[Grem] Multikulturalizmus: polgrhbors ideolgia

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Jl. 13., H, 19:55:54 CEST 

Multikulturalizmus: polgárháborús ideológia
http://mno.hu/velemeny/multikulturalizmus-polgarhaborus-ideologia-1294628
*Minden demokrácia megalapozója és létrehozója a szabad, tetteiért
felelősséget viselő polgár*
szerző: Boros János, forrás: Magyar Nemzet <http://mno.hu/magyar_nemzet/>,
2015. július 12., 11:00

Erik Zemmour *párizsi újságíró *(a németországi Die Zeit úgy mutatja be,
mint francia konzervatív felfogású szerzőt, aki algériai bevándorlók
Párizsban született fia és hitvalló zsidó) *szerint* a* multikulturalizmus*
ban azt a szörnyűséges ideológiát kell látnunk, amely felváltotta a XIX.
század pusztító ideológiáját, a nacionalizmust és a XX. század nem kevésbé
gyilkos politikai totalitarizmusait. Mint írja, „a XXI. század számára a
globalizáció antirasszista, multikulturális ideológiája ugyanaz lesz, ami a
XIX. század számára a nacionalizmus és a XX. század számára a
totalitarizmus volt: *háborúkat kirobbantó messianisztikus fejlődéshit,
amely a nemzetek közti háborút a nemzeteken belüli háborúvá változtatja”*.

Zemmour nem Magyarországról értekezik, ő nem ismeri azt a multikulturális
hideg belháborút, amely az egykori kommunista párt tagjaiból és annak
holdudvarából kinőtt, ideológiailag továbbra is támadó baloldali-liberális
közeg, valamint a társadalom ellenük védekező többi tagja közt dúl. *Az
emberek nagy része ideológiák nélkül szeretné leélni az életét*, *ám a
társadalom egy kisebb, harcos, folyton változó politikai eszmékbe
kapaszkodó csoportja (akik a történelem egy bizonyos szakaszában
tényellenesen „többségnek”, oroszul „bolseviknak” nevezték magukat) immár
egy évszázada próbálja saját színét váltó ideológiáit rájuk kényszeríteni.*
Ha felismernénk, hogy itt az etikáról – vagyis az adott szóról –, a
kultúráról, a történelemről és a vallásról eltérő felfogást valló két világ
vívja immár évszázados hol hideg, hol meleg belháborúját, akkor azt is be
kellene látnunk, hogy Magyarország multikulturális ország, és példaszerű
illusztrációja Zemmour tételének. *A tények felismerése ugyanakkor közelebb
vihet bennünket e háború befejezéséhez.*
Vagy Schengen felszámolása, vagy háború

*A francia gondolkodó azt is állítja*, hogy „*a fő probléma a bevándorlás
és ami ezzel együtt jár, hogy francia földön egy másik nép jön
létre*”. *Szerinte
a megoldás Schengen felszámolása, a határok bezárása és a külföldiek
hazaküldése.* *Ha ez nem történik meg, háború fog kitörni.* A belháború
megakadályozása érdekében azonban nem szabad embertelen eszközöket
alkalmazni, hiszen ezzel Európa újra és minden bizonnyal most már
végérvényesen saját gyökereit árulná el – amivel a történelmi fejlődés
általunk ismert csúcsát, a Nyugat utolsó lehetőségét, a demokráciát is
önpusztító morális válságba sodorná.

Nem véletlen, hogy Zemmour sok kritikát kap, miközben hihetetlen
példányszámban vásárolják könyveit*. „Ha két nép él egy területen, akkor
általában háború dúl.* Ezt már a merényletek előtt is mondtam, amelyek most
igazolnak.” Ahogy a Die Zeit írja, az 1958-as születésű, francia nevelést
kapó Zemmour Párizs északi részén, egy külföldiek által lakott gettóban
nőtt fel. Ő maga így vall erről: „Az algériai zsidók nagyon patrióták és
asszimilációra készek voltak. A vallást csak otthon művelték.”

Éppen a* francia patriotizmus ösztönzi saját politikai és nemzeti
identitásának védelmére, melyektől ő az egyetemesen befogadó keresztény
gyökereket elválaszthatatlannak tartja.* „*Levágják **keresztény
gyökereinket, *és *általános multikulturalizmust kényszerítenek ránk*.
Egyre több francia úgy érzi, hogy nincs otthon Franciaországban.” A XXI.
század politikusainak Európában olyan politikát kellene folytatniuk, amely
segíti az embereket, hogy otthont találjanak kontinensükön és szűkebb
hazájukban, nemzeti államukban. Otthont, valahogy úgy, ahogy az
észak-amerikai kontinensen kétszáz éve olyan államot és jogrendszert
építettek fel, ahová azóta a világ minden részéről érkeznek az
otthonkeresők. Egy új, otthonteremtést lehetővé tevő jogalkotás és politika
keresésének, illetve megkérdőjelezésének kifejeződése az a fogalmi vitákban
megnyilvánuló hideg polgárháború, amelyet a régi, önfelemésztő „rend” őrei
vívnak az új politikusnemzedék ellen.
Il-álliberalizmus

*Aki nem sejti, hogy Magyarországon a liberalizmus–illiberalizmus vita nem
elméleti, hanem a multikulturalizmus gyakorlati megnyilvánulása, az távol
van ennek az országnak a megértésétől.* A marxista–kommunista „szöveget”
nagyon kevesen hitték el annak idején – még a szövegelők sem –, *a
liberálisra meg *azért nem fogékony a többség, mert felismerte, hogy
*ugyanazok* vagy *ugyanazoknak a gyermekei *szajkózzák,* akik korábban
szögesdróttal vették körül az országot, és gépfegyverrel kaszabolták le
azokat, akik nem fogadták el a szabadság megtiprását.* Először lelőjük azt,
aki a szabadságot (libertas) akarja, majd később tényellenesen
szabadságpártinak (liberális) nevezzük magunkat, és így vadászunk most már
nyugati újságírói segítséggel ugyanazokra. Az a benyomásunk támadhat, hogy
ebben az országban száz éve üldözik azokat, akik egyszerűen szabad
emberként akarnak élni – és nem politikai ideológiák szolgáiként.

*A géppisztolyos ő**r* most nem az állami hivatalokban ülő elnyomó
ideológusok (akiknek későbbi liberális utódai ekkor még különlegesen jól
felszerelt „Sztálin-óvodákba” jártak) hatalmát védi, hanem* a nyugati
liberális újságíró bőrébe bújva adja le sorozatát.* A külföldi sajtó mit
sem sejtő munkásaitól menetrendszerűen jön a liberális kioktatás, de sajnos
nem jelzik, ők mit is értenek liberalizmus alatt. Az angolszász felfogást?
A német liberális gyakorlatot? A francia politikai fogalomértelmezést?
Avagy éppen azt az egyveleget, amit itthon egyesek liberalizmusnak, mások
álliberalizmusnak neveznek, de aminek semmi köze nincs a fogalom eredeti
jelentéséhez, filozófiatörténeti variánsaihoz?* A nyugati újságírók fejében
meg sem fordul, **hogy amikor Orbán Viktor illiberalizmust mond, valójában
il-álliberalizmust akar kifejezni.* Ennek megfelelően szavait érthetjük így
is, vagyis hogy ő az itt élő, ideológiamentes, nem álliberális emberek
szóvivője.
Konstitucionális patriotizmus kell

„Ha a népszuverenitás elvét gyakoroljuk, az még nem jelenti, hogy nem
vagyunk demokraták. Csak nem vagyunk liberális demokraták.” *Állításával
Orbán egyáltalán nem lóg ki sem az európai demokráciák politikusainak
sorából, de még az izraeli törvényhozástól sem tér el, ahol szintén azt a
régi-új kérdést vitatják, lehet-e egy ország egyetemes törvényeken alapuló
demokrácia és ugyanakkor nemzetállam.* Sok múlik azon, hogy egy ország
esetében a nemzet már a demokratikus politikai forma előtt létezett-e (mint
például Magyarországon és Németországban), vagy a demokrácia létrehozásával
és azáltal jött létre (mint az Egyesült Államokban). Ha valaki demokratának
vallja magát, akkor ezzel állást foglal az egyén államalkotó autonómiája,
szabadsága mellett – hiszen ezek nélkül nincs demokrácia.* Minden
demokrácia megalapozója és létrehozója a szabad (liber), tetteiért
felelősséget viselő polgár. Ebben az értelemben minden demokrata eleve
szabad.* *Ha a demokrata nem liberális, azzal nem azt mondja, hogy nem
demokrata, hanem csak azt, hogy a magát Magyarországon liberálisnak
nevezővel –** aki szerinte álliberális – nincs egy platformon.*

*A multikulturális belháborúk* *felszámolására talán a konstitucionális
patriotizmus lehet alkalmas.* Az Amerikai Egyesült Államok polgárai
multikulturális társadalmukat a hazájuk iránti elkötelezettség és
patriotizmus eszméjével kapcsolják össze. Ezt az egyetértést kezdte ki
2001. szeptember 11-ével kezdődően az iszlám terrorizmus, rávilágítva az
amerikai konstitucionalizmus keresztény eredetére, és azt a még
végiggondolatlan tételt generálva, hogy a harcos mohamedanizmussal nem
lehetséges békés, demokratikus és szabad együttélés.* Európában* még
összetettebb a helyzet, a multikulturális Európába *az önmagukban is
multikulturális nemzetállamok megegyezésén keresztül vezet az út.*
Szeretni az országot

A magyar miniszterelnök így értelmezi saját politikai beállítódását:
„Magyar fejjel kell gondolkodnom. Ez épp eléggé nehéz. Ezért a magyar
álláspontot a nemzeti érdekekből vezetjük le.” *Orbán Viktornak számtalan
híve van Nyugat-Európában, elismert tudósok, művészek, politikusok olyan
személynek látják, aki szembe mert szállni **a legyőzhetetlennek hitt
kommunista nómenklatúrával,* *és miután annak vezetői és ideológusai *
hatalommentési szándékkal *liberálisokká váltak (és* mint ilyenek most nem
a keleti szomszédhoz, hanem *a Nyugathoz dörgölőznek)*,* ő **átlátott a
szitán, és következetesen végigviszi Magyarország felszabadítását. *A
Frankfurter Allgemeine Zeitungnak nyilatkozta, hogy ha „25 év egy nem
posztkommunista nemzedéknek nem volt elég (hogy megszabadítsa a
kommunizmustól és a kommunistáktól az országot – B. J.), akkor ez azt
jelenti, hogy nem eléggé tehetséges”.

Szellemi, kulturális, érzelmi ügyekről van szó, az önálló, öntudatos, nem
parancsteljesítő, nem külföldről irányított polgár neveléséről, a
világnézetről, az egyéni szabadságról, az önmeghatározásról, a saját
országról, és benne az egyének önmaguk által meghatározott helyéről. *Orbán
hangsúlyozza, elvárhatjuk, hogy mindazok, akik a politikát és a gazdaságot
vezetik, szeressék országukat, és azt próbálják szolgálni, teljesen
függetlenül attól, hogy milyen etnikai, kulturális, politikai vagy nyelvi
gyökerekkel bírnak.* Szerinte *új patriotizmus van születőben*, azoké, *akik
szeretik azt az országot, ahol születtek (vagy amelyet hazájuknak
választottak), és annak javát akarják.*

Mikor nyugati újságírók azt sugallják, hogy a magyar miniszterelnök
patriotizmusa nem modern fogalom, elfelejtik, hogy éppen a nagy frankfurti
gondolkodó, Jürgen Habermas alkotta meg az országában nagyon is divatos
„alkotmányos patriotizmus” fogalmat. Őt pedig még senki nem vádolta
antimodernizmussal.* Orbán a gyökerektől független szeretetről beszél a
saját ország iránt, melyet minden itt élő ember otthonának kíván. A saját
multikulturális ország kibékítésén és szeretetén keresztül juthat el minden
nemzetállam a soknemzetiségű és sokkultúrájú Európa szeretetéhez és
fenntartásához.* Lehetséges ennél többre törekedni, ennél többet javasolni
egy ország, egy kontinens szabadságra és jólétre vágyó polgárainak?

*A szerző Svájcban végzett filozófus*
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150713/57ab16bc/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl