[Grem] mai igk (az elbbi evanglium utn mind) /Bosco Szt. Jnos
Emoke Greschik
greschem at gmail.com
2015. Jan. 31., Szo, 09:22:34 CET
2015.01.31. szombat: *BOSCO SZENT JÁNOS*
*A hit a remélt dolgokban való bizalom*
------------------------------
Zsid 11,1-2.8-19
A hit pedig alapja annak, amit remélünk, bizonyítéka annak, amit nem
látunk. A régiek erről tettek tanúságot. *Mivel hitt, azért
engedelmeskedett az, akit Ábrahámnak hívnak,* hogy elköltözzék arra a
helyre, amelyet örökségül kellett kapnia. Elköltözött [Ter 12,1.4],* bár
nem tudta, hová megy. Mivel hitt,* azért tartózkodott az ígéret földjén,
mint idegen földön, sátrakban lakva [Ter 26,3] Izsákkal és Jákobbal, az
ígéretek társörököseivel; *várta ugyanis a szilárd alapokon álló várost,
amelynek Isten az építője és alkotója.* *Mivel hitt, azért nyert még a
meddő Sára is erőt magzat foganására, még idején túl is, mert hűségesnek
hitte azt, aki az ígéretet tette.* Ezért származtak egy embertől -- és
pedig egy ereje vesztettől -- olyan sokan, mint az ég csillagai, és mint a
megszámlálhatatlan homok, amely a tenger partján van [Ter 22,17]. Ők
mindannyian hitben haltak meg, anélkül, hogy elnyerték volna az ígéreteket.
Csak messziről szemlélték és üdvözölték azokat, és megvallották, hogy
zarándokok és jövevények a földön. Mert akik így beszélnek, azt jelzik,
hogy hazát keresnek. Ha ugyanarra gondoltak volna, amelyből kiköltöztek,
lett volna még idejük visszatérni,* ők azonban a jobb felé törekszenek, a
mennyei felé. Ezért Isten nem szégyelli őket, amikor őt Istenüknek hívják,
hisz várost készített nekik.* Mivel hitt, azért áldozta fel Ábrahám
Izsákot, amikor próbára tétetett; feláldozta egyszülöttjét [Ter 22,1-2],
aki az ígéreteket kapta, mikor azt mondták neki: ,,Izsák utódait hívják
majd utódaidnak’’ [Ter 21,12 G]. Hitt ugyanis abban, hogy Istennek van
hatalma a halálból is életre kelteni; ezért fiát -- előképül -- vissza is
nyerte.
Lk 1,69-75
Az üdvösség szarvát támasztotta nekünk, Dávidnak, az ő szolgájának házában
[Zsolt 18,3; 132,17], amint megmondta szentjeinek ajkával, ősidőktől fogva
prófétái által.* Megmentett minket* *ellenségeinktől,* és* mindazok
kezéből, akik gyűlölnek minket* [Zsolt 106,10]; hogy irgalmasságot
cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről, az
esküről, melyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy majd megadja nekünk [Zsolt
105,8; 106,45; Lev 26,42], hogy ellenségeink kezéből *megszabadulva,
félelem nélkül szolgáljunk neki, szentségben és igazságban őelőtte
életünknek minden napján.*
Mk 4,35-41
Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a
túlsó partra.” Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal
vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy
szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már
megtelt. * Ő a bárka végében egy vánkoson aludt.*
*Felkeltették és megkérdezték: „Mester, nem törődsz azzal, hogy
elveszünk?*”* Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a
tengernek: „Hallgass el, nyugodj meg!” A szél elállt, és nagy
csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek? Még mindig
nincs bennetek hit?”* Nagy félelem fogta el ugyanis őket. Egymást
kérdezgették: *„Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is
engedelmeskedik neki?”*
Mk 4,35-41
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150131/6f027b7e/attachment.html
Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl