<div dir="ltr"><div>
<h1>Amerika rettegett a magyar rendszerváltástól</h1><a href="http://mno.hu/tudomany/amerika-rettegett-a-magyar-rendszervaltastol-1294726" target="_blank">http://mno.hu/tudomany/amerika-rettegett-a-magyar-rendszervaltastol-1294726</a><span>szerző: Veczán Zoltán, forrás: <a href="http://mno.hu/tudomany/www.mno.hu" target="_blank">MNO</a>, 2015. július 10., péntek 19:50 </span>
</div>
<table style="margin:auto" align="center" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0">
<tbody>
<tr>
<td>
<div style="width:100%;min-height:auto;float:none"><img style="float:none;margin:auto" src="http://mno.hu/data/cikk/1/29/47/26/cikk_1294726/gorbi_bush_uj_fekvo_lead.jpg" alt="Amerika rettegett a magyar rendszerváltástól" height="411" width="645"></div>
</td>
</tr>
<tr>
<td>George Bush amerikai és Mihail Gorbacsov szovjet elnök a hidegháborút lezáró máltai konferencián</td>
</tr>
<tr>
<td>Europress/AFP</td>
</tr>
</tbody>
</table>
<div>
<p><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Évtizedes aprólékos munkával, több
mint ezer, többségében amerikai levéltári forrás felhasználásával
készült el Borhi László mítoszrombolásra is kifejezetten alkalmas
könyve, a Nagyhatalmi érdekek hálójában: Az Egyesült Államok és
Magyarország kapcsolata a második világháborútól a rendszerváltásig című
könyve.</b></span> A kötet hiteles és első kézből szerzett információkból
felépítve zúzza porrá a közkedvelt legendákat Magyarország hányattatott
évtizedeiről.</p>
</div>
<p lang="hu-HU">Arra a kötetet bemutató
Gyarmati György, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának
főigazgatója is rávilágított, hogy Magyarország méretéből fakadóan
valóban ki volt téve a nagyhatalmak kénye-kedvének, és ahogy a birodalmi
központ és provincia viszonya tetten érhető a szovjet–magyar, úgy
később az amerikai–magyar viszonylatban is. Mindeközben az 1943–44 után
következő négy évtizedben szinte alig volt bármi ráhatásunk ezen
kapcsolatok alakítására, azokat a szovjet–amerikai viszony határozta
meg.</p>
<p>Az eseményen elhangzott: az USA preferenciái évtizedről évtizedre
változtak: az ötvenes években Lengyelország, a hatvanas években Románia,
a hetvenes évektől pedig Magyarország volt a „kedvenc” Kelet-Európában,
a nyolcvanas évek közepére már egyértelműen: nyugati konzulátusok és
kereskedelmi központok nyíltak, és a keleti embargót megkerülve
technológiát is kaphattunk Amerikától. Lehet, hogy éppen az ország
„kísérleti laboratóriumi” mérete miatt engedte Moszkva az ilyen
próbálkozásokat.</p>
<h3>Más szabadságán vett stabilitás</h3>
<p lang="hu-HU">Mint <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Borhi, az Indianai Egyetem professzora elmondta,
már a Kállay-kormány háborúból való, 1943–44-es kiugrási kísérlete sem
volt más, mint a nyugatiak elterelő hadművelete, amely <span style="background-color:rgb(234,209,220)">kiprovokálta a
német megszállást</span>, így százezernyi katona elvonását a frontról </b></span>– <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>velünk
akkor sem számoltak</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>hiába volt a magyar kormány szándéka őszinte
(Kállay rettegett attól, hogy a vereség esetén újra a Trianon utáni
határok mögé szorulunk, a németeket ráadásul nagyon utálta).</b></span></p>
<p lang="hu-HU"><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Roosevelt a következő háborúk elkerülése végett
odaengedte Kelet-Európát Moszkvának</b></span>, ezzel megadva Sztálinnak azt, amit
Hitler nem tudott – az amerikaiak egyébként, ha más nemzetek
szuverenitása és a stabilitás között kellett dönteni, mindig az előbbi
javára döntöttek az utóbbi rovására. Valamit kezdeniük kellett ezzel a
német–orosz köztes Európával, ez volt a britek szándéka is az 1938-as
müncheni egyezmény során, amikor Csehszlovákia feldarabolása mellett
döntöttek.</p>
<h3><span style="background-color:rgb(182,215,168)">Nem ’45-ben kerültünk kalapács alá</span></h3>
<p lang="hu-HU">Az a Jalta-legenda viszont, miszerint 1945-ben adták el
Kelet-Európát a Szovjetuniónak, ebben a formában nem volt igaz, addig
csak ad hoc akaratérvényesítés folyt Moszkva részéről.</p>
<table style="margin:8px auto 16px" align="center" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0">
<tbody>
<tr>
<td><div style="width:100%;min-height:auto;float:none"><img style="vertical-align:middle;float:none;margin:auto" src="http://mno.hu/data/cikk/1/29/47/26/cikk_1294726/jaltai_konferencia.jpg" title="A híres kép az 1945-ös jaltai konferenciáról: Winston Churchill angol miniszterelnök, Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök és Joszif Sztálin szovjet diktátor" alt="A híres kép az 1945-ös jaltai konferenciáról: Winston Churchill angol miniszterelnök, Franklin Delano Roosevelt amerikai elnök és Joszif Sztálin szovjet diktátor"></div></td>
</tr>
<tr>
<td>A híres kép az 1945-ös jaltai konferenciáról:
Winston Churchill angol miniszterelnök, Franklin Delano Roosevelt
amerikai elnök és Joszif Sztálin szovjet diktátor</td>
</tr>
<tr>
<td>Fotó: Europress/AFP</td>
</tr>
</tbody>
</table>
<p lang="hu-HU">Egészen 1956-ig kellett várni, hogy világossá váljon ez a
felosztás. <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Amerika szempontjából mindig elsődleges volt a biztonság és a
stabilitás, miután 1956 kapcsán rájött, hogy a régiót nem fogja tudni
fellazítással elszakítani és feladta a „felszabadítás” doktrínáját. Sőt
az 1960–70-es évektől Washington egyre inkább úgy gondolta, jobb is, ha
Moszkva gyeplőn tartja Kelet-Európát, </b></span>mert különben a két világháború
közötti adok-kapok tér vissza a német–orosz köztes térség népeinek
marakodása miatt.</p>
<h3>A forradalmi legendák</h3>
<p><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>1956 kapcsán </b></span>még egy <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>közkedvelt mítoszt zúzott szét Borhi</b></span>: mint
elhangzott, a magyar forradalommal összefüggésben <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>említés sem esett
semmiféle nyugati katonai beavatkozásról, mivel hazánk méretéből
fakadóan nem tudott volna ellenállást kifejteni</b></span>; de még a harmincmilliós
Lengyelország esetén is azzal zárták le a felvetést, hogy nagyhatalmak
közötti háborút, ergo teljes pusztulást okozna, ezért az ötlet
elvetendő. Nagy Imrét is totálisan félreértették, ahogy az a
dokumentumokból kiderült: egyértelműen elutasították, még a nagyköveti
akkreditációt is a kormány bukásáig halogatták.</p>
<p lang="hu-HU">Borhi mindezt az MNO-nak még kiegészítette néhány igen
komoly adalékkal: <b><span style="background-color:rgb(182,215,168)">cáfolta azt a legendát, hogy Francisco Franco spanyol
jobboldali diktátor százezernyi önkéntest akart volna küldeni a
forradalmárok megsegítésére</span></b> – valójában csak fegyvert küldött volna
amerikai repülőkön, ezzel pedig csak a harc húzódott volna el és még
többen meghalnak. Végül az osztrákok nem engedték át a légterükön a
gépeket, mert rettegtek attól, hogy az alig egy éve kivonult szovjetek
visszatérnek.</p>
<h3>
<table style="margin:8px auto 16px" align="center" border="0" cellpadding="0" cellspacing="0">
<tbody>
<tr>
<td><div style="width:100%;min-height:auto;float:none"><img style="float:none;margin:auto" src="http://mno.hu/data/cikk/1/28/62/24/cikk_1286224/tankokBP.jpg" title="Szovjet tankok Budapesten a forradalom leverése után, 1956 november 12-én" alt="Szovjet tankok Budapesten a forradalom leverése után, 1956 november 12-én" align="middle"></div></td>
</tr>
<tr>
<td>Szovjet tankok Budapesten a forradalom leverése után, 1956 november 12-én</td>
</tr>
<tr>
<td>Fotó: Europress/AFP</td>
</tr>
</tbody>
</table>
Atomot a szovjetekre</h3>
<p lang="hu-HU"><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Az igaz, hogy a CIA kiképzett kelet-európai
emigránsokat, de ezeket az embereket végül sosem vetették be. Washington
ugyanis tudta, hogy az oroszok a világháborúig is elmennek Magyarország
megtartásáért</b></span>, hiszen ha Magyarország elveszik, az egész tömb
felbomlik, és több helyütt nem biztos, hogy kiállta volna a próbát a
friss Varsói Szerződés. <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>A világháború pedig akár az orosz nukleáris
arzenál bevetését is jelenthette volna</b></span>. Bár a CIA igazgatóhelyettesének
volt egy „elvadult” javaslata – ahogy Borhi portálunknak fogalmazott –
arról, hogy atombombát dobjanak az orosz utánpótlási vonalakra, de
Eisenhower elnök azt mondta a magyarokra utalva, hogy „nem akarhatjuk
megölni azokat, akiket meg akarunk menteni”. <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Borhi szerint a be nem
avatkozással nagyon jó döntést hoztak, hiszen máskülönben Magyarország
területén vívták volna meg a harmadik világháborút.</b></span></p>
<p>Borhi azt is elmondta nekünk, hogy <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>a szovjet csapatok kivonásának
ötlete még az 1955-ös osztrák államszerződés idején felmerült Genfben,
de az oroszok kerek perec megmondták, hogy erről tárgyalni sem
hajlandóak. </b></span>A finnekéhez hasonló – oroszbarát, de <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>nem kommunista
egypártrendszerű – berendezkedés </b></span>akkor merült fel először, de az ötvenes
években ez korai volt még; <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>aztán 1989-ben újra </b></span>előkerült a javaslat,
ekkor viszont a Kelet-Európán végigsöprő rendszerváltás okafogyottá
tette az egészet.</p>
<h3>Lassabban, elvtársak!</h3>
<p lang="hu-HU"><span style="background-color:rgb(255,255,255)">Az amerikaiak az 1989–90-es „rendszerátigazítási
hullámot”</span> egyébként az 1945-ös fordulatok inverzeként képzelték el, de a
<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>rendszerváltás egyáltalán nem volt lefutott meccs</b><b>. Amerika maga óvott a
gyors reformoktól, fokozatos piacosodást javasolt, de sem a szocialista
berendezkedést, sem a <a href="http://mno.hu/tudomany/amikor-egymas-orei-voltunk-sajat-bortonunkben-1286224" target="_blank">Varsói Szerződést</a>
nem akarta felrúgni, és ezt meg is üzenték Budapestre</b></span>. <span style="background-color:rgb(217,234,211)"><b>A nyugatnémetek,
osztrákok is azt üzenték: Nicht ugribugri! Mi több: Bushék igazából a
reformkommunistáknak drukkoltak, </b></span>megengedőbben talán egy MSZP–MDF
nagykoalíciónak, amely fokozatosan viszi véghez az átalakítást. Paradox
módon talán éppen a be nem avatkozásukkal tettek jót, mert így az
oroszok nem próbálták meg menteni a menthetőt.</p>
<h3>Büszkék lehetünk</h3>
<p lang="hu-HU"><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>A lengyel és magyar rendszerátalakítás ugyanakkor
gyorsan zajlott le és sokkal radikálisabb volt, mint ahogy magukat a
reformokat egyáltalán lehetővé tévő Gorbacsov elképzelte, de túltett a
nyugati és amerikai szándékokon is</b></span>. Borhi szerint ez egy olyan pontja
volt a magyar történelemnek, amelyre büszkék lehetünk, hiszen hazánk és a
régió nemzetközi helyzetének változásait a mi belpolitikai
változtatásaink indították el, kár ehelyett a pápának vagy Reagan
elnöknek „ajánlani” a diadalt.</p><p lang="hu-HU">
Ezerarcú külpolitika
</p><p lang="hu-HU">Amit fontos észben tartani, hogy <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>bármennyire tűnik is
központosítottnak egy-egy ország külpolitikája, az mindig különböző
felek erőviszonyaitól függ. </b></span>Ezért tett minden hivatalos elnöki
álláspont mellé Borhi egy-egy „belső használatra szánt” dokumentumot, a
külügyminisztérium, a CIA, az Amerika Hangja vagy a Szabad Európa
Rádió álláspontját; míg magyar részről ez Kádár álláspontja mellett az
MSZMP külügyi bizottsága és a Belügyminisztérium elképzeléseit
jelentette. <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>A nyitást jellemzően mindig a kereskedelmi és külügyi, a
bezárkózást a védelmi tárca szorgalmazta.</b></span></p>
<p lang="hu-HU"> </p>
<p lang="hu-HU">Sokszor ezért tűnik úgy, hogy egy-egy ország
külpolitikája teljesen következetlen. Hiába tudják például negyven éve,
hogy Kuba elzárása káros, Obama csak most tudta legyőzni a floridai
lobbit és meglépni egy 1961-es Kennedy-féle kelet-európai nyitáshoz
hasonló doktrínát. Rákosiék már 1951-ben tudták, hogy a ránk
erőltetett gazdasági modell működésképtelen, és feloldották volna az
elzárkózást. <span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>Az, hogy nem volt igazi mozgásterünk, nem jelentette azt,
hogy nem lehetett jó vagy nagyon buta külpolitikát folytatni, Borhi
mindkettőre mondott példát. Rákosiéknak a nyitás nem sikerült, mert
addigra annyira összevesztek az oroszokkal, hogy csak 1972-re tudták
rendezni a viszonyt, amikor már Kádárék tudták, hogy hitel nélkül
összeomlik a rendszer, és kölcsönt csak Washington jóváhagyásával
szerezhettek. Utána viszont ügyesen sikerült a kedvenc szovjet
csatlósállammá válnunk az USA szemében (ez addig, illetve amíg
Ceausescu „meg nem bolondult”, Románia volt).</b></span></p><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>
</b></span><p lang="hu-HU"><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> </b></span></p>
<p lang="hu-HU"><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>A helyzet némiképp skizofrén vol</b></span>t persze, hiszen
<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>miközben Amerika-ellenes cikkek garmadája jelent meg a magyar
sajtóban, a külügy naponta kilincselt a követségen pénzért, a Szent
Korona visszaadásáért vagy a Mindszenty-ügy megoldásáért koldulva.
</b></span>Amiben viszont ügyesek voltak, az a jó zsaru, rossz zsaru szerepjáték,
hiszen a diktatúra sajátja volt, hogy<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> az amerikaiak sosem tudták,
valódi autoritással tárgyalnak-e. Miközben Szilágyi Béla
külügyminiszter-helyettes álláspontja az volt, hogy minél több
amerikai hullik el Vietnamban, annál jobb, Kádár az oroszokat szidta
az amerikaiaknak. Ezt viszont ügyesen csinálták, ennek köszönhetően is
lett Magyarország Amerika kedvenc csatlósa.</b></span></p><p></p></div>