<div dir="ltr"><div><a href="http://mandiner.hu/cikk/20150714_bencsik_gabor_a_szabadsag_elkenyeztetett_gyermekeirol" target="_blank">A szabadság elkényeztetett gyermekeiről</a><br><br><a href="http://mandiner.hu/cikk/20150714_bencsik_gabor_a_szabadsag_elkenyeztetett_gyermekeirol" target="_blank">http://mandiner.hu/cikk/20150714_bencsik_gabor_a_szabadsag_elkenyeztetett_gyermekeirol</a></div><br><div>
<div>2015. július 14. 12:03 </div>
<div>
<div><span style="vertical-align:bottom;width:400px;min-height:20px"></span></div>
</div>
<div style="margin-top:3px">
</div>
</div>
<p>
<span style="background-color:rgb(255,255,255)">A szabadság nagyszerű építménye, ahogyan az az elmúlt két
évszázadban Európában létrejött, az előző évezredek során kidolgozott
erények oszlopain nyugszik. </span>Ha ezek az erények leomlanak, az egész
építmény összedől.
</p>
<div>
</div>
<div>
<p><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Vannak művek, amelyeket érdemes tíz-húszévenként újra
olvasni.</b></span> Az idők múltával, a körülmények változásával tévedéseik
kiütköznek ugyan, de az igazságaik új tartalmakat nyernek és új
gondolatokat inspirálnak.<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> Ilyen a spanyol filozófus, Ortega y Gasset
műve, <a href="http://mtdaportal.extra.hu/books_kulf/ortega_y_gasset_jose_a_tomegek_lazadasa.pdf?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201507" target="_blank">A tömegek lázadása</a> is.<img src="http://mandiner.hu/images/ga1.gif"></b></span></p><p><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>A
tanulmány 1930-ban jelent meg,</b></span> akkor,<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> amikor Oroszországban már a
bolsevizmus, Olaszországban a fasizmus volt hatalmon,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Németországban
pedig a nemzetiszocializmus elérkezett a hatalom előszobájába.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ortega
alapvetően ezekre a társadalmi jelenségekre reflektált, de valójában
sokkal többet mondott: a huszadik század megértéséhez adta meg az egyik
kulcsot.<img src="http://mandiner.hu/images/ga2.gif"></b></span></p><p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Úgy
látta, </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">hogy </span></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>e század elejére a tömegember, akiből hiányzik az önmaga
felülmúlására való törekvés, ugyanakkor hiányzik az önnön képességei
iránti kétség is; aki alapvetően elégedett önmagával, és megköveteli,
hogy olyannak fogadják el, amilyen; aki jogot formál az élet minden
tekintetben való élvezetére anélkül, hogy ezért a körülmények által
kényszerítettnél nagyobb erőfeszítést volna hajlandó tenni; és aki jogot
formál arra is, hogy mindenről véleményt nyilvánítson és véleménye
érvényre juttatását kikényszerítse</b></span> – <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>ez a tömegember fellázadt az
évezredes elnyomás alól és megszerezte a hatalmat.</b></span></p><p>De tévedés azt
gondolni – amivel pedig gyakran vádolják –, hogy Ortega arisztokratikus
gőggel viseltetett volna a közember iránt. Éppen A tömegek lázadásában<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
fejtette ki a nézeteit</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a születési arisztokrácia</b></span> – az ő
megfogalmazásában <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az „elkényeztetett úrfi” – súlyos hibáit</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>illetően.</b></span>
Mindemellett konzervativizmusa sem akadályozta abban, hogy <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">a
liberalizmusról – amelyet</span></b><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> viszont</span><b> meghaladandónak tekintett </b></span>– a
legnagyobb<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> elismerés hangján szólj</b></span>on.</p><p>Ortegának egyébként teljesen<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
igaza volt:</b></span> <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>a 20. század elejére a tömeg valóban fellázadt,</b></span> és jogait
követelte, vagyis inkább<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> dolgokat követelt, amelyet a jogainak
tekintett. </b></span>Ortega jól látta azt is, hogy ez a fellázadt tömeg többé nem
óhajtott töprengeni az élet dolgain, nem óhajtott mérlegelni és
elemezni, szempontokat ütköztetni, ehelyett a vezetőitől a számára is
felfogható, az elméjében már meglévő laposságokkal egybevágó,
egymondatos igazságokat várt el. <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Meg is kapta – a hatalom illúziójával
együtt.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Így születtek meg a zsarnokság birodalmai: a náci Németország és
a Szovjetunió.</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ortega mélységesen aggódott</b></span> emiatt – teljes
joggal, a következmények ismeretesek. <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Azt azonban nem tudta,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>hogy</b></span> a
második világháború kataklizmáját követően az országok vezetői <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a
fellázadt tömeg figyelmét milyen sikeresen fordították a javak és
élvezetek fogyasztása felé.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A fogyasztást illetően a tömeg megkapott
mindent, amire csak vágyik</b></span> (ez merőben új jelenség)<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>, cserébe
visszahúzódott a közügyekbe való közvetlen beleszólástól, az actio
directától,</b></span> amelyet pedig olyan szívesen alkalmazott a fasizmus és a
bolsevizmus idején. Ebben a tekintetben tehát visszaállt az a korábbi
állapot, hogy a tömeg számára csupán az elitek által felkínált politikai
alternatívák közötti választás marad, maguknak az alternatíváknak a
kimunkálásában azonban nem vesz részt.</p><p>Mint említettük, noha
<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Ortega már 1930-ban arról írt, hogy a liberalizmus meghaladandó, mégis
nagy tisztelettel szólt róla. Így írt:</b></span> <i>„A múltnak megvan a maga
igaza. Ha nem adjuk meg neki, jön és követeli, és követeli ott is, ahol
nincs igaza. <span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>A liberalizmusnak is megvolt a maga igazsága, és ezt meg
kell adnunk a számára, per saecula saeculorum. De nem volt az övé a
teljes igazság, és ahol tévedett, ott el kell vetnünk. Európának meg
kell őriznie a maga esszenciális liberalizmusát. Ez a liberalizmus
felülmúlásának a feltétele”.</b></span></i></p><p>Nem tudta, nem tudhatta, hogy ez
a felülmúlás az egész huszadik században nem következik be, sőt, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>közel
egy évszázad múlva éppen a liberalizmus lesz az, amely a tömegtől
átveszi <i>„a szabadság felelőtlen gyermeke”</i> szerepét, ide értve még az actio directa, a közügyekbe való közvetlen beavatkozás módszerét is.</b></span></p><p>Pedig a liberalizmus eredetileg maga volt az actio indirecta. <span style="background-color:rgb(255,255,255)">Ortega így írt: <i>„A
liberalizmus az a politikai jogelv, mely szerint a közhatalom, noha
mindenható, mérsékli magát, és még tulajdon kárára is gondoskodik arról,
hogy az államban, melyet kormányoz, teret engedjen azoknak, akik nem
hozzá, vagyis az erősebbhez, a többséghez hasonlóan gondolkodnak és
éreznek. A liberalizmus – helyes, ha erről megemlékezünk – a legmagasabb
rendű nagylelkűség: az a jogelv, hogy a többség a kisebbségnek teret
hagy</i>”.</span></p><p><span style="background-color:rgb(208,224,227)"><b>Értsük meg jól Ortega szavait: a liberalizmus nem a
kisebbség szabadsága, jogérvényesítése, hanem a többség belátása, teret
engedése. Mert végül is a többségnek joga van többségnek lenni – ez
valójában nem is joga, hanem kötelessége.</b></span></p><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A modern liberalizmus
éppen e kötelesség ellen lázadt fel, zászlaján a szabadság jelszavával.</b></span>
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Csakhogy – ez megint Ortega gondolatmenete – a szabadság nem a
természettől való jog, hanem ellenkezőleg, a külső körülményektől
évezredes munkával kicsikart lehetőség. </b></span>A szabadság nagyszerű építménye,
ahogyan az az elmúlt két évszázadban Európában létrejött, az előző
évezredek során kidolgozott erények oszlopain nyugszik.</p><p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ha ezek az erények</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>leomlanak, az egész építmény összedől.</b></span></p><p><i>„Az
új világ, mely az új embert születésétől fogva körülveszi, semmiféle
korlátot nem emel az ember elé, hanem, éppen ellenkezőleg, táplálja a
kívánságait, amelyek elvben akár a végtelenségig növekedhetnek.”</i> E szavakat Ortega a fellázadt tömegemberről írta, de tökéletesen illenek az új lázadókra, <i>„a szabadság elkényeztetett gyermekeire”</i> is.</p><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b><i>„Ez a probléma: Európa morál nélkül maradt”</i> </b></span>–
foglalta össze Ortega Y Gasset 1930-ban, és még mindig igaza van.
Földrészünket immár száz éve lázadók tartják hatalmukban.
Gyógyíthatatlan optimistának kell lenni ahhoz, hogy még mindig hinni
tudjunk e lázadók feletti győzelemben.</p> </div>
<div>
<ul><li><a href="http://mandiner.blog.hu/2015/07/14/a_szabadsag_elkenyeztetett_gyermekeirol?utm_source=mandiner&utm_medium=link&utm_campaign=mandiner_201507" target="_blank"><span>Mandiner</span> <span><span>Bencsik Gábor: </span>A szabadság elkényeztetett gyermekeiről</span></a></li></ul>
</div></div>