[Grem] Bíró L. püspök júliusi levele / elkeseredettség vs. REMÉNY és a HELYES SZOMORÚSÁG

[Emoke Greschik]

Hívom a családokat 2015 júliusában – Bíró László püspök levele
2015. jĂşlius 1. szerda 10:52
http://www.magyarkurir.hu/hirek/hivom-csaladokat-2015-juliusaban-biro-laszlo-puspok-levele
HĂ­vom a csalĂĄdokat, a hĂĄzaspĂĄrokat, a jegyeseket ĂŠs a szerelmeseket, a
szerzetes- ĂŠs paptestvĂŠreket, ĂŠs mindenkit, aki a csalĂĄd ĂŠs az ĂŠlet mellett
ĂĄll!

<http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=62383&img=o_10.jpg>
Nagypapa, nĂŠzd, itt a bizonyĂ­tvĂĄnyom, most kaptam meg ĂŠs az iskolĂĄbĂłl
egyenesen hozzĂĄtok jĂśttem vele, mondta sugĂĄrzĂł arccal a nagykamasz fiĂş,
belépve nagyszüleihez. Nagyapja boldogan ölelte magához a fiút, és – noha
még nem látta a bizonyítványt –, örömmel mondta: gratulálok! Ez aztán öröm!
Gyere be, mutassuk meg nagyanyádnak is, hadd örüljön ő is. Annyira örülök,
hogy most nem vagy szomorĂş, mert amikor a fĂŠlĂŠvi bizonyĂ­tvĂĄnyodat mutattad,
bizony nem voltĂĄl nagyon vidĂĄm. A szĂźleid is biztosan nagyon fognak ĂśrĂźlni!
De nagypapa – szólt közbe a fiú, – azért nem olyan szép ez a bizonyítvány,
csak jobb, mint amilyent remĂŠlni mertem. FĂŠlek, hogy a szĂźleim nem lesznek
velem megelégedve, ők mindig a maximumot várják tőlem. Félévkor is azért
voltam olyan szomorĂş, mert tudtam, hogy nem okozok nekik ĂśrĂśmet, mert nem
azt nyújtottam, amit várnak tőlem. Ne félj, és ne szorongj – szólalt meg a
nagymama –, amikor a szíved mélyén öröm van. *Ne csak annak örülj, hogy
több az ötösöd, hanem annak, hogy legyőzted az elkeseredettségedet.*

Amikor az ember a vĂĄrosban jĂĄr kel, vagy utazik valahovĂĄ, *ĂŠrdemes
körülnézni: hányan vannak, akiknek az arca sugárzik az örömtől*. *Legtöbbször
gondterhelt arcok vesznek kĂśrĂźl, fĂĄjdalom, szomorĂşsĂĄg lĂĄtszik rajtuk*.
Akadnak olyan csoportok, amelyek hangoskodĂĄssal, vihorĂĄszĂĄssal prĂłbĂĄljĂĄk a
jĂłkedv lĂĄtszatĂĄt keltetni, de az ilyen tĂĄrsasĂĄg leginkĂĄbb valakinek a kĂĄrĂĄn
mulat, nem ĂśrĂźl igazĂĄn. *Villamoson, autĂłbuszon sokan olvasnak, mobil
telefonjukkal foglalkoznak. Ezek is tĂśbbnyire gondterheltek*, ritkĂĄn derĂ­ti
őket valami vidám olvasmány, vagy jó hír örömre. Sok a szomorú arc, szomorú
ember, akik egykedvĹąen, ĂśrĂśm nĂŠlkĂźl intĂŠzik dolgaikat. A mai vilĂĄg gondjai
miatt, a súlyos nehézségek terhe alatt görnyedve az emberekből érthetően
sokszor hiĂĄnyzik az ĂśrĂśm, inkĂĄbb szomorĂşsĂĄgra hajlanak. Ferenc pĂĄpa Ă­rja
egyik, még Argentínában megjelent könyvében: „*Vegyük észre,* *hogy a
szomorúság a Sátán varázslata, amely megkeményít és megkeserít, lehetővé
teszi, hogy ő, a Gonosz beköltözzön a szívünkbe, hogy aztán semminek se
tudjunk örülni, hogy elűzze belőlünk a remény maradékát is. Remény nélkül
aztán még szomorúbb lesz az ember, eljut a kétségbeesésig”*. *A
remĂŠnytelensĂŠg** elleni vĂŠdekezĂŠsre buzdĂ­t **a GulĂĄgot megjĂĄrt bencĂŠs atya,
Olofsson Placid is: „Az öröm szükséges a túléléshez. Ezért észre kell venni
és tudatosan kell keresni az élet apró örömeit.”*

*XVI. Benedek pápa tanítja*:* „Kétfajta szomorúság van:* *az egyik, amely
elveszĂ­tette a remĂŠnyt, tĂśbbĂŠ nem bĂ­zik a szeretetben ĂŠs az igazsĂĄgban, s
ezért belülről rombolja az embert* (Lk 18,23); de *van olyan szomorúság is,
amely az igazság okozta megrendülésből fakad, az embert megtérésre és a
gonosszal szembeni ellenĂĄllĂĄsra vezeti.* *Ez a szomorĂşsĂĄg gyĂłgyĂ­t,* mert az
embert arra indítja, hogy újból reméljen és szeressen. *Az első
szomorĂşsĂĄgot JĂşdĂĄs kĂŠpviseli,* aki, lesĂşjtva a sajĂĄt bukĂĄsa fĂślĂśtti
rémülettől, nem mer többé remélni, és kétségbeesésében felakasztja magát
(Mt 27,3-5). *A szomorúság másik fajtáját Péter testesíti meg, aki az Úr
tekintetĂŠvel talĂĄlkozva sĂ­rĂĄsra fakad, s ennek a zokogĂĄsnak a kĂśnnyei
gyógyítóak: felszántják lelkének földjét. Mindent elölről kezd, és
megújul.”* (A Názáreti Jézus. 84-85. old.) *A teljes reménytelenség maga a
pokol,* erre utal Dante Isteni SzĂ­njĂĄtĂŠkĂĄban a pokol kapujĂĄn talĂĄlhatĂł
felírat: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.”

*Mit tapasztaltok, miĂŠrt szomorĂş olyan sok embertĂĄrsunk? Mi a sok
szomorúság legfőbb oka? Nehéz élethelyzetekben hogyan tudjátok
csalĂĄdotokban, rokonaitokban, barĂĄtaitokban ĂŠbren tartani a remĂŠnyt?*

Ha egy vĂĄgyunk teljesĂźl, akkor ĂśrĂśmĂśt ĂŠrzĂźnk, megnyugszunk. MinĂŠl szebb,
nemesebb, igazabb vĂĄgyunk teljesĂźlt, annĂĄl mĂŠlyebb, ĂĄtfogĂłbb az ĂśrĂśmĂźnk. *
A megĂĄllapodott, Istennel, felebarĂĄtaival, a teremtett ĂŠs az ember ĂŠpĂ­tette
külvilággal harmóniában lévő ember csendes öröme belső nyugalmából és
békéjéből származik*. Nagyobb vágyak teljesülésekor örömünk vidámságban
nyilvĂĄnul meg, kĂźlĂśnleges ĂśrĂśm esetĂŠn ujjongani kezdĂźnk. *Ha mĂĄs kĂĄra,
baja, szerencsĂŠtlensĂŠge miatt ĂŠrzĂźnk ĂśrĂśmĂśt, akkor ĂśrĂśmĂźnk rendetlen lesz,
ha pedig valami ĂśnmagĂĄban rosszat akartunk, ĂŠs azt sikerĂźlt elĂŠrnĂźnk, akkor
örömünk bűnös öröm lesz.* Ebből is következik, hogy *az öröm szoros
kapcsolatban van egy mĂĄsik isteni erĂŠnnyel, a szeretettel. Akit ugyanis
szeretĂźnk, annak a javĂĄt akarjuk, *kĂĄra-baja esetĂŠn nem ĂśrĂśmet ĂŠrzĂźnk,
hanem *segĂ­tsĂŠgĂŠre akarunk sietni. * *FelebarĂĄtainkat pedig legalĂĄbb
annyira kell szeretnĂźnk, mint magunkat.* Ugyan ki tudna ĂśrĂźlni a sajĂĄt
kĂĄrĂĄnak?

„A mai világnak – a maga sokféle és nyomasztó fogyasztói kínálatával – nagy
veszedelme* az egyĂŠnkĂśzpontĂş szomorĂşsĂĄg, amely a kĂŠnyelmes ĂŠs kapzsi
szívből, a felszínes élvezetek beteges kereséséből, az elszigetelt
lelkiismeretből fakad.* Amikor az egyén belső élete *bezárkózik saját
ĂŠrdekeibe, akkor nem marad hely mĂĄsok szĂĄmĂĄra, tĂśbbĂŠ nem jĂśhetnek be a
szegĂŠnyek, tĂśbbĂŠ nem hallja Isten hangjĂĄt, nem ĂśrĂźl szeretete ĂŠdes
ĂśrĂśmĂŠnek.* A hĂ­vek kĂŠtsĂŠgtelenĂźl ki vannak tĂŠve ennek az ĂĄllandĂł
veszĂŠlynek. Sokan esnek ennek ĂĄldozatĂĄvĂĄ, ĂŠs* ĂŠrzĂŠketlen, elĂŠgedetlen,
ĂŠlettelen szemĂŠlyekkĂŠ vĂĄlnak.* Ez nem a mĂŠltĂł ĂŠs teljes ĂŠlet vĂĄlasztĂĄsa,
nem Isten rĂĄnk vonatkozĂł vĂĄgya; ez nem a SzentlĂŠlekben valĂł ĂŠlet, amely a
feltámadott Krisztus szívéből forrásozik.” (EG 2)

*BeszĂŠljĂŠtek meg csalĂĄdi, rokoni, barĂĄti, kĂśrben, hogy kinek ĂśrĂśmtelibb az
ĂŠlete: annak, aki mindig mindent csak a sajĂĄt, pillanatnyi ĂŠrdeke
szempontjĂĄbĂłl Ă­tĂŠl meg, vagy annak, aki Ăśnzetlen szeretettel fordul a tĂśbbi
ember felé? Hogyan segíthetik elő a keresztény családok az örömtelibb
tĂĄrsadalom lĂŠtrejĂśttĂŠt?*

„Az öröm és remény, a gyász és szorongás, mely a mai emberekben, főként a
szegényekben és a veszélyben élőkben él, Krisztus tanítványainak is öröme
ĂŠs remĂŠnye, gyĂĄsza ĂŠs szorongĂĄsa, ĂŠs nincs olyan igazĂĄn emberi dolog, amely
visszhangra nem talĂĄlna szĂ­vĂźkben. A tanĂ­tvĂĄnyok kĂśzĂśssĂŠge ugyanis
emberekből, sőt Krisztusban egységet alkotó emberekből áll, akiket a
Szentlélek irányít az Atya országa felé vezető zarándokúton, és megkapták
az ĂźdvĂśssĂŠg hĂ­rĂŠt, hogy mindenkinek elmondjĂĄk. EzĂŠrt e kĂśzĂśssĂŠg az egĂŠsz
emberi nemmel és annak történelmével valóban bensőséges kapcsolatban érzi
magát.” (GS 1)

*A keresztĂŠny ember **sem ĂŠlhet ĂĄllandĂł vidĂĄmsĂĄgban*, *de minden nehĂŠz
helyzetben* *talĂĄl okot az ĂśrĂśmre.* Tud ĂśrĂźlni a tavaszi napsĂźtĂŠsnek ĂŠs a
frissítő nyári zápornak, örömmel csodálja meg a teremtett világ ezer
csodáját, örül, amikor gyermeke először rámosolyog, örül, hogy részt vehet
a kĂśzĂśssĂŠg ĂŠletĂŠben, ĂśrĂźl barĂĄtainak, ĂśrĂźl Isten minden ajĂĄndĂŠkĂĄnak,
házastársának, gyerekeinek, szüleinek, de legfőképpen a szeretetnek, amit
adhat, ĂŠs amit kap. *Ha pedig gondokkal, nehĂŠzsĂŠgekkel kell
szembenĂŠznie*, *akkor
sem árasztja el családja tagjait, munkatársait, barátait, ismerőseit**
panasszal,* *inkĂĄbb keresi** a rosszban* *a jĂłt,* tĂśretlen remĂŠnnyel*
igyekszik* a bajokon *segĂ­teni,* a gondokon tĂşljutni, * nem beleragadni **a
szomorúságba, a passzív panaszkodásba.* Hiszi, hogy Isten szeretetből
szeretetre teremtette őt is, családját is, és azt akarja, hogy mindnyájan
célba érjenek. Isten ugyanis a megszentelő kegyelemmel együtt,
termĂŠszetfĂślĂśtti mĂłdon ĂĄrasztja lelkĂźnkbe
* a hitet, a remĂŠnyt ĂŠs a szeretetet, e hĂĄrom isteni erĂŠnyt.*
*Hogyan tudjĂĄtok megvigasztalni azokat az embereket, akik mĂĄsrĂłl se tudnak
beszĂŠlni, mint sajĂĄt gondjaikrĂłl, bajaikrĂłl, egĂŠszsĂŠgi problĂŠmĂĄikrĂłl?
Hogyan tudjĂĄtok felĂŠbreszteni bennĂźk a remĂŠnyt?*

Amikor édesapja este hazajött, rögtön látta fia örömtől sugárzó arcán, hogy
ma valami jó dolog történt az iskolában. Csak nem te rúgtad a győztes gólt
a béseknek – kérdezte –, vagy talán sikerült a kémia-szertárt
felrobbantanod? A fiú előhúzta bizonyítványát és büszkén mutatta
édesapjának. Látod – magyarázta –, a félévihez képest mennyit javítottam?
Nem mindent, de majdnem! Magam se mertem remĂŠlni! GratulĂĄlok, lĂĄtod ez az,
aminek nagyon örülök – válaszolt az apa –,* elhatároztad, megígérted, és
teljesĂ­tetted*. Nem a fĂŠlĂŠvi nem tĂşl jĂł jegyeken keseregtĂŠl, hanem *komolyan
nekifeküdtél és bíztál magadban, meg Isten segítségében*. Meg a tietekben –
tette hozzá a fiú –, örömkönnyekkel a szemében. Köszönöm nektek, köszönöm a
jó bizonyítványomat és* ígérem, hogy a következő még jobb lesz.*

BĂ­rĂł LĂĄszlĂł

az MKPK csalĂĄdreferens pĂźspĂśke
a Magyar Katolikus CsalĂĄdegyesĂźlet elnĂśke

FotĂł: News.va
--------- következő rész ---------
Egy csatolt HTML ĂĄllomĂĄny ĂĄt lett konvertĂĄlva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150701/89421a91/attachment.html