<div dir="ltr"><div><p><font>2015.01.31. szombat: <b>BOSCO SZENT JÁNOS</b></font></p><p><i><b>A hit a remélt dolgokban való bizalom</b></i></p><hr><p><a name="14b3f02b0f862c4a_Zsid 11,1-2.8-19"><font color="#000000">Zsid 11,1-2.8-19</font></a></p><p><span>A
 hit pedig alapja annak, amit remélünk, bizonyítéka annak, amit nem 
látunk. A régiek erről tettek tanúságot. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Mivel hitt, azért 
engedelmeskedett az, akit Ábrahámnak hívnak,</b></span> hogy elköltözzék arra a 
helyre, amelyet örökségül kellett kapnia. Elköltözött [Ter 12,1.4],<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> bár 
nem tudta, hová megy. Mivel hitt,</b></span> azért tartózkodott az ígéret földjén, 
mint idegen földön, sátrakban lakva [Ter 26,3] Izsákkal és Jákobbal, az 
ígéretek társörököseivel; <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>várta ugyanis a szilárd alapokon álló várost, 
amelynek Isten az építője és alkotója.</b></span> <span style="color:rgb(255,0,0)"><b>Mivel hitt, azért nyert még a 
meddő Sára is erőt magzat foganására, még idején túl is, mert hűségesnek
 hitte azt, aki az ígéretet tette.</b></span> Ezért származtak egy embertől -- és 
pedig egy ereje vesztettől -- olyan sokan, mint az ég csillagai, és mint
 a megszámlálhatatlan homok, amely a tenger partján van [Ter 22,17]. Ők 
mindannyian hitben haltak meg, anélkül, hogy elnyerték volna az 
ígéreteket. Csak messziről szemlélték és üdvözölték azokat, és 
megvallották, hogy zarándokok és jövevények a földön. Mert akik így 
beszélnek, azt jelzik, hogy hazát keresnek. Ha ugyanarra gondoltak 
volna, amelyből kiköltöztek, lett volna még idejük visszatérni,<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> ők 
azonban a jobb felé törekszenek, a mennyei felé. Ezért Isten nem 
szégyelli őket, amikor őt Istenüknek hívják, hisz várost készített 
nekik.</b></span> Mivel hitt, azért áldozta fel Ábrahám Izsákot, amikor próbára 
tétetett; feláldozta egyszülöttjét [Ter 22,1-2], aki az ígéreteket 
kapta, mikor azt mondták neki: ,,Izsák utódait hívják majd utódaidnak’’ 
[Ter 21,12 G]. Hitt ugyanis abban, hogy Istennek van hatalma a halálból 
is életre kelteni; ezért fiát -- előképül -- vissza is nyerte. </span></p><p><a name="14b3f02b0f862c4a_Lk 1,69-75"><font color="#000000">Lk 1,69-75</font></a></p><p><span>Az
 üdvösség szarvát támasztotta nekünk, Dávidnak, az ő szolgájának házában
 [Zsolt 18,3; 132,17], amint megmondta szentjeinek ajkával, ősidőktől 
fogva prófétái által.<span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Megmentett minket</b></span> <span style="color:rgb(102,0,0)"><b>ellenségeinktől,</b></span> és<span style="color:rgb(102,0,0)"><b> mindazok 
kezéből, akik gyűlölnek minket</b></span> [Zsolt 106,10]; hogy irgalmasságot 
cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék az ő szent szövetségéről, az 
esküről, melyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy majd megadja nekünk 
[Zsolt 105,8; 106,45; Lev 26,42], hogy ellenségeink kezéből 
<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki, szentségben és 
igazságban őelőtte életünknek minden napján.</b></span> </span></p><p><a name="14b3f02b0f862c4a_Mk 4,35-41"><font color="#000000">Mk 4,35-41</font></a></p><p><a name="14b3f02b0f862c4a_Mk 4,35-41"><br> Egy napon <span style="color:rgb(255,0,0)">Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a<br>   túlsó partra.”  Erre  azok elbocsátották  a  tömeget, és  Jézust  magukkal<br>   vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában</span>. Más csónakok is voltak velük.  Nagy<br>   szélvihar támadt,  a  hullámok  a  bárkába  csaptak,  úgyhogy  az  már-már<br>   megtelt. <span style="color:rgb(255,0,0)"><b> Ő  a   bárka  végében  egy   vánkoson  aludt.</b></span>  <b><span style="color:rgb(39,78,19)">Felkeltették   és<br>   megkérdezték: „Mester, nem törődsz  azzal, hogy elveszünk?</span></b>”<span style="color:rgb(255,0,0)"><b>
 Erre  fölkelt, ráparancsolt a szélre, és  ezt mondta a  tengernek: 
„Hallgass el,  nyugodj meg!” A  szél elállt,  és nagy  csendesség lett. 
 Ekkor hozzájuk  fordult: „Miért féltek?  Még mindig  nincs  bennetek 
hit?”</b></span>  Nagy félelem  fogta  el ugyanis őket. Egymást  kérdezgették: <span style="color:rgb(39,78,19)"><b>„Ki lehet  ez, hogy még  a szél és  a tenger is engedelmeskedik neki?”</b></span><br>   Mk 4,35-41</a></p><p><span><br></span></p></div></div>