[Grem] lelelplez knyv: az USA rettegett a magyar rendszervltstl

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Jl. 11., Szo, 12:00:15 CEST 

 Amerika rettegett a magyar rendszerváltástól
http://mno.hu/tudomany/amerika-rettegett-a-magyar-rendszervaltastol-1294726szerző:
Veczán Zoltán, forrás: MNO <http://mno.hu/tudomany/www.mno.hu>, 2015.
július 10., péntek 19:50
  [image: Amerika rettegett a magyar rendszerváltástól]
  George Bush amerikai és Mihail Gorbacsov szovjet elnök a hidegháborút
lezáró máltai konferencián  Europress/AFP

*Évtizedes aprólékos munkával, több mint ezer, többségében amerikai
levéltári forrás felhasználásával készült el Borhi László mítoszrombolásra
is kifejezetten alkalmas könyve, a Nagyhatalmi érdekek hálójában: Az
Egyesült Államok és Magyarország kapcsolata a második világháborútól a
rendszerváltásig című könyve.* A kötet hiteles és első kézből szerzett
információkból felépítve zúzza porrá a közkedvelt legendákat Magyarország
hányattatott évtizedeiről.

Arra a kötetet bemutató Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok
Történeti Levéltárának főigazgatója is rávilágított, hogy Magyarország
méretéből fakadóan valóban ki volt téve a nagyhatalmak kénye-kedvének, és
ahogy a birodalmi központ és provincia viszonya tetten érhető a
szovjet–magyar, úgy később az amerikai–magyar viszonylatban is. Mindeközben
az 1943–44 után következő négy évtizedben szinte alig volt bármi ráhatásunk
ezen kapcsolatok alakítására, azokat a szovjet–amerikai viszony határozta
meg.

Az eseményen elhangzott: az USA preferenciái évtizedről évtizedre
változtak: az ötvenes években Lengyelország, a hatvanas években Románia, a
hetvenes évektől pedig Magyarország volt a „kedvenc” Kelet-Európában, a
nyolcvanas évek közepére már egyértelműen: nyugati konzulátusok és
kereskedelmi központok nyíltak, és a keleti embargót megkerülve
technológiát is kaphattunk Amerikától. Lehet, hogy éppen az ország
„kísérleti laboratóriumi” mérete miatt engedte Moszkva az ilyen
próbálkozásokat.
Más szabadságán vett stabilitás

Mint *Borhi, az Indianai Egyetem professzora elmondta, már a Kállay-kormány
háborúból való, 1943–44-es kiugrási kísérlete sem volt más, mint a
nyugatiak elterelő hadművelete, amely kiprovokálta a német megszállást, így
százezernyi katona elvonását a frontról *– *velünk akkor sem számoltak*, *hiába
volt a magyar kormány szándéka őszinte (Kállay rettegett attól, hogy a
vereség esetén újra a Trianon utáni határok mögé szorulunk, a németeket
ráadásul nagyon utálta).*

*Roosevelt a következő háborúk elkerülése végett odaengedte Kelet-Európát
Moszkvának*, ezzel megadva Sztálinnak azt, amit Hitler nem tudott – az
amerikaiak egyébként, ha más nemzetek szuverenitása és a stabilitás között
kellett dönteni, mindig az előbbi javára döntöttek az utóbbi rovására.
Valamit kezdeniük kellett ezzel a német–orosz köztes Európával, ez volt a
britek szándéka is az 1938-as müncheni egyezmény során, amikor
Csehszlovákia feldarabolása mellett döntöttek.
Nem ’45-ben kerültünk kalapács alá

Az a Jalta-legenda viszont, miszerint 1945-ben adták el Kelet-Európát a
Szovjetuniónak, ebben a formában nem volt igaz, addig csak ad hoc
akaratérvényesítés folyt Moszkva részéről.
  [image: A híres kép az 1945-ös jaltai konferenciáról: Winston Churchill
angol miniszterelnök, Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök és Joszif
Sztálin szovjet diktátor]
 A híres kép az 1945-ös jaltai konferenciáról: Winston Churchill angol
miniszterelnök, Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök és Joszif Sztálin
szovjet diktátor  Fotó: Europress/AFP

Egészen 1956-ig kellett várni, hogy világossá váljon ez a felosztás. *Amerika
szempontjából mindig elsődleges volt a biztonság és a stabilitás, miután
1956 kapcsán rájött, hogy a régiót nem fogja tudni fellazítással
elszakítani és feladta a „felszabadítás” doktrínáját. Sőt az 1960–70-es
évektől Washington egyre inkább úgy gondolta, jobb is, ha Moszkva gyeplőn
tartja Kelet-Európát, *mert különben a két világháború közötti adok-kapok
tér vissza a német–orosz köztes térség népeinek marakodása miatt.
A forradalmi legendák

*1956 kapcsán *még egy *közkedvelt mítoszt zúzott szét Borhi*: mint
elhangzott, a magyar forradalommal összefüggésben *említés sem esett
semmiféle nyugati katonai beavatkozásról, mivel hazánk méretéből fakadóan
nem tudott volna ellenállást kifejteni*; de még a harmincmilliós
Lengyelország esetén is azzal zárták le a felvetést, hogy nagyhatalmak
közötti háborút, ergo teljes pusztulást okozna, ezért az ötlet elvetendő.
Nagy Imrét is totálisan félreértették, ahogy az a dokumentumokból kiderült:
egyértelműen elutasították, még a nagyköveti akkreditációt is a kormány
bukásáig halogatták.

Borhi mindezt az MNO-nak még kiegészítette néhány igen komoly
adalékkal: *cáfolta
azt a legendát, hogy Francisco Franco spanyol jobboldali diktátor
százezernyi önkéntest akart volna küldeni a forradalmárok megsegítésére* –
valójában csak fegyvert küldött volna amerikai repülőkön, ezzel pedig csak
a harc húzódott volna el és még többen meghalnak. Végül az osztrákok nem
engedték át a légterükön a gépeket, mert rettegtek attól, hogy az alig egy
éve kivonult szovjetek visszatérnek.
  [image: Szovjet tankok Budapesten a forradalom leverése után, 1956
november 12-én]
 Szovjet tankok Budapesten a forradalom leverése után, 1956 november
12-én  Fotó:
Europress/AFP  Atomot a szovjetekre

*Az igaz, hogy a CIA kiképzett kelet-európai emigránsokat, de ezeket az
embereket végül sosem vetették be. Washington ugyanis tudta, hogy az
oroszok a világháborúig is elmennek Magyarország megtartásáért*, hiszen ha
Magyarország elveszik, az egész tömb felbomlik, és több helyütt nem biztos,
hogy kiállta volna a próbát a friss Varsói Szerződés. *A világháború pedig
akár az orosz nukleáris arzenál bevetését is jelenthette volna*. Bár a CIA
igazgatóhelyettesének volt egy „elvadult” javaslata – ahogy Borhi
portálunknak fogalmazott – arról, hogy atombombát dobjanak az orosz
utánpótlási vonalakra, de Eisenhower elnök azt mondta a magyarokra utalva,
hogy „nem akarhatjuk megölni azokat, akiket meg akarunk menteni”. *Borhi
szerint a be nem avatkozással nagyon jó döntést hoztak, hiszen máskülönben
Magyarország területén vívták volna meg a harmadik világháborút.*

Borhi azt is elmondta nekünk, hogy *a szovjet csapatok kivonásának ötlete
még az 1955-ös osztrák államszerződés idején felmerült Genfben, de az
oroszok kerek perec megmondták, hogy erről tárgyalni sem hajlandóak. *A
finnekéhez hasonló – oroszbarát, de *nem kommunista egypártrendszerű –
berendezkedés *akkor merült fel először, de az ötvenes években ez korai
volt még; *aztán 1989-ben újra *előkerült a javaslat, ekkor viszont a
Kelet-Európán végigsöprő rendszerváltás okafogyottá tette az egészet.
Lassabban, elvtársak!

Az amerikaiak az 1989–90-es „rendszerátigazítási hullámot” egyébként az
1945-ös fordulatok inverzeként képzelték el, de a *rendszerváltás
egyáltalán nem volt lefutott meccs**. Amerika maga óvott a gyors
reformoktól, fokozatos piacosodást javasolt, de sem a szocialista
berendezkedést, sem a Varsói Szerződést
<http://mno.hu/tudomany/amikor-egymas-orei-voltunk-sajat-bortonunkben-1286224>
nem akarta felrúgni, és ezt meg is üzenték Budapestre*. *A nyugatnémetek,
osztrákok is azt üzenték: Nicht ugribugri! Mi több: Bushék igazából a
reformkommunistáknak drukkoltak, *megengedőbben talán egy MSZP–MDF
nagykoalíciónak, amely fokozatosan viszi véghez az átalakítást. Paradox
módon talán éppen a be nem avatkozásukkal tettek jót, mert így az oroszok
nem próbálták meg menteni a menthetőt.
Büszkék lehetünk

*A lengyel és magyar rendszerátalakítás ugyanakkor gyorsan zajlott le és
sokkal radikálisabb volt, mint ahogy magukat a reformokat egyáltalán
lehetővé tévő Gorbacsov elképzelte, de túltett a nyugati és amerikai
szándékokon is*. Borhi szerint ez egy olyan pontja volt a magyar
történelemnek, amelyre büszkék lehetünk, hiszen hazánk és a régió
nemzetközi helyzetének változásait a mi belpolitikai változtatásaink
indították el, kár ehelyett a pápának vagy Reagan elnöknek „ajánlani” a
diadalt.

Ezerarcú külpolitika

Amit fontos észben tartani, hogy *bármennyire tűnik is központosítottnak
egy-egy ország külpolitikája, az mindig különböző felek erőviszonyaitól
függ. *Ezért tett minden hivatalos elnöki álláspont mellé Borhi egy-egy
„belső használatra szánt” dokumentumot, a külügyminisztérium, a CIA, az
Amerika Hangja vagy a Szabad Európa Rádió álláspontját; míg magyar részről
ez Kádár álláspontja mellett az MSZMP külügyi bizottsága és a
Belügyminisztérium elképzeléseit jelentette. *A nyitást jellemzően mindig a
kereskedelmi és külügyi, a bezárkózást a védelmi tárca szorgalmazta.*



Sokszor ezért tűnik úgy, hogy egy-egy ország külpolitikája teljesen
következetlen. Hiába tudják például negyven éve, hogy Kuba elzárása káros,
Obama csak most tudta legyőzni a floridai lobbit és meglépni egy 1961-es
Kennedy-féle kelet-európai nyitáshoz hasonló doktrínát. Rákosiék már
1951-ben tudták, hogy a ránk erőltetett gazdasági modell működésképtelen,
és feloldották volna az elzárkózást. *Az, hogy nem volt igazi mozgásterünk,
nem jelentette azt, hogy nem lehetett jó vagy nagyon buta külpolitikát
folytatni, Borhi mindkettőre mondott példát. Rákosiéknak a nyitás nem
sikerült, mert addigra annyira összevesztek az oroszokkal, hogy csak
1972-re tudták rendezni a viszonyt, amikor már Kádárék tudták, hogy hitel
nélkül összeomlik a rendszer, és kölcsönt csak Washington jóváhagyásával
szerezhettek. Utána viszont ügyesen sikerült a kedvenc szovjet
csatlósállammá válnunk az USA szemében (ez addig, illetve amíg Ceausescu
„meg nem bolondult”, Románia volt).*



*A helyzet némiképp skizofrén vol*t persze, hiszen *miközben
Amerika-ellenes cikkek garmadája jelent meg a magyar sajtóban, a külügy
naponta kilincselt a követségen pénzért, a Szent Korona visszaadásáért vagy
a Mindszenty-ügy megoldásáért koldulva. *Amiben viszont ügyesek voltak, az
a jó zsaru, rossz zsaru szerepjáték, hiszen a diktatúra sajátja volt, hogy*
az amerikaiak sosem tudták, valódi autoritással tárgyalnak-e. Miközben
Szilágyi Béla külügyminiszter-helyettes álláspontja az volt, hogy minél
több amerikai hullik el Vietnamban, annál jobb, Kádár az oroszokat szidta
az amerikaiaknak. Ezt viszont ügyesen csinálták, ennek köszönhetően is lett
Magyarország Amerika kedvenc csatlósa.*
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150711/2a225a57/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl