<div dir="ltr"><h1>Multikulturalizmus: polgárháborús ideológia</h1>
                                                                        <a href="http://mno.hu/velemeny/multikulturalizmus-polgarhaborus-ideologia-1294628" target="_blank">http://mno.hu/velemeny/multikulturalizmus-polgarhaborus-ideologia-1294628</a>
                                                                
        <div>
                                                                        <i>Minden demokrácia megalapozója és létrehozója a szabad, tetteiért felelősséget viselő polgár</i>
                                                                </div>
                                                                <div><span>szerző: Boros János, forrás: <a href="http://mno.hu/magyar_nemzet/" target="_blank">Magyar Nemzet</a>,                                                                                                                                                                         2015. július 12., 11:00                                                                                                                                                        </span>
                                                                </div>
                                                        
                                                        <div>
                                                                
                                                        </div>
                                                        <div>
        <p>Erik Zemmour <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>párizsi újságíró </b></span>(a
németországi Die Zeit úgy mutatja be, mint francia konzervatív felfogású
szerzőt, aki algériai bevándorlók Párizsban született fia és hitvalló
zsidó) <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>szerint</b></span> a<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> <u>multikulturalizmus</u></b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">ban</span><u> </u><span style="background-color:rgb(255,255,255)">azt a szörnyűséges ideológiát
kell látnunk, amely felváltotta a XIX. század pusztító ideológiáját, a
nacionalizmust és a XX. század nem kev</span></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)"></span></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">ésbé gyilkos politikai
totalitarizmusait.</span><b> </b></span>Mint írja, „a XXI. század számára a globalizáció
antirasszista, multikulturális ideológiája ugyanaz lesz, ami a XIX.
század számára a nacionalizmus és a XX. század számára a totalitarizmus
volt: <u><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>háborúkat kirobbantó messianisztikus fejlődéshit, amely a nemzetek
közti háborút a nemzeteken belüli háborúvá változtatja”</b></span></u>.</p>
<p>Zemmour nem Magyarországról értekezik, ő nem ismeri azt a
multikulturális hideg belháborút, amely az egykori kommunista párt
tagjaiból és annak holdudvarából kinőtt, ideológiailag továbbra is
támadó baloldali-liberális közeg, valamint a társadalom ellenük védekező
többi tagja közt dúl. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Az emberek nagy része ideológiák nélkül szeretné
leélni az életét</b></span>, <b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">ám a társadalom egy kisebb, harcos, folyton változó
politikai eszmékbe kapaszkodó csoportja (akik a történelem egy bizonyos
szakaszában tényellenesen „többségnek”, oroszul „bolseviknak” nevezték
magukat) immár egy évszázada próbálja saját színét váltó ideológiáit
rájuk kényszeríteni.</span></b> Ha felismernénk, hogy itt az etikáról – vagyis az
adott szóról –, a kultúráról, a történelemről és a vallásról eltérő
felfogást valló két világ vívja immár évszázados hol hideg, hol meleg
belháborúját, akkor azt is be kellene látnunk, hogy Magyarország
multikulturális ország, és példaszerű illusztrációja Zemmour tételének. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A
tények felismerése ugyanakkor közelebb vihet bennünket e háború
befejezéséhez.</b></span></p>
<h3>Vagy Schengen felszámolása, vagy háború</h3>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A francia gondolkodó azt is állítja</b></span>, hogy „<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a fő probléma a
bevándorlás és ami ezzel együtt jár, hogy francia földön egy másik nép
jön létre</b></span>”. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Szerinte a megoldás Schengen felszámolása, a határok
bezárása és a külföldiek hazaküldése.</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ha ez nem történik meg, háború fog
kitörni.</b></span> A belháború megakadályozása érdekében azonban nem szabad
embertelen eszközöket alkalmazni, hiszen ezzel Európa újra és minden
bizonnyal most már végérvényesen saját gyökereit árulná el – amivel a
történelmi fejlődés általunk ismert csúcsát, a Nyugat utolsó
lehetőségét, a demokráciát is önpusztító morális válságba sodorná.</p>
<p>Nem véletlen, hogy Zemmour sok kritikát kap, miközben hihetetlen
példányszámban vásárolják könyveit<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>. „Ha két nép él egy területen, akkor
általában háború dúl.</b></span> Ezt már a merényletek előtt is mondtam, amelyek
most igazolnak.” Ahogy a Die Zeit írja, az 1958-as születésű, francia
nevelést kapó Zemmour Párizs északi részén, egy külföldiek által lakott
gettóban nőtt fel. Ő maga így vall erről: „Az algériai zsidók nagyon
patrióták és asszimilációra készek voltak. A vallást csak otthon
művelték.”</p>
<p>Éppen a<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> francia patriotizmus ösztönzi saját politikai és nemzeti
identitásának védelmére, melyektől ő az egyetemesen befogadó keresztény
gyökereket elválaszthatatlannak tartja.</b></span> „<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Levágják </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>keresztény
gyökereinket, </b></span>és <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>általános multikulturalizmust kényszerítenek ránk</b></span>.<span style="background-color:rgb(255,255,255)">
Egyre több francia úgy érzi, hogy nincs otthon Franciaországban.” A XXI.
század</span> politikusainak Európában olyan politikát kellene folytatniuk,
amely segíti az embereket, hogy otthont találjanak kontinensükön és
szűkebb hazájukban, nemzeti államukban. Otthont, valahogy úgy, ahogy az
észak-amerikai kontinensen kétszáz éve olyan államot és jogrendszert
építettek fel, ahová azóta a világ minden részéről érkeznek az
otthonkeresők. Egy új, otthonteremtést lehetővé tevő jogalkotás és
politika keresésének, illetve megkérdőjelezésének kifejeződése az a
fogalmi vitákban megnyilvánuló hideg polgárháború, amelyet a régi,
önfelemésztő „rend” őrei vívnak az új politikusnemzedék ellen.</p>
<h3>Il-álliberalizmus</h3>
<p><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Aki nem sejti, hogy Magyarországon a <u>liberalizmus–illiberalizmus vita
</u>nem elméleti, hanem a multikulturalizmus gyakorlati megnyilvánulása, az
távol van ennek az országnak a megértésétől.</b></span> A marxista–kommunista
„szöveget” nagyon kevesen hitték el annak idején – még a szövegelők sem
–, <b>a <span style="background-color:rgb(234,209,220)">liberálisra</span> meg </b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">azért nem fogékony a többség, mert felismerte, hogy
</span><b><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><span style="background-color:rgb(234,209,220)">ugyanazok</span></span></b><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><span style="background-color:rgb(255,255,255)"> vagy </span></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"></span><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">ugyanazoknak a gyermekei </span></b><span style="background-color:rgb(255,255,255)">szajkózzák,</span><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)"> akik korábban
szögesdróttal vették körül az országot, és gépfegyverrel kaszabolták le
azokat, akik nem fogadták el a szabadság megtiprását</span>.</b> Először lelőjük
azt, aki a szabadságot (libertas) akarja, majd később tényellenesen
szabadságpártinak (liberális) nevezzük magunkat, és így vadászunk most
már nyugati újságírói segítséggel ugyanazokra. Az a benyomásunk
támadhat, hogy ebben az országban száz éve üldözik azokat, akik
egyszerűen szabad emberként akarnak élni – és nem politikai ideológiák
szolgáiként.</p>
<p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A géppisztolyos ő</b><b>r</b></span> most nem az állami hivatalokban ülő elnyomó
ideológusok (akiknek későbbi liberális utódai ekkor még különlegesen jól
felszerelt „Sztálin-óvodákba” jártak) hatalmát védi, hanem<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a nyugati
liberális újságíró bőrébe bújva adja le sorozatát.</b></span> A külföldi sajtó mit
sem sejtő munkásaitól menetrendszerűen jön a liberális kioktatás, de
sajnos nem jelzik, ők mit is értenek liberalizmus alatt. Az angolszász
felfogást? A német liberális gyakorlatot? A francia politikai
fogalomértelmezést? Avagy éppen azt az egyveleget, amit itthon egyesek
liberalizmusnak, mások álliberalizmusnak neveznek, de aminek semmi köze
nincs a fogalom eredeti jelentéséhez, filozófiatörténeti variánsaihoz?<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> A
nyugati újságírók fejében meg sem fordul, </b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>hogy amikor Orbán Viktor
illiberalizmust mond, valójában il-<span style="background-color:rgb(234,209,220)">álliberalizmust</span> akar kifejezni.</b></span> Ennek
megfelelően szavait érthetjük így is, vagyis hogy ő az itt élő,
ideológiamentes, nem álliberális emberek szóvivője.</p>
<h3><span style="background-color:rgb(255,229,153)">Konstitucionális patriotizmus kell</span></h3>
<p>„Ha a népszuverenitás elvét gyakoroljuk, az még nem jelenti, hogy nem
vagyunk demokraták. Csak nem vagyunk liberális demokraták.” <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Állításával
Orbán egyáltalán nem lóg ki sem az európai demokráciák politikusainak
sorából, de még az izraeli törvényhozástól sem tér el, ahol szintén azt a
régi-új kérdést vitatják, lehet-e egy ország egyetemes törvényeken
alapuló demokrácia és ugyanakkor nemzetállam.</b></span> Sok múlik azon, hogy egy
ország esetében a nemzet már a demokratikus politikai forma előtt
létezett-e (mint például Magyarországon és Németországban), vagy a
demokrácia létrehozásával és azáltal jött létre (mint az Egyesült
Államokban). Ha valaki demokratának vallja magát, akkor ezzel állást
foglal az egyén államalkotó autonómiája, szabadsága mellett – hiszen
ezek nélkül nincs demokrácia.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Minden demokrácia megalapozója és
létrehozója a szabad (liber), tetteiért felelősséget viselő polgár.
Ebben az értelemben minden demokrata eleve szabad.</b></span> <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Ha a demokrata nem
liberális, azzal nem azt mondja, hogy nem demokrata, hanem csak azt,
hogy a magát <span style="background-color:rgb(234,209,220)">Magyarországon liberálisnak nevezővel –</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> aki <span style="background-color:rgb(255,229,153)">szerinte
</span>álliberális – nincs egy platformon.</b></span></p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>
</b></span><p><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A multikulturális belháborúk</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>felszámolására talán a konstitucionális
patriotizmus lehet alkalmas.</b></span> Az Amerikai Egyesült Államok polgárai
multikulturális társadalmukat a hazájuk iránti elkötelezettség és
patriotizmus eszméjével kapcsolják össze. Ezt az egyetértést kezdte ki
2001. szeptember 11-ével kezdődően az iszlám terrorizmus, rávilágítva az
amerikai konstitucionalizmus keresztény eredetére, és azt a még
végiggondolatlan tételt generálva, hogy a harcos mohamedanizmussal nem
lehetséges békés, demokratikus és szabad együttélés.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Európában</b></span> még
összetettebb a helyzet, a multikulturális Európába <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az önmagukban is
multikulturális nemzetállamok megegyezésén keresztül vezet az út.</b></span></p>
<h3>Szeretni az országot</h3>
<p>A magyar miniszterelnök így értelmezi saját politikai beállítódását:
„Magyar fejjel kell gondolkodnom. Ez épp eléggé nehéz. Ezért a magyar
álláspontot a nemzeti érdekekből vezetjük le.” <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Orbán Viktornak számtalan
híve van Nyugat-Európában, elismert tudósok, művészek, politikusok
olyan személynek látják, aki szembe mert szállni </b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a legyőzhetetlennek
hitt kommunista nómenklatúrával,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>és miután annak vezetői és ideológusai </b></span>
hatalommentési szándékkal <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>liberálisokká váltak (és</b></span> mint ilyenek most nem
a keleti szomszédhoz, hanem <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a Nyugathoz dörgölőznek)</b></span>,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> ő<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> </span></b><b>átlátott a
szitán, és következetesen végigviszi Magyarország felszabadítását. </b></span>A
Frankfurter Allgemeine Zeitungnak nyilatkozta, hogy ha „25 év egy nem
posztkommunista nemzedéknek nem volt elég (hogy megszabadítsa a
kommunizmustól és a kommunistáktól az országot – B. J.), akkor ez azt
jelenti, hogy nem eléggé tehetséges”.</p>
<p>Szellemi, kulturális, érzelmi ügyekről van szó, az önálló, öntudatos,
nem parancsteljesítő, nem külföldről irányított polgár neveléséről, a
világnézetről, az egyéni szabadságról, az önmeghatározásról, a saját
országról, és benne az egyének önmaguk által meghatározott helyéről.
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Orbán hangsúlyozza, elvárhatjuk, hogy mindazok, akik a politikát és a
gazdaságot vezetik, szeressék országukat, és azt próbálják szolgálni,
teljesen függetlenül attól, hogy milyen etnikai, kulturális, politikai
vagy nyelvi gyökerekkel bírnak.</b></span> Szerinte <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b><u>új patriotizmus</u> van születőben</b></span>,
azoké, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b><u>akik szeretik azt az országot, ahol születtek</u> (vagy amelyet
hazájuknak választottak), és annak javát akarják.</b></span></p>
<p>Mikor nyugati újságírók azt sugallják, hogy a magyar miniszterelnök
patriotizmusa nem modern fogalom, elfelejtik, hogy éppen a nagy
frankfurti gondolkodó, Jürgen Habermas alkotta meg az országában nagyon
is divatos „alkotmányos patriotizmus” fogalmat. Őt pedig még senki nem
vádolta antimodernizmussal.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> Orbán <u>a gyökerektől független szeretetről
beszél a saját ország iránt, melyet minden itt élő ember otthonának
kíván</u>. A saját multikulturális ország kibékítésén és szeretetén
keresztül juthat el minden nemzetállam a soknemzetiségű és sokkultúrájú
Európa szeretetéhez és fenntartásához.</b></span> Lehetséges ennél többre
törekedni, ennél többet javasolni egy ország, egy kontinens szabadságra
és jólétre vágyó polgárainak?<br><br><i>A szerző Svájcban végzett filozófus</i></p></div><img name="14e887ef80ea0148_:0" src="https://ssl.gstatic.com/ui/v1/icons/mail/no_photo.png"></div>