[Grem] Bíró L. püspök júliusi levele / elkeseredettség vs. REMÉNY és a HELYES SZOMORÚSÁG

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Júl. 1., Sze, 12:40:10 CEST


Hívom a családokat 2015 júliusában – Bíró László püspök levele
2015. jĂşlius 1. szerda 10:52
http://www.magyarkurir.hu/hirek/hivom-csaladokat-2015-juliusaban-biro-laszlo-puspok-levele
Hívom a családokat, a házaspárokat, a jegyeseket és a szerelmeseket, a
szerzetes- és paptestvéreket, és mindenkit, aki a család és az élet mellett
áll!

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=62383&img=o_10.jpg>
Nagypapa, nézd, itt a bizonyítványom, most kaptam meg és az iskolából
egyenesen hozzátok jöttem vele, mondta sugárzó arccal a nagykamasz fiú,
belépve nagyszüleihez. Nagyapja boldogan ölelte magához a fiút, és – noha
még nem látta a bizonyítványt –, örömmel mondta: gratulálok! Ez aztán öröm!
Gyere be, mutassuk meg nagyanyádnak is, hadd örüljön ő is. Annyira örülök,
hogy most nem vagy szomorú, mert amikor a félévi bizonyítványodat mutattad,
bizony nem voltál nagyon vidám. A szüleid is biztosan nagyon fognak örülni!
De nagypapa – szólt közbe a fiú, – azért nem olyan szép ez a bizonyítvány,
csak jobb, mint amilyent remélni mertem. Félek, hogy a szüleim nem lesznek
velem megelégedve, ők mindig a maximumot várják tőlem. Félévkor is azért
voltam olyan szomorú, mert tudtam, hogy nem okozok nekik örömet, mert nem
azt nyújtottam, amit várnak tőlem. Ne félj, és ne szorongj – szólalt meg a
nagymama –, amikor a szíved mélyén öröm van. *Ne csak annak örülj, hogy
több az ötösöd, hanem annak, hogy legyőzted az elkeseredettségedet.*

Amikor az ember a városban jár kel, vagy utazik valahová, *érdemes
körülnézni: hányan vannak, akiknek az arca sugárzik az örömtől*. *Legtöbbször
gondterhelt arcok vesznek körül, fájdalom, szomorúság látszik rajtuk*.
Akadnak olyan csoportok, amelyek hangoskodással, vihorászással próbálják a
jókedv látszatát keltetni, de az ilyen társaság leginkább valakinek a kárán
mulat, nem örül igazán. *Villamoson, autóbuszon sokan olvasnak, mobil
telefonjukkal foglalkoznak. Ezek is többnyire gondterheltek*, ritkán deríti
őket valami vidám olvasmány, vagy jó hír örömre. Sok a szomorú arc, szomorú
ember, akik egykedvűen, öröm nélkül intézik dolgaikat. A mai világ gondjai
miatt, a súlyos nehézségek terhe alatt görnyedve az emberekből érthetően
sokszor hiányzik az öröm, inkább szomorúságra hajlanak. Ferenc pápa írja
egyik, még Argentínában megjelent könyvében: „*Vegyük észre,* *hogy a
szomorúság a Sátán varázslata, amely megkeményít és megkeserít, lehetővé
teszi, hogy ő, a Gonosz beköltözzön a szívünkbe, hogy aztán semminek se
tudjunk örülni, hogy elűzze belőlünk a remény maradékát is. Remény nélkül
aztán még szomorúbb lesz az ember, eljut a kétségbeesésig”*. *A
reménytelenség** elleni védekezésre buzdít **a Gulágot megjárt bencés atya,
Olofsson Placid is: „Az öröm szükséges a túléléshez. Ezért észre kell venni
és tudatosan kell keresni az élet apró örömeit.”*

*XVI. Benedek pápa tanítja*:* „Kétfajta szomorúság van:* *az egyik, amely
elveszítette a reményt, többé nem bízik a szeretetben és az igazságban, s
ezért belülről rombolja az embert* (Lk 18,23); de *van olyan szomorúság is,
amely az igazság okozta megrendülésből fakad, az embert megtérésre és a
gonosszal szembeni ellenállásra vezeti.* *Ez a szomorúság gyógyít,* mert az
embert arra indítja, hogy újból reméljen és szeressen. *Az első
szomorúságot Júdás képviseli,* aki, lesújtva a saját bukása fölötti
rémülettől, nem mer többé remélni, és kétségbeesésében felakasztja magát
(Mt 27,3-5). *A szomorúság másik fajtáját Péter testesíti meg, aki az Úr
tekintetével találkozva sírásra fakad, s ennek a zokogásnak a könnyei
gyógyítóak: felszántják lelkének földjét. Mindent elölről kezd, és
megújul.”* (A Názáreti Jézus. 84-85. old.) *A teljes reménytelenség maga a
pokol,* erre utal Dante Isteni Színjátékában a pokol kapuján található
felírat: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.”

*Mit tapasztaltok, miért szomorú olyan sok embertársunk? Mi a sok
szomorúság legfőbb oka? Nehéz élethelyzetekben hogyan tudjátok
családotokban, rokonaitokban, barátaitokban ébren tartani a reményt?*

Ha egy vágyunk teljesül, akkor örömöt érzünk, megnyugszunk. Minél szebb,
nemesebb, igazabb vágyunk teljesült, annál mélyebb, átfogóbb az örömünk. *
A megállapodott, Istennel, felebarátaival, a teremtett és az ember építette
külvilággal harmóniában lévő ember csendes öröme belső nyugalmából és
békéjéből származik*. Nagyobb vágyak teljesülésekor örömünk vidámságban
nyilvánul meg, különleges öröm esetén ujjongani kezdünk. *Ha más kára,
baja, szerencsétlensége miatt érzünk örömöt, akkor örömünk rendetlen lesz,
ha pedig valami önmagában rosszat akartunk, és azt sikerült elérnünk, akkor
örömünk bűnös öröm lesz.* Ebből is következik, hogy *az öröm szoros
kapcsolatban van egy másik isteni erénnyel, a szeretettel. Akit ugyanis
szeretünk, annak a javát akarjuk, *kára-baja esetén nem örömet érzünk,
hanem *segítségére akarunk sietni. * *Felebarátainkat pedig legalább
annyira kell szeretnünk, mint magunkat.* Ugyan ki tudna örülni a saját
kárának?

„A mai világnak – a maga sokféle és nyomasztó fogyasztói kínálatával – nagy
veszedelme* az egyénközpontú szomorúság, amely a kényelmes és kapzsi
szívből, a felszínes élvezetek beteges kereséséből, az elszigetelt
lelkiismeretből fakad.* Amikor az egyén belső élete *bezárkózik saját
érdekeibe, akkor nem marad hely mások számára, többé nem jöhetnek be a
szegények, többé nem hallja Isten hangját, nem örül szeretete édes
örömének.* A hívek kétségtelenül ki vannak téve ennek az állandó
veszélynek. Sokan esnek ennek áldozatává, és* érzéketlen, elégedetlen,
élettelen személyekké válnak.* Ez nem a méltó és teljes élet választása,
nem Isten ránk vonatkozó vágya; ez nem a Szentlélekben való élet, amely a
feltámadott Krisztus szívéből forrásozik.” (EG 2)

*Beszéljétek meg családi, rokoni, baráti, körben, hogy kinek örömtelibb az
élete: annak, aki mindig mindent csak a saját, pillanatnyi érdeke
szempontjából ítél meg, vagy annak, aki önzetlen szeretettel fordul a többi
ember felé? Hogyan segíthetik elő a keresztény családok az örömtelibb
társadalom létrejöttét?*

„Az öröm és remény, a gyász és szorongás, mely a mai emberekben, főként a
szegényekben és a veszélyben élőkben él, Krisztus tanítványainak is öröme
és reménye, gyásza és szorongása, és nincs olyan igazán emberi dolog, amely
visszhangra nem találna szívükben. A tanítványok közössége ugyanis
emberekből, sőt Krisztusban egységet alkotó emberekből áll, akiket a
Szentlélek irányít az Atya országa felé vezető zarándokúton, és megkapták
az üdvösség hírét, hogy mindenkinek elmondják. Ezért e közösség az egész
emberi nemmel és annak történelmével valóban bensőséges kapcsolatban érzi
magát.” (GS 1)

*A keresztény ember **sem élhet állandó vidámságban*, *de minden nehéz
helyzetben* *talál okot az örömre.* Tud örülni a tavaszi napsütésnek és a
frissítő nyári zápornak, örömmel csodálja meg a teremtett világ ezer
csodáját, örül, amikor gyermeke először rámosolyog, örül, hogy részt vehet
a közösség életében, örül barátainak, örül Isten minden ajándékának,
házastársának, gyerekeinek, szüleinek, de legfőképpen a szeretetnek, amit
adhat, és amit kap. *Ha pedig gondokkal, nehézségekkel kell
szembenéznie*, *akkor
sem árasztja el családja tagjait, munkatársait, barátait, ismerőseit**
panasszal,* *inkább keresi** a rosszban* *a jót,* töretlen reménnyel*
igyekszik* a bajokon *segĂ­teni,* a gondokon tĂşljutni, * nem beleragadni **a
szomorúságba, a passzív panaszkodásba.* Hiszi, hogy Isten szeretetből
szeretetre teremtette őt is, családját is, és azt akarja, hogy mindnyájan
célba érjenek. Isten ugyanis a megszentelő kegyelemmel együtt,
természetfölötti módon árasztja lelkünkbe
* a hitet, a reményt és a szeretetet, e három isteni erényt.*
*Hogyan tudjátok megvigasztalni azokat az embereket, akik másról se tudnak
beszélni, mint saját gondjaikról, bajaikról, egészségi problémáikról?
Hogyan tudjátok felébreszteni bennük a reményt?*

Amikor édesapja este hazajött, rögtön látta fia örömtől sugárzó arcán, hogy
ma valami jó dolog történt az iskolában. Csak nem te rúgtad a győztes gólt
a béseknek – kérdezte –, vagy talán sikerült a kémia-szertárt
felrobbantanod? A fiú előhúzta bizonyítványát és büszkén mutatta
édesapjának. Látod – magyarázta –, a félévihez képest mennyit javítottam?
Nem mindent, de majdnem! Magam se mertem remélni! Gratulálok, látod ez az,
aminek nagyon örülök – válaszolt az apa –,* elhatároztad, megígérted, és
teljesítetted*. Nem a félévi nem túl jó jegyeken keseregtél, hanem *komolyan
nekifeküdtél és bíztál magadban, meg Isten segítségében*. Meg a tietekben –
tette hozzá a fiú –, örömkönnyekkel a szemében. Köszönöm nektek, köszönöm a
jó bizonyítványomat és* ígérem, hogy a következő még jobb lesz.*

Bíró László

az MKPK családreferens püspöke
a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke

FotĂł: News.va
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150701/89421a91/attachment.html 


További információk a(z) Grem levelezőlistáról