[Grem] Pcsi-Uzsaly Rita s Zoltn interj / az let szolglata + a hzassg harmnija munka

Emoke Greschik greschem at gmail.com
2015. Jan. 20., K, 06:15:48 CET 

 *A harmónia nem öntermő*

Family/Sz. Kiss
http://www.csaladhalo.hu/interju/harmonia-nem-ontermo-fan-no
 Pécsi Rita és Uzsaly Zoltán portréja



<http://csaladhalo.hu/system/files/imagecache/nagy-kep/hir/2015/01/uid-13/kez2free.jpg>

*Pécsi Rita* neve olvasóink számára is ismerősen csenghet, hiszen
Gyerekszobarovatunk egyik állandó szakértőjeként jó pár cikket írt már
lapunkba. Néhány éve szélesebb körben is megismerhették őt, hiszen
fáradhatatlanul járja az országot, és rangos konferenciákon vagy eldugott
kis iskolák tantestületeiben, kisebb vagy nagyobb egyházi alkalmakon
tart *pedagógiai,
pszichológiai, párkapcsolati témájú előadások*at.

 ------------------------------

*Őt hallgatva az ember rövid időn belül elfelejti, hogy hol is ül, olyan
magával ragadóan képes mindenről beszélni. Mindeközben a férje, **Uzsaly
Zoltán** a háttérben segédkezik hűségesen: árulja Rita könyveit, az
előadásokról készített CD-it, nem mellesleg a taxis szerepét is betölti…
Kíváncsiak voltunk erre a harmóniát sugárzó, nem mindennapi kapcsolatra, a
mögöttük lévő évtizedek tapasztalataira.*

*Hogyan alakult ki ez a nem szokványos munkamegosztás Önök között?*

*Zoltán: *Ennek egyrészt gyakorlati oka van: egy komoly előadás, majd az
azt követő jó pár személyes beszélgetés után autóba ülni és levezetni több
száz kilométert, aztán másnap reggel hatkor újra talpon lenni nem
egyemberes feladat. Másrészt nagy igazság van abban, amit *Tilmann Beller*
atya mond: *a női lélek sokkal könnyebben kiég, így kell mögé egy oszlop,
aki nem más, mint a férj.*

*Ez nagyszerűen hangzik, de ha a férj is dolgozik, fennáll a veszélye a
közös kiégésnek.*

Z.: Természetesen. Bölcsességre van szükség ahhoz, hogy az ember meglássa a
határait. De a Ritával közös szolgálat félig-meddig az én munkám része is,
hiszen *a Kolping Nevelési Alapítványnak*, amelynek lassan negyedszázada az
ügyvezetője vagyok, *egyik alaptevékenysége a pedagógiai szemléletmód
formálása,* a különféle előadások tartása.

*Ezt is értem, de a reflektorfényben mégis Rita van. Nem volt ezt nehéz
elfogadni?*

Z.: Mi szolgálatnak tekintjük ezt a munkát, ez a mi *közös missziónk*. Ez
pedig azt jelenti, hogy rendelkezésére állok azzal, amivel tudok, illetve
amire éppen szükség van.

*Rita:* *Zoli nemcsak a háttérszolgálatban segít, hanem a tartalmi rész
kidolgozásában, a visszacsatolásban, a továbbfejlesztésben is. Az összes
előadást közösen beszéljük át.*

Egyébként én hasonló miliőben nőttem fel. *Pedagóguscsaládba születtem, és
mi otthon is minden feladatot közösen csináltunk*: ha valamelyikünknek
tanárköszöntőt kellett készítenie, az egész család rigmusokat írt, ha
nyulakat kellett etetni, mert volt ötszáz nyulunk, akkor együtt etettük
őket. Amikor édesapám egy szakmunkásképzőben tanított magyart, és
kimondhatatlan mennyiségű dolgozatot hozott haza, segítettünk neki javítani.
Megmutatta, hogyan csináljuk, és mindenki beszállt a munkába, még mi,
gyerekek is édesanyámmal együtt, aki matematika–technika szakos tanár
volt. *Így
működünk most a férjemmel is.*

*A nevelés az élet szolgálata*

*Rita édesapja, Pécsi Géza** igazi kultúrmissziót végzett. Országos hírű
kórust vezetett, könyveket írt, ifjúsági hangversenyeket szervezett... Ezek
szerint Rita az anyatejjel szívta magába a pedagógiai elhivatottságot és a
missziós lelkületet?*

R.: Édesanyám is igazi népművelő alkat, és szelíd határozottságával mindig
édesapám mellett állt. Én* először a Zeneakadémián végeztem*
ének–karvezetés szakon, de már *akkor is az érdekelt elsősorban, hogyan hat
a zene a személyiség egészére*.

*Amikor édesapámat a meggyőződése miatt eltanácsolták a pályáról, és
szívproblémái lettek,* *összevontam két évet a Zeneakadémián, hogy hamarabb
befejezzem a tanulmányaimat, és átvehessem a munkáját a szakmunkásképzőben*.
(Még egy szakmát is el kellett sajátítanom azért, hogy szakmunkásokat
oktathassak, így női szabó is lettem.) *Együtt írtuk a Kulcs a muzsikához
köteteit, és együtt szerkesztettük a többi taneszközt is*: CD-ket,
CD-ROM-ot, példatárat, kronológiai táblát.* Később művészeti nevelésből
doktoráltam, és Pécsett, az egyetemen tanítottam leendő tanároknak
általános módszertant.* *Azt tapasztaltam, hogy szakmailag magas szinten
állnak, tudják, hogy mit is kell átadniuk a katedráról, de hogy ez pontosan
miként fog beépülni egy gyermek személyiségébe, arról nem sok ismeretük
volt.* Pedig szomjaztak erre a tudásra! Közben folyamatosan kutattam, és
ekkor* találtam rá a Schönstatt Családmozgalom által képviselt
szemléletmódra, Josef Kentenich nevelési rendszerére, amely nagy segítséget
ad abban, hogy úgy tanítsunk-neveljünk, hogy ne csupán ismereteket, hanem
életet alakító tudást és tapasztalatot is átadjunk.* Azóta Kentenich
atyával együtt azt vallom, hogy* „a nevelés az élet szolgálata”.*

*A missziós szemlélet Zoltántól sem idegen, hiszen a munkája révén
nagycsaládosokkal, hátrányos helyzetű emberekkel és fiatalokkal is
foglalkozik. És ha jól tudom, teológiát is végzett.*

Z.: Eredetileg építész *üzemmérnök végzettséget szereztem, és utána
iratkoztam be a katolikus teológiára. *Majd négy és fél év után, 1980-ban
kiléptem a papi szemináriumból, és* civilként fejeztem be a tanulmányaimat*.
Elhivatottságból mentem a teológiára, de az egyházikeretek szűkössége miatt
jobbnak láttam, ha civilként fejezem be tanulmányaimat. A hitem azonban nem
ingott meg, a személyes istenkapcsolatom megmaradt, mivel jóval mélyebben
gyökerezett. *Tizenhárom évesen ébredtem rá először, hogy Isten mennyire
szeret engem*. És én beletettem a kezemet az ő hívó kezébe, *szövetségi
kapcsolatba léptem vele, és ez máig is tart.*

*A házasság: két szabad ember szövetsége*

*A másik szövetségi kapcsolata, a házassága mikor köttetett?*

Z.: Idén harminc éve, és előtte négy évig udvaroltam Ritának.

R.: Először egy jó kétszáz kilométeres zarándoklaton találkoztunk, ahova
Zoli még szeminaristaként jött el. Jókat beszélgettünk, reggelit
készítettünk, imádkoztunk együtt. Bennem megfordult, hogy el tudnám
képzelni az életemet vele, de tiszteletben tartottam a hivatást, amelyre
készült, így elhessegettem a gondolatot.

Z.: *Fél év múlva, amikor kiléptem a szemináriumból, felkerestem Ritát a
„nagy kérdéssel”*. Ekkor kezdte a Zeneakadémiát.

R.: Albérletben, egy cselédszobában laktam, Zoli is akkor kereste az új
egzisztenciáját. Nagyon mozgalmas életet éltünk, és úgy gondoltam,* időt
kell hagynom neki arra, hogy megbizonyosodjon, tényleg ezt akarja-e*, *nem
menekülés-e számára, hiszen ő addig egy egészen más életcélt tűzött ki maga
elé*.* Nem volt könnyű négy évünk, és a gyerekeimnek nem is tanácsolnám,
hogy ilyen sokáig járjanak jegyben, de mi kényszerhelyzetben voltunk akkor.*
Úgy gondolom, egy év kevés egymás igazi megismeréséhez, mert még a
rózsaszín köd uralkodik akkor a páron, három éven túl pedig jó esély van
rá, hogy megfeneklik a kapcsolat. Néhány esztendő után ugyanis, ha nem
laknak is egy fedél alatt, már-már közös életet élnek. Mi újat tud mondani
egy házasság ebben a helyzetben?

*Manapság elég jellemző, hogy a szülőkről való leválás sem megy könnyedén.
Önöknél hogyan alakult ez? *

Z.: Nálam a tanulmányaim magukkal hozták az elszakadást, hiszen győri
vagyok, és Pécsre jártam főiskolára. Aztán amikor a szemináriumba mentem, a
szüleim nem örültek neki, így ez is elősegítette azt, hogy hamar
önállósultam.

R.: Az én esetemben Zoli jelentette az első határozott lépést, mert mélyen
hívő katolikus szüleim – megjegyzem: érthető módon – sokáig aggódtak,
mondván, hogy ha ki mert lépni a papi hivatásából, ugyanúgy kiléphet a
házasságából is. Idővel persze, látva az elhatározásunk komolyságát és
kapcsolatunk tartalmasságát, áldásukat adták ránk.

*Rita gyakran hangsúlyozza előadásaiban, hogy a házasság is szövetségi
kapcsolat.*

R.*: A házasság két szabad ember találkozása, amely lehet, hogy nem olyan
lesz, mint ahogy elképzeltük, de ez nem feltétlenül baj. Ahogyan az
Istennel való kapcsolatunkban, itt is azt tanuljuk, hogy mindig van
megbocsátás. Ha tévedünk, hibázunk is, újra meg újra visszafogadjuk
egymást. *A legszebb ebben a műfajban az* önkéntes függés és az ezzel járó
„szinergia”*. Ezt jelenti a szövetség:* egymásban, egymásért élni,** nem
csupán egymás mellett.* *Egy test, egy lélek* leszünk. És ez egy óriási
kaland!

Z.: Két szabad ember kapcsolatában a másik a jobbik énemet hívja elő
belőlem, vagyis azt, aki valójában lehetnék. Úgy kellene nevelnünk a
gyerekeinket, hogy vágyódjanak az ilyen minőségű kapcsolatra. A legtöbb,
amit a szülők adhatnak a gyerekeiknek, hogy szeretik egymást. A legerősebb
minta ugyanis a gyermek számára az, hogy az édesapja hogyan szereti az
édesanyját.

*Ön is jó mintákat kapott ezen a téren?*

Z.: Egyértelműen. Édesapám sokszor jelét adta *gyengéd szeretet*ének és
figyelmességének. Gyakran „angyalomnak” szólította édesanyámat, és mi,
gyerekek is éreztük, hogy valóban így látja őt.

*„Jólesik csendben egymás mellett lenni”*

*Négy gyermeket nevelnek, folyamatosan szolgálnak, Rita jelenleg egy
kétezer diákot számláló mamutiskolát vezet, kétszáz fős tantestület élén
áll. Mennyi idejük marad a családra? *

R.: A mi gyerekeink már félig kirepültek, de ebben az új életszakaszunkban
is nagyon fontosnak tartjuk, hogy figyeljünk rájuk. Az országjárást is csak
akkor kezdtük, amikor túljutottak a kamaszkoron. Hét közben csak „röptében”
tudunk egymással lenni, a vasárnap azonban mindig az övék. Zolival viszont
talán soha nem töltöttünk ennyi időt együtt, mint most… Másrészt *a szüleim
is rengeteget segítettek. Szomszédok vagyunk velük és a testvéremékkel, egy
ideig közösen főztünk, mindenben számíthatunk egymásra. Anyósom is szívesen
van nálunk akár több hónapig is. Minden felszabaduló időnk a családé, még
ha ez most erősen korlátozott is.*

Z.: Én azt vallom, hogy a kötődés kialakulásában nagyon *fontos a
férfiminta,* de csak ahhoz lehet kötődni, aki jelen van. Ezért amíg kicsik
voltak, gyakran hancúroztunk együtt, én vittem őket korcsolyázni, úszni. *A
három fiúval kifejezetten férfias játékokat játszottam, például
megtanítottam őket falra mászni, lovagolni. A lányunkat pedig igyekeztem
sokat dicsérni, bátorítani, hogy megerősödjön a nőiességében*.

*Az elmúlt három évtized alatt volt-e nagyobb konfliktus, válság az
életükben?*

Z.: Azt már átéltük, hogy ha nem változtatunk egy úton, amelyen
elindultunk, akkor nem biztos, hogy a kapcsolatunk tovább épül. Például
amikor az ikreink nyolcévesek voltak, vettünk egy lovat. A vele való
foglalkozás meg a lovasoktatás lassan szerelem lett az életemben, és ez
idővel számos feszültség forrása lett a családunkban. Rengeteg időt vett
el. Amikor azután fölvetődött bennünk Ritával, hogy egy nevelési missziót
indítanánk együtt, inkább a közös ügyünket választottam. Végül tehát ebből
nem alakult ki komolyabb konfliktus közöttünk, de tudjuk, hogy ilyen
szituációk miatt akár szét is mehet egy kapcsolat.

R.: *Egy házasság folyamatos munkát jelent. Ha például sokat dolgozunk
együtt, jólesik csak úgy, csendben egymás mellett lenni. És fontosnak
tartom, hogy mindkettőnknek megmaradjon a külön világa, ahol feltöltődhet.*
Zolinak ilyen a Huszár Hagyományőrző Egyesület és a Tizedes kör, ahol a
férfi barátaival találkozhat, számomra pedig ilyen a kórusvezetés, az
olvasás vagy a zene.

Sokan szokták egyébként kérdezni tőlünk, hogy *mi a köztünk lévő harmónia
titka. Alapvetően hisszük, hogy a jó választás ajándék is, és a kapcsolat
megőrzésében az égieknek nagy-nagy szerepük van. Ezenkívül az előttünk
járók példája, megküzdött harmóniája* segített talán a legtöbbet. Szüleink
házasságának légkörét valósággal magunkba szívhattuk – így nem is volt
kérdés, hogy találunk-e párt, és képesek leszünk-e mi is felépíteni egy
ilyen szövetséget.* Édesapám sokszor mondta: „Tudod, mi azért vagyunk, hogy
ti a vállunkra állva indulhassatok.*” Nos, ezt sok-sok területen valóban
megélhettük, igen hálásak vagyunk érte. Aztán rajtuk kívül több baráti
családban is hasonlókat tapasztalhattunk, ez is nagyon sokat számít.
Gyakran látjuk, hogy sok fiatalban már itt megtorpan a növekedés, a
lendület. Miután pedig ezzel az eszménnyel a szívünkben közös életútra
indultunk, *a Schönstatt Családmozgalom *– amelynek huszonkét éve tagjai
vagyunk –* szellemisége és különösen az ezt képviselő hiteles családok és a
magyarországi apostoli munkát vezető Tilmann Beller hatott ránk. Ők
tudatosították bennünk, hogy a házasság munka. *A harmónia nem öntermő fán
nő, sokat lehet és kell tenni érte. És nemcsak elméletileg beszéltek erről,
hanem a megvalósítás számos apró útját is megmutatták, elénk élték,
méghozzá úgy, hogy kedvet is csináltak hozzá.

*A cikk megjelent a Family magazin 2014/4. számában.*
--------- kvetkez rsz ---------
Egy csatolt HTML állomány át lett konvertálva...
URL: http://turul.kgk.uni-obuda.hu/pipermail/grem/attachments/20150120/4ce75447/attachment.html

Tovbbi informcik a(z) Grem levelezlistrl