<div dir="ltr"><h1>Hívom a családokat 2015 júliusában – Bíró László püspök levele </h1>
<div>2015. július 1. szerda 10:52<br><a href="http://www.magyarkurir.hu/hirek/hivom-csaladokat-2015-juliusaban-biro-laszlo-puspok-levele" target="_blank">http://www.magyarkurir.hu/hirek/hivom-csaladokat-2015-juliusaban-biro-laszlo-puspok-levele</a><br></div>
<h3>Hívom a családokat, a házaspárokat, a jegyeseket és a
szerelmeseket, a szerzetes- és paptestvéreket, és mindenkit, aki a
család és az élet mellett áll!</h3><p><a title="" href="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=62383&img=o_10.jpg" rel="lightbox['g62383']" target="_blank"><img style="display:block;margin-left:auto;margin-right:auto" src="http://www.magyarkurir.hu/img.php?id=62383&p=1&img=c_10.jpg" alt="" border="0"></a><br>Nagypapa,
nézd, itt a bizonyítványom, most kaptam meg és az iskolából egyenesen
hozzátok jöttem vele, mondta sugárzó arccal a nagykamasz fiú, belépve
nagyszüleihez. Nagyapja boldogan ölelte magához a fiút, és – noha még
nem látta a bizonyítványt –, örömmel mondta: gratulálok! Ez aztán öröm!
Gyere be, mutassuk meg nagyanyádnak is, hadd örüljön ő is. Annyira
örülök, hogy most nem vagy szomorú, mert amikor a félévi
bizonyítványodat mutattad, bizony nem voltál nagyon vidám. A szüleid is
biztosan nagyon fognak örülni! De nagypapa – szólt közbe a fiú, – azért
nem olyan szép ez a bizonyítvány, csak jobb, mint amilyent remélni
mertem. Félek, hogy a szüleim nem lesznek velem megelégedve, ők mindig a
maximumot várják tőlem. Félévkor is azért voltam olyan szomorú, mert
tudtam, hogy nem okozok nekik örömet, mert nem azt nyújtottam, amit
várnak tőlem. Ne félj, és ne szorongj – szólalt meg a nagymama –, amikor
a szíved mélyén öröm van. <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ne csak annak örülj, hogy több az ötösöd,
hanem annak, hogy legyőzted az <span style="background-color:rgb(234,209,220)">elkeseredettségedet.</span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><br></span><br>Amikor az
ember a városban jár kel, vagy utazik valahová, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>érdemes körülnézni:
hányan vannak, akiknek az arca sugárzik az örömtől</b></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Legtöbbször
gondterhelt arcok vesznek körül, fájdalom, szomorúság látszik rajtuk</b></span>.
Akadnak olyan csoportok, amelyek hangoskodással, vihorászással próbálják
a jókedv látszatát keltetni, de az ilyen társaság leginkább valakinek a
kárán mulat, nem örül igazán. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Villamoson, autóbuszon sokan olvasnak,
mobil telefonjukkal foglalkoznak. Ezek is többnyire gondterheltek</b></span>,
ritkán deríti őket valami vidám olvasmány, vagy jó hír örömre. Sok a
szomorú arc, szomorú ember, akik egykedvűen, öröm nélkül intézik
dolgaikat. A mai világ gondjai miatt, a súlyos nehézségek terhe alatt
görnyedve az emberekből érthetően sokszor hiányzik az öröm, inkább
szomorúságra hajlanak. Ferenc pápa írja egyik, még Argentínában
megjelent könyvében: „<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Vegyük észre,</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>hogy a szomorúság a Sátán
varázslata, amely megkeményít és megkeserít, lehetővé teszi, hogy ő, a
Gonosz beköltözzön a szívünkbe, hogy aztán semminek se tudjunk örülni,
hogy elűzze belőlünk <span style="background-color:rgb(255,229,153)">a remény</span> maradékát is.<span style="background-color:rgb(255,229,153)"> Remény</span> nélkül aztán még
szomorúbb lesz az ember, eljut a kétségbeesésig”</b></span>. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A reménytelenség</b></span><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
elleni védekezésre buzdít </b><b><span style="background-color:rgb(234,209,220)">a Gulágot </span>megjárt bencés atya, Olofsson Placid
is: „Az öröm szükséges a túléléshez. Ezért észre kell venni és
tudatosan kell keresni az élet apró örömeit.”</b></span><br><br><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>XVI. Benedek pápa
tanítja</b></span>:<span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b> „Kétfajta szomorúság van:</b></span> <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>az egyik, amely elveszítette a
reményt, többé nem bízik a szeretetben és az igazságban, s ezért
belülről rombolja az embert</b></span> (Lk 18,23); de <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>van olyan szomorúság is,
amely az igazság okozta megrendülésből fakad, az embert megtérésre és <span style="background-color:rgb(234,209,220)">a
gonosszal</span> szembeni ellenállásra vezeti.</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Ez a szomorúság gyógyít,</b></span> mert az
embert arra indítja, hogy újból reméljen és szeressen. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Az első
szomorúságot Júdás képviseli,</b></span> aki, lesújtva a saját bukása fölötti
rémülettől, nem mer többé remélni, és kétségbeesésében felakasztja magát
(Mt 27,3-5). <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A szomorúság másik fajtáját Péter testesíti meg, aki az Úr
tekintetével találkozva sírásra fakad, s ennek a zokogásnak a könnyei
gyógyítóak: felszántják lelkének földjét. Mindent elölről kezd, és
megújul.”</b></span> (A Názáreti Jézus. 84-85. old.) <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>A teljes reménytelenség maga a
pokol,</b></span> erre utal Dante Isteni Színjátékában a pokol kapuján található
felírat: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel.”<br><br><i>Mit
tapasztaltok, miért szomorú olyan sok embertársunk? Mi a sok szomorúság
legfőbb oka? <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Nehéz élethelyzetekben hogyan tudjátok családotokban,
rokonaitokban, barátaitokban ébren tartani a reményt?</b></span></i><br><br>Ha egy
vágyunk teljesül, akkor örömöt érzünk, megnyugszunk. Minél szebb,
nemesebb, igazabb vágyunk teljesült, annál mélyebb, átfogóbb az örömünk.
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> A megállapodott, Istennel, felebarátaival, a teremtett és az ember
építette külvilággal harmóniában lévő ember csendes öröme belső
nyugalmából és békéjéből származik</b></span>. Nagyobb vágyak teljesülésekor
örömünk vidámságban nyilvánul meg, különleges öröm esetén ujjongani
kezdünk. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ha más kára, baja, szerencsétlensége miatt érzünk örömöt, akkor
örömünk rendetlen lesz, ha pedig valami önmagában rosszat akartunk, és
azt sikerült elérnünk, akkor örömünk bűnös öröm lesz.</b></span> Ebből is
következik, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>az öröm szoros kapcsolatban van egy másik isteni
erénnyel, a szeretettel. Akit ugyanis szeretünk, annak a javát akarjuk,
</b></span>kára-baja esetén nem örömet érzünk, hanem <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>segítségére akarunk sietni. </b></span>
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Felebarátainkat pedig legalább annyira kell szeretnünk, mint magunkat.</b></span>
Ugyan ki tudna örülni a saját kárának? <br><br>„A mai világnak – a maga
sokféle és nyomasztó fogyasztói kínálatával – nagy veszedelme<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> az
egyénközpontú szomorúság, amely a kényelmes és kapzsi szívből, a
felszínes élvezetek beteges kereséséből, az elszigetelt lelkiismeretből
fakad.</b></span> Amikor az egyén belső élete <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>bezárkózik saját érdekeibe, akkor nem
marad hely mások számára, többé nem jöhetnek be a szegények, többé nem
hallja Isten hangját, nem örül szeretete édes örömének.</b></span> A hívek
kétségtelenül ki vannak téve ennek az állandó veszélynek. Sokan esnek
ennek áldozatává, és<span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> érzéketlen, elégedetlen, élettelen személyekké
válnak.</b></span> Ez nem a méltó és teljes élet választása, nem Isten ránk
vonatkozó vágya; ez nem a Szentlélekben való élet, amely a feltámadott
Krisztus szívéből forrásozik.” (EG 2)<br><br><i>Beszéljétek meg
családi, rokoni, baráti, körben, hogy <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>kinek örömtelibb az élete:</b></span> annak,
aki mindig mindent csak a saját, pillanatnyi érdeke szempontjából ítél
meg, vagy<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> annak, aki önzetlen szeretettel fordul a többi ember felé?</b></span>
<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>Hogyan segíthetik elő a keresztény családok az örömtelibb társadalom
létrejöttét?</b></span></i><br><br>„Az öröm és remény, a gyász és szorongás, mely a
mai emberekben, főként a szegényekben és a veszélyben élőkben él,
Krisztus tanítványainak is öröme és reménye, gyásza és szorongása, és
nincs olyan igazán emberi dolog, amely visszhangra nem találna
szívükben. A tanítványok közössége ugyanis emberekből, sőt Krisztusban
egységet alkotó emberekből áll, akiket a Szentlélek irányít az Atya
országa felé vezető zarándokúton, és megkapták az üdvösség hírét, hogy
mindenkinek elmondják. Ezért e közösség az egész emberi nemmel és annak
történelmével valóban bensőséges kapcsolatban érzi magát.” (GS 1)<br><br><span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>A
keresztény ember </b></span><span style="background-color:rgb(182,215,168)"><b>sem élhet állandó vidámságban</b></span>, <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>de minden nehéz
helyzetben</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>talál okot az örömre.</b></span> Tud örülni a tavaszi napsütésnek és a
frissítő nyári zápornak, örömmel csodálja meg a teremtett világ ezer
csodáját, örül, amikor gyermeke először rámosolyog, örül, hogy részt
vehet a közösség életében, örül barátainak, örül Isten minden
ajándékának, házastársának, gyerekeinek, szüleinek, de legfőképpen a
szeretetnek, amit adhat, és amit kap. <span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>Ha pedig gondokkal, nehézségekkel
kell szembenéznie</b></span>, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>akkor sem árasztja el családja tagjait, munkatársait,
barátait, ismerőseit</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> panasszal,</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>inkább keresi</b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b> a rosszban</b></span> <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>a jót,</b></span>
töretlen reménnyel<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> igyekszik</b></span> a bajokon <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>segíteni,</b></span> a gondokon túljutni, <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
nem beleragadni<span style="background-color:rgb(234,209,220)"> </span></b></span><span style="background-color:rgb(234,209,220)"><b>a szomorúságba, a passzív panaszkodásba.</b></span> Hiszi, hogy
Isten szeretetből szeretetre teremtette őt is, családját is, és azt
akarja, hogy mindnyájan célba érjenek. Isten ugyanis a megszentelő
kegyelemmel együtt, természetfölötti módon árasztja lelkünkbe<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><u><b> a hitet, a
reményt és a szeretetet, e három isteni erényt.<br></b></u></span><br><i>Hogyan
tudjátok megvigasztalni azokat az embereket, akik másról se tudnak
beszélni, mint saját gondjaikról, bajaikról, egészségi problémáikról?
Hogyan tudjátok felébreszteni bennük a reményt?</i> <br><br>Amikor
édesapja este hazajött, rögtön látta fia örömtől sugárzó arcán, hogy ma
valami jó dolog történt az iskolában. Csak nem te rúgtad a győztes gólt a
béseknek – kérdezte –, vagy talán sikerült a kémia-szertárt
felrobbantanod? A fiú előhúzta bizonyítványát és büszkén mutatta
édesapjának. Látod – magyarázta –, a félévihez képest mennyit
javítottam? Nem mindent, de majdnem! Magam se mertem remélni!
Gratulálok, látod ez az, aminek nagyon örülök – válaszolt az apa –,<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>
elhatároztad, megígérted, és teljesítetted</b></span>. Nem a félévi nem túl jó
jegyeken keseregtél, hanem <span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b>komolyan nekifeküdtél és bíztál magadban, meg
Isten segítségében</b>. Meg a tietekben </span>– tette hozzá a fiú –,
örömkönnyekkel a szemében. Köszönöm nektek, köszönöm a jó
bizonyítványomat és<span style="background-color:rgb(255,229,153)"><b> ígérem, hogy a következő még jobb lesz.</b></span></p>
<p style="text-align:right">Bíró László<br><br>az MKPK családreferens püspöke<br>a Magyar Katolikus Családegyesület elnöke</p>
<p>Fotó: News.va</p></div>