[Grem] Bencsik G: Ortega-A tömegek lázadása / a szabadság elkényeztetett gyermekei

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Júl. 16., Cs, 13:24:39 CEST 

A szabadság elkényeztetett gyermekeiről
<http://mandiner.hu/cikk/20150714_bencsik_gabor_a_szabadsag_elkenyeztetett_gyermekeirol>

http://mandiner.hu/cikk/20150714_bencsik_gabor_a_szabadsag_elkenyeztetett_gyermekeirol

2015. jĂşlius 14. 12:03

A szabadság nagyszerű építménye, ahogyan az az elmúlt két évszázadban
Európában létrejött, az előző évezredek során kidolgozott erények oszlopain
nyugszik. Ha ezek az erények leomlanak, az egész építmény összedől.

*Vannak művek, amelyeket érdemes tíz-húszévenként újra olvasni.* Az idők
múltával, a körülmények változásával tévedéseik kiütköznek ugyan, de az
igazságaik új tartalmakat nyernek és új gondolatokat inspirálnak.* Ilyen a
spanyol filozófus, Ortega y Gasset műve, A tömegek lázadása
<http://mtdaportal.extra.hu/books_kulf/ortega_y_gasset_jose_a_tomegek_lazadasa.pdf?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201507>
is.*

*A tanulmány 1930-ban jelent meg,* akkor,* amikor Oroszországban már a
bolsevizmus, Olaszországban a fasizmus volt hatalmon,* *Németországban
pedig a nemzetiszocializmus elérkezett a hatalom előszobájába.* *Ortega
alapvetően ezekre a társadalmi jelenségekre reflektált, de valójában sokkal
többet mondott: a huszadik század megértéséhez adta meg az egyik kulcsot.*

*Úgy látta, *hogy *e század elejére a tömegember, akiből hiányzik az önmaga
felülmúlására való törekvés, ugyanakkor hiányzik az önnön képességei iránti
kétség is; aki alapvetően elégedett önmagával, és megköveteli, hogy
olyannak fogadják el, amilyen; aki jogot formál az élet minden tekintetben
való élvezetére anélkül, hogy ezért a körülmények által kényszerítettnél
nagyobb erőfeszítést volna hajlandó tenni; és aki jogot formál arra is,
hogy mindenről véleményt nyilvánítson és véleménye érvényre juttatását
kikényszerítse* – *ez a tömegember fellázadt az évezredes elnyomás alól és
megszerezte a hatalmat.*

De tévedés azt gondolni – amivel pedig gyakran vádolják –, hogy Ortega
arisztokratikus gőggel viseltetett volna a közember iránt. Éppen A tömegek
lázadásában* fejtette ki a nézeteit* *a születési arisztokrácia* – az ő
megfogalmazásában *az „elkényeztetett úrfi” – súlyos hibáit* *illetően.*
Mindemellett konzervativizmusa sem akadályozta abban, hogy *a
liberalizmusról – amelyet* viszont* meghaladandónak tekintett *– a
legnagyobb* elismerés hangján szólj*on.

Ortegának egyébként teljesen* igaza volt:* *a 20. század elejére a tömeg
valóban fellázadt,* és jogait követelte, vagyis inkább* dolgokat követelt,
amelyet a jogainak tekintett. *Ortega jól látta azt is, hogy ez a fellázadt
tömeg többé nem óhajtott töprengeni az élet dolgain, nem óhajtott
mérlegelni és elemezni, szempontokat ütköztetni, ehelyett a vezetőitől a
számára is felfogható, az elméjében már meglévő laposságokkal egybevágó,
egymondatos igazságokat várt el. *Meg is kapta – a hatalom illúziójával
együtt.* *Így születtek meg a zsarnokság birodalmai: a náci Németország és
a SzovjetuniĂł.*

*Ortega mélységesen aggódott* emiatt – teljes joggal, a következmények
ismeretesek. *Azt azonban nem tudta,* *hogy* a második világháború
kataklizmáját követően az országok vezetői *a fellázadt tömeg figyelmét
milyen sikeresen fordították a javak és élvezetek fogyasztása felé.* *A
fogyasztást illetően a tömeg megkapott mindent, amire csak vágyik* (ez
merőben új jelenség)*, cserébe visszahúzódott a közügyekbe való közvetlen
beleszólástól, az actio directától,* amelyet pedig olyan szívesen
alkalmazott a fasizmus és a bolsevizmus idején. Ebben a tekintetben tehát
visszaállt az a korábbi állapot, hogy a tömeg számára csupán az elitek
által felkínált politikai alternatívák közötti választás marad, maguknak az
alternatíváknak a kimunkálásában azonban nem vesz részt.

Mint említettük, noha *Ortega már 1930-ban arról írt, hogy a liberalizmus
meghaladandó, mégis nagy tisztelettel szólt róla. Így írt:* *„A múltnak
megvan a maga igaza. Ha nem adjuk meg neki, jön és követeli, és követeli
ott is, ahol nincs igaza. A liberalizmusnak is megvolt a maga igazsága, és
ezt meg kell adnunk a számára, per saecula saeculorum. De nem volt az övé a
teljes igazság, és ahol tévedett, ott el kell vetnünk. Európának meg kell
őriznie a maga esszenciális liberalizmusát. Ez a liberalizmus
felülmúlásának a feltétele”.*

Nem tudta, nem tudhatta, hogy ez a felülmúlás az egész huszadik században
nem következik be, sőt, *közel egy évszázad múlva éppen a liberalizmus lesz
az, amely a tömegtől átveszi „a szabadság felelőtlen gyermeke” szerepét,
ide értve még az actio directa, a közügyekbe való közvetlen beavatkozás
módszerét is.*

Pedig a liberalizmus eredetileg maga volt az actio indirecta. Ortega Ă­gy
írt: *„A liberalizmus az a politikai jogelv, mely szerint a közhatalom,
noha mindenható, mérsékli magát, és még tulajdon kárára is gondoskodik
arról, hogy az államban, melyet kormányoz, teret engedjen azoknak, akik nem
hozzá, vagyis az erősebbhez, a többséghez hasonlóan gondolkodnak és
éreznek. A liberalizmus – helyes, ha erről megemlékezünk – a legmagasabb
rendű nagylelkűség: az a jogelv, hogy a többség a kisebbségnek teret hagy*”.

*Értsük meg jól Ortega szavait: a liberalizmus nem a kisebbség szabadsága,
jogérvényesítése, hanem a többség belátása, teret engedése. Mert végül is a
többségnek joga van többségnek lenni – ez valójában nem is joga, hanem
kötelessége.*

*A modern liberalizmus éppen e kötelesség ellen lázadt fel, zászlaján a
szabadság jelszavával.* *Csakhogy – ez megint Ortega gondolatmenete – a
szabadság nem a természettől való jog, hanem ellenkezőleg, a külső
körülményektől évezredes munkával kicsikart lehetőség. *A szabadság
nagyszerű építménye, ahogyan az az elmúlt két évszázadban Európában
létrejött, az előző évezredek során kidolgozott erények oszlopain nyugszik.

*Ha ezek az erények* *leomlanak, az egész építmény összedől.*

*„Az új világ, mely az új embert születésétől fogva körülveszi, semmiféle
korlátot nem emel az ember elé, hanem, éppen ellenkezőleg, táplálja a
kívánságait, amelyek elvben akár a végtelenségig növekedhetnek.”* E
szavakat Ortega a fellázadt tömegemberről írta, de tökéletesen illenek az
új lázadókra, *„a szabadság elkényeztetett gyermekeire”* is.

*„Ez a probléma: Európa morál nélkül maradt” *– foglalta össze Ortega Y
Gasset 1930-ban, és még mindig igaza van. Földrészünket immár száz éve
lázadók tartják hatalmukban. Gyógyíthatatlan optimistának kell lenni ahhoz,
hogy még mindig hinni tudjunk e lázadók feletti győzelemben.

   - Mandiner Bencsik Gábor: A szabadság elkényeztetett gyermekeiről
   <http://mandiner.blog.hu/2015/07/14/a_szabadsag_elkenyeztetett_gyermekeirol?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201507>
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150716/aa942dcd/attachment.html

További információk a(z) Grem levelezőlistáról