tomka Ferenc atyát,
nyugalmazott plébánost, egyetemi tanárt kérdezte hivatásról,
elköteleződésről Tamásné Bese Nóra.</h3><p style="text-align:center"><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=62148&img=o_tomk4.jpg" rel="lightbox['g62148']" target="_blank"><img src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=62148&p=1&img=c_tomk4.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>– A megszentelt élet évében ünnepli pappá szentelése ötvenedik évfordulóját. Hogyan látja ilyen távlatból papi hivatását?</b></p>
<p>– Mostanában sokszor elmélkedtem azon, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>mit is jelent a hivatás ötven
év távlatában. A gondolat mindig mély leborulásra, imádásra, hálaadásra
indított azért, hogy Isten meghívott engem. A végtelen Istennek volt,
van ideje arra, hogy velem törődjön</b></span>, hogy hívjon, hogy vezessen Lelke
által.</p>
<p>Ilyenkor újra és újra megjelennek gondolataimban, imámban
embertársaim, testvéreim is: hisz mindnyájunkat hívta, hívja Isten, a
Lélek. És mindnyájunknak így kell hivatásunkra gondolni – amint az
úgynevezett megszentelt élet hivatásainak sajátosan –, akik az Úr
szavára figyelve választottuk hivatásunkat. S azoknak is, akik később
fedezték fel, hogy életükben a Szentlélek hívását követték, követik.</p>
<p>Nekem <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>gyermekkoromban eszembe sem jutott, hogy Isten nekem a papi
hivatást szánná: nagy családra gondoltam</b></span>, mint amilyenben születtem, és
mint amilyet testvéreim alapítottak.</p>
<p><b>– Mikor kezdődött el érlelődni a hivatása?</b></p>
<p>– Aszódon laktunk, ahol a templomtól egy kerítés választotta el
lakásunkat. Nyolcadikos koromban, mikor egyik nap mentem haza az
iskolából, felvillant bennem<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> a Lélek hívása: milyen jó volna „beugrani”
egy kis szentségimádásra.</b></span> Ugyanakkor rögtön megjelent egy kis „nem” is:
inkább siessek haza, és csillapítsam éhségemet. De hallgattam a hívásra.
A következő napon ismét hallottam a hívást, és ismét tudtam igennel
válaszolni. Majd így folytatódott mindennap. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Aztán megjelent a hívás a
napi szentmisére, szentáldozásra is.</b></span> És valami nagy békét, fényt kaptam.
Ez folytatódott elsős gimnazista koromban, majd utána is. Délelőtt
mindennap szentmisére mentem, délután pedig megállás, megpihenés,
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>erőgyűjtés következett az eucharisztikus Jézus előtt.</b></span> Bizonyára ezek a
Jézussal való találkozások készítettek fel arra, hogy figyeljek a Lélek
hangjára, és igennel tudjak válaszolni egy életre szóló hívására.</p>
<p style="text-align:center"><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=62148&img=o_tomka.jpg" rel="lightbox['g62148']" target="_blank"><img src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=62148&p=1&img=c_tomka.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>– Mit gondol, sokakat hív a Szentlélek, de nem hallják meg ezt?</b></p>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>– A Lélek bizonyára sokkal többeket hív, mint </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ahányan igennel
válaszolnak.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Először kisebb dolgokra hív, aztán talán nagyobbakra. Akik
igennel válaszolnak, azok Életet, egy boldog életutat találnak.</b></span></p>
<p>Egy pannonhalmi középiskolai lelkigyakorlatunk egyik éjszakáján erős
benső hívást hallottam: „Légy pappá!”. Akkoriban azt tapasztaltam, hogy
több esetben tudtam segíteni osztálytársaimnak, választ találni hitük
kérdéseire, és ez nagy örömet jelentett számukra. Akkoriban <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Regőczi
István volt a káplán ott, ahol laktunk. Ő a börtönből éppen csak
kikerülve csodálatos isteni jelenlétet sugárzott maga körül, és azonnal
maga köré tudta vonzani a község fiatalságát, amelyet mások nem tudtak
megszólítani.</b></span> Láttam, hogy életet adott a fiataloknak. Azt éreztem,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
ennél nincs értékesebb élet, mint ha Jézust tudja valaki adni a
fiataloknak, az embereknek,</b></span> egy falunak, egy városnak, ahogy Regőczi
atya tette.</p>
<p style="text-align:center"><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=62148&img=o_tomka2.jpg" rel="lightbox['g62148']" target="_blank"><img src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=62148&p=1&img=c_tomka2.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p style="text-align:center"><i>Regőczi István atyával</i></p>
<p>Az első hívás után évekig vártam annak beéréséig, de valójában nem
volt bennem többé kétség afelől, hogy erre az útra kell lépnem. Egyszer
bizonytalanodtam csak el, a papszentelés előtti lelkigyakorlat végén:
vajon <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>képes leszek-e házasság, család nélkül végigjárni ezt az utat?</b></span> De
akkor lelkiatyám azt válaszolta kérdésemre: ha évek óta nem volt
kétséged efelől, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>most se félj, és nyugodtan lépj át ezen a félelmen.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ha
Jézus kezét fogod, ő sosem fog elhagyni. S így is lett.</b></span></p>
<p><b>– Elmesélne egy eseményt, amely során megélte vagy aminek következtében utólag látja, hogy Isten személyesen szeret és formál?</b></p>
<p>– Többen megkérdezték már: sok fiatalt és lányt is vezettél Jézus
útján; vajon ők sosem vonzottak? Mély kapcsolatban tudtam lenni
lányokkal is. Egyszer, fiatal pap koromban, miután egy nagyon komoly és
kedves leánnyal beszélgettem, az éreztem, úgy beszéltem vele, hogy kissé
tetszeni is akartam neki. Ezután imámban világosan hallottam a
megszólítást, hogy ez nem az én utam. Kérdeztem Jézust, mit tegyek. Azt
mondta: ha bejön a szobádba egy leány beszélgetni, legyek én a „függöny”
vagy rács, amelyen át reá nézel, szólsz hozzá. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Elkezdtem gyakorolni
ezt, hogy Jézus által nézzek, általa szóljak. S azóta, egész életemen át
ez vezet. Csak Jézust szeretném adni</b></span> férfinak és nőnek, csak Jézus
által szeretném látni őket, szólni hozzájuk. Ily módon Jézus sokukat meg
tudott hívni teljesen Istennek szentelt életre (papságra,
szerzetességre vagy a Fokoláre szüzességet választó tagjai közé),
másokat Istennek szentelt családi életre.</p>
<p style="text-align:center"><a title="" href="http://magyarkurir.hu/img.php?id=62148&img=o_tomka3.jpg" rel="lightbox['g62148']" target="_blank"><img src="http://magyarkurir.hu/img.php?id=62148&p=1&img=c_tomka3.jpg" alt="" border="0"></a></p>
<p><b>– Ha egy szót kellene mondania, mi van a szívében?</b></p>
<p>– <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Mindig törekszem a jelen pillanatban keresni és megtalálni Jézust.</b></span>
Ez van leginkább bennem, és egy nagy hála neki az elmúlt ötven évért. Ez
a hála hálát jelent sok-sok testvérért is: szüleimért, rokonaimért,
hívő testvéreimért, a Fokoláre mozgalomért, ottani paptestvérekért és
mindazokért, akik bármilyen formában segítettek életem útján. Egy papi
évfordulón úgy mondjuk, a pap életútjáért adunk hálát, s az általa
közvetített kegyelmekért. De ebben benne van, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>hálát adok azokért a
névtelen testvérekért, akik konkrét tettekkel, szeretettel vagy imával
segítettek</b></span> abban, hogy Jézus kegyelmének közvetítője lehettem, illetve
akikkel együtt váltunk alkalmassá arra, hogy a világ megismerhette a
köztünk élő, köztünk működő Jézust.</p>
<div>
<p>Tomka Ferenc 1942-ben született Budapesten. Középiskolai tanulmányait
a Pannonhalmi Bencés Gimnáziumban végezte. Az érettségit követően a
Váci Egyházmegye kispapjaként kezdte meg teológiai tanulmányait Egerben
1960-ban. A következő évben püspöke a budapesti Központi Papnevelő
Intézetbe küldte. 1965. június 20-án szentelték pappá Vácott.</p>
</div>
<p>Magyar Kurír</p>
<p><a href="http://www.facebook.com/magyarkurir" target="_blank">Kövesse a Magyar Kurírt a Facebookon is!</a></p>
</div>